Skip to main content

Dér Zoltán (Dévavári Zoltán)

költő
kritikus
szerkesztő

A fotó forrása: Dormán László gyűjteménye

Az általános iskolát és a gimnáziumot (1947) Szabadkán végzi, majd Belgrádban jogot tanul, az újvidéki Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatója. 1949 és 1951 között a Goli otokra internálták. 1952 után könyvelő egy szabadkai vállalatban, majd a Városi Múzeum történeti osztályát vezeti. 1959-től 1991-ig a 7 Nap lektora, munkatársa. A szabadkai Életjel irodalmi élőújság (1958) szerkesztője, szervezője. 1993 és 1997 között az Üzenet fő- és felelős szerkesztője, az Életjel Könyvek (1973–2007) és az Életjel Miniatűrök (1968–1995) szerkesztője.

A család 2004-ben hozza létre a jelentős életművel rendelkező újságírók munkásságát jutalmazó Napleány-díjat.

Szerkesztői munkásság
Fordításkötetek
Sajtó alá rendezte
További publikációk
Fecskelány (rend. Barácius Zoltán). KDISZ, Szabadka, 1980, 1994.
A döbbenet költészete
(7 Nap. 1969. február 28.)
Szerző
A literátus forradalmár
( 7 Nap. 1986. június 27.)
Szerző
A földobott kő példája szerint
(7 Nap. 1971. szeptember 24.)
Szerző
A betakarítás évada
(7 Nap. 1983. január 14.)
Szerző
A készülődés évei
(Üzenet. 1989/10.)
Szerző
Dudás Kálmán és Fekete Lajos szerzői estje Szabadkán
(Magyar Szó. 1968. június 1.)
Szerző
Fenyves Ferenc újságíró, szerkesztő. In. Üzenet.
Szerző
Brasnyó István rejtelmei
(Üzenet. 1983/1–2.)
Szerző
In Memoriam Gajdos Tibor (1917–1997)
(Üzenet. 1997/3–4.)
Szerző
In memoriam Galamb János (1919–1997)
(Üzenet. 1997/3–4.)
Szerző
Garay Béla színész, rendező, színházi történetíró
(Üzenet. 1996/10.)
Szerző
Dicsértessék a forrás
(7 Nap. 1979. november 23.)
Szerző
Becsvágy és földhözragadtság (Egy játékos szatirikus regényről)
(Üzenet. 1978/1.)
Szerző
Ének az istállóban. In. 7 Nap. 1983. május 13.
Szerző
Hercegi ajándék (Herceg János: Kék nyárfás; Visszanéző)
(Üzenet. 1980/1–2.)
Szerző
Helyzet és sors fölött
(Üzenet. 1984/7.)
Szerző
In memoriam Guelminó Sándor
(Üzenet. 1997/3–4.)
Szerző
Az „önfeláldozás hülye készsége” (Hock Rudolf és Herceg János levélváltása 1983 októberében)
(Üzenet. 1996/1–3.)
Szerző
Rések a sors falán. Gulyás József költészetéről 2.
(7 Nap – Melléklet. 1984. március 3–9.)
Szerző
Minták egy műfajhoz. Hornyik Miklós interjúkötetéről. In. 7 Nap. 1984. január 20., 27.
Szerző
A helyzethez szabott vers
(7 Nap. 1984. május 25.)
Szerző
Példázatos történetek
(7 Nap. 1972. június 23.)
Szerző
Szerző
Az életrevalóság érvei
(Üzenet. 1990/10.)
Szerző
Termékeny örökség (Lévay Endre önéletrajzáról)
(Üzenet. 1981/9.)
Szerző
Ősbemutató Szuboticán
(Dolgozók. 1960. március 4.)
Szerző
Kopeczky László hullái. Használati utasítás a kockacukorhoz 1.
(7 Nap. 1984. április 20.)
Szerző
A húrok lehangolódtak
(7 Nap. 1978. április 7.)
Szerző
Az önismeret szilárdsága
