Skip to main content
Bányai János profilképe

Bányai János

Szebek Miklós
Tóth Emil
akadémikus
egyetemi tanár
kritikus
irodalomtudós
prózaíró
szerkesztő

Az általános iskolát Bácsfeketehegyen, a gimnáziumot 1958-ban Szabadkán végezte. 1963-ban az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén diplomázott. 1974-ben Füst Milán költészetének struktúrája című disszertációjával az irodalomtudomány doktora lett. 1964-től 1984-ig, majd 1991-től 2007-ig az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén dolgozik: 1974-től docensként, 1982-től egyetemi rendkívüli tanárként, majd 1990-től 2006-ig egyetemi rendes tanárként. 1992-től 2006-ig a Magyar Tanszék tanszékvezetője. 1983 és 1987 között a Forum Könyvkiadó főszerkesztője, 1987-től 1991-ig a kiadóház vezérigazgatója. 1996 és 2000 között a zombori Tanítóképző Kar, 1998-ban a szegedi JATE, 2000 és 2011 között a Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Magyar Tanszékének vendégtanára volt.

1962–1966 között az Index című szerb nyelvű egyetemista lap, 1967–1969 között az Új Symposion, 1976–1984 között a Híd főszerkesztője. 1992-től felelős szerkesztője a Magyar Tanszék kiadványainak (Hungarológiai Közlemények, Tanulmányok, Bibliográfiai Füzetek).

