Skip to main content

Földi László

Nomád Földi László
prózaíró
színész

A fotó forrása: https://www.delmagyar.hu/szeged-es-kornyeke/2014/01/nem-rutinos-beugro-nomad-foldi-laszlo

Az általános iskolát Csantavéren, a mezőgazdasági szakközépiskolát (1975) Topolyán végzi. 1979-ben Pesten szerez színészi diplomát. 1979-től 1982-ig a szabadkai Népszínházban, 1982-től 1983-ig az Újvidéki Színházban, 1983-tól 1986-ig az Újvidéki Rádióban, 1986-tól 1992-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, 1992-től 1994-ig a miskolci Nemzeti Színházban, 1994-től 1995-ig a szolnoki Szigligeti Színházban, 1995-től 2004-ig ismét Miskolcon, 2004-től 2008-ig a Vígszínházban színész. 2008 óta szabadúszó.

Szakirodalom az alkotóról
Az eljátszott Álomország
Szerző
Ember a természetben (Földi László: Az orgonák völgyében)
Szerző
,,...Vadászni addig kell, amíg élsz.” (Földi László: Vadregény)
Szerző
Ember a természetben. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák, Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Elolvasom
Az otthontalanság regénye
Szerző

Vámos Miklós: Az otthontalanság regénye

Vámos Miklós ebben a hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal Nomád Földi László a Kalligram Könyvkiadónál megjelent Eleven Hold című regényét ajánlja.

A könyvpiac mostanában határozottan kettészakadt. Egyre bővül a tényirodalom, alig akad ismert ember, aki ne próbálna szerencsét életrajzzal vagy a how to műfajban. Vannak aztán a „megcsinált” munkák (v. ö. fiction), amelyeket a szerző valamiféle szakma szabályainak megfelelően kalapált ki. A mesterség lehet a magas irodalom, és lehet a könnyen fogyasztható szövegek fogásrendszere, ez abból a szempontból mindegy, hogy rutinos olvasó számára kevés a meglepetés. Most érkezett Nomád Földi László regénye, az Eleven Hold, avagy egy albínó kalandjai (Kalligram, 2020), amelyben viszont sok.

Írónk és (egyik) főhősünk nem ismeretlen név, Földi Lászlóként befutott már egy kacskaringós pályát színészként, határon túli és vidéki színházak után a Vígbe került. Komoly szerepeket kapott.

Némiképp érthetetlen, miért szakított a világot – vagy legalább országot – jelentő deszkákkal.

Állítólag még soha nem volt saját otthona, azért lett Nomád. Az Eleven Hold tulajdonképpen az otthontalanság regénye. A Kaló Andor nevezetű albínó férfi ugyancsak foglalkozás és gyökerek nélkül kódorog különféle közeli és távoli helyszíneken. Többnyire inkább falun és tanyán, sztyeppén és tundrán, mint a magyar irodalomban már alaposan ábrázolt nagyvárosokban. Világszemlélete valamiféle elronthatatlan örömöt áraszt, a természet, a növények és az állatok nagyrabecsülését, amibe belefér a vadászat, akár távoli földrészek nagyvadjaira is. A vadász, ha észnél van, jót tesz a darwinikus körforgásnak.

Különösen azok a figurák plasztikusak, amelyeket a huszadik században „egyszerű embereknek” neveztek. Amikor már jól hátradőltünk a cselekményben, akár egy kényelmes karosszékben, a 281. (számozatlan) oldalon akkora fordulat vár ránk, amitől igazán lelkessé válik a magamfajta önfeledt, de alapos jártassággal rendelkező olvasó. Megjegyzem, e szaktudásról annak arányban feledkezem el, amilyen mértékben ragad magával a szóban forgó könyv.

Elsősorban azoknak ajánlom az Eleven Hold-at, akik az élet és irodalom ikerpárosából inkább az élet iránt vonzódnak.

Maradok őszinte:
Vámos Miklós