Rivaldafényben

A bácskossuthfalvi Monográfia Helytörténeti Egyesület és az Ady Endre Művelődési Központ közös gondozásában egy újabb gazdagon illusztrált, közel 400 oldalas kiadvány jelent meg, amely a település amatőr mozgalmának történetét dolgozza fel a 19. századtól napjainkig.

A történeti kiadványt az elmúlt szombaton mutatták be a település színházában. A könyvbemutatót A Kiskunhalasi járás és az Észak-bácskai körzet kulturális értékei című vándorkiállítás megnyitója előzte meg, amely a Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében jött létre. A megnyitót követte a kiadvány bemutatása, amit az Ady Endre MK táncosai és énekesei tettek még színesebbé. A könyvbemutatón jelen volt a szerző, Besnyi Károly helytörténész, és vendégei, Kókai Mernyák Melinda, Topolya község polgármestere, Fazekas Róbert, a település tanácselnöke, ezenfelül tiszteletét tette dr. Virág Gábor, művelődés- és helytörténész, a könyv recenzense, és Gulyás László, a Monográfia Helytörténeti Egyesület elnöke.

– Akárhányszor ellátogatok Bácskossuthfalvára, azzal szembesülök, hogy a polgárok számára milyen fontos a múlt hagyatékának továbbvitele generációról generációra. A könyv példamutató értékű mindenki számára. Különösen a mai információs társadalomban, ahol a számítógép és a televízió az úr. Nagyon fontos, hogy a szerző által kaptunk egy könyvet, és egyúttal hazavihetjük Bácskossuthfalva művelődéstörténetét – volt hallható Kókai M. Melinda köszöntőbeszédében.

Besnyi Károly nem hivatásszerűen űzött művelődési tevékenysége, alapos kutatómunkája hosszú múltra tekint vissza. A település életének szerves részét képezte mindig is az amatőr csoportok munkája, amely példaértékű. A szerző ennek a generációkon átívelő töretlen munkának állított dicsőséget a sok gonddal összeállított, 600 példányban nyomtatott kiadvány által.

– 1978 óta gyűjtöm és rendszerezem az anyagokat. Néhány éve azzal szembesültem, hogy az évek alatt összegyűjtött források már csak egy kis bővítésre, rendszerezésre szolgálnak, aminek eredményeként állt össze a Rivaldafényben címet magán viselő kiadvány – mondta a szerző.

Azt is megtudhattuk, hogy a település életében jól kivehetőek azok az időszakok, amikor a településen megvoltak azok a mozgatóerők, amelyek képesek voltak arra, hogy maguk után vonják a cselekedni vágyó embereket.
Mint azt megtudhattuk, a remények szerint a Monográfia Helytörténeti Egyesület a következő évben egy újabb kiadványt jelentetett meg, amely Bácskossuthfalva sporttörténetét dolgozza majd fel.

Jeles helyeink

Helytörténeti-kulturális útikalauz Bácskossuthfalváról

A bácskossuthfalvi Monográfia Helytörténeti Egyesület szervezésében bemutatták Besnyi Károly helytörténész Jeles helyeink című helytörténeti-kulturális útikalauzát Bácskossuthfalván.

A kiadvány a település 34 jelentős helyszínét mutatja be, és a szerző reményei szerint a falu lakóinak is tud újat mondani. Besnyi Károly a könyv bevezetőjében hangsúlyozza, ha meg akarjuk érteni a közösség szellemi sajátosságait, vagy éppen kötődéseit kutatnánk, nélkülözhetetlen segítséget nyújt a térmegjelölés megfigyelése. A térmegjelölés eszközei az emlékművek, emléktáblák, szobrok, megjelöléssel kiemelt építmények, a vallási kisépítmények, de például két jellegzetes fa is ide tartozik a református gyökerekkel rendelkező, 1786-ban Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről újjátelepített Bácskossuthfalván.

