Bányai János
Az általános iskolát Bácsfeketehegyen, a gimnáziumot 1958-ban Szabadkán végezte. 1963-ban az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén diplomázott. 1974-ben Füst Milán költészetének struktúrája című disszertációjával az irodalomtudomány doktora lett. 1964-től 1984-ig, majd 1991-től 2007-ig az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén dolgozik: 1974-től docensként, 1982-től egyetemi rendkívüli tanárként, majd 1990-től 2006-ig egyetemi rendes tanárként. 1992-től 2006-ig a Magyar Tanszék tanszékvezetője. 1983 és 1987 között a Forum Könyvkiadó főszerkesztője, 1987-től 1991-ig a kiadóház vezérigazgatója. 1996 és 2000 között a zombori Tanítóképző Kar, 1998-ban a szegedi JATE, 2000 és 2011 között a Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Magyar Tanszékének vendégtanára volt.
1962–1966 között az Index című szerb nyelvű egyetemista lap, 1967–1969 között az Új Symposion, 1976–1984 között a Híd főszerkesztője. 1992-től felelős szerkesztője a Magyar Tanszék kiadványainak (Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok, Bibliográfiai Füzetek).
Lódi Gabriella: Vizualitás és irodalom(elmélet)
Bányai János: Különös effektusok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2019.
„Feltehetjük, ismerve a képzőművészet újabb útjait, valamint azokat az eredményeket is, amelyeket a költészet mai állása mutat fel, hogy mindkettő tárgya a metafora. Nem fosztottuk meg ezzel a költészetet más, talán általánosabb, de nem mindig többet mondó vonatkozásaitól, és nem szűkítettük le a képzőművészet mégis reális tartalmi vagy hangulati egységeket reálisan, konkrétan, a formák és színek összetett képében kifejező voltát, inkább azt bizonyítottuk, hogy a belső jelentések, az értelem és a gondolat mennyire közös területeket fedezett fel az idők folyamán.”
A Forum Könyvkiadó 2019-ben jelentette meg Bányai János akadémikus képzőművészeti tanulmányait tartalmazó kötetét, amely betekintést nyújt irodalmi gondolkodásunk tekintélyes alakítójának a vizuális művészetekről szóló értekezéseibe.
Bányai János, mint a Symposion egyik alapítója, már fiatal korában is érdeklődést mutatott a képzőművészeti alkotások és a kortárs művészeti irányzatok, elméletek kapcsolata iránt. Az Új Symposionban már a 60-as években jelentkezett művészet és irodalom, absztrakt és figurális festészet, szimbólumok és stilizálás kapcsolatának értelmezését taglaló írásaival, Benes József, Kapitány László, Živojin Turinski, Leonid Šejka tárlatai, festményei által ihletetten.
A kötetbe válogatott tanulmányok mintegy egyharmadát Maurits Ferenc művészete inspirálta. Bányai János Mauritsot többdimenziós művésznek tartotta, akivel kölcsönösen megihlették egymást, valamint több évtizedes szakmai és baráti kapcsolat fűzte össze őket. Az irodalomtudós, esztéta Bányai élete végéig kiemelt figyelmet szentelt Maurits művészeti útjának, festői világa kiteljesedésének.
A költő halála című tanulmányában Bányai Pilinszky sorait olvassa bele az 1981-ben készült rajzba: „Látja Isten, hogy állok a napon. / Látja árnyam kövön és kerítésen. / Lélekzet nélkül látja állani / árnyékomat a levegőtlen présben. // Akkorra én már mint a kő vagyok, / halott redő, ezer rovátka rajza, / egy jó tenyérnyi törmelék / amekkora csak a teremtmények arca. // És könny helyett az arcokon a ráncok, / csorog alá, csorog az üres árok”.
„Így csorognak alá Maurits rajzain a fekete testből kiinduló, majd egészen a kép keretéig folyó ráncok, »ezer rovátka rajza«, azok a ráncok, amelyek az egész képet behálózzák, egyszerre repedések is ezek a ráncok… (…) A tört vonalakat tört színek teszik elmélyültté, azok a tört színek, amelyek a sárga felé hajlanak el, a szürkeség több árnyalata telepszik rá mind a vékony, mind a vastag vonalakra, és benne megint csak a halál képe mutatja meg magát, a képből könny helyett kicsorgó »üres árok«.”
Az irodalomtudós szólal meg akkor is, amikor Maurits Gion-feszület című sorozatát értelmezi. A 2007-ben készült nyolc rajz a Gion-emlékház avatóján került kiállításra. A feszület motívumának nyolc különböző szempontú megközelítéséről értekezik, kiemelve, hogy Maurits rajzai nem illusztrálják, nem képezik le Gion regény- és elbeszéléshőseinek drámáját, hanem magát a megélt drámát mutatják meg, mégpedig a legfontosabb szakrális tárgy, a feszület közvetítésével. Az irodalmár értelmezése szerint nincs szó rajz és próza véletlen találkozásáról, „mert Maurits rajzain az egymásba fűződő szálak és vonalak mondatokként is olvashatók, ahogyan Gion mondatai, főként a Kálváriát és a Kálvárián látható három feszületet leíró mondatai rajzként is olvashatók”. Bányai János akkor arra szólította fel a jelenlevőket, hogy a rajzok megtekintése után olvassák azokat úgy, mintha Gion-mondatok lennének.
A tanulmányok elolvasása, újraolvasása után új értelmezést nyernek ezek az alkotások, vele együtt a rajz poézisét, metaforáját keresve. Bányai János értekezéseit pedig vizualizálják a megtekintett festmények, tárlatok. Ugyanis „a képzőművészet kritikája s az irodalom bírálata sem lehet független magától a műalkotástól, a kritikus szemléletétől és ugyanannak személyétől sem”. (Az integrált kép. B. J.: Különös effektusok)
