Skip to main content

Bozóki Antal

jogász
író
ügyvéd
kisebbségi jogi kutató

A bánsági Torontáltorda faluban született 1946-ban. Nagybecskereken gimnáziumot fejezett, majd az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán szerzett oklevelet és a nemzetközi jogtudományok magisztere címet. Az ügyvédi-bírói vizsgát 1982-ben tette le, a magyar nyelvi bírósági fordítói kinevezése 1991 októberére datálható. Magiszteri címét 1985-ben szerzi meg, dolgozatának címe: A JSZSZK külpolitikájának demokratizálódása. 1969 és 1982 között gyakornok és szakmunkatárs. 1982-től három éven át a Tartományi Végrehajtó Tanács (TVT) külügyi bizottságának titkára, ezt követően 1989-ig Újvidék Város Végrehajtó Bizottságának a tagja, közigazgatási és igazságügyi titkár. 1990-ben ismét a TVT tagja, 1990-ben és 1991-ben pedig a Forum Lap- és Könyvkiadó vezérigazgatója. 1991 szeptemberétől 2016. december 31-ig egyéni ügyvédként dolgozott Újvidéken.

A Heti Újság és a Családi Kör hetilapok alapítója. Több könyve és szöveggyűjteménye jelent meg a nemzetközi jog és a jog, az emberi- és nemzeti kisebbségi jogok, valamint a környezetvédelem területén.

További publikációk
Fél-e a Magyar Szó? In. Magyar Szó. 1999. szeptember 26.
Mi tartozik a kisebbségi kultúrához? – a kultúra a nemzeti identitás legfőbb elem. In. Családi Kör. 2000. augusztus 10.
Készülő médiatervek – milyen magyar sajtót? In. Családi Kör. 2000. február 10. és február 17.
A demokrácia és a média – változott-e az állam és a tájékoztatási eszközök viszonya?
(Magyar Szó. 2000. november 22.)
Tíz hónapos naptár?
(Magyar Szó. 2000. február 1.)
Földrajzi nevek a nemzetközi jogban: a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság minapi újvidéki szaktanácskozásának anyagából. In. Családi Kör. 2000. november 2.
Sokasodó problémák. In. Magyar Szó. 2001. január 9.
Az igazság mindenekelőtt – nemzetközi értekezlet volt Zágrábban a sajtószabadságról. In. Családi Kör. 2001. március 8.
Nemzetközi ajánlások a médiaszabadság előmozdítására – értekezlet volt Zágrábban a sajtószabadságról. In. Családi Kör. 2001. március 15.
Oslói ajánlások: a nemzeti kisebbségek nyelv i jogairól szóló oslói ajánlások. In. Családi Kör. 2001. május 10.
Hivatásos és független újságírást – felhívások és aggodalom amiatt, hogy nem érvényesül a sajtószabadság. In. Családi Kör. 2001. május 17.
Szomorú – Jegyzet a magyar szervezetek január 17-i zentai (csonkára sikeredett) tanácskozásáról
(Vajdaság Ma. 2009. január 18. )
Nem hajlanak a párbeszédre és a közös fellépésre
(Vajdaság Ma. 2009. január 25.)
„Ez már kegyeletsértés”
(Vajdaság Ma. 2009. február 2.)
A tagadástól az Európai Uniós feltételig
(Vajdaság Ma. 2009. február 17.)
Nyíltan a problémákról
(Vajdaság Ma. 2009. április 14.)
Restitúció: Egy közvita tanulságai
(Vajdaság Ma. 2011. szeptember 4.)
Új törvény – részletes szabályozás
(Vajdaság Ma. 2011. szeptember 13.)
„Baltával faragták”
(Vajdaság Ma. 2011. október 10.)
Képviselőház előtt a rehabilitálási törvény
(Vajdaság Ma. 2011. november 1. )
Reagálások a rehabilitálási törvény javaslatára
(Vajdaság Ma. 2011. november 28.)
Reagálás: A kollektív bűnösség elve él
(Vajdaság Ma. 2011. november 30.)
Elolvasom

Szerbia nem teljesít

Miről is lesz szó Strasbourgban?

Deli Andor, VMSZ-es/fideszes európai parlamenti képviselő javaslatára az Európai Parlament hagyományos nemzeti kisebbségi, nemzeti közösségi és nyelvi ügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának (röviden: Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup) október 27-i ülésén bemutatják a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére hozott szerb cselekvési tervet.

A napirend szövege szerint az ülésen „a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetéről és a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos cselekvési terv megvalósításáról” lesz szó.

Az eseményre meghívták Ana Brnabić államigazgatási és közigazgatási miniszter asszonyt, Čedomir Backovićot, az igazságügyi miniszter helyettesét, a 23. csatlakozási fejezetről tárgyaló csoport vezetőjét, Nyilas Mihályt, a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárt, valamint Hajnal Jenőt, a Magyar

Nemzeti Tanács elnökét. (Természetesen ott lesz Deli Andor is.)

Ennek a három magyarnak jutott az a hálátlan szerep, hogy az akciótervet magasztalják, hogy elmondják, milyen jó az nekünk. Holott a magyar közösség érdekeinek nem felel meg, nem is fejezi azt ki. (El)várható-e egyáltalán ezektől a pártemberektől a tárgyilagos viszonyulás, a nemzeti kisebbségi jogokért való kiállás?

A meghívóban szerepel az az adat, amely szerint a magyarok „Szerbia lakosságában 3,5 százalékkal vesznek részt”, nem pedig az, hogy a Vajdaság Autonóm tartomány lakosságának a 13 százaléka magyar nemzetiségű. Ez már eleve téves képet ad az őshonos magyarok helyzetéről. Ki foglalkozik egy 3,5 százalékos lélekszámú kisebbséggel? Vagyis már a meghívó is azt sugallja, hogy Szerbia még ilyen kisszámú kisebbséginek is „önkormányzatot biztosít”!

A cselekvési tervet a Magyar Nemzeti Tanács – Hajnal Jenő irányításával – még csak napirendre sem volt hajlandó tűzni. Ez azt is jelenti, hogy a vajdasági magyarok szempontjából nem tekinthető hivatalos és támogatott dokumentumnak. Az MNT tehát, az alapvető feladatának nem tett eleget, amikor nem foglalt állást a cselekvési tervről. Kinek a nevében beszél majd Strasbourgban a trojka?

Hogyan lehetséges az, hogy a március 3-án elfogadott dokumentum három hónap alatt már 82 százalékban megvalósult, miközben a nemzeti kisebbségek helyzete egy jottányit sem javult?

A cselekvési program elfogadása óta éppen semmi nem történt a gyakorlati megvalósítás érdekében. A szerb kormány a választásokkal volt elfoglalva. Ana Brnabić miniszter is csak most ismerkedik a feladatokkal.

A cselekvési tervben – a figyelmeztetések ellenére – nem kaptak helyet a magyar közösség megoldatlan kérdései, mint amilyen például a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe, az arányos részvétel biztosítása a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten; az Adának, Zentának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez csatolásáról szóló, az asszimilációt ösztönző rendeletnek a megváltoztatása és a három községnek a természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetbe, az észak-bácskai körzetbe való visszatérése; a betelepítések leállítása és a lakosság etnikai összetétele megváltoztatása tilalmának betartása; a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatala és a nemzetiségiek arányos foglalkoztatásának biztosítása a tartományi és községi közigazgatási, valamint igazságügyi szervekben, közvállalatokban és hivatalokban, a magyar nyelv hivatalos használatának biztosítása ezekben a szervekben, továbbá egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala stb.

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény „módosítása vagy új törvény meghozatala” először 2014 második felében volt esedékes (az Alkotmánybíróság 576-os számú, 2014. január 16-i döntése értelmében), majd 2015. negyedik negyedévére, 2016 első negyedévére halasztották. A cselekvési terv most 2017 első negyedévére látja elő. Kétséges, hogy ekkor is sor került-e elfogadására.

Az új tartományi, szerb haladó párti hatalom (amelynek a VMSZ is része) az idén tovább csökkenti a nemzeti tanácsoknak juttatott pénzt.

Szerbia tehát nem teljesíti a vállalt nemzeti kisebbségügyi kötelezettségeket.

Jellemző, hogy az ülésre nem hívták meg a többi nemzeti tanács képviselőit. Így a Bosnyák Nemzeti Tanács (BNV) képviselőit sem.

Közismert, hogy a BNV az Aleksandar Vučić szerb kormányfőhöz intézett március 8-i levelében „erélyesen tiltakozott a Szerb Köztársaság kormányának azon döntése ellen, hogy nem teljes és nem legitim nemzeti kisebbségi akciótervet fogadott el a 2016. március

3-i ülésén”.

– A Bosnyák Nemzeti Tanács úgy tartja, hogy egy ilyen nemzeti kisebbségi akcióterv elfogadása veszélyezteti a Szerb Köztársaságban élő bosnyákok alapvető érdekeit, ami ékesen mutatja, hogy a szerb kormány és a többi állami szerv a bosnyákokkal szemben nyíltan intoleráns politikát folytat – olvasható a levélben, amelyet dr. Sulejman Ugljanin, a BNV elnöke írt alá.

A BNV követelte a Szerb Köztársaság kormányától, hogy utasítsa az akcióterv kidolgozásával megbízott munkacsoportot arra, hogy a nemzeti kisebbségi akciótervbe sorolja be a Bosnyák Nemzeti Tanács javaslatait és követeléseit, ami az MNT elnökének eszébe nem jutott.

Akkor miről is lesz szó Strasbourgban?

Újvidék, 2016. október 26.

Elolvasom
(Le)vizsgázott a kisebbségi cselekvési terv
(Szabad Magyar Szó. 2016. október 31. )

(Le)vizsgázott a kisebbségi cselekvési terv

Strasbourgban nem volt vita

A nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó európai parlamenti frakcióközi munkacsoport október 27-én Strasbourgban megvitatta a szerbiai kisebbségek helyzetét, valamint az uniós csatlakozási tárgyalások folytatásának egyik korábbi előfeltételét jelentő kisebbségi akciótervét – írja a pénteki Magyar Szó.

Az írás a félretájékoztatás (egyik) iskolapéldája. Az olvasóban ugyanis azt a téves benyomást kelti, hogy az Európai Parlamentben (EP) valamiféle vita folyt a szerbiai nemzeti kisebbségek státusáról.

Valójában azonban az EP hagyományos-nemzeti-kisebbségi, nemzeti-közösségi és nyelvi ügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának (röviden: Nemzeti Kisebbségügyi Intergroupnak) az ülésén semmilyen vita nem volt a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetéről. Sőt: ilyet nem is terveztek! A cikk szövegéből is kitűnik, hogy a meghívott szerbiai vendégek „előadást tartottak, s mutatták be ezt a cselekvési tervet”. Ezt általában monologizálásnak szokták nevezni.

Az összejövetellel kapcsolatban ez a kérdés is felvetődik: Hol voltak a többi szerbiai nemzeti kisebbség képviselői, miért nem hívták meg őket is?

Az Intergroup kétórásra (a tolmácsolás lassítását beleszámítva: nettó egyórásra) szabott ülésén minden az előre megírt forgatókönyv szerint, az elnöklő Gál Kinga EP-képviselő (Fidesz/Európai Néppárt) vezényletével történt.

