Borsi Ferenc
A fotó forrása: http://www.nyf.hu/enek-zene/node/224
1986-tól 1992-ig az Újvidéki Rádió szerkesztő-riportere. 1992 és 1995 között citeraoktatóként dolgozik a Zsámbéki Zeneiskolában, 1995 és 1996 között a Budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskolában. 1992-től 2000-ig a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola citeraoktató-népzene tanára, 2000-től napjainkig az Óbudai Népzenei Iskola citera-, furulya- és tamburatanára.
Tantervek:
Népzenész Szakképesítés Központi Tantárgyi Programja. Művelődési és Közoktatási Minisztérium. ROMI-SULI Könyvkiadó és Továbbképző Műhely, Mogyoród, 1998. (citera és tambura szak)
Az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantárgyi programja: Népzene. Oktatási Minisztérium. ROMI-SULI Könyvkiadó és Továbbképző Műhely, Gödöllő, 1999. (tambura szak. 169-184 p.)
HANGFELVÉTELEK, HANGZÓ KIADVÁNYOK
Tiszáról fúj a szél- Csókai Citerazenekar (Symposion lemez 2.; Újvidéki Rádió, bakelit kislemez). 1978.
Tradíció ’93 Magyar Népzenei Körkép, Track A/5 Dunántúli dallamok Hajnalkötöző együttes. Tradíció kiadó Mk 18225, Budapest 1993.
XIII. Táncháztalálkozó 1994 CD, 10. Track Bánáti népdalok. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1994.
Hajnalkötöző Együttes I. hangkazetta: Túl a Tiszán ég az ezüst… Do-la Stúdió, Pécs, 1995.
XV. Táncháztalálkozó 1996 CD, 9. Track Két bácskai dallam. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1996.
Új Élő Népzene 2. CD, 11. Track Szentesi dalok. Folk Műhely Alkotóközösség, Budapest, 1997.
Hajnalkötöző Együttes II. hangkazetta. 1998.
Vasi Népdalstúdió: Gyógyítgatom szívemet CD Track 7, Két krajcáros bögrike, ( összeállító, közreműködő.citera ). Kezdőkör Egyesület, Gencsapáti 1999.
„Hallgassátok meg magyarok…” 2000 Vass Lajos Népzenei Találkozó válogatott dalaiból (Szerkesztő ,közreműködő). Vass Lajos Népzenei Szövetség, Budapest, 2000.
Citerahagyomány: Adatközlő citerások felvételei (MTA ZTI archív hangfelvételeiből készült oktatási segédanyag, hangkazetta). Óbudai Népzenei Iskola, Budapest, 2002.
Tanárportrék az Óbudai Népzenei Iskolából 7. Track (Hagyományok éltetői 9.). Jel Kiadó- Magyar Katolikus Rádió, Budapest, 2008.
„Fontosabb a tudásomat átadni, mint előadni”
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a népzenei hagyományok népszerűsítéséért a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta Borsi Ferenc citeraművésznek.
A Csókán született, jelenleg Magyarországon élő szakember a ’80-as évek végén kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, a ’90-es évek óta a népzene oktatásával foglalkozik, jelenleg az Óbudai Népzenei Iskola tanára.
Hazai és határon túli népzenei táborok oktatója, szakmai vezetője, a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedő létrehozója, a Durindó népzenei fesztivál alapító tagja, munkájával hozzájárult a Bíborpiros szép rózsa, valamint a Fölszállott a páva vetélkedők sikeres megrendezéséhez is.
Borsi Ferenccel, avagy Öcsivel — ahogyan a legtöbben ismerik — szinte egyidősek vagyunk, ugyanannak az általános iskolának a padjait koptattuk, és még kertszomszédok is voltunk a szülőfalunkban, Csókán. Ezért bátorkodtam az interjú leírt formájában is megtartani a tegeződést.
* A felsőfokú tanulmányaid során vegyészetet végeztél, ám azonnal mással — népzenéről, hagyományokról szóló műsorok szerkesztésével — kezdtél el foglalkozni az Újvidéki Rádióban. Miért volt szükség erre a vegyészeti kitérőre?
— Csókán az idősebb korosztályból még sokan emlékeznek rá, hogy édesapám a helyi általános iskolában biológia-vegytan tanár volt. Gyermekkoromban rengeteget barangoltam vele a falu körüli réteken, szikeseken, a Tisza-parti erdőkben. Megismertem Észak-Bánát növény- és állatvilágát. Családi könyvtárunk tele volt a természettudományokat ismertető könyvekkel, lexikonokkal, enciklopédiákkal. Ezen nevelkedtem. Ezzel egyidejűleg pedig a zene iránti rajongásom már óvodáskoromtól megmutatkozott. A zene mindig elvarázsolt, ha csak lehetett, a falusi mulatságokon — leginkább lakodalmakon — zenészek körül ólálkodtam. Lestem, hogyan alkotják a zene misztikus csodáját. Szüleim, kis keresetű pedagógusokként, kényelmesebb egzisztenciát szerettek volna számomra, talán ezért is küldtek a vegyészmérnöki pályára. Viszont a főiskolai tanulmányaim végére több lett a hangjegy, mint a számjegy, vagyis a hangszerek győztek a vegyszerekkel szemben.
* Honnan ered a citera iránti érdeklődésed? Ki volt a te mestered?