(7 Nap. 1970. február 27.)
Szerző
Becsvágy és földhözragadtság (Egy játékos szatirikus regényről)
(Üzenet. 1978/1.)
Szerző
A kilátástalanság regénye (Schwalb Miklós Fiú a konyhából című művéről)
(Üzenet. 1971/3.)
Szerző
Szekeres László (1931–1997)
(Üzenet. 1997/11–12.)
Szerző
A gyökerek tudatosítása (Nemzeti irodalom – nemzetiségi irodalom)
(Dér Zoltán: Szembesülések. Kritikák, tanulmányok. Veljko Vlahović Munkásegyetem, Szabadka, 1979.)
Szerző
A Bácsmegyei Napló és a „becsei Helikon” (ismeretlen Szenteleky-levelek)
(Üzenet. 1986/9.)
Szerző
A Bácsmegyei Napló és a „becsei Helikon” (ismeretlen Szenteleky-levelek 2.)
(Üzenet. 1986/10.)
Szerző
A Bácsmegyei Napló és a „becsei Helikon” (ismeretlen Szenteleky-levelek 3.)
(Üzenet. 1986/11.)
Szerző
Az egyetemesség jegyében (Szirmai Károly művei a kritika tükrében)
(Dér Zoltán: Szembesülések. Kritikák, tanulmányok. Veljko Vlahović Munkásegyetem, Szabadka, 1979.)
Szerző
Megkövült narancsok
(7 Nap. 1978. április 28.)
Szerző
A képfantázia szegénysége
(7 Nap. 1978. június 2.)
Szerző
Kontra Ferenc: Drávaszögi keresztek. In. 7 Nap. 1988. október 14.
Szerző
A versanyanyelv zavarai. In. 7 Nap. 1978. március 3.
Szerző
Mesék felnőtteknek. In. 7 Nap. 1981. január 16.
Szerző
Önismeret – új szinten
(Üzenet. 1984/10.)
Szerző
Líraellenes életérzés
(7 Nap. 1978. január 13.)
Szerző
Az árnyak, mélységek költője. In. Ifjúság. 1954. március 19.
Szerző
A filológiai fintor
(7 Nap. 1971. október 22.)
Szerző
A versteremtő izgalom hiánya
(7 Nap. 1978. május 19.)
Szerző
Dicsértessék a forrás
(7 Nap. 1979. november 23.)
Szerző
Érzelmek előiskolája?
(7 Nap. 1980. december 5.)
Szerző
Esélyek vagy regények
(7 Nap. 1984. június 22.)
Szerző
A veszendőség fénytörésében
(7 Nap. 1984. július 13.)
Szerző
Rések a sors falán. Gulyás József költészetéről 1.
(7 Nap – Melléklet. 1984. február 25–március 2.)
Szerző
Rések a sors falán. Gulyás József költészetéről 3.
(7 Nap. 1984. március 10–16.)
Szerző
Megadhatja-e a tenger, ami a lélekből hiányzik? Erre tartana költészetünk?
(7 Nap. 1978. február 17.)
Szerző
Kopeczky hullái. Használati utasítás a kockacukorhoz 2.
(7 Nap. 1984. április 27.)
Szerző
Az éden tövisei
(7 Nap. 1985. június 7.)
Szerző
A bölcsőhely emlékei (a Vörösbegy írásairól)
(Üzenet. 1990/6.)
Szerző
A múltkutatás új bázisa (Pató Imre: A Híd repertóriuma 1934–1941)
(Dér Zoltán: Szembesülések. Kritikák, tanulmányok. Veljko Vlahović Munkásegyetem, Szabadka, 1979.)
Szerző
Fölajzott dicsőségvágy
(7 Nap. 1984. szeptember 14.)
Szerző
Négy vajdasági festőművész őszi tárlata
(Híd. 1955/11–12.)
Szerző
A teljes világ arányaiban (Szirmai Károly 1890–1972)
(Üzenet. 1972/11.)
Szerző
Fény és árnyék. In. Ifjúság Szava. 1946. június 25.
Elolvasom
„(...)Kiment az utcára, ahol véletlen lövés következtében elesett, majd eltűnt...”
(Hét Nap. 2013. június 19.)