Lényegi vita, de még csak párbeszéd sem alakulhatott ki a szerbiai nemzetiségek helyzetéről, mivel az ülésen Szerbiából csak a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) és a hatalomban kollaboráló Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselői vettek részt.

A sajtó meg sem említi, hogy az ülésen résztvevő Balczó Zoltán (Jobbik), a független képviselők (parlamenti procedurális jogokkal nem rendelkező – a szerk. megj.) csoportjához (franicául: Non-inscrits, NI, angolul: Non-attached, NA) tartozó EP-képviselő mindössze kettő(!) percet kapott a felszólalásra.

Balczó felszólalásában elmondta: „Úgy érzi, hogy kellően plurális a határon túli magyar közösség a Vajdaságban is”. Feltette a kérdést, miért nincsenek ott a többi vajdasági magyar párt és civil szervezet képviselői, hogy „elmondják, ők hogyan látják a kisebbségek helyzetét, a magyar kisebbség helyzetét”:

–A [szerb kormányt képviselő] miniszterasszony azt mondta, hogy a kisebbségekkel való foglalkozás és a cselekvési terv egy sikertörténet. Ez a valóságban fog kiderülni, ha az őshonos magyar népesség úgy érzi majd a lakóhelyén, hogy otthon van, ha arányos részvételük lesz tartományi, községi, közigazgatási szinten és közvállalatokban, s a magyar nyelvet hivatalos használhatják.

–És már csak egyetlen fölvetésem van. Amikor a 2015. évi eredményjelentést tárgyaltuk Szerbia csatlakozása kapcsán, már akkor fölmerült, hogy a nemzeti tanácsokról szólójogszabályt alkotmányosan már 2014-ben létre kellet volna hozni, és ha jól tudom, most már 2017-re van kitolva, vajon mi ennek az oka? – kérdezte Balczó EP-képviselő.

Választ persze nem kapott Balczó.

A három vajdasági képviselőnek az a dicstelen szerep jutott, hogy magasztalják a szerb kisebbségi cselekvési programot. Annak ellenére, hogy nem tartalmazza a vajdasági magyarok helyzetének rendezését szolgáló legtöbb követelményt, amelyeket a másik négy magyar párt és kilenc civil szervezet fogalmazott meg 2012. szeptember 27-én A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei című dokumentumban.

A strasbourgi út tehát csak arra volt alkalmas, hogy „objektíve hozzájáruljon a szerbiai kisebbségi politika alapvetően beolvasztáspárti irányvonalának nemzetközi elfogadtatásához”. Ehhez kellett a magyar trojka.

Elolvasom
Átalakul-e a Családi Kör? – Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (I.)
(Autonómia portál. 2017. szeptember 1.)

BOZÓKI ANTAL: ÁTALAKUL-E A CSALÁDI KÖR?

Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (I.)

Habram Mária, a Családi Kör hetilap sokéves igazgatója és főszerkesztője „május végén jelentette be, hogy vevőt keresnek a lapra, de hangsúlyozta: nem megszüntetni akarjuk az újságot, hanem egy fiatalabb csapatnak szeretnénk átadni”.[1]

A lap június 29-i számában már azt olvashattuk, hogy „a következő számtól új csapat folytatja a Családi kör szerkesztését és kiadását”.

A Családi Kör első száma 1990. december 24-én, vagyis karácsonyra jelent meg, az időközben pénzügyi támogatás hiányában megszűnt Dolgozók c. szakszervezeti hetilap, majd a(z 1990. október 18-án) helyébe lépett Új Dolgozók (jog)utódjaként, az addigi 28 helyett 36, majd 68 oldalon.

A hetilap első főszerkesztője a magyarkanizsai származású Purger Tibor volt, aki az egykori jugoszláviai belháború kitörésekor Washingtonba költözött, és most egyetemi informatikai vezetőként dolgozik. A szerkesztőségnek az induláskor mintegy harminc[2] munkatársa volt. Az volt a kérdés, hogy eresszük szélnek a dolgozókat, vagy indítsunk egy új hetilapot? (Jómagam a lapkiadó kft. alapító igazgatója és csaknem másfél évtizedig külső munkatársa voltam.)

– A Családi Kör indulása nem ment azonban könnyen, mert – annak ellenére, hogy a szerkesztőség tagjai munka nélkül maradtak – az új lap indulását a(z egykori Forum LKNYM – B. A.) házon belül többen is akadályozták és ellenezték. Az alapító tőkét szó szerint a vajdasági magyar vezetésű vállalatoktól és fizikai személyektől könyörögtük össze, azért, hogy legyen a vajdasági magyarságnak egy független hetilapja, amelynek az igazgatóját és a főszerkesztőjét nem a kormány nevezi ki – olvasható az akkori Forum kiadóházzal kapcsolatos eseményekről szóló írásomban.[3]

A Családi Kör fejlécére felkerült a „független hetilap” felirat, ami máig is az irányultságát, az egykori alapítók elhatározását hirdeti. Abban az évben (pontosabban 1990. május 9-én) már megjelent a Napló, „Szerbia első, háború utáni magán hetilapja”.[4] Ekkor úgy láttam, a sajtó elindul a magánosítás útján. Volt, tehát példa, amit követni lehetett és kellett is. Akkor és most is hiszek abban, hogy a sajtó vagy szabad, vagy nem sajtó. Az ezzel kapcsolatos következményekkel együtt. (Ez persze már sajtótörténeti téma.)

A Családi Kör – a kezdeti kételkedések és akadályok ellenére – 28 éve folyamatosan megjelenik. Talán csak – emlékezetem szerint – a kilencvenes években, a háborús események (papírhiány, áramkiesés) miatt, alig néhányszor nem jelent meg. Nehéz, váltságos évek voltak ezek a lap történetében, amikor minden héten újból meg kellet küzdeni azért, hogy az olvasó elé kerülhessen. Aztán a legnagyobb, a 25 000 ezres példányszámot is elérő, legolvasottabb[5] délvidéki magyar újsággá tornászta fel magát.

A lap szerkezete – anélkül, hogy most ennek a részletes elemzésébe fognék – időközben szinte semmit nem változott. Olyan maradt, ahogy az induláskor megterveztük, vagyis csaknem megkövesedett. Ez viszont nem volt feltétlenül jó.

Időközben a szerkesztőség tagjai is talán belefásultak a mindennapos küzdelembe, amit taposómalomnak is lehet nevezni, „a nyugdíjas korhatárt átlépték vagy a küszöbén toporognak”.[6] Bizonyára e miatt sem tudtak újítani, vagy érdektelenné váltak. Mások távoztak a szerkesztőségből (mint jómagam), vagy elhaláloztak.

A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett.

– A Családi Kör Kft. 2013-as összbevétele mintegy 34.500.000,00 millió dinárt tett ki, de 2016 végére már csak 24.000.000,00 dinárt mutatott a mérleg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 30,43 százalékkal csökkent a hirdetésekből és az eladott példányszámokból a bevétel – olvasható a tulajdonváltásról szóló egyik írásban.[7]

Elsősorban a példányszámnak – a becslések szerinti – mintegy 6-8 ezerre való csökkenése „a 2016-os évvel bezárólag a Családi Kör számára azt jelenti, hogy adóssága 7.340.000,00 dinárt (a mai középárfolyam szerint 61.852 eurót – B. A.) tesz ki”.[8]

Nem véletlen, tehát, a döntés, hogy „új csapatnak” kell átadni a szerkesztést és a kiadást is.

(bozokiantal.blogspot.rs)

 

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50]

[2] Farkas Zsuzsa: A washingtoni munkatárs. Hét Nap. http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=14539, 2013. július 3.

[3] Árgus 2002. Évkönyv. Jugoszláviai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, 2002. 220.

Az akkori időkre jellemző a hatalom erőteljes politikai nyomásgyakorlása a sajtóra, ami a sajtóházak és a szerkesztőségek vezetőinek a leváltásában is megnyilvánult.

[4] Bódis Gábor: az újságírók, mint alattvalók. http://maglocistac.rs/bodis-gabor-az-ujsagirok-mint-alattvalok/, 2015. március 9.

[5] Az alapítóknál fiatalabb, még életerős gárdának eladó a Családi Kör.https://szabadmagyarszo.com/2017/05/25/az-alapitoknal-fiatalabb-meg-eleteros-gardanak-elado-a-csaladi-kor/, 2017. május 25. [16:36]

[6] Uo.

[7] kibic: Família  Kft. http://www.joreggeltvajdasag.com/ebreszto/familia-kft, 2017. július 3. [08:38]

[8] Uo.

Elolvasom
Átalakul-e a Családi Kör? – Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (II.)
(Autonómia portál. 2017. szeptember 2.)

BOZÓKI ANTAL: ÁTALAKUL-E A CSALÁDI KÖR?

Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (II.)

A Családi Kör tulajdonváltásáról szóló szerződés aláírására 2017. július 27-én[1] került sor, minek alapján a szabadkai székhelyű (2017. június 20-án alapított) Pro Familia Kft. (Szabadka, Szekeres László u. 25.)[2] lett a lap új tulajdonosa, amely megvásárolta „a lap kiadási jogait”.[3]

Az új tulajdonú lap első, július 6-i számában közölt impresszum szerint a lapkiadó igazgatója Bajtai Kornél, a főszerkesztője pedig Bašić Gréta lett. A szerkesztőség tagjai Dr. Celler Tibor, Vígi Zsoldos Zsaklina és Vígi Zoltán lettek. Közülük dr. Celler Tibor és Vígi Zsoldos Zsaklina dolgozott korábban a lapnál. Hogy a többi foglalkoztatottnak mi lett a sorsa, arról viszont a nyilvánosság már nem értesült.

Bašić Gréta a (tulajdon)váltással kapcsolatban elmondta: „Ingyen kaptuk meg a lapot. Bizonyos kötelezettségeket vállaltunk, de tulajdonképpen semmit sem fizettünk az újságért.”[4] (Ebből ugyan nem tudjuk meg, hogy melyek azok a „bizonyos kötelezettség”, és hogy ki fizeti vissza a felgyülemlett adósságot? A Családi Kör Kft.? Ez azonban már nem tartozik az olvasóra.)

Az új főszerkesztő első nyilatkozatában kiemelte, hogy a lap „modernizálásába és frissítésébe”[5] egy szinte teljesen megújult gárdával kezdenek bele.

– Régi álmunk vált valóra azzal, hogy saját újságot csinálhatunk. A csapat magvát tulajdonképpen azok az újságírók alkotják, akik korábban nagyobb költségvetési támogatásból fenntartott cégeknél írtak újságot, majd elvi kérdések miatt felmondtak vagy eltávolították őket a média világából, esetleg – mint mondjuk én magam is – sosem találták a helyüket a ma közszolgálatinak becézett piacon – mondta Bašić.[6] „Egy hosszú és bonyolult folyamat zárult le a szerződés aláírásával, ezután fogunk majd csak elkezdeni gondolkodni az arculat változásáról, arról, hogy ezután milyen legyen ez az újság – tette hozzá.[7]

A Családi Kör hetilapban – a generációváltás mellett – alig egy hónappal később újabb tulajdonváltás történt: az augusztus 17-ei (hetedik) számtól kezdve már a (2017. június 16-án, vagyis mindössze négy nappal a Pro Familia Kft. előtt bejegyzett) Sajtószabadság Alapítvány jelentkezik kiadóként.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a Pro Familia Kft. úgymond átjátszotta a Családi Kört a Sajtószabadság Alapítványnak. Hogy ez valamilyen „kötelezettségekkel” történt-e vagy sem, az új tulajdonosok nem tartották szükségesnek közölni a nyilvánossággal.