A szerb és magyar nyelven megjelent, térképpel ellátott füzet színes fotókkal illusztrálva Bácskossuthfalva több mint harminc jellegzetes látnivalójának rövid történetét tárja az olvasó elé, olvashatunk a többi között a falba épített bádogszelencéről, a második világháború idején kialakított Emlékparkról, a Hősi emlékműről, a millennium évében felállított, hányattatott sorsú Kossuth- szoborról, a faluban felállított kopjafákról, a világszerte a kunok összetartozását hirdető Kunbabáról, Lódi Gábor fehér, modern szobrairól (a köztéri szobrok a 9+1 Nemzetközi Művésztelep tevékenységének köszönhetők), megismerkedhetünk az egykori Árpád-fa legendájával, a református templomkertben található védett kocsányos tölgy, az előzetes védelem alatt álló műemlék, az Ungár ház és lakóinak történetével, de a templomok, szakrális kisépítmények, keresztek, kápolnák is helyet kaptak benne.

A könyvbemutatóra az Itthon vagyunk 230 éve elnevezésű programsorozat keretében került sor az elmúlt hétvégén.

A későbbi kor tanúságára

A református egyházközösségek múltjáról szóló könyv bemutatója

Kedd este a bácsfeketehegyi református közösség gyülekezeti termében került sor Besnyi Károly: A későbbi kor tanúságára című könyvének bemutatójára.

A könyv Szász Károly püspök 1885. évi látogatása tükrében mutatja be a bácsaki református közösségeket. A bemutatón a könyvet méltatta mgr. Pastyik László helytörténész, Tomik Nimród, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnöke, és Zalatnay István, a budapesti erdélyi gyülekezet lelkipásztora és a könyv recenzense.

Egy évvel ezelőtt jelent meg a könyv az első püspöki látogatás kapcsán, s ez adta az ihletet, hogy megírja a második látogatásról szólót, mondta el a médiának Besnyi Károly.

– Szász Károly 1885-ben látogatta meg az itteni magyar református gyülekezeteket, Szerémségben 17 gyülekezetet, Bácskában pedig 15-öt. Hatalmas pompával fogadták mindenütt és nagy megtiszteltetés volt az embereknek, hogy láthatták a püspököt. Erre a látogatásra egy különleges időpontban került sor, amikor ezeknek a gyülekezeteknek a többsége 100 éves volt. A könyvben bemutatom azokat a jelentéseket is, amiket a lelkészek készítettek, és amelyben összefoglalják a település és a gyülekezet százéves múltját. Rendkívüli gazdag adatforrás ez helytörténeti, egyháztörténeti és néprajzi szempontból is – számolt be a szerző, majd arról is szólt, hogy a püspök a látogatás előtt kérdéseket intézett a gyülekezetek vezetőihez, így látogatása során nagyon átfogó képet kapott az egyházközösségekről. Ezeket az jelentéseket levéltárakban őrzik, s ebből a levéltári anyagból válogatta ki a mostani Szerbia területén lévő gyülekezetekre vonatkozókat. A könyve a levéltári anyag hű forrásközlése, és csak nagyon kevés kiegészítő anyagot tartalmaz, fogalmazott Besnyi, majd arról is szólt, hogy Bácsfeketehegy vonatkozásában az anyagok külön kitérnek a német és a magyar egyház viszonyára. Akkora már teljesen különvált a német egyház a magyartól, ezért volt ez érdekes téma.

Az egyháztörténeti anyagnak egy fehér foltját képezi a XIX. század második felének püspöki vizitációja, amit most ez a könyv feldolgoz, mondta el a médiának Orosz Attila, bácsfeketehegyi lelkész és bácskai esperes.

– Olyan egyháztörténeti forrásokat tár fel a szerző, amiket idáig mi sem ismertünk. Egy nagyon szép korrajzot kapunk a korabeli egyházi helyzetről, lelkipásztori jelentést is olvashatunk benne, s látjuk, hogy hogyan alakult a múltban a gyülekezeteink élete. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezen a bemutatón zömében jelen voltak azoknak a gyülekezeteknek a tagjai is, akik érintettek voltak az egykori püspöki látogatásban – hangoztatta Orosz, majd azzal folytatta, hogy már a könyv címe is utal arra, hogy le kellene vonni egyfajta tanulságot az akkori püspöki látogatásból.

– A mai, XXI. századi reformátusságnak is le kellene vonni a tanulságot, hogy mit kellene itt ma pótolni. Ma már nincsenek ilyen pompás püspöki vizitációk, sőt, szinte semmilyenek sincsenek. Viszont valamilyen formában szükség lenne rá, hogy az egyházkerületi vezetőség erősítse a kapcsolatait a gyülekezetekkel. Fontos, hogy a mindenkori püspök közelebb kerüljön a gyülekezethez, és a mindenkori gyülekezet is az egyházvezetőhöz. Ebben látom ennek a könyvnek az egyik legfontosabb tanulságát – fogalmazott a lelkipásztor.

