Skip to main content
Balázs Attila profilképe

Balázs Attila

Féderes Manó
író
prózaíró
műfordító
publicista
szerkesztő

Az általános iskolát és a gimnáziumot (1974) Újvidéken végzi, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékének hallgatója. 1982-től 1983-ig az Új Symposion olvasószerkesztője. 1983és 1987 között a szerkesztőség leváltása után munkanélküli. 1987-től 1990-ig az Újvidéki Rádió munkatársa. 1990-től 1991-ig az Újvidéki Televízió művelődési rovatának szerkesztője. 1991 óta Magyarországon él. 1992 és 1994 között a horvát frontszakaszról tudósít, majd a Pesti Hírlap külpolitikai munkatársa. 1994-től 2012-ig szerkesztő a Magyar Rádió irodalmi szerkesztőségében. 2012-től szabadfoglalkozású író. Egyik alapítója a Veszprémben megjelenő EX Symposionnak.

Fordításkötetek
További publikációk
Pannón-csúcs. TV-film (rend. Petrović Balázs Éva). Újvidék, 1989.
Király Mozi (forgatókönyv). 1999.
Az oszthatatlan ember. Bartók Béláról (forgatókönyv). 2004.
Burroughs, William: Küldönc (I.) ( ford.: Balázs Attila )
(Új Symposion. 1981/197.)
Burroughs, William: Küldönc 2. ( ford.: Balázs Attila )
(Új Symposion. 1981/198–199.)
A balkáni kémnő. In. Élet és Irodalom. 2005/22. szám.
Szerző
Lép és annak csuda haftja. In. Magyar Szó. 2007. március 31.–április 1.
Szerző
Danilo Kiš élete és irodalma
(Élet és Irodalom. 2002. november 29.)
Szerző
Kontra Ferenc: Gimnazisták. In. Könyvhét. 2002/6.
Szerző
Elolvasom
Könyv könyv mellett: Tarzan Szenttamáson és a 92. Ünnepi Könyvhéten
(BALK. 2021. szeptember 3.)

KÖNYV KÖNYV MELLETT: Tarzan Szenttamáson és a 92. Ünnepi Könyvhéten

Gion Nándor nagyfőnökünk volt Jugoszlávia szétesése előtt az Újvidéki Rádióban. Rajtam, Balkanacon kívül Sebők Zoltáné és Fenyvesi Ottóé az előtte szétvert Új Symposion folyóirat ún. harmadik nemzedékéből. Utóbbi ugyan, akárcsak valamikor előtte Szkopál Béla, inkább a lemezeket lovagolta, Sebők a képzőművészet új ágaival és a kapcsolódó filozófiákkal volt elfoglalva, én meg igyekeztem mindenhez érteni az ezzel járó súlyos fogyatékosságokkal együtt. Jó, én inkább az irodalom, majd a film, végül a színház felségvizeire hajóztam, ami végül is nem kis feladat, de itt ebben az egészben tkp. Gion a lényeg. Meg már nem is a rég elcsépelt Symposion-sztori.

Szerintem – egy hevenyészett skicc fő vonalaival megragadva – Gion szigorú, ugyanakkor igazságos vezér volt. Ugyanakkor nehézségei támadtak az embernek, ha a hangulatát szerette volna éppenséggel eltalálni/kitalálni. Mert ugye, ha szem a lélek tükre, Nándornál ebbe a tükörbe többnyire szinte lehetetlen volt jól belenézni az állandóan hordott, többé-kevésbé sötétítő szemüvege miatt. Úgy tűnt, még az ágyban se veszi le, persze ennek nem is illett volna utánajárni. Szerette a Vinjakot, nem tagadta. Nyílt titoknak számított, hogy mindig van belőle rapidmód illanó anyagként a rádiós szerkótárában. Azt állították többen is, hogy egyszer azt találta mondani a munkatársaknak, hogy amit ő főnökként délelőtt tizenegy után mond, azt már ne vegyék készpénznek, pláne parancsnak, vessék szigorú revízió alá. Másnap tizenegyig nem fog haragudni érte, aztán jöhet a vihar megint. Nem volt egyébként tragikus alkat, pedig – ezt is mesélték – nagy szerencsétlenség érte. Első felesége apró gyermekükkel a karjában beleesett a fürdőszobaajtó üvegébe. A csemete túlélte, az asszony viszont nem. Egyik kötetét Gion Nándor az elveszített párjának dedikálta.

