Skip to main content

Borbély János

műfordító
szerkesztő
pedagógus

A fotó forrása: https://www.magyarszo.rs/hu/2362/kultura_irodalom/112247/Borb%C3%A9ly-J%C3%A1nos-(1933-2014).htm

Az általános iskolát és a tanítóképzőt (1949) Újvidéken, a gimnáziumot (1951) Szabadkán végzi. 1953-ban az újvidéki Tanárképző Főiskolán szerez magyar–szerbhorvát szakos általános iskolai tanári képesítést. 1953-tól 1957-ig általános iskolai tanár Újvidéken. 1957 és 1967 között az Újvidéki Rádió bemondója, 1967 és 1977 között újságírója, az Iskolarádió szerkesztője. 1977-től 1991-ig az irodalmi műsorok szerkesztője. 2000-ben áttelepült a magyarországi Bajára, ahol folytatja műfordítói tevékenységét. Munkatársa a győri Műhely, a veszprémi Vár ucca Műhely, a pesti Magyar Napló, a balatonfüredi Tempevölgy, a szegedi Tiszatáj folyóiratoknak.

Kiadványok
Fordításkötetek
Bőrzeke és alternatív művészet
(Hét Nap. 2005. április 20.)
Szerző
A harmóniától a diszharmóniáig. In. Árgus. 2004/6.
Szerző
Koko Taylor nyomában a Krivajától az Óperenciáig
(Magyar Szó. 1997. augusztus 16.)
Szerző
A megszenvedett versek könyve (Fenyvesi Ottó: A káosz angyala)
(Üzenet. 1994/9.)
Szerző
Elolvasom
Hercegi örökség az Újvidéki Rádióban
(Magyar Szó. 2009. június 6.)

Hercegi örökség az Újvidéki Rádióban

Én úgy tudom, hogy az Újvidéki Rádió irodalmi műsorait Hercegünk álmodta meg, ő határozta meg valamennyinek a sajátosságait, ő adott címet nekik, és húsz éven át, 1977-ig, nyugállományba vonulásáig, hétről hétre maga válogatta hozzá az anyagot, kísérőszöveget írt, szerkesztette, csinálta egyetlen kimaradás, félreértés, késedelem nélkül. Emlékszem, ahogy hajadonfővel, lobogó hajjal, szikáran, szálfaegyenesen robogott be a Rádióba, degeszre tömött kis fekete aktatáskájával a kezében. Gyakorlati okokból általában kéthetente, mert János bátyánk két hétre előre is tudott műsort készíteni. No persze a sürgős időszerűség néha törvényt bontott, de hát az ilyen helyzetre is akadt megoldás, amikor még hírét se hallottuk számítógépnek, internetnek. A távszerkesztés azonban mégis elképzelhetetlen belső munkatárs, például szerkesztőségi titkárnő és gépírók segítsége nélkül. Magától értetődően ez is rendelkezésre állt, a titkárnő dolga volt a kész szövegeket végigvezetni a rádiós technológián, hogy abból elforgatható műsor legyen.

Az Együtt, mint emlékszünk, havi műsor volt 60 perces terjedelemben, a többi hetente jelentkezett, azaz négyszer, esetleg ötször havonta. a rádióban/tévében – tudjuk – a perc a rőf, percekben mérik a terjedelmet, a teljesítményt. Hogy mekkorát teljesített az idős Herceg húsz rádiós éve alatt, ne firtassuk. Esetleg csak az egyedül kitöltött havi műsoridő szemléltesse a tiszteletreméltó munkát, teljesítményt. Nézzük csak: Lírai tízperc, csütörtök (mindig 15 perc volt, ezen nevezett a boldog fiatalság), 4x15 = 60 perc; Irodalmi kistükör, szombat, 4x20 = 80; Új könyv, új írás, hétfő, 4x20 = 80; Könyvek, írók, emberek, péntek, 4x25 = 100; Együtt, minden hónap első hétfőjén, 1x60 = 60 perc. Összesen 380 perc havonta. Ennyit vártunk el tőle. Esetleg kicsivel többet.