„(...)Kiment az utcára, ahol véletlen lövés következtében elesett, majd eltűnt...”

Forró Lajos—Molnár Tibor: Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében; Szeged—Zenta, 2013.

Hosszú, majd öt évtizedes hallgatás után csak a múlt század utolsó évtizedében jelenhettek meg Szerbiában az első kötetek a vidékünkön 1944—1945-ben történt tragédiáról. Kétségtelen, hogy az úttörők jelentős és bátor tettet hajtottak végre: évtizedek parancsoló szilenciuma és a nyugati emigráció magyar, angol és német nyelven íródott, elfojtott vagy agyonhallgatott jajkiáltása után törték át a hallgatás falát egy olyan kiélezett és feszült időszakban, amelyben a volt délszláv állam — Jugoszlávia — szétesésekor a regnáló belgrádi hatalom éberen figyelte és igen ingerülten reagált e leírásokra, valamint arra is, ahogyan a (magyar) közvélemény fogadta őket. S bár az elmúlt két évtizedben a tragikus sorsok, emberi történetek mélyen beivódtak a magyar köztudatba, állandó visszatérő problémát jelentett a történtek megítélésében a levéltári anyagok, források hiánya. A témával foglalkozó első bátor íróknak, helytörténészeknek, hozzátartozóknak az állampolitika magatartása miatt nem adatott meg a lehetőségük arra, hogy a levéltári anyagok feldolgozásával és a rájuk való hivatkozással foglalják össze, szintetizálják az egykori tragikus eseményeket. Erre csak a közelmúltban, a szerb—magyar történelmi megbékélési szándékkinyilvánítás után kerülhetett sor.

A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára és a Zentai Történelmi levéltár közös kiadásában jelent meg Forró Lajos és Molnár Tibor dokumentumkötete, mely pótolva a több évtizedes lemaradást, elsősorban a Zentai Történelmi Levéltár és a Vajdasági Levéltár dokumentumai, valamint az egykori szemtanúk visszaemlékezései alapján dolgozza fel a Tisza mente északi térségének, a mai Magyarkanizsa község területének — Horgos, Martonos, Magyarkanizsa, Adorján, Oromhegyes, Tóthfalu — magyarellenes atrocitásait, a likvidálásokat. (Itt szeretnénk egyben a szerzőket idézve rámutatni arra, hogy alapvető fontosságú a kivégzés és a likvidálás fogalmának jelentésbeli különbségét átértékelni. A vizsgált területen ugyanis a gyilkosságok a legtöbb esetben megelőzték a büntetőeljárást, így jogi értelemben a bírósági ítélet nélküli életmegfosztást terminológiailag a likvidálás, nem pedig a kivégzés szó jelenti.)

A szerzőpáros a modern történetírás eszközeinek segítségével az akkor történtek megismertetésére és megértésére is tesz — sikeres — kísérletet. Átfogóan, a laikus olvasó számára is közérthető nyelvezettel mutatják be az impériumváltást követő  új államhatalmi közigazgatásnak, a bírósági és bírói hálózatnak a szakaszonkénti kiépülését, valamint a vele egyidejűleg zajló vagyonelkobzás és a holttá nyilvánítás jogi hátterét. Az olvasó megismerkedhet a Vajdasági Levéltár kutatható anyagai között található ún. 183-as fonddal, vagyis a Megszállók és Támogatóik Bűntetteit Kivizsgáló Vajdasági Bizottság anyagával, mely összesen nyolc bűncsoportra osztotta az 1941-es hatalomváltás után elkövetett vélt (vagy valós) bűnöket. Helyszűke miatt most nem áll módunkban ezeket felsorolni, ezért csak utalni szeretnénk rá, hogy az ún. népellenségek külön kategóriába kerültek. Összesen 8640 nevet tartalmaz a mai Vajdaság területén a Népellenségek regisztere, s erre nagyon könnyen rákerült mindenki, aki a magyar éra alatt közhivatalnok, leventeoktató vagy magyar honvéd volt, de az is, aki 1941-ben lelkesen fogadta a bevonuló csapatokat. Ez utóbbiakat 1944 után a korabeli fényképfelvételek, illetve a legtöbb esetben hallomásra hivatkozó feljelentések alapján listázták. Ugyancsak listára kerültek a nyilaskeresztes párt tagjai, illetve a turáni vadászok is.