Hogy mikor írt? Bizonyára főként éjszaka. Radics Viktória „bajtársnőnk” a tanú rá, hogy ez így volt. Pesten, ahol lakott, a Kőrösi Csoma sétányon, arra lett figyelmes Riánk, hogy minden áldott éjszaka valaki hajnalig égeti szemközt a lámpát a dolgozóasztalán. (A sejtelmes csipkefüggöny mögött.) Csakhamar kiderült, puszta véletlenségből hát, hogy új keletű szomszédok Gionnal. Mi ketten pedig egy ideig – amikor már rég átjöttünk volt – a Magyar Rádióhoz közeli Építész Klubban randevúztunk. Ott mesélte el a Kossuth Rádió számára készülő nagyinterjúban Nándor a szülőhelyéhez, Szenttamáshoz fűződő ambivalens viszonyát, ahol Tarzan-filmeket néztek a moziban, utána verekedtek a szerbekkel, vagy éppen nem-szerbekkel, ahogy jött, de mindenképp mindenki Tarzan szeretett volna lenni, még ha többen csak Tarzan majmáig vitték is utóbb. Elmondta még ugyanott, hogy iparos suliba járt, ahol nem nagy hangsúlyt fektettek az irodalomra, ezért ő önerőből fedezte fel Jókait, akire aztán mindig is felnézett. – Sajnos, ez az interjú Gion Nándor 2002-ben bekövetkezett halála miatt örökre torzóban maradt, pedig még bőven lett volna mit átbeszélni.

Különben B. A. Balkanacnak úgy tűnik, hogy Nagyfőnök Nándor szerette egykor, ha épp ő, B. A. (Balkanac) megy el a különféle könyvkiállításokra, foglalkozik a könyvkiadással meg ilyesmikkel, csupán egy határozott kikötése volt neki. Mégpedig az, hogy minden jelentésben benne kell lennie annak, hogy KÖNYV KÖNYV MELLETT. – Így akkor vegyük úgy, hogy a feladat eme kötelező része ezen a helyen is megvan, kipipálódott. Ellenben hogy itt Gion-könyv van Gion-könyv mellett, az viszont már egy specifikum. A nem csekélyke feladatot a Napkút Kiadó vállalta magára Magyarországon, aminek köszönhetően a postarablók, kárókatonák, kafferbivalyok és a többiek megtalálták magukat egy új, tetszetős szériában, ahogy a teljesen friss életműsorozat hatodik és hetedik része is. Utóbbi kettő teljesen újnak számít. Mindkettő vaskos kiadvány, s az eleddig kötet formájában soha meg nem jelent műveket tartalmazza. Illetve hát mind a Krisztus katonái a Görbe utcából, mind a Keresünk egy jobb hajót c. könyv olyan írások tárháza, amelyeknek különben nehéz lett volna megtalálniuk a helyüket ilyen vastag gyűjteményben, nem utolsósorban ilyen repi keménykötésben, mert ezek drámai művek, amiket így már nem nagyon szeret konzumálni a nagyközönség. Továbbá filmváltozatok, röpke reflexiók, töredékek, nem utolsósorban elfeledett hangjátékok, amilyenekhez foghatót ma már nem hogy nem szeret olvasni, de hallgatni sem a Nagyérdemű. Mindenesetre óriási munka volt mindezt összeszedni. Állítólag az Újvidéki Rádió porosodó-pókhálósodó „kincseskamráját” is teljesen át kellett fésülni.

A szövegeket szerkesztette, válogatta és gondozta: Kurcz Ádám István. A címlapképek Maurits Ferenc és Benes József munkáinak felhasználásával készültek. Érdemes megjegyeznünk a szerkesztői (utó)szó első részéből a következőt, a mintegy szívhez szóló ajánlót: „Gion Nándor… az egyik legjelentősebb huszadik századi magyar író, több műve még életében kanonizálódott, amit a számos irodalmi díj, a művekből készült fordítások, a színpadi, rádiós és televíziós adaptációk mellett leginkább az általános és középiskolai tananyagba való bekerülése bizonyít”.