Közös múltunk és sorsunk

A nagy háború hősei előtt tisztelegtek a bácskossuthfalviak

Az I. világháború és a korabeli társadalmi viszonyok széles körű feldolgozását bemutató könyvvel emlékezett Bácskossuthfalva a nagy világégésben részt vett hőseire, a helyi Monográfia Helytörténeti Egyesület és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közreműködésével.

A kötet ismertetése előtt a hétvégén megemlékezést tartottak a közelmúltban felújított Hősi emlékműnél, ahol a csókai II. Rákóczi Ferencz férfikórus előadásában elhangzott a Himnusz, majd Móricz Árpád református, Nyúl Zoltán baptista és Tóth József katolikus lelkész mondott fohászt. A tisztelet virágait a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hajnal Jenő elnök és kísérete helyezte el, illetve a VMMI, Bácskossuthfalva helyi közössége, a Monográfia Helytörténeti Egyesület és a Papp Pál cserkészcsapat is koszorúzott. Nemes Lajos Győző trombitán előadott Takarodó szólója után az emlékezők az Echo Gyermek- és Ifjúsági Központba vonultak.

A Közös múltunk és sorsunk, A nagy háború emléke Bácskossuthfalván 100 év távlatából című kiadványt Molnár Tibor sorozatszerkesztő méltatta elsőként. Beszédében elárulta, hogy a VMMI az I. világháború egy-egy településre vonatkozó emlékeket összefoglaló kiadványt tervez megjelentetni a közeljövőben. Ennek a sorozatnak az 1. kötete a szabadkai történéseket dolgozza fel. Érdekesség, illetve a bácskossuthfalvi helytörténészek dicsérete, hogy a sorban 2.-ként tervezett összefoglaló készült el előbb.

A kötet első, Út a pokolba című részéről Nagy Tibor történész beszélt. Ebben összefoglalta az I. világégés nemzetközi és balkáni előzményeit. Utalt arra, hogy a kisemberek nézőpontjával elsősorban a helytörténészek foglalkoznak, így szerzőtársaival az „egyszeri” falusi embernek kívánnak emléket állítani, azoknak a hétköznapi hősöknek, akik túlélték a háborút, illetve azoknak, akik hősi halált haltak a hazájukért. Nemes Károly a szerb hadifogságot is megélt dédnagyapja naplóját mutatta be, Az életünk cérnaszálon függött címmel. A könyvbemutatón hallhattuk, hogy a kézzel írt füzet tartalma Fehér M. Mária gondozásában már korábban nyilvánosságra került, és eljutott már egészen a budapesti sajtóorgánumokig. A most megjelent kötetben részletesen elemzi annak tartalmát. A bemutató alkalmával Kotek Szabolcs szólt röviden a hallgatóságához. A szerző a háború demográfiai hatásait kutatta, egyebek mellett elemezve a házassági és a születési anyakönyvi adatokat. Ismertette, hogy a feljegyzésekben 138 hősi halottról lehet olvasni, de a bizonyítékok alapján mindeddig 308-at tartanak nyilván. Ugyanakkor azoknak a számát nem lehet megállapítani, akik önszántukból nem tértek haza falujukba, mert máshol alapítottak családot. A Monográfia Bizottság 25., jubileumi kötetének egyik szerzője, illetve felelős kiadója, Papp László elárulta, hogy a könyv ötlete 4 évvel ezelőtt született meg, és a témát akkor osztották fel egymás között szerzőtársaival. Saját írásának a címe Száz év után hazatérnek, ebben az 1918. év gazdasági állapotát, a bácskossuthfalvi és pacséri hadikórház vagy például a falubeli harangok történetét is elemzi, illetve arra igyekszik rámutatni, hogy az akkor élt emberek viszontagságai, kálváriája szorosan összefügg a mai falubeliek sorsával, egyik következik a másikból. A kiadvány szerkesztője, Besnyi Károly a könyvbemutatón elárulta, hogy áldozatként csak azokat a neveket tüntették fel, amelyek cáfolhatatlanul bizonyíthatóak. Összefoglalójának a címe: Mire a levelek lehulltak – a katonák nem értek haza, ebben első lépésben Kasza Károly frontharcos levelein keresztül közelíti meg a témakört. Fotódokumentációjában számba veszi a korabeli tárgyi emlékeket, képeket, levelezőlapokat, továbbá összefoglalja a falu első világháborús emlékművének a történetét is. Mindezt azért, hogy szavai szerint: „az utókornak legyen tiszta vizű kútja a korabeli eseményekkel kapcsolatban”. A könyvbemutatón Gondi Martina, a VMMI igazgatója mondott köszönetet a könyv megjelenésében közreműködőknek, majd a csókai férfikar után Török Noémi népdalénekes zárta a bácskossuthfalvi hősöknek emléket állító kötet bemutatóját.