A legújabb felállásban Bajtai Kornél helyett Kókai Péter lett az igazgató (a lap addigi állandó munkatársa, korábban a Magyar Szó napilap menesztett főszerkesztője, a Magyar Mozgalom – MM társelnöke, a Szabad Magyar Szó egyik alapítója és főszerkesztője).[8]

A főszerkesztő továbbra is Bašić Gréta (aki egyúttal a Vajdaság Ma – Délvidéki hírportál munkatársai között is szerepel).[9] Bajtai átkerült a szerkesztőségbe, Dr. Celler Tibor nevét pedig (a július 27-i számtól kezdve) törölték a szerkesztőség tagjai közül.

A lap „állandó munkatársai” közül Végel László „búcsút”[10] mondott. A korábbiak közül egyedül Bálint István maradt, a délvidéki újságírás egyik doyenje. Az újak Balla Lajos, Basity Erika, Bence Erika, Kontra Ferenc, Molnár Csikós László, Németh János, Szabó Pálócz Attila és Tóth Imre.

Közülük Bajtai Kornél, Németh János, Tóth Imre és Vígi Zsoldos Zsaklina, aki egyébként a lap szerkesztőségének a tagja, a Szabad Magyar Szó munkatársai is, akik Bence Erikával együtt, az MM alapítói közé tartoznak.[11] (Bajtai Kornél, Németh János, Tóth Imre és Vígi Zsoldos Zsaklina a Szabad Magyar Szó munkatársai is.)[12] Világos, nemde?

 

Az elmúlt két hónap alatt a lapnál megtörtént, tehát, a székhelyváltás (többé nem Újvidéken van a szerkesztőség és nem is itt nyomják, hanem Szabadkán) és a kétszeres tulajdonosváltás is.

Az internetes kereső által aztán megtudjuk, hogy a Sajtószabadság Alapítvány (Fondacija slobodne štampe) székhelye Zentán van (Glavni trg 3/II/III/23).[13] A tulajdonosok pedig a délvidéki közvélemény előtt úgyszólván teljesen ismeretlen Stefan Dr. Messmann[14][14] és Purger Tibor, a Családi Kör első főszerkesztője, a Szabad Magyar Szó másik alapítója. (Nem látszik azonban, hogy milyen arányban.) A lap (vélhetően: jogi) „képviselője” Józsa László (a Magyar Nemzeti Tanács egykori elnöke, most a Magyar Mozgalom elnökségének tagja),[15] az „ellenőrzők” (sic!?) pedig Kókai Péter és a két említett tulajdonos.[16]

A Sajtószabadság Alapítványnak most már van egy internetes „közéleti fóruma” (a Szabad Magyar Szó), egy hetilapja (a Családi Kör) és egy rádiója (a Szabad Magyar Szó Rádió).

Engem azonban egyelőre az érdekelne, hogy a tulajdon(os)váltás milyen változást hozott a Családi Körben, történt-e átalakulás a szerkesztéspolitikában, a lap szemléletében. A folytatásban erre keresem a választ.

(bozokiantal.blogspot.rs)

 

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50]

[2] http://search.bisnode.rs/rs/1104218/pro-familia-d-o-o-subotica/

[3] Rizsányi, az 1-es jegyzetben. Lásd még: „Ingyen kaptuk meg a lapot.”http://delhir.info/2017/06/30/ingyen-kaptuk-meg-lapot-interju-basity-gretaval-csaladi-kor-uj-foszerkesztojevel/, 2017. június 30.

[4] Rizsányi, az 1-es jegyzetben.

[5] Uo.

[6] Uo.

[7] Uo.

[8] A Magyar Mozgalom elnöksége: http://www.magyarmozgalom.rs/hu/rolunk/eln és Impresszum. Szabad Magyar Szó. https://szabadmagyarszo.com/impresszum/

[9] http://www.vajma.info/impresszum

[10] Végel László: Búcsú. Családi Kör, 2017. augusztus 3. 6.

[11] Alapítók. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/rolunk/alapitok

[12] Impresszum. https://szabadmagyarszo.com/impresszum/

[13] Fondacija slobodne štampe. https://www.companywall.rs/firma/fondacija-sloboda-stampe/2589665

[14] Prof. Dr. Messmann Stefan (valamikor István), német állampolgár és Wang Aichivel él házasságban, a budapesti Középeurópai Egyetem Jogi karán tanít Nemzetközi kereskedelmi jogot 1998 óta és ugyanott 2004 óta dékán, miután 1999 és 2003 között az egyetem rektorhelyettese is volt.

Messmann 1942-ben született Nagybecskereken (Zrenjaninban), az akkori Jugoszláviában, ott majd Németországban (Karlsruheban és Kastlban) végezte középiskoláját, Genfben szerzett jogi diplomát és Fribourgban doktorált. Mielőtt egyetemi pályára lépett, a Volkswagen jogásza volt, majd a Shanghai Volkswagen helyettes vezérigazgatója lett. A Volkswagen csoportból való kilépése után az erfurti Umformtechnik-et képviselte Ázsiában és a Wessing nemzetközi ügyvédi iroda Shanghai-i részlegét vezette. Kb. 50 publikációja van több nyelven, a kelet-európai és ázsiai jogról, de olyan területekről is, mint pl. a kínai nők lábelkötése. 2006-ban egyik kollegájával kiadott művéért a Dr. Hantos Elemér díjjal tüntették ki. https://www.kastlalumni.eu/who-is-who/%C3%A9letrajz-messmann/

[15] Lásd a 8-as alatti oldalon.

[16] Lásd a 11-es alatti oldalon.

Elolvasom
Átalakul-e a Családi Kör? – Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (III.)
(Autonómia portál. 2017. szeptember 3.)

BOZÓKI ANTAL: ÁTALAKUL-E A CSALÁDI KÖR?

Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (III.)

Az új tulajdon(os)ú Családi Körben, a formai változások mellett történt-e valami tartalmi, lényegi, szerkesztéspolitikai változás, szemléletváltás?

Bašić Gréta az első, főszerkesztői minőségben adott nyilatkozatában elmondta, hogy „egyikük sem szeretne drasztikus változásokat”, majd hozzátette: „Szem előtt tartjuk, hogy minél sokoldalúbban mutassuk be a közéleti kérdéseinket. Nem kell félni attól a szótól, hogy politika, a Családi Körnek pedig meg kell maradnia olyan médiának, amely be meri mutatni a közéleti álláspontok Vajdaságban meglevő sokszínűségét.”[1]

Ebből azt lehet kiérteni, hogy többnyire folytatódik az eddigi szerkesztéspolitika. Ezt a lap jelenlegi szerkezete is igazolja. A grafikai változások, a betűnagyság növelése, a rovatok megjelölése és a jobb tördelés viszont javított a lap olvashatóságán.

A Hétről hétre eseménynaptár (4-5 oldal) az Egypercesek rovat címet kapta, de áttekinthetőbb és olvashatóbb, úgymond „szellősebb” lett. (Az induláskor ez a rovat a rossz tájékoztatási körülmények, a hírzárlat miatt volt fontos.)

Megszűnt a Hírmozaik rovat (6-7. oldal). Végel László naplójegyzetei (8-9. oldal) helyett az augusztus 31-i számban, az Emlékek albuma rovatban Kontra Ferenc úti jegyzetét olvashatjuk.

A belpolitikai (7.) oldalon Bajtai Kornél arról ír „hogyan kísérte a zenei élet a kilencvenes évek lőporos, benzincsempészes hangulatát”. A Riport rovatban kétoldalas (a 8-9. oldalon) írást közöl a lap az iskolakezdésről. Ez után, újabb két oldalon (10-11. oldal), a „koszovói dilemmákról” olvashatunk.

A 12. oldalon arról tájékozódhatunk (ha napi hírekből nem értesültünk volna), hogy Magyarország hazarendelte hollandiai nagykövetét. A Szerbia rovatban (13. oldal) Boris Tadić korábbi elnöknek az N1 televízió műsorában való vendégeskedéséről értekezik a szerző. Ismét két oldalas írásban (a 14-15. oldalon) belpolitikai mozaikot közöl a lap, a palicsi „központi ünnepségről”, Aleksandar Vulin „ötleteléséről”, az oromhegyesi iskola és a faluba vezető út felújításáról. A 16. oldalon ismét a tanévnyitóról cikkezik a lap. A következő oldalon Mindszent Város Önkéntes Tűzöltő Egyesülete és a muzslai Önkéntes Tűzoltó Egyesület 20 éves együttműködéséről közöl írást.

Ezzel be is fejeződött az – egyébként 68 oldalon megjelenő lap – úgymond aktuális politikai témákat követő része. A lap többi része inkább ismeretterjesztő, szórakoztató jellegű írás, amelyek között, a 28-29. oldalon, helyet kapott a földtörvény módosításáról szóló interjú, aminek inkább a lap elején lett volna helye. Keverednek a belpolitikai, a külpolitikai, az oktatási stb. témák: ebből arra lehet következtetni, hogy a lap szerkezete még nem alakult ki és nem is túl izgalmasra sikeredett. Személyes vélemény ez persze.

Ezek között az írások között, sajnos, egyetlen olyant sem találtam – ha nem megszokásból vásárolnám a Családi Kört – amelyik miatt kerestem volna a lapot az árusnál. Valamikor azt mondták volna, „ami viszi a lapot”, „ami miatt megveszik a lapot”. Úgymond „bejött” Bašić Gréta nyilatkozatának az a része, miszerint nem szeretnének „drasztikus változásokat” a lapban.

Ez részben érthető is, az eddigi olvasók/példányszám megtartása érdekében. Az viszont már kevésbé, hogy a fiatal főszerkesztő egyetlen szóval nem nyilatkozott arról, mit fog/mit szeretne a lap tenni a magyar közösség valós helyzetének feltárása, jogai érvényesülése érdekében. Pedig éppen erre, ilyen lapra lenne szükségünk!

Az eddigi, a (szűkebb vagy szélesebb) közösséget érintő témákhoz sorolható írások: a Vadnyugati állapotok Adán és Moholon, a Zaklatások és elbocsátások a Szabadkai Gyermekszínházban (július 6.); Koalíciós vihar a menekültlakások miatt (július 13.); a „Segédkönyv” – a magyar nemzetiségű köztársasági, tartományi és önkormányzati tisztségviselők részére (július 20.); Válaszlevél (Orbán Viktornak – B. A.) sokadik megkeresésre (július 27.); a Lángoló szeméttelep és bűzlő dögtelep Bajmokon (augusztus 3.); Az oromhegyesi iskolaépülettel kapcsolatos problémák és azok lehetséges megoldásai (augusztus 10.); az elvándorlással foglalkozó Irány a nagyvilág (augusztus 27.) és a „Mindenünk odalett” c. írás (augusztus 24.) a vajdasági aszálykárról.