Szerző
Szakirodalom az alkotóról
A kísérleti nyúl anatómiája
A nyulak angyalok
Szerző
Bírálat helyett köszöntés
Szerző
„Szövegek” – regény helyett
Szerző
Szerkesztői kommentár
Szerző
Nuszi, oszi, Uci néni; valamint hány km Bp.-től
A nyúlnál fontosabb dolgokról
Tojás alakú történetek
Szerző
Még egy kötet Balázs Attila
Szerző
Világ, én ma fölébredtem
Szerző
A testiség mint metafora
Szerző
Meddig fogjuk szeretni Penderczky Évát? In. Élet és Irodalom. 1986. január 17.
Szerző
Mennyi az idő – van-e még?
Szerző
Az elvitatás eltökéltsége. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 2003.
Szerző
A történelem billenő figurái. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Ki tette a macskát a postaládába? In. Alföld. 1990/6.
Szerző
Destrukció és hagyomány
Szerző
Balázs Attila három könyvéről. In. Fekete J. József: Próbafüzet. Műbírálatok az 1980-as évek jugoszláviai magyar prózájáról. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1993.
Stratégiai állapotok. In. Virág Zoltán: A szomszédság kapui. Tanulmányok. zEtna, Zenta, 2010.
Szerző
Mese Oszinak. In. Piszár Ágnes: Kisesszék. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1994.
Szerző
Balázs Attila: Én már nem utazom Argentínába
Szerző
Ne sírj utánam, Argentína!
Szerző
Nosztalgia és háború (Balázs Attila: Én már nem utazom Argentínába)
Szerző
Prózák nosztalgiára
Én már nem utazom Argentínába. In. Magyar Napló. 1996/10.
Szerző
Én már nem utazom Argentínába. In. Kortárs. 1996/11.
Szerző
A tragikum és a groteszk határán. In. Szentesi Zsolt: Az ismeretlen otthon. Tanulmányok, kritikák. Kalligram, Pozsony. 2013.
Szerző
A Telep. In. Reményi József Tamás: Sinistrától Ibusárig. Irodalmi kalauz. Orpheusz, Budapest, 1998.
Adj, király, katonát!
Hörcsög úr, a főrakesz
Szerző
De ki az a Féderes Manó? In. Élet és Irodalom. 1999. augusztus 20.
Szerző
A viszonylagosság poétikája. In. Alföld. 1999/10.
Szerző
Magyar cocktail (Balázs Attila: Ki tanyája ez a világ)
Szerző
Ki tanyája ez a világ. In. Kritika. 2001/4.
Szerző
Dobbant a baknyúl. In. Fekete J. József: Próbafüzet III. Könyv az irodalomról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2001.
Fókuszváltások. In. Hitel. 2001/6.
Szerző
Legendák és valóság.
Szerző
A szétszedett idő prózája
Szerző
A bohó elbeszélő
Az „elszellentett idő” újraalkotása
Szerző
A meztelen folyó. In. Kritika. 2004/3.
Szerző
Vágyak gyűjteménye
Szerző
Nem regény, de történet
A jugoszláviai magyar irodalom története. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
Szerző
Kinek Észak, kinek Dél
Szerző
Lehet-e a történelem személyes sors?
Szerző
Gondolatok Balázs Attila Új(vidék-)regényéről egynéhány apropó kapcsán
Szerző
Az egyetlen történet labirintusában. In. Toldi Éva: Egyetlen történeteink. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2010.
Szerző
Észak – Délvidéken. In. Fekete J. József: Ami átjön. Magyar olvasókönyv. Életjel Könyvek, Szabadka, 2011.
Cuniculus vitae. In. Fekete J. József: Ami átjön. Magyar olvasókönyv. Életjel Könyvek, Szabadka, 2011.
A Barbár legendájának tematizációja Balázs Attila Kinek észak, kinek dél című regényében
Szerző
Terrorista vagy forradalmár
A boldog békeidők. In. Az emberiség végnapjai. Irodalomkritikák. Műút, Miskolc, 2013.
Szerző
Kontextualizált és elmesélt történelmi fikció
Szerző
Felejthetetlen gyönyörrel
Szerző
Valós szereplők valótlan történetei
Szerző
Regénytelen regény – avagy „mi az a plöm-plöm?”
Vidor és kaján
Szerző
Az irónia hatalma. (Balázs Attila: Szép kis történetek). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k) I–II. Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézett, Újvidék, 2014.
Szerző
Interjúk
Én már, bizony, nem utazom Argentínába
Szerző