Kiadványok
Szerkesztői munkásság
Az irodalmi író rövid történetei (Barlog Károly: Maxim)
(Híd. 2013/1.)
Szerző
Bordás Győző: Csukódó zsilipek
(Híd. 1995/10–11.)
Szerző
Érzékenység és dokumentum – A mindenség vállalása. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Versbe szedett arcképek. In. Bányai János: (Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
A számvetés után. In. Bányai János: (Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
A szótár: Noé bárkája
(Magyar Szó. 1993. március 27.)
Szerző
Egy virtuális világ képei. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Dátum
2014.
Szerző
Lepke lesz-e belőle?
(Híd. 1979/3. sz. )
Szerző
Naplók, emlékiratok, versek
(Magyar Szó. 1992. július 26.)
Szerző
Tegnap és ma, Böndör Pál költészete. In. Magyar Szó. 1994. április 14.
Szerző
Tegnap és ma (Böndör Pál). In. Bányai János: Talán így. Könyv és kritika III. Forum Könyvkiadó Intézet, 1995.
Szerző
Két költő. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
Jelentés öt könyvről. In. Füzi László–Lengyel András (szerk.): Ilia – Írások 70. születésnapjára. Bába Kiadó, Szeged, 2004.
Szerző
Változáskötetek (Böndör Pál: A változásom könyve; Kóros elváltozások). In. Bányai János: Költő(k),könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
A hatalom árnyékában. Böndör Pál: Bender & Tsa. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
A regény látszatát keltő szöveg
(Híd. 1970/1.)
Szerző
Áthúzott versek. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Létezés-fordítások
(Híd. 2000/8.)
Szerző
A Kormányeltörésben után. In. Bányai János: Költő(k), könyve(k), verse(k). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
Költő lőtávolságban. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Élet és írás. Domonkos István: Redőny
(Magyar Szó. 1975. január 18.)
Szerző
Ügyvédi irattárból kimentett történetek, avagy semmit sem dobunk el. In. Író(k), könyve(k), prózá(k) I–II., Újvidék. 2014–2015.
Szerző
Térpoétikai alapozás
(Bárka. 2001/5., p. 107–111.)
Szerző
Kultúra és narratíva. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006., p. 229–232.
Szerző
Kijárat a regényre (Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában)
(Híd. 2006/1., p. 99–106.)
Szerző
Kijárat a regényre; Lányregény és visszája; Léni és Leni könyve; A szabómagdaság jegyében. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék. 2015., p. 13–24.
Szerző
A nyulak angyalok
(Híd. 1980/6.)
Szerző
Szerkesztői kommentár
(Híd. 1981/1.)
Szerző
Az irónia hatalma. (Balázs Attila: Szép kis történetek). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k) I–II. Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézett, Újvidék, 2014.
Szerző
Regénypályázati véleményezés
(Híd. 1991/5.)
A kispróza műfaja. (Bencsik Orsolya: Akció van!). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Homályba burkolt tiszta szövegek és képek. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Hagyományaink. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, 1973.
Szerző
Csodák, kéreg alatt. In. Bányai János: Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Írások, amelyeken nem fog az idő. In. Újvidéki Rádiószínház. 2011. január 18.
Szerző
Karcolás üveglapon (Danyi Magdolna első verseiről)
(Híd. 2013/3.)
Szerző
Deák Ferenc regénye. In. Bányai János: Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Deák Ferenc drámái. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Deák Ferenc (1938–2011)
(Híd. 2011/11.)
Szerző
Szerkesztői kommentár
(Híd. 1976/4.)
Szerző
A hely elvesztése. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
Dési Ábel: A remény elve. In. Új Symposion. 1962. január 11.
Szerző
Mintha könyv lenne (Dormán László fotókiállításáról)
(Híd. 2012/10.)
Szerző
A vers utolsó napja (Dóró Sándor: A virágok rozsdásodása)
(Híd. 1979/10.)
Szerző
Fehér Ferenc verseiről
(Híd. 1976/1.)
Szerző
Az avantgarde két apostola. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet. Újvidék, 1973.
Szerző
Tanulmányok a magyar regényről. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Egységes irodalomszemlélet
(Híd. 1978/5.)
Szerző
Irodalomtörténeti realizmus
(Híd. 1978/12.)
Szerző
A felfedezés öröme. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Akkor és most. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
A különbözés méltósága
(Magyar Szó. 1999. december 18.)
Szerző
A modernitás hagyománya. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Vers és dokumentum. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Történelmi jelen idő
(Híd. 2010/7.)
Szerző
Az élet mint műalkotás. In. Bányai János: Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Irodalmunk archeológiája
(Híd. 1980/12.)
Szerző
Brasnyó István új versei
(Híd. 1969/11–12.)
Szerző
Új regény – „új világ”
(Híd. 1979/7–8.)
Szerző
Másként, vagy ugyanúgy?
(Híd. 1979/4.)
Szerző
Brasnyó István (1943–2009)
(Híd. 2009/8.)
Szerző
Kocsis Mihály összeroppanása. In. Magyar Szó. 1968. augusztus 25.
Szerző
A „második kötet”. In. Bányai János: Könyv és kritika 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Élmény és lírai gyakorlatok (Harkai Vass Éva: Mi volt szép C.-ben?). In. Bányai János: Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újviédék, 2010.
Szerző
Vers és napló ötvözete. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Vers és napló ötvözete. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újviédk, 2015.
Szerző
Az Izsakhárról
(Híd. 1976/1.)
Szerző
Életút, viharok között. In. Bányai János: Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Herceg János műfajai
(Magyar Szó. 1994. május 7.)
Szerző
Vajdasági, magyar író. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1996.
Szerző
Egy novella novellája. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1996.
Szerző
Herceg János halálhírére. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1996.
Szerző
Herceg János temetésén. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1996.
Szerző
A pálya kezdetén. (Herceg János: Viharban; Tó mellett). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Gulyás József jubileumára
(Híd. 2012/2.)
Szerző
Regénytelen történet. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Törmelék: a (perem)vidék rekvizitumai
(Híd. 1999/9–10.)
Szerző
Nevess, ha mersz. In. Napló. 1991. augusztus 7.
Szerző
Szerkesztői kommentár Jung Károly verseiről
(Híd. 1976/2.)
Szerző
Nyelvünk korrajza és kórképe, avagy a nyelvművelés hasznáról
(Híd. 1979/5.)
Szerző
Irónia és grammatika. In. Bányai János. Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék. 1977.
Szerző
Modernitás, posztmodern – és ami utána következik. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
Európa-dimenziók (Losoncz Alpár: Európa-dimenziók)
(Híd. 2003/6.)
Szerző
Művészi próza. In. Magyar Szó. 1968.
Szerző
Az epikai hagyományosságtól a regény bírálatáig. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Major Nándor: Kisebbségi breviárium; Végel László: A nagy Közép-Kelet-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe
(Híd. 1998/4–5.)
Szerző
El innen! In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
A betöltött tér (Major Nándor két regényéről)
(Híd. 2011/6.)
Szerző
A megtörtént csoda. In. Bányai János: Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Maurits Ferenc képei előtt. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Vers helyett emlék. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
A riport és ami vele jár
(Magyar Szó. 1976. október 23.)
Szerző
Maurits Ferenc, a képíró. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Nincs rá szó. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Maurits F. G. Samsa szobájában
(Magyar Szó, 1998. november 21.)
Szerző
Maurits-tárlat Szenteleky-ereklyék mellet. In. Bányai János: A védett vesztes. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
A szomorú képíró álomképei. In. Bányai János: A védett vesztes. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Vers és kép: a szomorú képíró versei. In. Bányai János: A védett vesztes. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Párhuzamosok (Maurits Ferenc: In memoriam Bosnyák István)
(Híd. 2009/5.)
Szerző
Maurits Ferenc: Gion-feszület
(Híd. 2010/11.)
Szerző
Családtörténet oltárral. In. Népszabadság. 1996. november 20.
Szerző
A Krivaja mentén
(Híd. 2009/1.)
Szerző
Táj és költő. In. Családi Kör. 1996. március 14.
Szerző
Mesék Margot-ról. In. Symposion. 1962. április 2.
Szerző
Nem-novella modell
(Híd. 1970/12.)
Szerző
A sámánok fehér útján
(7 Nap. 1980. május 16.)
Szerző
Sinkó Ervin: Magyar irodalom. In. Symposion. 1962. március 8.
Szerző
A gondolkodó drámája. In. Bányai János: Könyv és kritika II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Szemben az idővel. Sinkó Ervin költészetszemléletének két aspektusa. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
A szavak bennünk élnek
(Magyar Szó. 1963. június 16.)
Szerző
A kéztartás művészete
(Létünk. 1974/4.)
Szerző
Regények, kéziratok (Bányai János, Mák Ferenc és Vajda Gábor jelentése a Könyvkiadó 1989. évi regénypályázatáról)
(Híd. 1990/6.)
Szathmári István prózájáról
(Magyar Szó. 1993. április 10.)
Szerző
A kertész és a csók. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Megduplázott költői én. (Szegedi-Szabó Béla: Azúrpajzs). In. Bányai János: Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
A térképrajzoló irodalomtörténész. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék. 1996.
Szerző
Szeli István köszöntése Szabadkán. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék. 1996.
Szerző
Tudás és szenvedély. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék. 1996.
Szerző
Az irodalomtörténész álma. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék. 1996.
Szerző
Önéletrajz tájképpel és arcképekkel
(Hungarológiai Közlemények. 2011/3.)
Szerző
Az irodalmi és a nyelvi műveltség szószólója (Szeli István életének kilencvenedik évfordulójára)
(Híd. 2011/8–9.)
Szerző
Száz éve született Szenteleky Kornél. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Mű és szerep. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Szirmai Károly, a Kalangya kritikusa
(Hungarológiai Közlemények. 1977/33.)
Szerző
Szirmai Károly és a provincializmus. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák, Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
A kalandor állandóan úton van. (Szombathy Bálint: Marék homokot szorongatva). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Az irodalmi kultúra terméke. (Szombathy Bálint: Dada-tsúszda). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Városjelek képekben. (Szombathy Bálint: Városjelek). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Szeplőtelen kis gépek csöpp fejedelmi jelvények