A lap oldalszámaihoz viszonyítva (9 x 68 = 612 oldal, vagy ha csak az első 20 oldalt számoljuk 180) ez mindössze 9 írás (15 oldalon). Kevés. (Ezek közül is három Balla Lajostól.) Emellett nem írtak olyan fontos témákról, mint például David McAllister európai parlamenti képviselő, szerbiai jelentéstevő belgrádi látogatása, a nemzeti kisebbségi cselekvési tervével kapcsolatos problémák, a Magyar Nemzeti Tanács munkája, vagy az aktuális hatalom kisebbségi jogokat nyirbáló lépései és a magyar pártok ezzel kapcsolatos tevékenysége stb. Bizony ez már szerkesztéspolitikai tévedés. Szándékos vagy véletlen, egyre megy. A lapszerkesztéshez a tehetségnél és az akarásnál sokkal többre van szükség, mivel a sajtónak (köz)véleményformáló szerepe is van. Kérdés viszont, hogy a tulajdonosok hajlandóak-e felvállalni a közösség érdekeiért való kiállást, vagy csak az esetleges haszon(szerzés) érdekli őket?

A Szabad Magyar Szótól és az új tulajdonban lévő Családi Körtől is többet vártam. Változások vannak ugyan a lap szerkesztésében, de ezek többnyire műszakiak. A szerkesztőség – úgy tűnik – még keresi az irányt.

Le kellene tisztázni, hogy most a Családi Kör is pártújság lett vagy nem? Ha igen, akkor a fejlécéről és a Szabad Magyar Szó internetes fórumról is le kell venni a „független” jelzőt, és feltüntetni, hogy a Magyar Mozgalom médiája. (Arról nincsenek ismereteim, hogy a két tulajdonos tagja-e vagy nem az MM-nek, de ez ebben az esetlen nem különösebben fontos.) Rendben van-e az, hogy a hetilapnak és a Szabad Magyar Szónak is egyazon (politikai tisztségviselő) személy legyen az igazgatója, illetve főszerkesztője, hogy a Családi Kör főszerkesztője egy internetes hírportálnak is ír, tudósít?

Tiszta vizet kellene önteni a pohárba – az olvasó tisztánlátása végett! (Mellékesen: Az MM-nek is el kellene döntenie, hogy akkor most milyen céljai is vannak. Egy nap ugyanis arra ébredhetünk, hogy kiegyezett/betársult/beolvadt a Vajdasági Magyar Szövetségbe – VMSZ. Lásd: Korhecz-botrány.)

Lehetséges megoldás a tulajdonosok körének bővítése is, részvények, kötvények kibocsátása által, és a tulajdonosi közgyűlés létrehozása, amely megválasztaná a főszerkesztőt és meghatározná a szerkesztéspolitika irányelveit.

A Családi Körnél várt szerkesztéspolitikai változás, a szemléletváltás, ezek szerint, legalábbis egyelőre, elmaradt.

Jelenleg a Magyar Szó, a Pannon RTV és a Hét Nap a VMSZ befolyása, a Szabad Magyar Szó, a Családi Kör és a Szabad Magyar Szó Rádió pedig a Magyar Mozgalom befolyása alá került. Azzal a megjegyzéssel, hogy az utóbbi három médiának az anyagi stb. helyzete összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint az első háromé.

Félő, sajnos, hogy a magyar közösség a teljes demográfiai és gazdasági leépülés felé halad. (Bár ne lenne igazam.) Ezért nekünk most nem olyan (kozmetikázott és párt-) sajtóra van szükségünk, mintha mi sem változott volna, hanem független, pártatlan, szabad, problémafelvető, oknyomozó, elemző (a hatalmat is és a magyar pártokat is) bíráló, a közösség jogaiért, problémáinak rendezéséért, a szakma szabályai szerint kiálló sajtóra. (Ez, sajnos, nem mindig jár anyagi haszonnal.) Nagy feladat ez, amit merni kell (fel)vállalni, vagy idejében más foglalkozás után nézni.

A Családi Kör hetilap – a közösség szempontjából is – nagy lehetőségeket rejt magában, csak tudni kell(ene) ezekkel élni. A tulajdonosok felelőssége is nagy. Vagy nekik mindegy hogyan kerülnek be a délvidéki magyar sajtó történetébe?

Miután befejeztem ezt a írást, olvastam a hírt (csak most közölték!), hogy Szabadkán „körülbelül két és fél hónapja” elkezdődtek az építési munkálatok, amelyek keretében „a már meglévő Magyar Ház mellé egy másik objektumot építenek, ahol a tervek szerint stúdiókat alakítanának ki, míg a Magyar Ház átalakításával olyan tereket hoznának létre, ahol a Pannon RTV rádióstúdiói, illetve a Magyar Nemzeti Tanács által alapított további médiumok, a Magyar Szó és a Hét Nap szerkesztősége is helyet kapna. A programot a magyar kormány finanszírozza”.[2] A hír szerint „tavasztól egy fedél alatt lesz három vajdasági magyar médium”.[3]

Nem kell tehát aggódni, biztosítottnak látszik a VMSZ által irányított média működése. Aki pedig a pártsajtón kívül más forrásból is tájékozódni szeretne, annak bizony jobban szét kell majd nézni a környezetében, vagy az internetre látogatni.

Lesz-e itt egyáltalán szabad magyar sajtó?

George Bernard Shaw szerint „a demokrácia egy olyan eszköz, ami biztosítja, hogy ne kormányozzanak, és ne tájékoztassanak bennünket jobban, mint ahogy megérdemeljük.”

(bozokiantal.blogspot.rs)

 

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50]

[2] Benedek Miklós: Épül a Magyar médiaház. Magyar Szó, 2017. szeptember 2. 1.

[3] Uo.

Elolvasom
A támogatás ára az „alázat”? – A Magyar Szó esete
(Autonómia portál. 2018. február 14.)

Bozóki Antal: A támogatás ára az „alázat”?

A Magyar Szó esete

A vajdasági nemzeti közösségek nyelvén megjelenő, a nemzeti tanácsok által alapított nyomtatott sajtónak ítélt 2008. évi költségvetési támogatásokról írtak alá szerződést a lapok vezetőivel a tartományi kormányban.[1]

Nyolc nyelven íródó, összesen 22 lapot támogat az idén a tartomány, 270 millió dinár összegben. (2016-ban a dotációt 10 százalékkal csökkentették, amit két év után az idén 5 százalékkal növeltek.) Ebből a Magyar Szó napilap és kiadványai 94 millió, a Hét Nap 27 millió támogatást kap ebben az évben.[2]

Ezt megelőzően, a tartományi kormány – a 2018. január 10-i ülésén – a költségvetési tartalékból „tízmillió dinárt hagyott jóvá a Szerbiában megjelenő egyetlen magyar napilap számára”. A „bürokratikusan homályos indoklás” szerint „a tervezett elégtelen eszközök megvalósításának, a működés pénzügyi támogatásának céljára – magyar nyelvű újságkiadásra”.[3]

A határozatról – „Vajdaság Hivatalos Lapján kívül – egyetlen információ, hír vagy közlemény nem jelent meg, még a tartományi kormány honlapján sem”.[4] Magyarázat híján most nem tudni, hogy ez az összeg plusz pénz-e a Magyar Szónak, vagy a megítélt 94 millió dinár része.

A kormány januári döntése „gyanút kelthet a határozat politikai motiváltsága miatt is, mint utólagos karácsonyi ajándék azoknak, akik közel vannak a tűzhöz, és akik politikai patrónusai a hatalom részét képezik, mint a haladók megbízható partnerei, köztársasági és tartományi szinten” – kommentálta Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő a VOICE-nak.[5] A Magyar Szó ugyanis „kifejezetten részlehajlóan tájékoztat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) javára” – tette hozzá.

Ökrész Rozália (1957), a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatójának nyilatkozata szerint a Magyar Szó „szerkesztősége esetében a támogatás az összbevétel felét is meghaladja – nélküle szinte lehetetlen lenne a munka folytatása.”

A Kft. igazgatója („aki egyébként korábban többször indult már a választásokon a VMSZ színeiben, így például 2014-ben a párt köztársasági képviselőjelöltjei között is szerepelt”)[6] egy korábbi nyilatkozatában hangoztatta: „Anyaországi támogatásokból, kijelenthetem, egyértelműen Pásztor Istvánnak a VMSZ elnökének közbenjárására, két fontos beruházást is végrehajthatunk az idén. Az egyik a Magyar Szó székházának az állagmegőrzését célozza, […] egy 25,8 millió dináros beruházás ez. Tervbe vettük a székház alagsorában működő nyomdarészleg áthelyezését a már meglévő telepi részlegbe […] E másik beruházás értéke mintegy 190 millió dinár.”[7]

– Érzem, hogy a Magyar Szó a magyar kormány erejének hála egy jelentős időszakát éli most. Erre kell mindannyiunknak koncentrálnunk, odafigyeléssel, körültekintéssel, és azt hiszem, némi alázattal kell végeznünk a dolgunkat – mondta Ökrész.[8]

A Magyar Szó, tehát, mindkét (a szerb és a magyar kormány) bizalmát/támogatását élvezi 2008-ban. Számokban kifejezve ez 309,8 millió dinár összegben nyilvánul meg.

Ilyen támogatás mellett nem csoda, hogy a Kft. „pénzügyi teljesítménye nyereségesnek bizonyult”.[9] A szerkesztőség „96 százalékban valósítja meg a szerbiai átlagot” (vagyis a 47.575 dinárt),[10] ami jelenleg/egyelőre biztosítja a kedélyek (meg)nyugvását és a szociális békét.

A számadatokból azonban nem látszik, hogy a Magyar Szó, az anyaországi, a szerbiai és az alapító Magyar Nemzeti Tanács (MNT) támogatásán kívül, mekkora önjövedelmet valósít meg? Az utóbbi években ugyanis „átlag évi 5 százalékkal romlottak az eladási mutatók – vallotta be Ökrész az MNT 2017. december 29-i ülésén.[11] Úgyszintén nem világos a Kft. keretében működő nyomda hozzájárulása vállalat gazdálkodásához. Sikeresen üzemel-e vagy sem?

A tartománynak a lapok iránti kívánalmait, a szerb haladó párti (SNS, korábban radikális párti – SRS) Igor Mirović kormányfő fogalmazta meg: „Ugyanazt a feladatot kell teljesítenünk mindannyiunknak, közös értékeinket kell őriznünk és népszerűsítenünk, mindazt, ami Vajdaságot olyan kivételessé és különlegesé teszi”.[12] Van-e ebben lehetőség/hely a magyar közösség érdekeinek kifejezésére, érvényesítésére?

A Fidesszel együttműködő VMSZ-nek a lap iránti elvárásai a Magyar Szó szerkesztéspolitikában érvényesülnek, ami miatt a lapot nem ritkán „VMSZ pártközlönyeiként emlegetik”.[13] Sokan viszont úgy tartják – „e téren tapasztalható egyfajta konszenzus –, hogy az egyetlen vajdasági magyar napilap a legszolgaibb médium”.[14] Ha ez nem így alakult volna, talán a vajdasági magyarság helyzete is más lenne.

