Amikor egyéves, a család Slavonski Brodba költözik, 12 éves korában árva marad, Újvidékre kerül, itt aranyművesnek tanul. Kassák hatására kezd Aranyműves János Lajos néven aktivista verseket írni az Út című újvidéki folyóiratba. Szabadkára költözése után, 1921 és 1931 között a Havas Károly szerkesztette Hírlap munkatársa, 1925-ben Az Ucca címmel riportlapot ad ki, 1931-ben a Hírlap betiltását követően a Napló munkatársa. Szabadkai újságírói ténykedése idején Kolozsy János néven jelenteti meg novelláit, irodalmi tárgyú cikkeit. 1941-42-ben a Délvidéki Magyarság című keresztény politikai napilap szerkesztője, a lap jobbratolódásakor kilép a szerkesztőségből és Szegedre, 1943-ban pedig Pestre költözik. Az ostrom alatt súlyosan megsebesül, 1945-től a Miniszterelnökség Nemzetiségi és Sajtóosztályán dolgozik, 1949-ben elbocsátják, éjjeliőr, raktári dolgozó, adminisztrátor, az írástól eltiltják, megtanul bolgárul, de fordításait nem jelentetheti meg a saját nevén. Szépirodalmi munkáit az Út, A Mi Irodalmunk, a Kalangya, a Hétről-Hétre közli. Szerepel a Délvidéki elbeszélők c. novellaantológiában.