A fotó forrása: Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. 1971/7.

Kis- és Nagybicskén nevelkedett, kiskondásként hajtotta ki és terelte haza a rétről a kondát, szolgált Aladáron, juhászkodott Akacson. Igen korán megnősült, Somogyról vitte haza választottját. Hányatott volt az élete, nehéz a robot, de nem vághatott neki a nagyvilágnak, Egyházkéren állapodott meg, ahol kisparaszti sorban vergődött sokáig: földet bérelt, egy-két holdon gazdálkodott. Nem fényes palotában, hanem kint a határban, egy saját építésű szerény tanyaházban tengette az életét, de nem sokkal a halála előtt beköltözött a faluba.
Izzadt, rohant, alkudozott, fel akart ő is kapaszkodni, vinni akarta valamire, de szegény ember maradt élete végéig. ,,Ami a világon dolog volt, azt mind csinálta' - mondta a húga, Borbély Róza. Sok mindenbe belekezdett, sok mindennel megpróbálkozott: lisztet cserélt, kubikolt, fuvarozott, kenyeret árult a vámőröknek, piacolt, göröncséráruval járt faluról falura, lóval, disznóval kupeckodott, kamillát gyűjtött, pálinkakazánt tartott, dohánnyal kufárkodott, sőt kölcsönpénzzel még uzsoráskodott is, de ebbe az üzletbe majdnem belerokkant. Nem volt ínyére a szegénység, de nem született szerencsés csillagzat alatt.
Valamelyest aztán megváltozott az élete, amikor a soros váratlanul összehozta Kálmány Lajossal, akinek napszámba mesélt. A nagy gyűjtővel való találkozás egy 1914-ben megjelent könyvet eredményezett (Hagyományok, I–II., az első kötet Vácon jelent meg, a második Szegeden). Az évek során azt is megtudtuk, hogy Borbély Mihály az első mesemondó a magyar néprajztudomány történetében, akinek 51 meséje (Kálmány Lajos közvetítésével) önálló kötetben láthatott napvilágot. 

Az életrajz forrása: https://hetnap.rs/cikk/Borbely-Mihaly-6580.html