Hercegi örökség az Újvidéki Rádióban
Én úgy tudom, hogy az Újvidéki Rádió irodalmi műsorait Hercegünk álmodta meg, ő határozta meg valamennyinek a sajátosságait, ő adott címet nekik, és húsz éven át, 1977-ig, nyugállományba vonulásáig, hétről hétre maga válogatta hozzá az anyagot, kísérőszöveget írt, szerkesztette, csinálta egyetlen kimaradás, félreértés, késedelem nélkül. Emlékszem, ahogy hajadonfővel, lobogó hajjal, szikáran, szálfaegyenesen robogott be a Rádióba, degeszre tömött kis fekete aktatáskájával a kezében. Gyakorlati okokból általában kéthetente, mert János bátyánk két hétre előre is tudott műsort készíteni. No persze a sürgős időszerűség néha törvényt bontott, de hát az ilyen helyzetre is akadt megoldás, amikor még hírét se hallottuk számítógépnek, internetnek. A távszerkesztés azonban mégis elképzelhetetlen belső munkatárs, például szerkesztőségi titkárnő és gépírók segítsége nélkül. Magától értetődően ez is rendelkezésre állt, a titkárnő dolga volt a kész szövegeket végigvezetni a rádiós technológián, hogy abból elforgatható műsor legyen.
Az Együtt, mint emlékszünk, havi műsor volt 60 perces terjedelemben, a többi hetente jelentkezett, azaz négyszer, esetleg ötször havonta. a rádióban/tévében – tudjuk – a perc a rőf, percekben mérik a terjedelmet, a teljesítményt. Hogy mekkorát teljesített az idős Herceg húsz rádiós éve alatt, ne firtassuk. Esetleg csak az egyedül kitöltött havi műsoridő szemléltesse a tiszteletreméltó munkát, teljesítményt. Nézzük csak: Lírai tízperc, csütörtök (mindig 15 perc volt, ezen nevezett a boldog fiatalság), 4x15 = 60 perc; Irodalmi kistükör, szombat, 4x20 = 80; Új könyv, új írás, hétfő, 4x20 = 80; Könyvek, írók, emberek, péntek, 4x25 = 100; Együtt, minden hónap első hétfőjén, 1x60 = 60 perc. Összesen 380 perc havonta. Ennyit vártunk el tőle. Esetleg kicsivel többet.
Ebben a taposómalomban jött el 1977, a boldog nyugalom évem, amikor író-Hercegünknek már nem kellett könyvespolcok mélyén kutakodnia, sem menetrendszerűen utazgatnia, maradhatott jól megérdemelt nyugalmában, a doroszlói kisházban, kertjében, mely oda rúg ki a Mosztongára. Egyszer Fehér Ferivel, neki is Doroszlón volt falusi haciendája, meglátogattuk. János bátyánk a kertkapun túl kivezetett bennünket a Mosztonga partjára, hallgat a vízmély, hallgat az árnyas part, a házigazdánk azonban körbemutat: „Látjátok, azt mondja, minden reggel itt mártózom meg benne. Télen, nyáron egyformán – teszi hozzá, hogy beleborzongunk, mi, akkori fiatalok. Akik közül egyikünket jócskán túlélte Atyamesterünk, s így neki lett igaza.
Ekkortájt, tehát 1977-ben történhetett, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy abban a helyzetben, amikor az Öreg visszavonult, Gion Nándor akkori főszerkesztőnk rám bízta az irodalmi rovat vezetését. Ez azonban nem okozott túl nagy gondot. Amit átvettem, ez volt az a bizonyos Hercegi örökség, amely annyira bejáródott, gazdag és tiszteletreméltó műsorpaletta volt, hogy csak tovább kellett folytatni. Átvettem az Együtt szerkesztését, frissítésként pedig kitaláltuk a Rádióregényt, evégett Pestre tettem egy pár napos tanulmányutat, hogy lássam, miként csinálja ezt a Nagy Testvér. S ettől fogva szerkesztőtársaimmal (Szilágyi Károllyal, majd Fenyvesi Ottóval, végül Géber Lászlóval) együtt még sokáig folytattuk, továbbvittük, fenntartottuk Herceg János örökségét. Ameddig lehetett. Sajnos, a háborúban már nemigen lehetett. Mivel 1991 óta jómagam is nyugdíjas lettem, így megszakadt a kapcsolatom a Rádióval. Az irodalmi műsorok további sorsáról, pillanatnyi helyzetről egy rádiós kollégámat kérdeztem meg levélben. „Csak most döbbenek rá” – írja válaszlevelében –, „mi minden volt az Újvidéki Rádióban.” És még sok más is, de szépen mind lemorzsolódott. A Lírai tízperc, az Irodalmi kistükör, az Új könyv, új írás, a Könyvek, írók, emberek – ha jól emlékszem, már a kilencvenes évek vége felé megszűntek. 1999-ig még ment az Együtt és a Szempont. 1999. március 24-étől megszűnt minden irodalmi és szakosított művelődési műsor. Ehelyett „Mozaik” cím alatt indult egy 55 perces művelődési magazin, és egy 55 perces irodalmi műsor. Majd 2000. október végén visszaállt a Szempont, a megszokott spiccel és műsoridőben, és sugároztunk egy 55 perces irodalmi műsort is.