Tündérlak

Tündérlak címmel jelent meg a Monográfia Helytörténeti Egyesület kiadásában a 39., Bácskossuthfalva múltjával foglalkozó könyv.

A kiadvány Papp Dániel író születésének 150. évfordulója alkalmából került ki a nyomdából. A minapi könyvbemutató moderátora, Nagy Tibor elsőként Gulyás Lászlót kérte meg, hogy ismertesse a munkáját. Gulyás elmondta, hogy egyik írásában Táncsics Mihály Bácskossuthfalván töltött éveiről szedte össze a fennmaradt adatokat, továbbá a világ négy sarkába került Omoroviczai előnevű és származású, nemesi rangot nyert Heinrichnekről is közöl egy összefoglalót, mint ahogy a vajdasági magyar politikai élet első jeles képviselőjéről, dr. Sándha György orvos-földbirtokosról is. Emellett a falu muzsikusairól, énekeseiről is kutatott. Besnyi Károly, a kötet szerzője-szerkesztője köszönetet mondott a könyv megjelenésében közreműködőknek, illetve azzal fejezte a beszámolóját, hogy „őrizzük meg a jövőnek a múltat”. Papp László négy cikket tett közzé a kiadványban, a falu újratelepítése mellett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bácskossuthfalvi vonatkozásairól, mint ahogy Bácskossuthfalva tűzoltó múltjával kapcsolatban is közöl egy tartalmas összefoglalót, valamint a két évvel ezelőtt megrendezett Duridndó és Gyöngyösbokréta forgatagáról is részletesen beszámol. Kucor Tamara művészettörténész a falu szecessziós stílusú házairól számol be, Sztánkó Emília pedig az elvándorlásról értekezik. Kotek Szabolcs egy elfeledett honvédsírral foglalkozik, a történelem viharait túlélt utcanévtáblákról írt, és az állami anyakönyveket tanulmányozta át. Nagy Tibor történelemtanár a vidék újratelepítését megelőző időszakról közöl információkat, illetve a falu szülöttje, Papp Dániel író születésének 150. évfordulója alkalmából folytatott kutatásait sűrítette a Tündérlak című könyv oldalaira.

Betiltott ünnep

Besnyi Károly Bácskossuthfalva betelepítésének kétszázéves évfordulójára szervezett ünnepség betiltásáról írt kiadványa

Besnyi Károly helytörténész legújabb műve – amelynek a hétvégén volt a bemutatója –, Betiltott ünnep, Ómoravica 200 éves évfordulója, amit nem engedtek megünnepelni címmel került ki a nyomdából. A Monográfia Helytörténeti Egyesület kiadásában megjelent kiadvány bemutatóján a helyi színházteremben Német Klaudió, a rendezvény moderátora, történész-hallgató mondott bevezetőt, majd Papp László helytörténész ismertette a szerző munkásságát.

– A Betiltott ünnep a 11. Besnyi Károly nevével fémjelzett kiadvány, nyolcat önállóan írt. Tanulmányainak a száma meghaladja az 50-et, több konferencián tartott már előadást, alapító tagja a Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesületnek. Ezenkívül más kiadványokat is szerkeszt, digitalizál, kutat – ismertette Papp a szerző tevékenységét, majd a bácskossuthfalvi helytörténészek kutatómunkájáról is szólt.