Ebben a taposómalomban jött el 1977, a boldog nyugalom évem, amikor író-Hercegünknek már nem kellett könyvespolcok mélyén kutakodnia, sem menetrendszerűen utazgatnia, maradhatott jól megérdemelt nyugalmában, a doroszlói kisházban, kertjében, mely oda rúg ki a Mosztongára. Egyszer Fehér Ferivel, neki is Doroszlón volt falusi haciendája, meglátogattuk. János bátyánk a kertkapun túl kivezetett bennünket a Mosztonga partjára, hallgat a vízmély, hallgat az árnyas part, a házigazdánk azonban körbemutat: „Látjátok, azt mondja, minden reggel itt mártózom meg benne. Télen, nyáron egyformán – teszi hozzá, hogy beleborzongunk, mi, akkori fiatalok. Akik közül egyikünket jócskán túlélte Atyamesterünk, s így neki lett igaza.

Ekkortájt, tehát 1977-ben történhetett, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy abban a helyzetben, amikor az Öreg visszavonult, Gion Nándor akkori főszerkesztőnk rám bízta az irodalmi rovat vezetését. Ez azonban nem okozott túl nagy gondot. Amit átvettem, ez volt az a bizonyos Hercegi örökség, amely annyira bejáródott, gazdag és tiszteletreméltó műsorpaletta volt, hogy csak tovább kellett folytatni. Átvettem az Együtt szerkesztését, frissítésként pedig kitaláltuk a Rádióregényt, evégett Pestre tettem egy pár napos tanulmányutat, hogy lássam, miként csinálja ezt a Nagy Testvér. S ettől fogva szerkesztőtársaimmal (Szilágyi Károllyal, majd Fenyvesi Ottóval, végül Géber Lászlóval) együtt még sokáig folytattuk, továbbvittük, fenntartottuk Herceg János örökségét. Ameddig lehetett. Sajnos, a háborúban már nemigen lehetett. Mivel 1991 óta jómagam is nyugdíjas lettem, így megszakadt a kapcsolatom a Rádióval. Az irodalmi műsorok további sorsáról, pillanatnyi helyzetről egy rádiós kollégámat kérdeztem meg levélben. „Csak most döbbenek rá” – írja válaszlevelében –, „mi minden volt az Újvidéki Rádióban.” És még sok más is, de szépen mind lemorzsolódott. A Lírai tízperc, az Irodalmi kistükör, az Új könyv, új írás, a Könyvek, írók, emberek – ha jól emlékszem, már a kilencvenes évek vége felé megszűntek. 1999-ig még ment az Együtt és a Szempont. 1999. március 24-étől megszűnt minden irodalmi és szakosított művelődési műsor. Ehelyett „Mozaik” cím alatt indult egy 55 perces művelődési magazin, és egy 55 perces irodalmi műsor. Majd 2000. október végén visszaállt a Szempont, a megszokott spiccel és műsoridőben, és sugároztunk egy 55 perces irodalmi műsort is.

Szerző
A temerini „forró nap” története. In. Magyar Szó. 1995. március 5.
Szerző
Egy jelentős pályakép – dióhéjban
(Üzenet. 1997/11–12.)
Szerző
Egy beleérző és ihletett műfordító (Túri Gábor műfordításairól)
(Üzenet. 1994/12.)
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Borbély János. In. Ifjúság Szava. 1951. november 25.
Szerző
Fordításainkról II.
Szerző
Műfordításunk aranyhegyei
Szerző
Odafigyelés mások munkájára
Szerző
Állhatatosság és kongenialitás
Szerző
„Ingyenlakomáink” mesteréről (Méltatás)
Szerző
Interjúk
„Tolmácsolni – a magam nyelvén”
Szerző
Délszláv írók magyar hangja
Szerző