A szerzőpáros konkrét kutatási területükre összpontosítva számszerűsítette a feljelentéseket. Ezek szerint Martonoson összesen 843, Magyarkanizsán 577, Horgoson 432 feljelentést tettek, sokszor alaptalanul. Néhány személy ellen több feljelentés is érkezett: a legtöbbet — összesen 309-et — Martonos főjegyzője, Fehér Mátyás ellen tettek. A vagyonelkobzások kapcsán is konkrét számadatokat közölnek a szerzők. A vizsgált területen 1945—46 során 145 esetben indítottak eljárást, az áldozatok számát pedig 176-ban határozták meg.

A kötet egykori szemtanúk visszaemlékezéseire, illetve a levéltári forrásokra hivatkozva tizenhat, 1944-ben likvidált személy konkrét drámáján keresztül mutatja be a véres napokat. Köztük van néhány település meghatározó személyisége, például Szabó Dénes tóthfalusi, Virág István horgosi és Werner Mihály martonosi plébános. Elolvashatjuk Bakota Antal adorjáni tanító szívszorító történetét, azonkívül egyszerű, hétköznapi, vagyontalan vagy vagyonos emberek sorsát is megismerhetjük. Az élettörténeteken kívül a kötetből egyebek között azt is megtudhatjuk, hogy sok esetben egy-egy személy meggyilkolása után íródtak a sokszor minden alapot nélkülöző feljelentések — a gyilkosok vélhetőleg így próbálták meg utólag igazolni az általuk elkövetett gaztettet.

Említsük meg azt is, hogy a most kiadott kötetben az olvasó letisztult, már-már minimalista stílusban íródott szöveget olvashat, s nem találkozik indulatokkal: a szerzők a dokumentumok a szerkesztésekor bravúros teljesítménnyel igyekeznek elkerülni a jelzőket és a minősítéseket. S talán éppen ez az, ami az olvasóban — Glatz Ferenc előszavát idézve — „jobban felkorbácsolják az érzelmeket, mint a minősítő — akár jogos — siralmak, akár a bűnösökre hulló szidalmak.”

Minden bizonnyal a tanulmánykötet egyik legmegdöbbentőbb új adata az a ténymegállapítás, hogy nemcsak az OZNA (Népvédelmi osztály), hanem a royalista (királypárti) helyi szerbek is kegyetlenkedtek és elkövettek gyilkosságokat, melyek közül a legkirívóbb eset a nikšići származású Milutin Preradović telepesé, aki a magyarok kínzása és gyilkolása közben csetnikdalokat énekelt. E tekintetben kétségtelenül eddig nem közölt adat az, hogy bizonyos esetekben az új hatalom ilyen vagy olyan okokból megtorlást alkalmazott a terror és a gyilkosságok egyes elkövetőivel szemben. A szerzők által publikált egyik levéltári dokumentum — bírósági ítélet — pedig az adorjáni népirtással kapcsolatban név szerint említi meg Aleksandar Oluškit, Nikola Radakovićet és Svetozar Kneževićet  is. A dokumentum szerint Oluškit a partizán katonai bíróság halálra és vagyonának teljes elkobzásra, Radakovićot 1 év, Kneževićet pedig hat hónap kényszermunkára ítélte a magyarok elleni atrocitásokért.

Kétségtelen, hogy Forró Lajos és Molnár Tibor kötete, melyet A. Sajti Enikő professzor asszony szaklektorált és Glatz Ferenc Herder-díjas történész, akadémikus látott el előszavával, fontos és jelentős, a téma feldolgozásának módszerét tekintve pedig úttörő kötete kisebbségi történetírásunknak, valamint nemcsak kisebbségi értelmiségünk, hanem a szerb politikai, társadalmi és újságíróelit, a történészek és a döntéshozók alapolvasmánya is egyúttal. Bízunk benne, hogy e kiadvány hamarosan szerb nyelven is megjelenik majd, hogy szerb barátaink első kézből, a történészek kezéből értesülhessenek az 1944—1945-ben történt tragikus magyarkanizsai eseményekről, a mai napig meg nem gyászolt, meg nem gyászolhatott hozzátartozóinkról.

