1905-ben Budapesten tanári diplomát szerez. Egyetemista korában verseket publikál. Az újságírást a Budapesti Naplónál kezdi, színikritikusként dolgozik. Amikor az újság gazdát cserél, Bródy Mihály többekkel megalapítja a Nap című első magyar bulvárlapot. Tanárként dolgozik Versecen és Szegeden. Tárcákat ír a Szegedi Híradóba, a Szeged és Vidéke színikritikusa és vezércikkírója, munkatársa a Munka című lapnak. A Tanácsköztársaság bukása után Jugoszláviába emigrál. A Bácskai Hírlap, a Népszava, az újvidéki Vajdaság után a Bácsmegyei Naplóhoz kerül, majd a Jugoszláviai Magyar Újság szerkesztője. Itt kezdeményezi a vajdasági helységekre vonatkozó cikkpályázatot, amelynek eredménye a Városok... falvak (1933) című kétkötetes összeállítás. A JMÚ után a szabadkai zsidó hitközség titkári állását vállalja el. 1941 augusztusában Topolyára deportálják. Egy rendőri értesítés szerint innen szabadon bocsátják, de sorsának további alakulásáról nem tudni. Szerepel a Dettre–Radó szerkesztette Vajdasági magyar írók almanachjában (1924), a Vagyunk (1928) című almanachban és a Bácsmegyei Napló Almanachjában (1929).