A mindenkori tartományi kormánynak kötelessége és az anyaország is hozzájárulhat a nemzeti kisebbségi sajtó működéséhez, fejlesztéséhez. Nincsen azonban világosan megfogalmazva, hogy milyen kritériumok alapján történik ez és nem is teljesen átlátható. A donátoroknak – mint Mirović nyilatkozatából is látszik – bizonyos elvárásai is vannak. Mondhatni, a támogatást nem adják ingyen. Ha az igények/elvárások nem teljesülnek, akkor a donáció is elapadhat. Más szóval: a támogatás ára az „alázat” a hatalom és a párt, nem pedig a szakma iránt.

Hogyan fér mindez össze a független, tárgyilagos és pártatlan tájékoztatással? Az újságírói erkölccsel? A sajtó társadalmi szerepével? A magyar közösség érdekeiért való kiállással?

(bozokiantal.blogspot.rs)

 

[1] v-ár: Vajdaság érdekeit képviselik. Magyar Szó, 2018. február 7. 1.

[2] Uo. 4.

Đorđe Milićević, a tartományi kormány alelnöke a szerb-horvát kormányközi vegyes bizottság ülésén elmondta, hogy „az illetékes tartományi titkárság több mint 284 millió dinárt fordít a nemzeti tanácsok által alapított köztájékoztatási rendszer fejlesztésére”. (te: Több mint 284 millió dinár a kisebbségi sajtóra. Magyar Szó, 2018. január 31.6.)

[3] Natalija Jakovljević (VOICE): Poniznost u novinarstvu se isplati – slučaj Mađar So [A megalázkodás az újságírásban kifizetődik – a Magyar Szó esete], 2018. február 11.

[4] Uo.

[5] Uo.

[6] R.P.: A Magyar Szó igazgatója szerint a délvidéki magyarok “divatból” vándorolnak el, 2017. február 25. [13:37]

[7] Virág Árpád: Nagy beruházások, óvatos bérfejlesztés. Magyar Szó, 2018. január 6. 1. és 5.

A Magyar Szó Lapkiadó Kft. ingatlan és eszközfejlesztésének 2017. évi támogatása 190.208.802 dinár volt. (A Magyar Nemzeti Tanács elfogadta a jövő évi költségvetését. Szabad Magyar Szó, 2017. december 30. [21:22])

[8] Uo.

[9] Lásd a 7-es alatti írást, 1

[10] Uo. 5.

[11] P. E.: Évet zárt az MNT. Magyar Szó, 2017. december 30. 1. és 5., vagy, 2017. december 30. [08:02] >> 2017. december 30. [12:00]

[12] Lásd az 1-es alatti írást, 1.

[13] Lásd a 6-os alatti írást.

[14] Vataščin Péter: Vajdasági Magyar Pártbook (1. rész), 2018. február 13.

Elolvasom
Így sorvadnak el a jogaink! – A kétnyelvű dokumentumok biztosítása a Magyar Nemzeti Tanács feladata
(Szabad Magyar Szó. 2019. március 12.)

Így sorvadnak el a jogaink!

A kétnyelvű dokumentumok biztosítása a Magyar Nemzeti Tanács feladata

Nagy botrányt kavart és nem kisebb felháborodást váltott ki az anyakönyvekről szóló törvény módosítása, miszerint január 1-jétől megszűnt a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadása. Újabb sérelem érte ezzel a magyar nyelv hivatalos használatát.

A Magyar Mozgalom közleményben hívta fel a figyelmet, hogy 2019. január 1-jétől „a hivatalok a kétnyelvű űrlapot csak szerb nyelven, cirill betűkkel tölthetik ki, azaz a születési helyre, az állampolgárságra, a szülők születési helyre és állampolgárságra, a lakhelyre, stb. vonatkozó adatokat magyar nyelven nem tüntethetik fel. A látszólag kétnyelvű anyakönyvi kivonatok valójában csak szerb nyelvűek”.

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény 2/2 szakasza szerint „képviseli a nemzeti kisebbséget […] a hivatalos nyelv- és íráshasználat területen, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt” az e területre vonatkozó kérdésekben is. Ismereteim szerint azonban eddig a felmerült problémával kapcsolatban még csak nem is hallatta a hangját. Így képviseli a magyar közösséget! Miért kapják a fizetést?
Nyilvánvaló a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) köztársasági képviselőinek, első sorban Pásztor Bálint frakcióvezetőnek a felelőssége is az újabb törvényhozási jogfosztásért.

Pásztor István a haladó véemesz elnöke – a január 23-i – sajtótájékoztatóján ezt a kisebbségellenes intézkedést azzal próbálta magyarázni, hogy „központosították a rendszert és egy adatbázisból dolgozik minden anyakönyvvezető, ez pedig jelenetős mértékben csökkenti azokat a mozgástereket, amiket egy-egy önkormányzat szintjén megteremtettek az anyakönyvi hivatalok”.

Rámutatott továbbá, hogy „az elmúlt években az önkormányzatokban is nagy volt a tarkaság e kérdést illetően, és még a magyar önkormányzatokban sem mindenhol adtak ki kétnyelvű anyakönyvi kivonatot”.

Pásztor István, tehát, nem azt kérte számon, ami egy – magára valamit adó – magyar érdekvédelmi pártelnöknek a kötelessége lett volna, hogy ez miért volt/van így, nem az ilyen gyakorlatot ítélte el, hanem még indokolni próbálta a jogcsorbítást! Annak ellenére, hogy Vajdaság 31 községében (a 45 közül), illetve a községek valamelyik településén hivatalos használatban van a magyar nyelv is. A fiát csak nem vonja felelősségre! Kit is képvisel valójában?

– Nem jogalkotási kérdésről beszélünk, hanem elsősorban technikai kérdésről. Mi ezt így is kezeljük és folyamatban van egy beszélgetés a Közigazgatási és Államigazgatási Minisztériummal, amelyiknek a hatáskörébe tartozik ez a törvény, illetve ennek a végrehajtása. Amikor ezzel kapcsolatban befejezzük a beszélgetéseket, akkor ennek a tartalmáról tájékoztatni fogom a közvéleményt – ígérte Pásztor István.

A pártelnök Pásztor – ismereteim szerint – a fejleményekről eddig nem tájékoztatta a nyilvánosságot. A beszélgetések bizonyára nem fejeződtek be, és kérdéses, hogy mikor fognak befejeződni, vagy befejezőnek-e egyáltalán. Ismerjük már ezt a taktikát: Pásztor arra számít, hogy a közösség – az idő múlásával – esetleg elfelejti, mit is ígért.

A témát Szilágyi Miklós (a fotón) újította fel a napokban, aki az MNT előző összetételében a Nyelvhasználati Bizottság (nem túlságosan sikeres és agilis) elnöke, az újban pedig ugyanennek a testületnek a tagja.

A Magyar Szóban megjelent írásában, majd a Pannon RTV Közügyek című műsorában nyilatkozva, amit aztán internetes portálok is átvettek, Szilágyi elmondta, hogy „az önkormányzatok kötelesek állni a kétnyelvű dokumentumok fordítási költségeit, amennyiben az adott községben hivatalos a magyar nyelv”.

– Amikor egy-egy önkormányzat hivatalnoka arra hivatkozik, hogy technikai okok miatt nem adható ki a teljesen magyar nyelvű anyakönyvi kivonat, kérhetjük a hivatalos fordító által elkészített fordítást az adott önkormányzattól. Ha az eljáró szerv nem hajlandó magyarul vagy magyar fordításban kiadni a kérelmezett dokumentumot, javasolnunk kell, hogy írásban indokolják meg az elutasítást. […] Amennyiben mindezek után elutasító döntést kapunk, a döntést mellékelve panasszal fordulhatunk a Magyar Nemzeti Tanácshoz, valamint a budapesti székhelyű, de vajdasági magyar ügyvédekkel együttműködő Kisebbségi Jogvédő Intézethez – magyarázta Szilágyi Miklós.

Amit Szilágyi javasol, az egyik lehetséges, de körülményes és hosszadalmas útja a nyelvhasználati jogok érvényesítésének. Célratörő azt lett volna, ha erről a problémáról egy jelentés készít a Nyelvhasználati Bizottságnak, vagy azt állásfoglalásra egyenesen az MNT elé terjeszti.

Szilágyi a magyar polgároknak azt javasolja, hogy egyénenként küzdjenek az egyébként kollektív nyelvhasználati jogaik érvényesítéséért, hadakozzanak a közigazgatással. Tudnia kellene viszont, hogy a polgárok nem szívesen írnak „kérelmet”, még kevésbé pedig hadakoznak a közigazgatással. Ez időbe és pénzbe is kerül. Inkább elállnak a jogaiktól. Így sorvadnak el a jogaink!

A MNT feladata lenne, hogy – a probléma ismeretében – „képviselje” a közösséget és az önkormányzatokban érvényesítse a hivatalos nyelv- és íráshasználati jogait (is). A Hajnal Jenő vezette MNT-re viszont jellemző, hogy a közösséget érintő semmilyen problémával kapcsolatban nem hajlandó határozottan állást foglalni, nehogy véletlenül megsértse a szerb hatalmat. Vagy arra vár, hogy Pásztor István „befejezze a beszélgetéseket a Közigazgatási és Államigazgatási Minisztériummal”? Hogy a Kisebbségi Jogvédő Intézet járjon el helyette?

Azokban a községekben/önkormányzatokban, amelyekben a magyar nyelv- és írás hivatalos használatban van, a közigazgatás köteles magyar nyelven is végezni az ügyintézést/a munkáját. Szóban és írásban is. Ez azt jelenti, hogy a dokumentumokat magyar nyelven is ki kell adniuk!

A konkrét esetben az MNT-nek, amelynek Losoncz Dávid személyében a nyelvhasználatért felelős Végrehajtó Bizottsági tagja is van, fel kellene mérni, melyek azok az önkormányzatok amelyek a munkájukban is alkalmazzák is a magyar nyelvet, és melyek azok, amelyek – sok év után se – nincsenek erre felkészülve erre, valamint követelni az ezzel kapcsolatos sürgős intézkedések megtételét, a nyelvhasználati jogok gyakorlati alkalmazásának biztosítását! Nem pedig a polgárokra hárítani, hogy egyedül küzdjek a jogaikért!

BOZÓKI Antal,
Újvidék, 2019. március 10.

Fotó: pannonrtv.com

 

[1]Zakon o matičnim knjigama. “Sl. glasnik RS” [a SZK Hivatalos Közlönyének] 20/2009, 145/2014 és 47/2018 száma. https://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_maticnim_knjigama.html

[1]A VMSZ köztársasági parlamenti frakciójának újabb érdekérvényesítési sikere: MEGSZŰNTEK A KÉTNYELVŰ ANYAKÖNYVI KIVONATOK! Közlemény. Magyar Mozgalom elnöksége http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-vmsz-koztarsasagi-parlamenti-frakciojanak-ujabb-erdekervenyesitesi-sikere-megszuntek-a-ketnyelvu-anyakonyvi-kivonatok, 2019. január 14.

Lásd még zs: Változások a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadásában. Magyar Szó, 20019. január 12. 1. és 10., és a (Tovább) nyirbálják a kisebbségi jogokat c. írásom.https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11506, 2019. január 22.