(Híd. 1968/7–8.)
Szerző
Szöveg és írás. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Az improvizáció hatalma. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Tárgyak és képek. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Költői összefoglalás. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
A semmiségek custosa. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
A Kékítőgolyó. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Az esszé: útban az elbeszélés felé (A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább). In. Alföld. 2002/2.
Szerző
Tolnai mint szerző(társ). In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Új könyv Tolnairól. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Domború versek. Tolnai Ottó újabb verseiről. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Szövegek és történetek a kultúra sűrűjében. (Tolnai Ottó: A pompeji szerelmesek). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
A nyelvvel való látás prózája. (Tolnai Ottó: Grenadírmars). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Festettvíz-próza életrajzi háttérrel. (Tolnai Ottó: Világítótorony eladó). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Tóth Ferenc (1940–1980)
(Híd. 1981/1.)
Szerző
Tíz év termése. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Bizottsági jelentés Utasi Csaba: A Kalangya története című doktori értekezéséről
(Hungarológiai Közlemények. 1983/55.)
A régi ház „belső” tere
(Híd. 2001/1–2.)
Szerző
Ráadás az életműre (Utasi Csaba, 1941–2010)
(Híd. 2010/10.)
Szerző
Ó, az a kritika. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Szerkesztői kommentár
(Híd. 1976/9.)
Szerző
Hogyan válik a tétel mozgássá (Varga Zoltán: Hallgatás)
(Híd. 1979/4.)
Szerző
El innen!... A Dél és Méregkeverő az irodalom történetében. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
Képek a csend albumából. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
A ház regéje. (Vasagyi Mária: Fabella domi). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Költészetünk értékvilága. In. Magyar Szó. 1968. december 29.
Szerző
Vitatkozó kritikus. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
A szövet mintái: Végel László „esszénaplója”. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Regények az asztalon. Végel László, Tar Sándor, Szilágyi Andor és Boško Krstić regényeiről. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
Városkép bombázások idején. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Haláleset a konferencián. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Egykor és most: minden együtt. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Végel László esszéi szerbül. Laslo Vegel: Bezdomni eseji. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Mindig csak „oda-vissza”
(Híd. 2009/6.)
Szerző
Városkép életrajzokkal (Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje)
(Híd. 2013/12.)
Szerző
A remény felé. Végel László: Szitkozódunk, de a szemünkből könnyek hullanak. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Szerbül és magyarul. Kétszer ugyanarról a könyvről. (Végel László: Priče iz donjih predela ; Bűnhődés). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Városkép történelmi háttérrel. (Végel László: Neoplanta, avagy az Ígéret Földje). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Veszteg Ferenc: Réják
(Híd. 1977/5.)
Szerző
Zákány Antal: Varázslat. In. Symposion. 1962. január 11.
Szerző
A vas nem kenyér. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Ács Károlyról. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Ács Károly költészete
(Magyar Szó. 1998. szeptember 26.)
Szerző
Ács Károly, 1928–2007
(Híd. 2007/8.)
Szerző
A lírai én körülírása (Benedek Miklós verseskötetéről)
(Híd. 2012/8.)
Szerző
Mutatvány, mondatokkal. In. Bányai János: Könyv és kritika 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Tartozások. (Bognár Antal: Tartozás). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
A magyar irodalom átértékelése. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet. Újvidék, 1973.
Szerző
Irodalmunk szolgálatában. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Irodalmunk életrajza. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Bori Imre sírjánál
(Híd. 2004/7.)
Szerző
József Attila a Vajdaságban. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Egy megértéstörténet szakaszai. Bori Imre József Attila-olvasatának ismeretlen fejezete. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Bori Imre József Attila verseit olvassa. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
A felfedező. Tollvonások Bori Imre arcképéhez. Kisebbségi magyaróra III. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2009.
Szerző
Bozsik Péter: Függőségtörténet
(Híd. 1991/7–8.)
Szerző
Az attentátor legendája és regénye. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Új utakon. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
A novella utóhatásai. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). A–K. Könyv és kritika V. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Érzelmes objektivitás. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Lampion a fán. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Szépen sorjázó képek
(Magyar Szó. 1973. november 10.)
Szerző
Szépen sorjázó képek. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Ugyanott. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Regény és aktualitás. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Nemzedéki regény?. (Burány Nándor: Articsóka). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Deák Ferenc regénye (Deák Ferenc: Métely. Forum, Újvidék, 1969. )
(Híd. 1970/6.)
Szerző
A regény látszatát keltő szöveg. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Élet és írás. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Létezés-fordítások. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Valóság(igény) és novella
(Híd. 1981/4.)
Szerző
Térpoétikai alapozás. Faragó Kornélia: Térirányok, távolságok... In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Ilyen lenne, ilyenek lennénk?
(Híd. 2005/11.)
Szerző
„Nem hinni szörnyű hit” (Gál László: Tenyerünkön a hold. Forum, Újvidék, 1970.)
(Híd. 1971/4.)
Szerző
„Nem hinni szörnyű hit”. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Fényes napok. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
A kérdező kételkedik. (Géber László: Akinek az ég). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Az „önkéntelen értékrend”. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
A színikritika méltósága és a színház szeretete
(Híd. 2000/9.)
Szerző
A színikritika méltósága és a színház szeretete. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
A lexikoníró szomorúsága. In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
A lexikoníró szomorúsága
(Híd. 2001/3.)
Szerző
(Színi)kritikus az ünneplők között. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
A realista regény felé (Gion Nándor: Testvérem, Joáb. Fórum, Újvidék, 1969.)
(Híd. 1970/3.)
Szerző
Írói szigorúság nélkül
(Magyar Szó. 1974. december 14.)
Szerző
A realista regény felé. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Írói szigorúság nélkül. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Az eltűnt regény nyomában
(Magyar Szó. 1972. április 8.)
Szerző
Az eltűnt regény nyomában. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Gion Nándor (1941–2002). In. Bányai János: Egyre kevesebb talán. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2003.
Szerző
Novellák a hagyatékból. (Gion Nándor: Mit jelent a tök alsó?). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Az indulatos élményiség verse. In. Bányai János: Könyv és kritika, Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Vers és napló ötvözete (Harkai Vass Éva: Ami feltárul s ami nem); „Dokumentumpróza” (Várady Tibor: Zoknik a csilláron, életek hajszálon)
(Híd. 2014/11.)
Szerző
Életút, viharok között
(Magyar Szó. 1975. november 1.)
Szerző
Regénytelen történet
(Magyar Szó. 1975. február 22.)
Szerző
Képzelt világ Jódal Kálmán prózájában (Jódal Kálmán: Agressiva)
(Híd. 2011/2.)
Szerző
Az elbeszélés nehézségei. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Az elbeszélés nehézségei
(Magyar Szó. 1976. január 31.)
Szerző
Juhász Erzsébet (1947–1998)
(Tanulmányok. 1998/31.)
Szerző
Törmelék: a (perem)vidék rekvizitumai. In. Bányai János: Mit viszünk magunkkal?. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2000.
Szerző
A fogat szorító csend versei
(Híd. 1990/9.)
Szerző
A fogat szorító csend versei. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Költő a néprajzban. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Háttérben kultúra. (Sinkovits Péter: Orfeum). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI.. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Szavak és mondatok sorsa. (T. Kiss Tamás: A tükörtestvér). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Gondolat és grammatika. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Eltűnés a versben (Koncz István összegyűjtött verseiről)
(Híd. 2006/6–7.)
Szerző
Eltűnés a versben. Koncz István összegyűjtött verseiről. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
A fogalmaktól a vallomásosságig. Koncz István: Összegyűjtött versei. In. Bányai János: Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
Ezüst biciklin a szürrealizmustól a húsdarálóig
(Híd. 1969/11–12.)
Szerző
Ezüst biciklin a szürrealizmustól a húsdarálóig. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Ladik Kati meséi
(Híd. 1979/1.)
Szerző
Belső vízözön fűhárfával (Ladik Katalin: Belső vízözön)
(Híd. 2012/4.)
Szerző
Modernitás, posztmodern – és ami utána következik (Losoncz Alpár: Az emlékezés hermeneutikája)
(Híd. 1998/9.)
Szerző
EI innen!... (A Méregkeverő és a Dél az irodalom történetében)
(Hungarológiai Közlemények. 2000/2.)
Szerző
Majoros Sándor: A visszhangkísérlet
(Híd. 1990/11.)
Szerző
Novellista a fenntartható hagyományban. In. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Bácska újabb regénye (Majoros Sándor: Az eperfa nyolcadik gyökere)
(Híd. 2014/12.)
Szerző
Bácska újabb regénye (Majoros Sándor: Az eperfa nyolcadik gyökere). In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Elolvasom
Maurits-tárlat Szenteleky-ereklyék mellett
(zEtna. 2004. október)

