Grizly Adam's aluró szagulja az Ibolyát - Bada Dada Tibor (1963-2006)

Évfolyamtársak voltunk az újvidéki egyetemen. A magyar tanszéken. Akkor még gátlástalanul lehetett dohányozni az egyetem zegzugos folyosóin.

Láncdohányosként ismertem meg, a csikket mindig a fugában nyomta el, ezek az elnyomott csikkek jelezték az útját.

Mindannyian frissen szabadultunk a Jugoszláv Néphadsereg kötelékéből, röhögve mesélte, hogy milyen jól ment a sora, havonta hazajárt. Jutalomszabadságra. Ezen csodálkoztam, még a spicliket sem engedték ilyen sűrűn haza. A katonatisztekről készített portrékat, ezért járt neki a jutalom.

Talán két évig bírta a magyar tanszéken, ha kétszer születik, sem tudta volna befejezni, nem volt alkalmas rá. Másra volt alkalmas. Például a frázisok kiforgatására. Bármihez nyúlt, abszurddá változott. Sokszor jártam föl hozzá kaotikus manzárdjába e két év alatt. Könyvek, rajzok, festmények, folyóiratok káosza fogadott mindannyiszor. A polcok tetején régi orvosságosüvegek, tele sárga folyadékkal. Szerb szilvapálinkának, sljivovicának vagy konyaknak (brandynek) néztem. Pisa, mondta jellegzetes nevetésével, ami egyszerre tűnt kuncogásnak és röhögésnek. Este lusta vagyok lemenni hugyozni, itt fönt meg nincs vécé. Néha az asztalon felejtette. Megtörtént, hogy beleittak a tájékozatlan vendégei. Emlékszem még egy szarral (is) festett festményére, de arra már nem emlékszem, mit ábrázolt. Sokkoló volt, borzadva néztem.

Nem ittunk együtt a két egyetemi év alatt. Nem bírta a szeszt. Akkor még. Fél konyak megártott neki, egy bácskai szemével ez mikronnyi mennyiség. Ezért meglepődtem, amikor azt mondta, hogy a józanítóból jön. Nem is bírod a szeszt, mondtam neki. Bázeg, Bozsik, föltornáztam magam napi egy liter konyakra. Mindenki hülye, ha sokat iszik, rá ez fokozottan volt érvényes. Mint akiben két Jánossy veszett meg, ha értitek, amit mondok. Ha nem, nem, úgyis mindegy.

Jó festő válhatott volna belőle, de ő Bada Dada akart lenni. Senkit nem ismerek nemzedékemből, akinek az élete ennyire egybeforrt művészetével. Akik hallották/látták az Apa kocsit hajt vagy a Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című opusokat, azok tudják, miről beszélek. Nekem ezek már mindig Bada Dada kántáló hangján szólalnak meg. "NE SZÁMÍTSATOK RÁM. DE HA NEKED VONALAS IS A FEJED, AKKOR IS SZÁMTANFÜZET LEGYEN A TE NEVED!!!"

Amikor az Ex Symposion Káromkodás című számához gyűjtöttem az anyagot, csak őt tudtam elképzelni a szám illusztrátoraként. Sok időmbe telt, míg megszereztem a telefonszámát. De aztán ment minden, mint a karikacsapás. Időre küldte az anyagot, miután megegyeztünk a honoráriumban. Egy levelet is mellékelt, ide másolom, mert jellemző rá: "HEL" PÉTER! RAJZOKAT KÜLDÖK ÉS VERSEKET A HOLDRAJZISKOLA TÁBOROMB"L. ELÉG J"K. KÉRLEK, KÖZÖLD 'KET A MEGÁLLAPODOTT 30 000 FT-ÉRT. AZ EREDETIEK ELAD"AK, DARABJA 5000 FORINT. JAVASLOM AZ EREDETIEKB'L RENDEZZ MINITÁRLATOT, ÉS SZAVALD VERSEIMET. HA NEM KELNEK EL, KÜLD VISSZA. SOK FINOM MUNKÁM IS VAN. LEHELETFINOM AKVARELLEKET IS CSINÁLOK EGYID'BEN AZ AGYSZÉTBASZÁSOKKAL, MERT TUDOD, ÉN NAGYON TEHETSÉGES VAGYOK. ÜDV. BADA DADA TÁBOR"

Jellegzetes betűivel írt verseit és az ezekkel megspékelt képregényszerű rajzait, festményeit Lantos László "analfabéta lírának" nevezte. Hát én nemt'om. Kétségtelenül van valami infantilis Bada Dada művészetében, ami hasonlít egy egotúltengésben szenvedő kiskamasz világához, ami nem csoda, hiszen érzelmi intelligenciája nem lehetett nagyobb egy tízéves gyerekénél. A cinikus felnőtt kinyírta a benne élő gyermekit?