[1]Tóth Imre: Pásztor: Idén öt nagyberuházás fejeződik be Vajdaságban, Szabadkán hétfőn újraindul az

iskolabusz program. https://szabadmagyarszo.com/2019/01/24/pasztor-iden-ot-nagyberuhazas-fejezodik-be-vajdasagban-szabadkan-hetfon-ujraindul-az-iskolabusz-program/, 2019. január 24. [11:08]

[1] Uo.

[1]Jezici i pisma u službenojupotrebi u statutimagradova i opština na teritoriji AP Vojvodine[Hivatalos

használatban lévő nyelvek és írások Vajdaság AT városainak és községeinek alapszabályában].

http://www.puma.vojvodina.gov.rs/mapa.php

[1] Uo.

[1] Megalakult az MNT Nyelvhasználati Bizottsága. http://www.mnt.org.rs/hir/megalakult-az-mnt-nyelvhasznalati-bizottsaga

[1] Megalakultak az MNT szakbizottságai. http://www.mnt.org.rs/megalakultak-az-mnt-szakbizottsagai

[1] Éljünk a jogainkkal, avagy ki fizeti a fordítást? Magyar Szó, 2019. március 2. 1. és 6.

[1]Az önkormányzatoknak kell állni a kétnyelvű dokumentumok fordítási költségeit. https://pannonrtv.com/en/node/85122, vagy https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/az-onkormanyzatoknak-kell-allni-ketnyelvu-dokumentumok-forditasi-koltsegeit, 2019. március 7. [19:52] és március 8. [13:55]

[1] Például a Szabad Magyar Szó. https://szabadmagyarszo.com/2019/03/07/az-onkormanyzatoknak-allniuk-kell-a-ketnyelvu-dokumentumok-forditasi-koltsegeit/

[1]Lásd a 9-es alatti írást.

Szakirodalom az alkotóról
A JMMT könyvbemutatója Újvidéken
Két hasznos kézikönyv: Bozóki Antal Emberi és kisebbségi jogaink, valamint Autonómiák I. c. könyvének újvidéki bemutatójáról
Szerző
Elolvasom
Keskenyúton Emlékérem – Kitüntetések átadása Temerinben

Keskenyúton Emlékérem

Kitüntetések átadása Temerinben

A Budapesten létrehozott Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány eddig csupán arról volt nevezetes, hogy támogatta a délvidéki magyarságot ért vérengzés feltárását és a kegyeletadást. Az idén azonban emlékérmet is alapított, ezzel az alapítvány kuratóriuma olyan személyeket tüntet ki, akik sokat tettek és tesznek ezért az ügyért, de tevékenységükről nem értesült a nyilvánosság. Az első kitüntetettek: Baranyi István Moholról, dr. Bozóki Antal Újvidékről, Horváth Orbán Veternikről, Légvári Sándor Bácsföldvárról és Pásztor István Sajkáslakról.

Baranyi azzal érdemelte ki a kitüntetést, hogy egymaga összeállította a moholi tragédia áldozatainak névsorát, sok arcképpel, képpel és más dokumentummal illusztrálva munkáját, amely még kiadásra vár. Bozóki az ügy máig ható jogi bonyodalmainak megfejtésében vállalt példa nélküli szerepet. Horváth Orbán földerítette a Kabol községben lejátszódott eseményeket, és könyvalakban ki is adta. Légvári Sándor pedig csaknem húsz esztendőn át egymaga ácsolgatta és öntötte betonba a csúrogi dögtemetőbe szánt keresztet, s annak felállításában is mindannyiszor részt vett. Pásztor Antal Sajkáslakon már 1990 őszén szintén keresztet állított az ottani dögtemetőben, ahol a saját édesapja és a apósa is el van ásva, s mivel a titeli község az emlékkeresztet eltüntette, később ugyanoda egy betonba öntött vaskeresztet állított.

A kitüntetéseket rövid műsor keretében Makray Katalin fogja átadni Temerinben, december 5-én, csütörtök délután négy órakor a Lukijan Mušicki Művelődési Központban. Méltatást mond: Csorba Béla, Matuska Márton, Ternovácz István, dr. Zétényi Zsolt és Cseresnyésné Kiss Magdolna, az alapítvány elnöke.

Elolvasom
A Keskenyúton Emlékérem átadása – Öten részesültek elismerésben
Szerző

A Keskenyúton Emlékérem átadása

Öten részesültek elismerésben

Tegnap délután Temerinben a Művelődési Központ galériájában került sor a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944/45 Alapítvány által létesített emlékérmek ünnepélyes átadására Baranyi István moholi, Bozóki Antal újvidéki, Horváth Orbán kaboli, Légvári Sándor bácsföldvári és Pásztor Antal sajkáslaki díjazottaknak, akik az elmúlt években teljes odaadással szolgálták az 1944/45-ös partizánterror áldozatainak történelmi igazságtételét, erkölcsi és jogi rehabilitációját, ám áldozatos munkájukért mind idáig nem kaptak semmilyen elismerést.

A 10 cm átmérőjű bronz Emlékérem Lakatos Bendegúz magyarországi ötvösművész alkotása. Az érem megalkotásához a művész felhasználta az egyik temerini tömegsír keresztjéről készült fényképet. Az érem másik oldalán égő gyertya a Délvidéket világítja meg a Kárpát-medence stilizált térképén.
A díjazottakat egyenként Csorba Béla, Matuska Márton, Ternovácz István, dr. Zétényi Zsolt és Cseresnyésné Kiss Magdolna, az alapítvány elnöke méltatta. Az emlékérmeket Schmittné Makray Katalin olimpikon, Schmitt Pál Magyarország korábbi köztársasági elnökének felesége, a rendezvény védnöke személyesen adta át a díjazottaknak.
Csorba Béla a VMDP elnöke, az ünnepség előszónokaként elmondta, örömmel tettek eleget a felkérésnek, hogy a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944/45 Alapítvány által létesített emlékérmek első ízben történő átadása éppen Temerinben legyen. A temeriniek ugyanis mindig nagy odaadással, kitartással és bátorsággal viseltettek az 1944/45 tragédiánk feltárásának a kérdéseihez. Először a temeriniek mutattak példát, és szervezték meg az első nyilvános megemlékezést a kivégzett és más módon megölt délvidéki magyarokról. Még mielőtt ez megtörténhetett volna, összefogtak a kivégzettek özvegyei, rokonai és betonnal körülöntették a tömegsírt, vállalva az akkori titkosrendőrség zaklatását és a vallatásokat is.
Az Alapítvány kuratóriuma az Emlékérmet minden év novemberében ítéli oda és november utolsó vasárnapján ünnepélyes keretek között teszi közzé a díjazottak névsorát.

Elolvasom
Szerb-magyar jogi szótár
Szerző

Szerb-magyar jogi szótár

Sokéves munka és alapos előkészületek után augusztus 10-én megjelent Bozóki Antal ügyvéd négy kötetbe foglalt szerb-magyar jogi szótára. A 817 oldalas szótár tartalmazza a jogi szakkifejezéseket, a jogban használatos idegen szavakat, valamint a joggal kapcsolatos fogalmakat és kifejezéseket.
A nagylélegzetű munka a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében, a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága és a Vajdasági Ügyvédi Kamara támogatásával az újvidéki Árgus kiadványaként jelent meg. A könyvek szerkesztője Muhi Béla, szakvéleményezője Klenanc Miklós, okl. jogász.
A szótár szerzői jogilag védett.
A támogatók iránti kötelezettség miatt és mivel nem kommerciális kiadványról van szó, a szótárt egyelőre csak korlátozott számú érdeklődő szerezheti be a szerző által
ba

Interjúk
Készül a Szerb–magyar jogi szótár?
Jó lapot készítsetek! – Bozóki Antal, aki hitt abban, hogy lesz jövője a Családi Körnek. In. Családi Kör. 2000. december 21.
A Forumnak és a Magyar Szónak van jövője
Szerző
Elolvasom
„Közös fellépésre van szükség” – Hány politikai pártra van szüksége a vajdasági magyarságnak? – kérdeztük Bozóki Antalt
Szerző

 „Közös fellépésre van szükség”

– Hány politikai pártra van szüksége a vajdasági magyarságnak? – kérdeztük Bozóki Antalt

Internetes kiadásunk egyik olvasójának javaslatára vetettük fel ezt a kérdést honlapunkon, ahol a www.magyarszo.com látogatói szavazhatnak is a témáról. Úgy gondoltuk azonban, ugyanezt a kérdést feltesszük néhány közéleti személyiségnek is. Nemcsak politikusoknak, hanem olyan személyeknek is, akiknek nincs közvetlen kapcsolódásuk, de van véleményük a politikáról. Válaszaikat és indoklásaikat közöljük itt, alkalmi sorozatunkban.

– Véleményem szerint nem a pártok száma a meghatározó, hanem az, hogy tudnak-e együttműködni, és meg tudják-e fogalmazni a vajdasági magyarság érdekeit, követeléseit, azt, ami a vajdasági magyarság számára a ténylegesen fontos. Az a kérdés, hogy mindezt tudják-e a mindenkori hatalom felé közösen közvetíteni, képviselni közösségünk érdekeit. Mindenképpen jobb, ha több párt van. Az egypártrendszer történelmileg túlhaladott, hátrányait magunk is tapasztalhattuk.

Az lenne a legfontosabb, hogy a pártok együttesen megfogalmazzák azokat a követeléseket, nevezzük azt nemzeti minimumnak vagy akár maximumnak, amelyeket együttesen képviselnének a mindenkori szerb hatalom felé, a vajdasági magyarság helyzetének javulása érdekében. Az eddigi gyakorlat szerint mindez szinte elvétve, vagy alig valósult meg. A Magyar Koalíció, amelytől elvártuk, hogy végre közösen lép fel a vajdasági magyarok érdekében, több alkalommal is bebizonyította, az egyes vezetők kijelentései ellenére, hogy sajnos nem működik. Ebből viszont mindannyiunknak kára származik.

A probléma tehát abban rejlik, hogy a vajdasági magyar pártok között továbbra sincs megegyezés a vajdasági magyarság legfontosabb kérdéseivel, helyzetével kapcsolatban, és főleg nincs közös fellépés a hatalmi szervek felé. Láthatjuk például azt, hogy eltérő a pártoknak az álláspontja Vajdaság alapszabályával kapcsolatban, de a gyakorlatban különböző álláspontokat képviselnek még olyan esetben is, amikor látszólag összehangolták azokat. Itt arra gondolok, hogy annak idején az autonómia-követeléssel kapcsolatban elhangzott az, hogy törvényhozási, végrehajtói, igazságszolgáltatási illetékessége legyen a tartománynak. Ennek ellenére ez nem került bele az új alapokmányba. A Tartományi Képviselőházban a vajdasági magyarság részarányos képviseletének biztosításával kapcsolatban pedig az alapszabály elfogadásakor a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői úgyszintén beleegyeztek abba, hogy az ne ilyen megfogalmazásban kerüljön bele.

A lényeg az, hogy a demokrácia egyik alapelve a többpártrendszer, és a vajdasági magyarságnak lehet és kell is, hogy több pártja legyen. Nem az a kérdés, hogy hány, hanem, hogy közöttük milyen az együttműködés, és közösen lépnek-e fel, amikor a közösségünk általános érdekeiről van szó – mondta Bozóki Antal, az Árgus Civil Szervezet elnöke.