Bányai János

Maurits-tárlat Szenteleky-ereklyék mellett

Régen, 1980-ban, a napot is tudni lehet, december 6-án nyílt meg, az a helyen, talán ugyanebben az órában is. Majd huszonöt évvel, majdnem negyed évszázaddal ezelőtt. Akik akkoriban is itt jártunk, akkori Szenteleky-napok keretében, Maurits Ferenc tárlata, ugyanezen mert rendszeresen itt jártunk, és csak nagy bajban hagytuk ki a Szenteleky-napokat, még emlékezhetünk rá, hogy akkor Maurits Ferenc képeinek kiállítását Tolnai Ottó nyitotta meg. Tárlatmegnyitójában Tolnai ezt a válasz nélkül hagyott kérdést tette fel magának:

"Maurits-tárlatot megnyitni - Szivácon, Szenteleky jegyében?" A kérdést latolgatva Tolnai akkor Szenteleky sírja előtt álló két fára gondolt, a két egyébként Amerikából származó akácra, a két szomorúakácra, nem véletlenül, hiszen az "ákác", az "ákácok" "Szenteleky afféle szimbóluma volt".

Ha ma megismétlem a kérdést: "Maurits-tárlatot megnyitni - Szivácon, Szenteleky jegyében?" akkor ismét a sír mellett álló két akácra gondolhatok, mert az akác az eltelt évek nyomán már nem csupán Szenteleky "afféle" szimbóluma, hanem irodalmunknak is szimbolikus jele, amolyan önmagát megnevező metaforája irodalmunknak, csakhogy miközben az egyszemélyű szimbólum közösségivé terebélyesedett, és már-már kultusz övezi, a két szomorú-, vagy gömbakác közül csak az egyik őrizte meg régi, nemesen míves formáját, a másik, Szenteleky sírjának irányából a baloldali, ha a sír előtt állunk a jobboldali, kiszáradt, majd tövéből újrahajtott és eredeti, nemesítése előtti, természet adta formáját vette fel. Most más képet mutat, elhanyagoltabbat és szabadabbat, elvadultabbat és természetesebbet. Régi formájának emlékét törzsének egyszer már lefűrészelt majd drótokkal visszaszerelt, visszatapasztott (oszlop)feje őrzi.

Miként a fenti kérdésen, a fa átalakulásán és változásán is el lehetne gondolkodni, éppen most Maurits Ferenc negyed évszázaddal későbbi tárlatának megnyitóján - "Szivácon, Szenteleky jegyében", teszem hozzá némi szomorúsággal. Az elmúlt negyedszázad bőven kínál példát mind az átalakulásra, mind a változásra, jelek és jelenségek szimbolizációjára, de szimbólumok eltűnésére is. Ma már másként nézünk az akácra, az "ákácra", és mintha másképpen Szentelekyre is. Nyelvhasználatunk részévé vált, kultikus szóvá, maga is jelképpé, holott ő maga a változás elszánt híve volt, és a silányra mentséget kereső szándék ellenfele. Ezért tudott teremteni és alapítani. Nem azért, mert magasztalt, hanem azért, mert változást remélve bírált.

Maurits Ferenc negyed évszázaddal későbbi tárlata, a most megnyíló és csak ma meg itt látható tárlat, csak pár lépésre a Szenteleky emlékét őrző relikviáktól, az egykori orvos műszereitől, hátterében pedig a sírját jelentő akácokkal, a változásokról beszél. A változásról és átalakulásról, ami nem mindig nyereség, sokszor bizony veszteség és vereség. Maurits képei, bár kétes irányú változásokról szólnak, az állandót, a változatlant hirdetik, miként Szenteleky sírja előtt nem az újrahajtott, hanem a régi alakját őrző akác. Amaz visszanyerte oltás előtti alakját, emez a mívességet, a formát, a megalkotottságot mutatja, amaz a természet, emez a mester műve. Amaz nem beszél, emez jelképként megszólal. Amaz a természetben, emez a kertben - sírkertben - létezik. Maurits Ferenc képei emennek a vonalán haladnak, minden részletükben mesteriek, ami most azon kívül, hogy minősít, a formát, a míves megmunkálást, a művészetként való megalkotottságot jelenti. Huszonöt év után Mauritsnak már nincsenek dilemmái afelől, hogy mire való a művészet, hogy mire a rajz és a forma, Mauritsnak az elhíresült változásokkal és átalakulásokkal szemben támadnak kétségei. Franz Kafka, évekig tartó Kafka-olvasatai tapasztaltatták meg vele a drámát jelentő és tragédiába torkolló átváltozást. Tudjuk, "Amikor egy reggel Gregor Samsa - Az átváltozás hőse - nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában." Amikor az ügynök felismerte testének átváltozását, megkérdezte magától "Mi történt velem?" Maurits Ferenc minden képe már hosszú ideje ugyanezt a kérdést fogalmazza újra és újra, hogy "mi történt velem?", "mi történt velünk?"

Valóban, mi történt velem és velünk az elmúlt negyedszázad alatt, miféle történés a Szenteleky akácfájának átváltozása, hová vezettek Maurits rajzainak egymást keresztező, egymásba fulladó és egymásból eredő remegő vonalai, mire példa az a monumentalitás, amivé egymásra és egymásból épülve ezek a finoman rezgő vonalak végül is összeállnak? Mert valóban van valami monumentalitás abban, ahogyan Maurits Ferenc újabb és legújabb munkái időt és teret, világot teremtenek, amely világban csupán az űrbe vetett, és egyre csak bővülő gubancnak van helye. És a pokoli színekkel átitatott gubancok mögött alig felismerhető arcoknak, lebegő testrészeknek, rémületükben rejtőzködő és fullákoló alakoknak, akik az űrben a halállal szembesülnek. Maurits egykor a poklot, a pokoli iramot, a pokoli forgatagot rajzolta és festette, mostanra kafkiánus tapasztalatok birtokában a valóságos halált, azt a nagy balkáni tervezetet, amely sem a poklot, sem a tisztítótüzet, csak a halált ismeri és csak a gyilkolást ismeri el.