Szakirodalom az alkotóról
Vajdasági magyar költők
Előmunkálat egy pályaképhez
Szerző
A szülőföld fényeiben
Szerző
Csáth ébresztése
Szerző
Az árny zarándoka. In. Jelenkor. 1970/7–8.
Szerző
Kosztolányi költői indulása
Az induló Kosztolányi vonásai.
Szerző
Dér Zoltán: „Életjel” (Csáth Géza emléke). In. Irodalmi Újság. 1970. november 15.
Szerző
A szellemi örökség megmentése
Szerző
Regényes irodalomtörténet (Dér Zoltán: Fecskelány)
Szerző
Figyelmet érdemlő hagyománymentés
Szerző
Szerényen, de súllyal (Dér Zoltán: A tudós tanár)
Dér Zoltán drámájáról (Ember a határon)
Szerző
Művelődéstörténeti forrásmű (Dér Zoltán: Három tudós tanár)
Szerző
A jóság diadala, némi perlekedéssel
Szerző
Gondolatok egy könyv kapcsán. Dér Zoltán: Három tudós tanár (Hungarológiai Intézet, 1975.)
Regény az olvasó nézőpontjából (Dér Zoltán: Örvénysodró)
Gyarapodó bibliográfiánk jeles kötete (Dér Zoltán: Csáth Géza-bibliográfia)
Szerző
Felfedező szenvedély
Szerző
Az árny zarándoka. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Tisztességes párbajok
Szerző
Térkép és önarckép (Dér Zoltán: Szembesülések)
Szerző
A szabadkai csillagvizsgálóban
Szerző
Könyvek a vajdasági magyar irodalomról (Dér Zoltán: Szembesülések. Kritikák, tanulmányok)
Szerző
A jóság diadaláról – némi perlekedéssel. In. Utasi Csaba: Vonulni ha illőn. Kritikák, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982.
Szerző
Az egyéniség keresése (Dér Zoltán: Laguna György karrierje)
Regény és dokumentum (Dér Zoltán: Fecskelány)
Szerző
Permanens szolgálat
Szerző
Dér Zoltán könyvéről. In. Napjaink. 1987/1.
Szerző
A filológus és a filológus tisztelete. In. Napjaink. 1987/1.
Szerző
A szabadkai műhely új mesterdarabjai. In. Napjaink. 1987/1.
Szerző
A kapuból (Dér Zoltán zörgetése)
Szerző
Az árny zarándoka – Dér Zoltán könyve Csáth Gézáról. In. Szakolczay Lajos: Ötágú síp. Tanulmányok, esszék, kritikák. Magvető, Budapest, 1989.
A kritikus erkölcse (Egy könyv kettős tükörben; Dér Zoltán: Perben a pusztulással)
Szerző
Mű és ember együttlátása
Szerző
Az igazi küzdelem elutasítása
Szerző
Felbecsülhetetlen szolgálat. Dér Zoltán 70 éves
Visszatekintés a gazdag múltra (Dévavári Zoltán: Régi házak, régi történetek)
Szerző
A szülőföld fényeiben. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok. 2. köt. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. Belgrád, 2001.
Szerző
Dér Zoltán kis leveleskönyvei (Dér Zoltán: Romlás és boldogság; Dér Zoltán: Játék és szenvedély)
Szerző
A jugoszláviai magyar irodalom története. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
Szerző
A kezdeményezők. In. Faragó Kornélia (vál.): A 28-as nemzedék. Szemelvényes gyűjtemény. Forum Könyvkiadó Intézet, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Újvidék, Zenta, 2013.
Szerző
Interjúk
Olthatatlan szenvedéllyel
Szerző
Az örök szerkesztő