– Falunk betelepítésének 100. évfordulójára, 1886-ra jelent meg az első helytörténeti írás, és innentől kezdve egészen 2005-ig 21 helytörténeti kiadvány látott napvilágot, 2005 óta pedig további 21 kötet jelent meg. Ez az elmúlt 15 év „bizonyítványa”, a monográfiás ifjak és „örökifjak” tettrekészségéről, kutatási vágyáról és szervezői rátermettségéről tanúskodik, illetve nem utolsósorban a pályázati lehetőségek bővüléséről. Ez utóbbi területén azért lehetünk sikeresek, mert Besnyi Károly felkészülten figyeli és szervezi a ránk vonatkozó pályázatokat. Ezenkívül a falu helyi közössége, a topolyai önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Zrt., a Szekeres László Alapítvány, a magyarországi oktatási-kulturális minisztérium, továbbá a Vajdasági Magyar Helytörténeti Intézet is támogatja kiadványaink megjelentetését – tette hozzá Papp, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a bácskossuthfalvi helytörténészek magasra helyezték a mércét, valamennyi kezükből kikerülő íráshoz feltüntetik a megfelelő forrásanyagot is, tehát több szempontból is hiteles munkát kívánnak kiadni a kezükből. Az est további részében a kiadvány recenzensei szóltak a megjelentekhez, elsőként Cservenák Pál topolyai helytörténész elevenítette fel a politikai előzményeket, Jugoszlávia társadalmi viszonyait.

– A téma olyan korszakot elevenít fel, aminek magam is részese voltam. A szerző megpróbált valóban tárgyilagos lenni. Ismerve az akkori körülményeket, állíthatom, hogy nem a falu hibája az, hogy a 200. évfordulót nem tudták úgy, olyan formában megünnepelni, ahogy szerették volna, hiszen egy nemzetiségileg homogén faluról beszélünk, és abban az időben még komoly ellenséget láttak Magyarországban – mondta Cservenák, aki után id. Méhes Béla emlékezett vissza az 1986-os falubeli eseményekre.

– Besnyi Károly is részese volt az akkori eseményeknek, az ünnepség előkészületeiért felelős propaganda-bizottság tagjaként, amelynek Csubela Ferenc állt az élén. Ennek ellenére nem volt egyszerű dolga a kutatással kapcsolatban, hiszen a hitelességet megalapozó korabeli dokumentumok, jegyzőkönyvek nagy része megsemmisült. Talán azért is sikerült meghiúsítani az ünnepséget, mert a falu egészen korán elkezdte az előkészületeket, és bizonyos köröknek volt erre ideje, lehetősége. Ez az időszak egyfajta gazdasági csúcspontja is volt Moravicának, a tartomány legfejlettebb falujaként tartottuk számon. A fejlődő gyárvezetők helyiek voltak, valamennyi vállalat ösztöndíjazta a dolgozók gyermekeit – összegezte id. Méhes Béla.

– Ahogy  közeledett május 1-je, úgy szaporodtak a felsőbb tisztségviselők gáncsoskodásai. Az előkészületekkel már szinte megvolt a falu, amikor 8 nappal az ünnepség megtartása előtt érkezett az utasítás. A 200 éves évfordulóra való emlékezést betiltják, csak a május 1-jét lehetett megünnepelni. Ekkor 40 bográcsban 4000 személy részére főtt marhapaprikás a Koplalón, az ételhez a falu lakosságának legnagyobb része ingyen jutott hozzá. Az iskolások nagyszabású tornabemutatóval készültek. Viszont augusztusban az egyházi megemlékezést megtarthatták. Így történhetett meg, hogy az 1986. augusztus 31-ei hálaadó istentiszteleten – nagy valószínűséggel a politikai nyomás miatt is – 1600 személy vett részt. Magyarországról csak a jászkiséri gyülekezet volt jelen, akik személyautóval érkeztek. Az autóbusznyi vendéget eltérítette a hatóság – mondta id. Méhes Béla, akinek szavai után a könyv szerzője összegezte a témában történt kutatását.

– Köszönetet kell mondanom azoknak a magánszemélyeknek, akik a rendelkezésemre bocsájtották a korabeli képeket, jegyzeteket, egyebek mellett id. Méhes Bélának és Gulyás Lászlónak tartozok hálával, de rajtuk kívül Gáspár Tibornak, Tótpál Józsefnek és másoknak – mondta Besnyi Károly. A könyv harmadik recenzense, dr. habil. Örsi Julianna, nem tudott jelen lenni a bemutatón. A könyvbemutató művelődési részében felléptek az Ady Endre Művelődési Központ táncosai szucsági és jászsági táncokkal, valamint a Rezeda asszonykórus bácskai dallamokat szólaltatott meg.