Erről szólnak a most bemutatásra kerülő Proiectum Balcanicum sorozatba tartozó képek, a halálról, amelynek nincs kiterjedése, de van ideje és tere; a halál maga már nem történik, de van erősödő és gyengülő, kifeszített és eltépett, követhető, de ki nem bogozható vonalakkal előadott története. És hogy Maurits mindig történeteket mond, abból is felismerhető, hogy képei ciklusokat alkotva rendeződnek egymás mellé. Jól megtervezett sorozatok ezek, önállóan létező, mégis egymásba kapaszkodó, rendet, de nem hierarchikus rendet alkotó képek sorozatai. Mintha egy nagy album lapjai lennének, amely album sok irányba követhető, akár labirintus-tervezetnek is vélhető történetet mond, a nem történő halál soha be nem fejezhető történetét. És ezt nem akárhogyan mondja. Művészetének azzal a kezdetek óta ismert és sok-sok változatban bemutatott bizonyosságával, ami egyformán felismerhető mind a képek felületének elrendezésén, mind a rajzok határozott vonalvezetésén, mind a vonalak összjátékából előálló arcok és alakok, mindig mozgást közlő és teremtő mozdulatlanságán. Az űr és az üresség monumentális elrendezettségéből, a halál bizonyosságából, amiről legtöbbet Danilo Kiš tudott, Maurits képein mindig valamilyen szem tekint ránk, egyszemű és sokszemű lények szúró tekintete, mely mindig és nem szűnő űrbeli némaságban az átváltozott Kafka-hős, Gregor Samsa ügynök kérdését szegezik nekünk, azt hogy "Mi történt velem?", "Mi történt velünk?"

Maurits Ferenc mai tárlatának megkülönböztető jegye így is nevezhető: tárlat a tárlatban. Mert a balkáni tervezet és a leendő útvesztőhöz vezető munkavázlatok sorozatába tartozó képek mellett itt látható a Bori Imre halálakor és halálára készült triptichon, a három képből álló, a tárlat más képeitől elütő és könnyen megkülönböztethető kompozíció. Ezen a három szorosan egymásba tartozó képen a líra dominál, a lírai beállítódást megfogalmazó szürke sok változata mind a vonalak elrendezésében, mind a képfelület színezésében. A halálnak egy másik arca és egy másik története a Bori Imre-triptichonon. Itt szó sincs útvesztőről, de nincs szó az egymásba ékelődő vonalak és színek erőszakosságáról sem, itt nem a gyilkos mozdulat uralkodik, nem a harsány szenvedés, hanem az enyhületet nem hozó líra, a szürkébe ágyazott, befejezett, már nem folytatható csend. Nem az elnémított élet, hanem a halál csendje. Költők kísérleteztek sokan és sokáig ennek a csendnek a megszólaltatásával, sokszor sikertelenül. Maurits Ferenc szürkéje a triptichonon megszólaltatta a halál csendjét.

Bori Imre alkotásainak és műveinek sorában külön, kitüntetett helye van a Szenteleky-napoknak. A rendezvény alapítását kezdeményezte, arculatát rajzolta meg, vezette is több éven át. Nyomon követte történetét, folyamatos jelenlétével megőrzésének helyi szándékát erősítette. Ezért mondható, hogy Maurits Ferenc lírát felragyogtató triptichonja a legjobb és legillőbb helyen kerül most bemutatásra. Valóban tárlat a tárlatban, külön szín és külön esemény, sajogtató és megdöbbentő, a legtöbb, ami mondható: a szürke árnyalataiba fogott líra az elmúlásól, az őszről, a Szenteleky akácairól hulló levelekről.

(Elhangzott Szivácon, a Szenteleky-napok keretében megrendezett Maurits Ferenc-kiállítás megnyitójaként, 2004. október 16-án.)

Szerző
A szomorú képíró álomképei. Sinkó Ervin a mirogoji ravatalon
(Híd. 2005/10.)
Szerző
Maurits Ferenc Franz Kafka elbeszéléseit olvassa
(Tiszatáj. 1999/2.)
Szerző
A kilencvenes évek regénye. Nagy Abonyi Árpád: Budapest, retour. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Elolvasom
A hely elvesztése
(zEtna.)

Bányai János

A hely elvesztése

1992 májusában köszöntötte Bori Imre P. Nagy István csak néhány nappal korábban közölt Harmincévesen. - túl és innen című versét; "szép ez a vers", írta, mert "kivételes alkalom is szülte: a férfikor érett korszakába lépő tűnődik el harminc éve felett, és írja meg tűnődéseinek versét, a múló idő eme szép elégiáját immár képeinek és rímeinek teljes mérvű birtokában". Azóta hosszú, terhes évek teltek, mintha nem is igazán versírásra való évek. Egyre távolabb a szülőföldtől, a szülőföld helyett megtalált Teleptől is, ez se volt egyszerű lakhelycsere, és egyre mélyebben a "férfikor" korszakában. P. Nagy versein, mint sokan másokén is, mély nyomot hagytak ezek a kényszerű, kikényszerített, nem választott változások. A régi versek nyomai feltűnnek ugyan az új és újabb versekben, az emlékezés elől nem lehet kitérni, de már az elszakadás, a kiűzetés tapasztalatának birtokában, eleve vesztesen. Miként az a korábban Körön kívül címen megjelent háromsoros vers az új kötetet nyitó Kiűzetés sorai közé ékelődve: "Mily védtelen vagyok. / Mily sebezhető. / Körülöttem érdes a levegő."

