Skip to main content

Burkus Valéria

író
költő
műfordító

A fotó forrása: https://www.antikvarijat-phoenix.com/burkus-valeria-autor-2543

Elemi iskolába Antalfalván és Debellácson jár, a nagybecskereki kereskedelmi középiskola elvégzése után tisztviselő. 1951-ben Szabadkára költözik. 1956 és 1981 között a 7 Nap munkatársa, a Jó Pajtás című gyermekrovat szerkesztője. 1982-től 199-ig súgó a szabadkai Gyermekszínházban.

Kiadványok
Szerkesztői munkásság
A fehér néger kínai mosolya
(Üzenet. 1988/8.)
Szerző
Újabb úti élmény (Székely Tibor: A pápuák szigetén)
(Üzenet. 1979/4.)
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Jugoszláviai magyar írók. Burkus Valéria
Szerző
Az igaz ember emléke (Burkus Valéria: Dr. Milan Bikar, a nagy humanista életútja)
Szerző
Gazdag, sokszínű élményanyag (Burkus Valéria: Irány a tenger)
Szerző
Vigyázat, gyerekek!. In. Élet és Irodalom. 1974. május 24.
Szerző
Emberi sorsok regénye (Burkus Valéria: Magamon átszűrve)
A megélt történelem diszkrét regénye (Burkus Valéria: Magamon átszűrve)
A megélt történelem diszkrét regénye (Burkus Valéria: Magamon átszűrve). In. Fekete J. József: Próbafüzet. Műbírálatok az 1980-as évek jugoszláviai magyar prózájáról. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1993.
Elfogulatlan önéletrajzi fejezetek
Szerző
Akinek nemcsak könyvei, olvasói is vannak
Szerző
Elolvasom

A NUDISTA LELKEKRŐL

Nudista lelkek Burkus Valéria legutóbb megjelent regénye[9]. Ifjúsági regénye, tényregénye, levélregénye, önéletrajzi regénye, mindez együtt, vagy egyszerűen, mondjuk csak azt, hogy könyve. Az alcím elolvasása után - Izraelben egy orgonafa nekem virágzott - (amit valami különös indíttatású könyvészeti leleménnyel ott helyezett el a kiadó, ahol a mottót szokás), olyan sejtésünk támad, hogy egy romantikus történetbe pillanthatunk majd be.

És ezt is kapjuk ettől a könyvtől. Egy tizenhat esztendős lány és egy, a huszas éveinek legelején járó fiú bontakozó kapcsolatának a félbeszakadásával indul a történet, majd egy 30 év utáni találkozást követő, nyolc éven át tartó levelezésből olvashatók ki az események visszamenőleg, és előre is. Ám a történet indításával baj van. Schauer Sajó (Károly), a huszonéves hírlapíró és leendő regényszerző az elbeszélő-szerző általi szerelmi elutasítását követően (bár nem valószínű, hogy ez okból) kivándorol - a regény szerint - Izraelbe, olyan hirtelenséggel, hogy a serdülő fruskában még a lelkiismeretfurdalás érzése se lombosodhatott ki. A levelekből aztán kiderül, az elbeszélő, Valéria (Puci) 1917-ben született, tizenhat éves korában tehát 1933-at írhattak, akkor pedig még nem létezett a modern Izrael. Azt is megtudjuk, hogy Sajó édesanyját a fiú kivándorlása után egy náci haláltáborban pusztították el. Ha Sajó valóban Izraelbe emigrál, azt csak 1948. május 14-e után, ennek az államnak a kikiáltását követően tehette volna, addigra azonban már fölszámolták a koncentrációs táborokat. Az igazság az lehet, hogy Sajó Palesztina zsidó-területére költözött, és ott érte a modern zsidó állam kikiáltása.

S ha már az igazságnál tartunk, el kell mondanom, hogy ez a regény mindent megtesz, hogy minden mondatát tényként, igazságként, valós eseményként, a levélváltás hiteles átírásaként fogadja el az olvasó. Árnyalatnyi kételyem sincs például afelől, hogy a műben idézett levelek - ha nem is betűhív átírásban, de - valósak, ezáltal maga a történet is hiteles, a szerző csupán annyit igazított rajta, hogy az olvasó előtt tisztázódhassék a szituáció, amelyből elé tárja az eseményeket.

A történet folytatása, hogy a Sajó házassági ajánlatától megrémült elbeszélő harminc esztendő elteltével Újvidéken találkozik volt udvarlójával, aki rövid látogatáson tartózkodik szülőhazájában. Az érzelmeket felszínre hozó találkozást követően nyolc éven át, Karcsi agydaganatos haláláig változó intenzitással leveleznek, egy időben csak az újévi üdvözletek "csomagolására" szánt mondatokban, olykor azonban a feltárulkozás valóban "nudista" vallomásaiban. Különösen fontos a levélváltás első két darabja, amelyek az újbóli, három évtized eltelte utáni találkozás által felkorbácsolt indulatok és szenvedélyek kikristályosító lecsapódása folytán izgalmas élettörténetek szinopszisát mutatják be, ám ahogy kezdenek ritkulni az érkező és az induló levelek, tartalmuk és érzelmi töltésük egyre személyesebbé, az olvasó számára érdektelenebbé válik.

Mégis tovább olvassa, mert viszi a történet: életrajzok, kor- és helyzetrajz bontakozik ki a levelekből, amelyeknek az olvasó előtt homályban maradó részleteit az elbeszélő kommentárja oldja föl, és ezekből a kommentárokból újabb epizódszerű történetek bontakoznak ki, amelyek Becskerektől Izraelig, Szabadkától Tibetig, Újvidéktől Indiáig, Temesvártól Abbáziáig ívelnek: tele emberi dolgokkal - születéssel, halállal, szerelemmel, a kedves elvesztésével, börtönnel, meghurcoltatással, a történelem viharának elkerülhetetlenségével, szívelégtelenséggel, gyengülő látással, agydaganattal...

Ami pedig nincs benne ebben a regényben, az az, amit az - ismét csak valami felülmúlhatatlan kiadói lelemény során a könyv végére illesztett - Fülszöveg foglal össze Nagybecskerekről: a művelődéstörténeti elemek. Néhol felbukkannak ilyen jellegű kitérők ugyan a szövegben, de csak érintőlegesen, éppen csak akkora rálátást nyújtva, amekkorával az egykori serdülő lányka rendelkezhetett, illetve folyton az emberi történeteket tartva előtérben. S ez így van jól. Ez az igazi erénye ennek a levélregénynek: a jó érzékkel megírt emberi történet hangsúlyozása, amiből hiányzik a levélregény műfajára jellemző pszichologizálás. Tényregény, ha úgy tetszik, amit csak izgalmasabbá tesz, hogy levelekből és írói kommentárokból áll össze a története, amelynek elolvasása után nincs hiányérzetünk. Vagyis jól végezte dolgát az író.

Díjak, ösztöndíjak
Dátum
1982.
Egyéb tevékenység