Cziráky Imre (Fetter)
Kalocsán végzi a tanítóképzőt (1916). Az olasz frontra kerül, hadifogságba esik, 1919-ben szabadul. 1919 és 1924 között tanítóként dolgozik Péterrévén. 1924-től 1942-ig Óbecsén kántor. 1942 és 1944 között népművelési titkár Zomborban, 1944-től 1949-ig Kalocsán főkántor és tanító. Magánúton végzi el a a főiskola magyar–történelem szakát (1949). A kalocsai tanítóképzőben, majd a gimnáziumban tanár. A Mi Irodalmunk, Kalangya, Hétről-Hétre munkatársa. Szerepel A Mi Irodalmunk Almanachjában (1931), valamint az Ákácok alatt (1933), A diófa árnyékában (1942), a Délvidéki elbeszélők (é. n.) című novellaantológiákban.
Herczeg János: Mifelénk
Cziráky Imre novellái
Egyszerű, könnyed elbeszélő. De amilyen szerencse egy írónál a könnyű, gátlásnélküli hang, olyan nagy baj, ha szemlélete és témaköre is ilyen könnyű. Ha sem az életben, sem önmagában nem lát mélyebbre a felszínes realitásoknál.
Czirákynál még egy baj van. Témaköre sematikus, világa egy csinált, irodalmi világ, amelyből nálunk a népszínművek és a műdalok születtek. Olcsó érzelgősség, hamis líra. Ha zenéről van szó, ő biztosan Dankó Pistát említi, ha irodalomból: Móra Ferencet. Eddig ér fel a látóhatára; de ami ezen belül van, azt azután hűen és játékos természetességgel tudja megrajzolni.
Kitűnő csevegő, csak roppant kisigényű. Elbeszélései nem zártak s témáitól nyugodtan kiruccanhat egy kis szellemeskedésre; magáhoztérése a hol is hagytam el? nem zavarja az olvasót. Voltaképpen gazdagság ez, az anyag fölötti uralkodás. Virtuóz, de mutatványa nem rejtélyesebb és nem is izgatóbb, mint a vásári kardnyelőé.
Mégis úgy kell foglalkoznunk vele, mint komoly íróval, mert becsületes szándékai egyszer biztosan elfújják azokat az olcsó díszletek, amelyek elfogják előle a valóság színeit. A vajdasági irodalomnak szüksége van rá. Egy fejletlen irodalmi életben az ilyen írók, mint Cziráky, a közönségfogó szerepét játsszák. Szép hangja van, csak még nem ismeri a kottát. Elbeszélőmodora azonban föltétlen érték!