A lírai én férfikorának sebezhetőségét vitte magával P. Nagy István a Vajdaságból, és ez a világtapasztalat szervesen épült be újabb verseibe azzal a nemesen hagyományosnak vélhető lírai szemléletformával együtt, miszerint a vers mégiscsak érzelmek és világtapasztalatok megragadása. Ez az alapállás különállást is jelent, eltávolodást azoktól a költői indulása idején még működő avantgárd vagy neoavantgárdnak is mondható esztétikai szemléletformáktól, amelyek hosszú évtizedekig uralták a vajdasági költészet beszédmódját, valamint azoktól a költői törekvésektől, amelyek a (vajdasági) verset a táj és a hely bűvöletében igyekeztek megőrizni. Viszonylagos különállása azonban, miként várható lett volna, nem a "szövegvers" felé vitte költői ihletét, hanem megerősítette abban az első kötetekben érvényesülő meggyőződésében, hogy a vers élmény - és tapasztalathátterek - ház, szülőföld, szerelem, élet és halál - függvénye még akkor is, ha a formaadó szándék leválasztja a verset ezekről a kinyomozható és felismerő háttérrétegekről. Ez a választott különállás két fontos jelét hozta előtérbe P. Nagy István korai versének: a metafora érvényességének őrzését és az elégikus hangnemet. A metaforával a közvetettség nyelvi alakzatai épültek versébe, az elégikusság az élményszerűt állította a vers horizontjába, és a megértés műveleteit, ha nem is kötelező érvénnyel, de elég határozottan a (vers) keltezés előzményeire, életrajzi vagy kulturális létokaira irányította. Ebben P. Nagy István ellenállt a posztmodern vers kihívásainak, vagyis kitartott amellett, hogy ami a versben alakot ölt, nem pusztán nyelv vagy nyelviség, hanem élményként és tapasztalatként is rekonstruálható. A kötet címadó verse nevezi meg új verseinek élményi létokát: "A hely, amely megfelel - / az a megfelelő hely. / Értelmezőjével, minőségével / együtt veszítetted el."

A hely grammatikája kötetbe gyűjtött versek legtöbbje őrzi ezt a poétikai szemléletformát, még akkor is, ha több versében a metafora közvetettségét a közvetlen köznyelvi megszólalás váltja fel. A mindennapok történéseinek halmozása távolodás a metaforikus beszédtől, de nem felszámolása annak, miközben a köznyelvi oldódás az elégikus hangnemet sem vonja vissza. A Kiűzetéssel induló kötet így a korábbi poétikai gyakorlatot őrzi és tartja fenn azzal a rejtélyes és kibogozhatatlan nosztalgikus kötődéssel együtt, amely a személyiséget a korábbi élethelyzetekhez, élmény- és tapasztalatvilághoz köti. Az új élethelyzet nem nyújtott bizonyosságot, csak biztonságot és rendezettséget, így újabb verseinek a korábbiakhoz képest hangsúlyosabb "képződöttsége" sem halványította el az emlékezés képeit, amelyek a kötetet lezáró Állótükör című versben akkor is felidéződnek, ha "pillantani is elfelejtesz / ahogy közel hajolsz a tükörhöz", mert "homok kavics törmelék betemet / befonnak az indák gyökerek / nem igazítanak hozzád már sem / időt sem törvényt sem lépteket". A "te" grammatikai lebegtetése a verset a számadásfélék közé sorolja, és az elégikus szomorúságot iróniával távolítja el, mintegy áthelyezve egy olyan nyelvi horizontra, ahol a lírai struktúrák megjelenítését a stuktúrák (jelösszefüggések, a verselés jegyeinek betűjelekre való lebontása) tudatosan szabályozott és irányított működtetése biztosítja. A költői témává és struktúrává alakított iróniával alakul ki P. Nagy újabb verseiben a nosztalgiával, de egyben az elégiával szembeni védőfal is. Ez az önvédelem a verset mozdítja ki az emlékezés rendjéből - Amit a szem elfelejt a címe a kötet egyik fontos versének -, és ekkor már nem lehet tudni, "a jelöletlen idő / ködsűrűjéből ki / szólít?" A "megfelelő hely" "értelmezőjével, minőségével" együtt vész el. Csak a jelen lehet "jelöletlen", minden más idő emlékezet vagy várakozás. A jelen azonban erőtér is, múltat és reményt, álmot és szorongást egybefogó erőforrása a költői megszólalásnak.

Az 1995-ből való El a szakítás verse. Hagyományos költői képek - folyóvíz, part, árnyék, homok, hírnök, bokrok, távol: csupa közismert rekvizituma a lírai közérzetnek - meg-megszakadó sorából építkezik a vers és halad a "Mintha el. Minden el. Végleg el." végérvényessége felé, mígnem a verszáró sorokban a. kiűzetés hangja szólal meg, "kellemetlen, idegen hang". A kötetnyitó vers líraiságát fosztja meg ez a hang és ez a szó a kibeszélés lehetőségétől a kollokviális szólam bevezetésével: kiűzetés a költészetből. Csak a (lírai) paradoxon marad: a zárt ajtók, ablakok hozzák álom útján közelre ("közelebbre") a távolt, a "megfelelő helyet". Ez is a hagyományos líraiság rekvizituma. A régiségekre való ilyen rájátszás nyilván azt jelzi P. Nagy István verseiben, hogy a súlyos órák jelene a költői beszéd múltjával szembesítve mutatja meg igazi arcát, a végleges "el" grammatikán és tradicionális poétikán is túlmutató élményét.

A közbeszóló idegen hang - "aki rám szólt" - a megálmodott távol elvesztése az új nyelvi valóságban, a rideg és elutasító idegenben.

Ám hogy milyen a "szürke folyóvíz", amelyet csupán a "part dicsőit", erre válaszol a Tengervíztükör című versben a vajdasági (magyar) költészet egyik sokat emlegetett "önmetaforájával", a tengerhasonlattal való (nyelvi) leszámolás. A köznyelviség itt nem a lírai versbeszéd kontrasztja, mint az El című versben, hiszen a vers előterébe kerül: a verset már az előbbi "kellemetlen, idegen hang" mondja, mintha a költészet hangja volna, kíméletlenül. Már a versindító fiktív idézet ("A jugoszláviai magyar költőnek sós a fürdővize") szarkazmus felé hajló iróniája az önmegnevező metafora ("a jugoszláviai magyar költőnek van tengere") szétforgácsolását, leépítését jelzi, ezzel együtt az elégikus emelkedettség mindennaposítását a köznyelvi történések bevezetésével. Mintha a múlttal való leszámolás lenne a vers, igazságtalan egy létező (költői) lehetőséggel szemben: a tenger-metafora ellenében a fürdőszobai jelenet, a jelkép helyett a mindennapi élet szokásokkal övezett mozdulata. A "mi köze mindennek a költészethez?" kérdésre adható válasz kihagyása vagy feloldása egy újabb mindennapi jelenetben a vers végén azonban más távlatot is ad a szövegnek. Mintha egy olyan távolról beszélne, amely már meg sem álmodható. A "tengertelenített" jelen köznyelvi beszédmódja és mindennapos megtörténései mintha nem emelhetnék meg a verset a P. Nagynál korábban megismert elégikusság szintjére. A vers is belesüppedhet a megtalált, a "jelöletlen" időbe és beszédbe, ha nincs meg benne a létrejövés nyelvének útján való kimozdulás lehetősége.