Az utóbbi években csak a könyvhéten találkoztunk. Most júniusban is ott láttam utoljára, megkérdezte, hova küldje a számlát. Rám villantotta új műfogsorát. Milyen konszolidált vagy, mondtam neki. Ezt most mért mondod, bázeg. Csupa dicséretből, válaszoltam.

Bada Dada Tábor az égbe ment.

Picsku máter kutykurutty.

Picsku mater kutykurutty.

"Pedig még számos hasznos dolgot bírtál volna csinálni."

Isten Veled!

„Szép utóéletet kívánok” – Bada Dada kiáll

Szabó Rozália szomorú sorsától a szarral festett Pink Floydig. Bárdos Deák Ágnes szubjektív beszámolója az új Bada Dada Tibor-kiállításról.

Bada Tibor, az első osztályú újvidéki srác, a festő, performer, költő és zenész idén lenne 51 éves. A délszláv háború elől Magyarországra szökött, és a jugoszláv Tudósok zenekarral boldogította a rendszerváltás utáni években a Tilos az Á és más alternatív helyek közönségét. A zenekarból kilépve a Hevi Metál Metil Haver, a Bada Csony, a Mosoly Trió és egyéb formációk frontembereként lépett fel saját kiállításait megnyitva – vagy önálló koncerteket adva, egészen a 2006-ban önkezével előidézett haláláig. Örök érvényű dalainak számos sora máig a fülünkben cseng, különös tekintettel a Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című opusra. Az 50. születésnapra tervezett kiállítást – melynek anyagát Lantos László Triceps válogatta a Bada Tibor szüleinél és barátainál fellelhető művekből – az Opál Színház nyitotta meg.

„Fergeteges tempóban elkaszál tíz szám: panelpunk és nowave mjúzik, Bada Dada recitál és kántál. A feszes és a kibicsakló, a tiszta és a hamisba hajló organikus keveréke. A jugoszláv Tudósok, akik se nem délszlávok, se nem tudósok, hideghengerműként üzemeltek. Amióta »döglött katonák felől fúj a szél«, a noviszádi vekkerstekkerek megkomolyodtak és megkeményedtek. Mojá generácijá!” – írja Triceps a Badáék 1993-as Tilos az Á-beli koncertjéről kiállításnyitó beszédében. Triceps nem az Á-ban látta Bada zenekarát először, hanem a 80-as években a jugó költészeti maratonon. „Kisbada a Doktor Zsivágó Dark Stars nevű bandájával érkezett.” Egy szájbaköpős punkbandával.

A tűrhetetlen idióta és megváltó zseni – ahogy Triceps a megnyitó beszédében Badát nevezte – nem tudott, nem akart semmiről lemondani: inkább mindenről lemondott. Rólunk is. Ez borzasztó. „Ez borzasztó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó, ez borzasztó! Apa kocsit hajt, türelmesen, figyelmesen, két kézzel, egy kézzel, kéz nélkül.”

„...Mindhárom bejárati ajtó nyitva, és a konyhai asztalon érintetlenül 200 euró. A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárult, a szobájában nem találtak vágóeszközt, sem búcsúlevelet. Csak egy tiszta papírlap hevert a padlón, piros betűs üzenettel: SZÉP UTÓÉLETET KÍVÁNOK MUNKÁMNAK.”

A barátok és családtagok – Bada Johanna és Bada István, Aradi Zsolt, ef. Zámbó István, Kurdy Fehér János, Ladányi Georg, Lantos Ábel, Méri Tamás, Szombathy Bálint, Ürmös Attila, Yea-net Poett – által a kiállításra közreadott képek közt található a legendás Röfi család is, Para-Kovács Imre jóvoltából.

Minden kép címét dalba lehetne foglalni, a jelenlegi tulajdonosokhoz kerülés történeteit meg egy Bada-galaxisba, egy „Gigantikus Bada Könyvbe”, ahogy ef. Zámbó Öcsike, a Bada Tibor Alapítvány egyik kurátora mondta, aki szerint sürgető lenne a két előző Bada-könyvet például a Nehéz Zenei Fesztivál archívumában őrzött anyagokkal is teljessé tenni.

A leginkább dadás firkák egyike a kurátor (Triceps) által közreadott Valahol az óceánon című képen látható: Bada cerkával, a már kész képre taggelte rá az „egymillió dollár” feliratot, a kép lehetséges sorsára is utalva. A Szarral festett Pink Floyd szintén emblematikus talált tárgy: a fekáliával és arannyal festett furnéron pink alapon sejlik föl az A oldal, a B oldalon egy gyermekkori álomlagzi vendégeinek egymásba fonódó nevei olvashatók. Középen lyuk. Bakelit. Jugó.

A kiállítás február 28-ig látható a Magyar Műhely Galériában. Bp. VII., Akácfa utca 20.