Elolvasom
Ismerjük meg (állam)polgári jogainkat – Megjelent Bozóki Antal magiszter huszadik műve – Hasznos kézikönyv nemcsak a középiskolás diákok és a tanárok számára – Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak
Szerző

Ismerjük meg (állam)polgári jogainkat

Megjelent Bozóki Antal magiszter huszadik műve – Hasznos kézikönyv nemcsak a középiskolás diákok és a tanárok számára – Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak

Alkotmány és (állam)polgári jogok címmel a napokban jelent meg Bozóki Antal magiszter, újvidéki ügyvéd, közismert szakíró huszadik könyve. E munkájáról, korábbi műveiről, a vajdasági könyvkiadásról, az ilyen fajta szakkönyvek megbecsüléséről illetve meg nem becsüléséről beszélgettünk a szerzővel.

A könyv mindhárom szakvéleményezője, mgr. Páll Tibor történész, Ágoston László, ügyvéd és mgr. Muhi B. Béla, közgazdász ugyanazt vallják: hasznos kézikönyv, elsősorban a középiskolás diákok, a tanárok számára, de mindazok számára, akiket érdekel e témakör… Huszadik könyvedet tankönyvnek szántad?

 

– Két-három éve már én vagyok a Genius vajdasági konferencia és verseny alkotmányjogi zsűrijének elnöke, és láttam, hogy a középiskolások régi tankönyvből készülnek, például ebből, ami előttem fekszik, amely még az 1992-es, milosevići alkotmányon alapszik. A fiatalok ebből a tankönyvből nem tudhatják meg, hogy mi is történt időközben az alkotmány és az állampolgári jogok terén, milyen társadalmi, politikai változások történtek. Időközben teljesen új alkotmányt hoztak Szerbiában. Ezt az állapotot tarthatatlannak tartottam, ezért elkészítettem ezt a szöveggyűjteményt, amely az általános tudnivalók mellett tartalmazza mindazt, amit egy vajdasági magyar polgárnak az alkotmányról és állampolgári, polgári kisebbségi jogairól tudnia kell. Könyvem nem tankönyv, mert ahhoz, hogy azzá legyen, külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól, de tankönyvpótlóként – ahogy ezt a szakvéleményezők is elmondtak – hasznos kézikönyve lehet a középiskolás diákoknak és tanároknak. Három fő részre osztottam a könyvet. Az első részben az emberi és nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozom, a második rész címe: Az emberi és a (nemzeti) kisebbségi jogok Szerbiában. A harmadik rész nem az én szövegem, hanem a belgrádi Fejlesztési Központ A demokrácia ábécéje című könyvéből vettem át hét szerzőtől egy-egy írást. Természetesen a kiadó és a szerzők jóváhagyásával. Egyébként e könyv magyarul is megjelent, jómagam és megboldogult feleségem, Anasztázia fordításában. Itt még el kell mondanom, hogy szintén a szerzők beleegyezésével e szövegeket aktualizáltam, a legújabb jogszabályokkal, adatokkal. Hangsúlyozom, hogy a könyv a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával jelent meg.

n A tartalomjegyzékben olvasom, hogy a könyvhöz tartozik egy CD is.

– Igen, ennek címe: Az emberi és nemzetközi kisebbségi jogok forrásai Szerbiában. A mellékletre azért volt szükség, mert a feldolgozott témakör sokkal nagyobb terjedelmű könyvet igényelt volna, ám erre már nem volt pénz, így e gondot CD-vel oldotuk meg. Egyébként több könyvem is – ugyanezen ok miatt – tartalmaz CD-t.

Első könyved 1987-ben jelent meg, de úgy tudom, hogy már jóval előbb kezdtél publikálni.

– Pontosan 1971-től, csaknem negyven éve már. Nemrég átadtam minden írásomat, ami 2000. december 31-éig jelent meg különböző hazai és külföldi újságokban, folyóiratokban, szakmai publikációkban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, s ekkor számoltam meg, hogy csaknem harminc év alatt összesen 667 írásom jelent meg. Volt egy időszak, amikor nem publikálhattam. A külügyben dolgoztam akkor, és közölte velem főnököm, hogy nem jó szemmel nézi, ha bármiről is írok, ugyanis szerinte közszereplésemet az intézmény álláspontjának is vehetik. Emlékszem egy írásomra, amit az iraki–iráni háború kitörése után írtam arról, hogy a háborúnak milyen ökológiai következményei lehetnek a Perzsa-öböl állat- és növényvilágára. Léphaft Pál még karikatúrát is rajzolt hozzá. Persze, a főnökömnek nem tetszett az írás, így nem is jelent meg, és ezután egy ideig nem is publikáltam. Egyébként a nemzetközi jogi témák foglalkoztatnak, az el nem kötelezett országok mozgalma, amely szerintem – annak ellenére, hogy manapság nem akarják elismerni – egy jelentős mozgalom, tartós nemzetek közötti, államok közötti elveket hirdet. Foglalkoztat az Európai Unió. Nemrég megjelent az Európai integrációs lexikon című munkám. Érdekelnek az emberi és kisebbségi jogok, kétkötetes könyvem jelent meg az autonómiákról és néhány könyvben foglalkoztam a vajdasági magyarok helyzetével is. Egyébként e témáról, Vajdaság autonómiájáról és a vajdasági kisebbség helyzetéről már kétszer tartottam előadást Brüsszelben és egyszer előadás-sorozatot az Egyesült Államokban, ahol az Amerikai Magyar Baráti Közösség vendége voltam.

Visszatérve a könyvekhez, azt kell megállapítanom, hogy térségünkben a könyvkiadásból, a könyvírásból nem lehet megélni. Egyre kevesebben vásárolnak könyvet, és ha vásárolnak is, inkább a szépirodalmi kiadványok után nyúlnak az olvasók.

– Könyvkiadásunkkal nagy bajok vannak. Egyik nagy baja, hogy szépirodalom központú. Nagyon ritkán jelennek meg olyan szakmai munkák, amelyek embertársainknak segítséget nyújtanának abban, hogy minél jobban feltalálják magukat rohamosan változó világunkban. Én szeretném, ha a számomra is közel álló témakörökkel mások is foglalkoznának, mások is publikálnának. Szerintem volna rá vállalkozó, ha biztatást kapnának a könyvkiadóktól. Sajnos nálunk sokkal fontosabb, hogy milyen érdekcsoporthoz tartozik az ember, vagy ki áll mögötte, mint az, hogy mit ír, miről ír, milyen értéket képvisel. Sajnálattal kell megállapítanom azt is, hogy a vajdasági magyar könyvkiadás, éppen úgy, mint a vajdasági magyar sajtó, a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség befolyása alá került. Ez nem válik hasznára sem a magyar könyvkiadásnak, sem a magyar sajtónak, sem a vajdasági magyarságnak.

Miután kikapcsoltam a magnót, Bozóki Antal elárulta, hogy még két, három könyv megjelenésén dolgozik, egy viszont már régóta készen áll a nyomtatásra, ám nem talál rá kiadót, holott egy értékes és közérdekű alkotásról van szó, egy, az eddigieknél sokkal alaposabb, sokkal gazdagabb szerb–magyar jogi szótárról.

Elolvasom
Kettőjüknek nincs kegyelem. Bozóki Antal: A mostani elutasítás nem vonja meg az elítéltek jogát, hogy egy idő múlva ismét kegyelmi kérvénnyel forduljanak az elnökhöz
Szerző

Kettőjüknek nincs kegyelem

Bozóki Antal: A mostani elutasítás nem vonja meg az elítéltek jogát, hogy egy idő múlva ismét kegyelmi kérvénnyel forduljanak az elnökhöz

Bozóki Antal újvidéki ügyvéd kézhez kapta az öt temerini fiú közül két fiú kegyelmi kérvényének hivatalos államfői végzését. Most már bizonyos, hogy Illés Zsolt és Máriás István ügyében negatív döntést hozott Boris Tadić elnök, a december 17-i keltezésű végzés szerdán jutott el a fiúk védőügyvédjéhez.

Bozóki Antal írásos formában kommentálta lapunknak a döntést.

„A mai napon hivatalosan megkaptam Boris Tadić köztársasági elnök döntését Máriás István és Illés Zsolt kegyelmi kérvénye ügyében.

A kegyelmi kérvények elbírálása kizárólag a köztársasági elnök illetékességi körébe tartozik. Az elnöknek jogában áll az ilyen kérvényeket méltányolni és elfogadni, vagy elutasítani, mint ahogyan az most Máriás István és Illés Zsolt esetében megtörtént.

Az elutasításról szóló határozat – a jogszabályokra vonatkozó hivatkozáson kívül – mindössze három sorból áll. Indoklást nem tartalmaz, mivel az elnök az ilyen döntéseket nem köteles megindokolni. A határozat december 17-i dátummal lépett hatályba.

A döntés meghozatalakor Boris Tadić bizonyára az igazságügyi minisztérium és a kegyelmi bizottság negatív véleményét, illetve elutasítását vette figyelembe, amelyről a közvélemény már korábban értesült. Az elnöknek természetesen jogában állt volna másféle döntést is hozni, de erre most nem került sort.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy – ismereteim szerint – Tadić elnök eddig leginkább a közlekedési bűncselekmények miatt beérkezett kegyelmi kérvényeket értékelte pozitívan és esetenként olyan elítélteket részesített kegyelemben, akik súlyosan megbetegedtek. A temeriniek esete nem ebbe a két kategóriába tartozik, őket ugyanis gyilkossági kísérlet miatt ítélték el.

Ez a mostani elutasítás azonban nem vonja meg az elítéltek jogát, hogy egy idő múlva ismét kegyelmi kérvénnyel forduljanak az elnökhöz, vagy büntetéscsökkentést kérjenek.

A három további temerini elítélt esetében – ismereteim szerint – még nem született meg az elnöki döntés. Reméljük, hogy arra is hamarosan sor kerül, és hogy kedvező lesz” – olvasható Bozóki Antal szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában.

December végén számoltunk be róla, hogy Gurmai Zita magyarországi európai parlamenti képviselő Tadić közbenjárását kérte a temerini fiúk ügyében, amikor is, sajtóértesülések szerint, az elnök embertelennek minősítette a kirótt büntetést, s engedményt helyezett kilátásba. Ez adott okot a közvélemény derűlátóbb várakozására, melyet aztán a Magyar Szó információi cáfoltak meg, melyek szerint a fiatalok közül csak hárman kaphatnak büntetéscsökkentést.

 

Elolvasom
A törvény mégsem kötelez? – Zsákutcába jutott az egyik újvidéki rehabilitálási ügy, mert az állam a bíróság döntése ellenére sem részesíti kárpótlásban a sértettet, a törvény alkalmazására pedig még nem készültek fel a hivatalok
Szerző

A törvény mégsem kötelez?