Nem lenne megőrizhető a szó szerint "átvitt", tehát nem átvitt értelmű költői tapasztalat a túlparton?

Hogy megőrizhető mégis, ezt mondja és mutatja meg a Kibérelt mozdulat című vers, amely a távolt idézi, nem álmodja, hanem megnevezi, és szembeállítja a sötéttel, amelynek - igazi, emlékezetes nyelvi, költői találat! - lakhelye a kottafej: "S ha lehunyom a szemem, / oly sötét lesz itt, akár / a kottafejekben, / oly sötét - nem is hinnéd."

(P. Nagy István: A hely grammatikája. Pelikán Könyvek, Szolnok, 2000.)

Szerző
Mint a kúthoz láncolt bögre
(Magyar Szó. 1992. január 5. )
Szerző
Mint a kúthoz láncolt bögre. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
A fiatalkori regény (Németh István: Fordulat után)
(Híd. 2014/2.)
Szerző
Németh István tájháza. Németh István: Akik az időket szolgálták. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Fiatalkori kisregény. Németh István: Fordulat után. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2015.
Szerző
Hagyományaink. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
A költészet forrásvidékein
(Magyar Szó. 1974. december 28.)
Szerző
A költészet forrásvidékein. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
A magáncsillagzat versei
(Híd. 1996/2–3.)
Szerző
A magáncsillagzat versei. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Derűs felajánlás a mulandóságnak. Bányai János: A védett vesztes. Kisebbségi magyaróra II. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2006.
Szerző
Türelemmel, mosollyal a veszedelmekkel szemben. In. Bányai János: Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2010.
Szerző
Népmeséink. In. Bányai János: Könyv és kritika. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
Penavin Olga tanárnő Kórógyon. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
Változatok és útkeresés
(Magyar Szó. 1975. február 8.)
Szerző
Változatok és útkeresés. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Olvastam egy könyvet. Pogány Margit: Ami az életrajzokból kimaradt. In. Újvidéki Rádió – Szempont. 2013. augusztus 27.
Szerző
A gondolkodó drámája
(Magyar Szó. 1975. október 11.)
Szerző
Sinkó Ervin költői életműve
(Híd. 1978/4.)
Szerző
„Könyvek között”, „olvasás közben” (Nagy Abonyi Árpád: Budapest, retour; Szathmári István: A kertész és a csók; Szegedi-Szabó Béla: Azúrpajzs)
(Híd. 2009/6.)
Szerző
„Könyvek között”, „olvasás közben” (Nagy Abonyi Árpád: Budapest, retour; Szathmári István: A kertész és a csók; Szegedi-Szabó Béla: Azúrpajzs)
(Híd. 2009/6.)
Szerző
Szeli István: A peremkultúra élettana
(Híd. 1993/12.)
Szerző
A térképrajzoló irodalomtörténész
(Híd. 1991/10.)
Szerző
Történelem: emberi tartalmak
(Magyar Szó. 1981. december 26.)
Szerző
Ó, azok a hatvanas évek... Szeli István születése napjára
(Híd. 2001/10.)
Szerző
Mű és szerep (Szirmai Károly: Falak, puszta falak. Forum, Újvidék, 1970.)
(Híd. 1971/5.)
Szerző
A harmadik költő
(Új Symposion. 1968/34.)
Szerző
Egy izgalmas regény
(Új Symposion. 1968/34.)
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Felsőbbrendűség gyerekcipőben
Szerző
Vérbeli író jelentkezik
A kritika mint alkotás és módszer
Szerző
Bonyolult örömök
Irodalmi tanulmánykötetekről. In. Valóság. 1966/6.
Jegyzetek két pályázati regényről
Eszmék fényeiben
Szerző
Olvasónapló regényirodalmunk aranykoráról
Szerző
Évek és életek – Tíz jugoszláviai magyar regény
Szerző
Öt regény – öt recenzió
Szerző
Jegyzetek Vajdaság új regényirodalmáról. In. Valóság 1970/12.
Öt vajdasági regény
Szerző
A felfedezés felelőssége
Szerző
Bányai János: A szó fegyelme
Szerző
Súrlódás. In. Bori Imre: Fejezetek irodalmunk természetrajzából. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1973.
Szerző
A nyitott esztétikai világkép. Adalékok Bányai János kritikaszemléletéhez és módszereihez
Megalapozott munka Füst Milán költészetéről
Szerző
A teljesség felé, vagy a kritika kritikája (Bányai János: Könyv és kritika)
Szerző
Ítélet, tudás és etika. A Szenteleky-díjas Bányai Jánosról
Szerző
Megbízható irodalmi helyzetkép (Bányai János: Könyv és kritika II.)
Szerző
Hagyomány és modernség között
Szerző
Bonyolult örömök. In. Bosnyák István: Szóakció. (Adalékok egy nemzedéki szellemiség rajzához). 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982.
Megőrzés, méltóság, derű. In. Népszabadság. 1995. augusztus 8.
Szerző
A kritika méltóságáról
Bányai János: Talán így
Szerző
Képzeljük el (Bányai János: Talán így)
Talán így. Kisebbségi magyaróra. In. Kortárs. 1996/11.
Szerző
„Csak regény van és vers. Kell ezt mondani?”
Kiragadott pillanat (Bányai János: Kisebbségi magyaróra)
Szerző
Kiragadott pillanat. In. Szeli István: Nyelvünk, kultúránk, nyelvi kultúránk. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1997.
Szerző
„Majd összerakom az egészet”
Szerző
Bányai János: Hagyománytörés
Szerző
Hagyománytörés. In. Alföld. 1999/1.
Szerző
A Híd különszáma Bányai János tiszteletére
Bányai János műveinek válogatott bibliográfiája 1961–1999
A szövegtisztelő ünnepén
Szerző
„Mintha véget ért volna a története”
A kétely stratégiája. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Nyelvek, világok, szövegek között
Szerző
Eszmék fényében. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok. 2. köt. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. Belgrád, 2001.
Szerző
Híd Irodalmi Díj – 2003
A kritikus mint értelmező. In. Elek Tibor: Fényben és árnyékban. Az irodalmi siker természetrajza. Kritikák, tanulmányok, beszélgetések a kortárs magyar irodalomról. Kalligram, Pozsony, 2004.Pozsony.
Szerző
Hagyománytörés. In. Márkus Béla: Tények és képzetek. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2005.
Szerző
A jugoszláviai magyar irodalom története. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
Szerző
Kortársakról korszerűen
Szerző
A hagyomány modernitása és a modernitás hagyománya
Szerző
Kritika nélkül?
Bányai János, a szerkesztő
Szerző
A megértés stratégiája. Bányai János újabb tanulmányairól
Szerző
A talán tapasztalata
Belső nyomás és politikum. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Hagyománytörés. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Teória, polémia, megértés (In memoriam Bányai János, 1939–2016)
Kritika helyett megértés (Bányai János: Különös effektusok)
Szerző
Elolvasom
Vizualitás és irodalom(elmélet)
Szerző

Lódi Gabriella: Vizualitás és irodalom(elmélet)

Bányai János: Különös effektusok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2019.