— Meghatározó élmény volt számomra a ’70-es évek elején a televízióban bemutatott Rózsa Sándor-film. Az összes gyengesége és — utólag fölnagyított — szakmai melléfogása ellenére is nagy hatású sorozatfilm volt. A bevezető és az epizódokat aláfestő zenéjét a sándorfalvi citerazenekar játszotta. A citerazene akkor, és azóta is, valami ősi, pusztai muzikalitást sugároz nékem. Minden jó citerástól igyekeztem tanulni, aki játéktechnikában és -stílusban többet tudott nálam. A citerajáték alapjait apai nagyapámtól, Borsi Jánostól sajátítottam el. Ő cirokszár nyomót és főzött meggyfa lapocska pengetőt hagyott rám a citeratudományából — a száz-egynéhány, citerán játszott dallamán kívül. Később nagy hatással volt rám Budai Sándor — akivel személyesen is megismerkedtem —, az említett sándorfalvi citerazenekar vezetője. A ’80-as években dr. Túry Ferenc virtuóz játékából gazdagodtam. A ’90-es évek végén viszont lehetőségem nyílt a Zenetudományi Intézet hangtárából valamennyi archív citerás gyűjtést végighallgatni, elemezni, és annak alapján leírni a hagyományos citera-játékstílust.
* Csókán 1970-ben alakult meg a Móra Ferenc Művelődési Egyesület, 1974-ben alapítottad a citerazenekart. Mondhatjuk-e, hogy Csókán a te nevedhez fűződik a citeramuzsika elterjesztése?
— A történet így nem teljes. A kezdeti időszakban ugyanis Vrábel Jánosnak — az egykori Nagy utcai szomszédomnak — meghatározó szerepe volt az első citerazenekar létrehozásában. Csakhogy rövid idő elteltével Jánosnak be kellett vonulnia katonának, így rám testálódott az együttes, és én lettem a „zenekarvezető”. Viszont az első citerás továbbképzések, a nyári és a téli táborok beindítása, szervezése Vajdaságban már az én nevemhez fűződik.
* Alapítója vagy a Durindónak, a Vajdasági Táncháztalálkozónak és a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőnek. Miért tartottad fontosnak, hogy ezek létrejöjjenek Vajdaságban?
— Egy családnak szüksége van a családi ünnepekre, hogy alkalma, lehetősége legyen évente összegyűlni, együtt lenni. A nemzeti közösségnek, akár egy nagy családnak, szintén szüksége van hasonló lehetőségekre. A ’70-es, ’80-as évek újjáéledő népzenei mozgalma kedvező alkalmat teremtett ezeknek az ünnepeknek a létrehozására.
* Munkádat Magyarországon végzed, az Óbudai Népzenei Iskola tanára vagy, táborokat szervezel, csoportokat oktatsz, illetve itthon is gyakran feltűnsz, például Szenttamáson, Muzslyán zsűrizel. Mennyire erősek még azok a bizonyos gyökerek, amelyek a szülőföldhöz kötnek?
— Minden szabad energiámmal erősítem azokat a gyökereket, amelyek engem is tápláltak. Talán ellentmondásosan hangzik, de úgy érzem, hogy népzeneoktatói szakértőként Magyarországról több lehetőségem van zenei anyanyelvünk ápolását szorgalmazni, valamint szakmai támogatást nyújtani a Délvidéken élőknek.
* Tantervet dolgoztál ki, könyveket jelentettél meg, tavaly például A kis Csóka körű van kerítve című kötetedet mutatták be. Hogyan jött létre ez a gyűjtemény, amely a Csóka környéki dalokat őrzi meg az utókornak?
— Észak-Bánát népi dallamvilága egy kicsit háttérbe szorult a vajdasági kiadványok között. Ennek egyik oka az volt, hogy a csókai Kónya Sándor népzenei gyűjtései viszonylag későn kerültek be a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet archívumába. Ezért kimaradtak a Vajdasági Népzene Tára köteteiből. A kismonográfiát még Bodor Anikó álmodta meg, és a válogatás is az ő munkája — amint ez a kötet hátlapján is olvasható. A rendszerezésre és a kiadásra azonban már nem maradt ideje. A csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületből kerestek meg, hogy ne hagyjam elveszni a félbemaradt munkát. Előbb vonakodtam, majd amikor megláttam, milyen értékes anyagról van szó, másfél éves munkával, Németh István és Juhász Gyula önzetlen segítségével, sikerült megjelentetni a kötetet, pótolva az eddigi hiányt.
* Több együttesnek voltál a tagja, alapítója, itthon és Magyarországon egyaránt. Jelenleg van-e népzenei együttesed?
— A csókai citerazenekaron kívül Vajdaságban a Nevenincs, a Tiszavirág és a Garaboncos együttesnek voltam a tagja. Magyarországon én alapítottam meg a Hajnalkötöző nevű zenekart, illetve vezettem több mint tíz éven át. Aztán ahogy múltak az esztendők, számomra egyre inkább került előtérbe az oktatás. Úgy érzem, fontosabb a tudásomat átadni, mint előadni, bemutatni. Manapság már inkább a zeneiskolai növendékeim föllépéseit, szerepléseit menedzselem. A Felvidéken a nagyabonyi és a buzitai citerásokat patronálom, Magyarországon a Békés megyei, csabacsűdi citerások munkájához nyújtok rendszeres szakmai segítséget.
* Miután a Magyar Kultúra Lovagjává ütöttek és megünnepeltek, feltételezem, hogy visszatértél a mindennapokba. Mivel foglalkozol, milyen terveid vannak?
— A magyar asztali citerák formai-szerkezeti rendszeréről írom a legújabb könyvemet. Ebben igyekszem összefoglalni minden létező magyar citeratípust. Remélem, még az idén megjelenik. Határidőnaptáramban eddig a muzslyai Szilasi-nap, egy topolyai népzenei továbbképzés és az áprilisi Szólj, síp, szólj! dátuma van piros betűvel bejelölve.