Zsákutcába jutott az egyik újvidéki rehabilitálási ügy, mert az állam a bíróság döntése ellenére sem részesíti kárpótlásban a sértettet, a törvény alkalmazására pedig még nem készültek fel a hivatalok

A parlament által tavaly decemberben elfogadott rehabilitálási törvénynek azért is volt nagy a jelentősége, mert megegyezést jelentett a vajdasági magyar és szerbiai politikai színtéren, s véget vetett annak a több hónapig tartó harcnak, melynek végül mindenképpen a kollektív bűnösség elvének az eltörlését kellett eredményeznie. Lehetővé tette azt is, hogy Magyarország rábólintson Szerbia tagjelöltségi kérelmére, amikor az Európai Unió az ezzel a kérdéssel kapcsolatos álláspontját fogalmazta meg. Más téma, hogy mit gondolnak a kollektív bűnösségről ma a pártok, s hogy azok, akik a restitúciós jogszabály elfogadását lehetővé tették, valószínűleg most sem tartják problematikusnak a törvény vitatott sorait, s továbbra sem vélik felfedezni azokban a kollektív bűnösségre utaló tartalmat.

Szerbiában nem számít új keletű problémának az, ha a – könnyen vagy nehezen – elfogadott jogszabályok alkalmazása kapcsán gondok merülnek fel. Lényegében elismerik ezt a politikusok is, közülük többen ki is jelentették már: a képviselőház gyorsabban dolgozik, mint amennyire a munkája eredményére az állami hivatalok és sok esetben maga a közvélemény is felkészült.

A rehabilitációról szóló törvénynek a gyakorlati alkalmazásában tapasztalt gondjaira, s az azokat kísérő nemtörődömségre hívta fel a vajdasági magyar közvélemény figyelmét mgr. Bozóki Antal újvidéki ügyvéd, aki egyik ügyfele, Sz. Piroska esetében próbált eljárni, s mint lapunknak mondta, érvényesíteni a „törvény által szavatolt” lehetőségeket.

AZ ÍTÉLET MEGSZÜLETETT

Sz. Piroskát és három elhunyt családtagját – szüleit és nagyanyját – az újvidéki Felső Bíróság 2011. február 22-én rehabilitálta. Bozóki beszámolója szerint ügyfelét és családtagjait az 1944/45-ben lezajlott megtorlások idején, pontosabban 1945 januárjának végén Csúrogról a járeki táborba hurcolták. A 2006-ban indított per végén megszületett bírósági ítélet elismeri, hogy Piroskáék politikai-ideológiai üldözés és erőszak áldozatai voltak. A magyarázatban megállapítják, hogy a családot minden ok nélkül kezelték háborús bűnösként, kergették ki csúrogi házából, noha tagjai senki ellen sem vétettek. Vonattal szállították őket Járekbe, majd onnan a későbbiekben Szépligetre (Gajdobra). Piroska kilenc hónapot töltött a táborban. Az ítélet hivatkozik a háborús bűnök megállapításáért felelős kommunista bizottság 1945-ben meghozott döntésére is, melyben minden csúrogi magyar és német nemzetiségűt háborús bűnössé nyilvánítottak. A Felső Bíróság tehát, mindennek fényében, megalapozottnak minősítette Sz. Piroska rehabilitálási kérelmét.

Mint azt lapunknak Bozóki elmondta, az ítélettel április 4-én a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (PIO) tartományi fiókszervezetéhez fordult, azzal a szándékkal, hogy ügyfele számára a rehabilitálási törvény egyik előírásával összhangban – mely szerint a rehabilitált személynek joga van a külön szolgálati idő elismeréséhez, a havi pénzbeli megtérítéshez, az egészségvédelemhez és a betegbiztosításból eredő egyéb jogokhoz – elismertesse a külön szolgálati időt és a törvényben szereplő havi pénzbeli térítést. Az ügyvéd botrányosnak tartja, hogy az alapnál még csak válaszra sem méltatták.

– A megszabott határidő lejárt, s amikor már sokadszorra érdeklődtem az ügy iránt, közölték velem, hogy a kérelmet a levéltárba helyezték. Meg sem fordult a fejemben, hogy annyiban hagyjam a dolgot, így továbbra is rendszeresen betelefonáltam annak érdekében, hogy legalább valamilyen válaszra méltassanak – mondta el Bozóki.

SE POZITÍV, SE NEGATÍV

Az ügyvéd továbbra is ragaszkodott az írásos válaszhoz, s szeptember 14-ei keltezéssel a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap el is juttatta hozzá azt. Közlik, hogy eddig nem volt lehetőségük „sem elfogadó, sem elutasító határozatot hozni Sz. Piroska újvidéki lakos külön szolgálati idejének elismeréséről az újvidéki Felső Bíróság rehabilitálási végzése alapján, illetve a rehabilitálási törvénnyel összhangban, mivel az újvidéki Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap Igazgatóságától még nem érkezett meg az utasítás az ilyen jellegű külön szolgálati idővel kapcsolatos munka ügyintézésére.” A válaszlevélben közlik azt is, hogy a kérelem fénymásolatát eljuttatták az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási szektorigazgatójához, „tanácskérés és az illetékes minisztériumtól való válasz megszerzése céljából”.

Bozóki felkereste az igazságügyi tárca kárpótlási különbizottságát is, hogy a törvénynek megfelelően anyagi és erkölcsi kárpótlást kérjen, innen azonban a mai napig sem sikerült választ kieszközölnie, pedig a jogszabályban meghatározott kilencven napos határidő már e testület esetében is lejárt. Szeptember 6-án egy felszólítást továbbított az igazságügyi tárcának a kárpótlás elmulasztása miatt, az efféle beadványokra a törvény értelmében 15 napon belül köteles válaszolni az illetékes állami szerv – ez a határidő is lejárt.

Az ügyvéd most, jobb híján, újabb pert fog indítani az állam és az igazságügyi minisztérium ellen, hiszen – mint állítja – evidens, hogy nem jártak el a törvénnyel összhangban.

A KISKORÚSÁG KIZÁRÓ OK?

Az ügyfél szolgálati idejének jóváírási ügyével kapcsolatban lapunk felkereste a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alapot, ahol az illetékesek valóban készségesen válaszoltak kérdéseinkre. Čedomir Francuski, az alap nyugdíj- és rokkantbiztosítási szektorának igazgatója elmondta, hogy az eset kapcsán egyelőre semmilyen új döntés sem született, s azt is megerősítette, hogy nem is születhet mindaddig, amíg a köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztériumtól meg nem kapják a szükséges utasításokat. Egyetértett azzal a megállapítással, hogy ez egy hosszan tartó folyamatnak ígérkezik. Elmagyarázta, hogy az említett minisztérium az illetékes a nyugdíj-biztosítási alap működését illetően, így ehhez az intézményhez kellett fordulniuk tanácsért, a jogszabály tolmácsolását azonban minden bizonnyal az igazságügyi tárca fogja megadni ennek a tárcának, amelyik majd továbbítja az utasítást az alapnak. Elmondta, hogy Sz. Piroska szolgálati idejének ügyében külön gondot jelenthet az, hogy a járeki táborban töltött időszakban négyéves volt, azaz kiskorúnak számított, így megint csak a jogszabály értelmezésére lesz szükség ahhoz, hogy dönteni lehessen a kérelem megalapozottságáról.

Bozóki Antal szerint a kérelem mindenképp megalapozott, mert a rehabilitációról szóló törvény nem pontosítja, hogy kizárólag felnőttkorú sértettek kezdeményezhetik az eljárást. Szerinte itt lenne az ideje annak, hogy az állam közölje, valóban kárpótolni kívánja-e az atrocitásoknak kitett személyeket és családtagjaikat, továbbá azt is részletezze, miként kívánja mindezt végrehajtani.

Elolvasom
A nemzetközi jogtól a nemzeti kisebbségi jogvédelemig

A nemzetközi jogtól a nemzeti kisebbségi jogvédelemig

A Magyar Nemzet Lelkiismerete Díjat mgr. Bozóki Antal ügyvéd, az Árgus — Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület egyik alapítója (2006-tól az elnöke) elsőként kapta meg régiónkban.

A díjat az idén huszonöt éves Magyar—Osztrák—Bajor Társaság hívta életre, s a kuratóriuma azoknak a több évtizedes munkáját jutalmazza vele, akik valóban lelkiismeretesen küzdenek a magyarság megmaradásáért, elsősorban a szülőföldön való boldogulásért.

A honi sajtóban alig volt visszhangja a Bozóki ügyvéd által a honlapján közzétett kishírnek. Miután elolvastam, az első gondolatom ez volt: Lelkiismeret Díj — Értünk! S Hemingway sorai is eszembe jutottak: „Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Átvitt értelemben mindannyiunkért. Halljuk is bizonyára, csak az a kérdés, egymás javára fordítjuk-e, vagy egymás ellenére.

Bozóki Antal kritikus szemmel, a tények alapján, mégis az építés reményében szembesít, szembesítene bennünket — elsősorban nemzeti közösségünk elöljáróit, vezetőit, legitim képviselőit, egyháziakat, világiakat egyaránt — az eredményeken kívül a kudarcokkal, a visszás helyzetekkel is. Érveléseken, tárgyilagosságokon, több szemléleten alapuló vitákra, azok kölcsönös meghallgatására serkentene bennünket, ami talán kimozdíthatna mindannyiunkat az egymásra mutogató megosztottságunkból. Talán még meg is alapozná az előfeltételeit a nemzeti minimumunk meghatározásának, melyért minden szinten küzdeni tudna valamennyi politikai párt, civil szervezet, melynek szívügye a délvidéki/vajdasági magyarság szülőföldünkön való maradása, az egyetemes emberi, polgári jogokon alapuló érvényesülése és méltó gyarapodása.

— Minden díj talán az ember kitartó munkájának is az elismerése — mondta Bozóki Antal. Egy kis szünet után lassan, mintha csak magának mondta volna, még hozzátette: — Nemo iudex in causa sua. (Senki nem lehet bíró a saját ügyében.) Kritikus gondolkodás, az érvek és ellenérvek ütköztetése nélkül nincs fejlődés, társadalmi haladás. Ez viszont vidékünkön nem előny, hanem sajnos inkább hátrány.

Itthon is, de főleg külföldön szakmai körökben, illetve az intézményekben is sokan méltányolják mindazt, amit az emberi és nemzeti kisebbségvédelem érvényesítéséért, a szülőföldhöz való jogért, az érvényesülésért tesz.

Életrajzából ezúttal csak néhány mondatot idézek:

A bánsági Tordán született 1946-ban. Itt járt általános iskolába. A gimnáziumot Nagybecskereken végezte el, az Újvidéki Egyetem Jogi Karán diplomázott, a magiszteri címet is itt szerezte meg nemzetközi jogtudományokból. Számos könyvet, szöveggyűjteményt adott ki a nemzetközi jog, az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok, valamint a környezetvédelem témájában.

A nemes elismerést az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából drGalla János, a Magyar—Osztrák—Bajor Társaság elnöke adta át Bozóki Antalnak, drMenyhárt Gabriella Éva nagyváradi ügyvédnek pedig a Magyar Nemzetért emléklapot.

A díjátadásra november 10-én a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében, a Kisebbségi Jogvédő Intézet által szervezett, A magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című háromnapos kisebbségvédelmi konferencia idején került sor.
— Ez alkalommal is köszönöm a társaságnak és dr. Galla János elnök úrnak a megtisztelő díjat, mely munkám folytatására ösztönöz. Külön öröm számomra, hogy a díj odaítélésére október 23-a alkalmából került sor — fejezte be Bozóki Antal.