 

„Feltehetjük, ismerve a képzőművészet újabb útjait, valamint azokat az eredményeket is, amelyeket a költészet mai állása mutat fel, hogy mindkettő tárgya a metafora. Nem fosztottuk meg ezzel a költészetet más, talán általánosabb, de nem mindig többet mondó vonatkozásaitól, és nem szűkítettük le a képzőművészet mégis reális tartalmi vagy hangulati egységeket reálisan, konkrétan, a formák és színek összetett képében kifejező voltát, inkább azt bizonyítottuk, hogy a belső jelentések, az értelem és a gondolat mennyire közös területeket fedezett fel az idők folyamán.”

  A Forum Könyvkiadó 2019-ben jelentette meg Bányai János akadémikus képzőművészeti tanulmányait tartalmazó kötetét, amely betekintést nyújt irodalmi gondolkodásunk tekintélyes alakítójának a vizuális művészetekről szóló értekezéseibe.

  Bányai János, mint a Symposion egyik alapítója, már fiatal korában is érdeklődést mutatott a képzőművészeti alkotások és a kortárs művészeti irányzatok, elméletek kapcsolata iránt. Az Új Symposionban már a 60-as években jelentkezett művészet és irodalom, absztrakt és figurális festészet, szimbólumok és stilizálás kapcsolatának értelmezését taglaló írásaival, Benes József, Kapitány László, Živojin Turinski, Leonid Šejka tárlatai, festményei által ihletetten.

  A kötetbe válogatott tanulmányok mintegy egyharmadát Maurits Ferenc művészete inspirálta. Bányai János Mauritsot többdimenziós művésznek tartotta, akivel kölcsönösen megihlették egymást, valamint több évtizedes szakmai és baráti kapcsolat fűzte össze őket. Az irodalomtudós, esztéta Bányai élete végéig kiemelt figyelmet szentelt Maurits művészeti útjának, festői világa kiteljesedésének.

  A költő halála című tanulmányában Bányai Pilinszky sorait olvassa bele az 1981-ben készült rajzba: „Látja Isten, hogy állok a napon. / Látja árnyam kövön és kerítésen. / Lélekzet nélkül látja állani / árnyékomat a levegőtlen présben. // Akkorra én már mint a kő vagyok, / halott redő, ezer rovátka rajza, / egy jó tenyérnyi törmelék / amekkora csak a teremtmények arca. // És könny helyett az arcokon a ráncok, / csorog alá, csorog az üres árok”.

  „Így csorognak alá Maurits rajzain a fekete testből kiinduló, majd egészen a kép keretéig folyó ráncok, »ezer rovátka rajza«, azok a ráncok, amelyek az egész képet behálózzák, egyszerre repedések is ezek a ráncok… (…) A tört vonalakat tört színek teszik elmélyültté, azok a tört színek, amelyek a sárga felé hajlanak el, a szürkeség több árnyalata telepszik rá mind a vékony, mind a vastag vonalakra, és benne megint csak a halál képe mutatja meg magát, a képből könny helyett kicsorgó »üres árok«.”

  Az irodalomtudós szólal meg akkor is, amikor Maurits Gion-feszület című sorozatát értelmezi. A 2007-ben készült nyolc rajz a Gion-emlékház avatóján került kiállításra. A feszület motívumának nyolc különböző szempontú megközelítéséről értekezik, kiemelve, hogy Maurits rajzai nem illusztrálják, nem képezik le Gion regény- és elbeszéléshőseinek drámáját, hanem magát a megélt drámát mutatják meg, mégpedig a legfontosabb szakrális tárgy, a feszület közvetítésével. Az irodalmár értelmezése szerint nincs szó rajz és próza véletlen találkozásáról, „mert Maurits rajzain az egymásba fűződő szálak és vonalak mondatokként is olvashatók, ahogyan Gion mondatai, főként a Kálváriát és a Kálvárián látható három feszületet leíró mondatai rajzként is olvashatók”. Bányai János akkor arra szólította fel a jelenlevőket, hogy a rajzok megtekintése után olvassák azokat úgy, mintha Gion-mondatok lennének.

  A tanulmányok elolvasása, újraolvasása után új értelmezést nyernek ezek az alkotások, vele együtt a rajz poézisét, metaforáját keresve. Bányai János értekezéseit pedig vizualizálják a megtekintett festmények, tárlatok. Ugyanis „a képzőművészet kritikája s az irodalom bírálata sem lehet független magától a műalkotástól, a kritikus szemléletétől és ugyanannak személyétől sem”. (Az integrált kép. B. J.: Különös effektusok)

Interjúk
Elfogadtuk a kihívást
Szerző
A kritika művelése nagy elméleti és irodalmi ismeretanyagot, tájékozottságot és eszmei felkészültséget igényel
Szerző
A Híd az események színhelyén
Irodalmunk „gyönge pontjainak” kiküszöbölése
A Híd öröksége mindannyiunké
Szerző
A kritériumok „futnak” az értékek után
Könyvegyéniségeket mindenekelőtt
Szerző
Megjelent, megjelenik
Szerző
Ki lehet-e törni a bűvkörből?
A könyv minden kultúra alapja
A jugoszláv irodalmakkal szoros kapcsolatban
Szerző
Őrizzük meg az alkotómunka becsületét és méltóságát
Megmaradásunkhoz jó magyartanárokra is szükség van
Szerző
Első szellemi emberöltőnk végén
Szerző
A színvonalasabb oktatásért
Jó tanítványok kellenek
Egy folyamatnak vége...
Nincsenek befejezett történetek
Szerző
Peremvidéken, de nem kényszerpályán
Szerző
Az irodalom múltjának és jelenének „behálózása”
Szerző
Több mint oktatási intézmény
Szerző
Kreditalapú képzés a Magyar Tanszéken
Kreditalapú képzés a Magyar Tanszéken (II.)
Csak részesei vagyunk az igazságnak
Telt ház az újvidéki Magyar Tanszéken
Az egyetem autonómiáját ne csak papíron...
Szerző
Sikerült a lapot fenntartani a jövőnek
Szerző