Tanyasorsok

Adahatáron bemutatták Gallusz László bácskai tanyavilágot bemutató könyvét

Hosszú idő után ismét megteltek a padsorok az egykori adahatári iskola épületében, azzal, hogy ezúttal nem a tanulni vágyó gyerekek népesítették be a manapság tájházként működő iskolaépület osztálytermét, hanem mindazok, akik kíváncsiak voltak Gallusz László legújabb könyvének a bemutatójára. Az Újvidéki Rádió neves mezőgazdasági újságírója ugyanis egy mindinkább letűnőfélben lévő korszaknak és a hajdan virágzó, ma már lényegesen módosult formájában létező közép-bácskai tanyarendszernek állított emléket Tanyák, sorsok – tanyasorsok című, nemrég megjelent könyvében. A szerzőt kollégája, Ternovácz István faggatta. Gallusz a könyvbemutató során elmondta, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Központ gondozásában megjelent könyv megírásával mindenekelőtt azok irányába igyekezett „törleszteni az adósságát”, akikkel a hosszú évtizedek során együttműködött, s akiknek örökös adósának érzi magát, mivel rengeteg riportja készült a tanyákról, tartományunk mezőgazdaságáról, de mindenekelőtt az egyszerű, ízig-vérig tanyai emberekről. Gallusz néhány évvel ezelőtt egy, a tanyai gazdálkodás fenntarthatóságáról szóló program keretében ellátogatott az akkor még létező tanyákra, s miután az így szerzett élmények és tapasztalatok leülepedtek benne, jó alkalmat látott arra, hogy mindezt papírra vesse. Az Újvidéki Rádió munkatársa elmondta azt is, hogy intenzíven négy évvel ezelőtt kezdte írni a könyvet.

Ternovácz a könyv kapcsán a jelenlévőknek elmondta, hogy Gallusz könyve az itthon történő megmaradásról és a megkapaszkodásról szól. A szerző megfelelő felvezetőt ad, s rámutat, hogy miképpen is alakult ki ebben a régióban, nagyjából 200 évvel ezelőtt a tanyarendszer, a tanyasi gazdálkodás.

A könyvbemutató résztvevői kitértek a tanyai élet, a tanyai gazdálkodás jelenlegi helyzetére és a kilátásaira is, s ennek kapcsán Gallusz elmondta, hogy az agrárgazdálkodás egyedüli modellje a tanyai, vagy pedig ennek modern változata, a farmgazdálkodás, amihez megfelelő infrastruktúra is szükséges. Ugyanakkor a szerző szerint a tanyamentéssel már elkéstek, s a különböző támogatásokkal csak lassítani lehet ezek megszűnését, illetve az elvándorlási folyamatot. Ugyanakkor Gallusz rámutatott, annak ellenére, hogy a tanyán élőket valahol lenézik, jelenleg a tanyai gazdák mintegy 80 százaléka legalább középiskolai végzettségű, de közülük sokan az egyetemet és a főiskolát is befejezték. Vagyis rengeteg pozitív példa van, s az az idős gazdanemzedék, amelyik nagyrészt a tanyai életet végigvitte, az sajnos kihalóban van, s a tanyán maradtak egy új nemzedéke van feltörőben, s a tanyavilág semmiképpen sem azt a képet érdemli, amit most látunk róla.

Egy könyv a kapaszkodásról

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában jelent meg nemrégiben Gallusz Lászlónak, az Újvidéki Rádió Faluműsor című adása nyugalmazott szerkesztőjének Tanyák, sorsok — tanyasorsok című kötete. A 270 oldalnyi szöveget és számos fotót vagy inkább életképet tartalmazó, küllemében is szemrevaló kiadvány a Tanyariportok a padéi Betlehem-pusztától a kishegyesi Csengettyűsig alcímet viseli.

A könyv első bemutatójára Adahatáron megtelt a már használaton kívül álló tanyai iskola tanterme. Az érdeklődők leültetésére kevésnek bizonyultak a régi iskolapadok, pótszékekre volt szükség. Igaz, hogy Zentáról is sokan érkeztek, de a környező tanyákon élők is eljöttek, hogy kezükbe vegyék azt a kötetet, amely róluk szól. Mivel a szerzőjét már egyébként is ismerik.

A kiadvány ismertetőjében elhangzott, a teremben vélhetően nincsenek olyanok, akiknek legalább egy hozzátartozója ne volna külföldön. De az életnek, a kapaszkodásnak továbbra is értelme van, és ez a könyv is erről szól. Felvezető szövege arra mutat rá, miként alakult ki nagyjából 200 évvel ezelőtt ebben a régióban, a Tisza közének a csücskében és részben a Bánságban a tanyasi gazdálkodás.

Gallusz Lászlónak Földéhség címmel 1996-ban jelent meg az első kötete. Ebben szociográfiai portrék segítségével a lentről, a mélyből induló emberek életét próbálta érzékeltetni. A másodikban, Az élet poklában címűben, bácskai emberek vallanak az oroszországi hadifogságról.

— A harmadik kiadvány a fenntartható tanyai gazdálkodásról szól, és egy nemzetközi projektum volt. Az újszülött pedig a Tanyák, sorsok —tanyasorsok, melynek már a címe mindent elárul. Én mindig az egyszerű emberek között éreztem jól magam, mindig az ő életük érdekelt, és ez fogja össze a három kötetet. Azoknak a sorsával foglalkozom a mai napig, akik idekötődnek a bácskai vagy a bánáti röghöz, itt érzik jól magukat, és eszük ágában sincs, hogy innen eltávozzanak. Éppen ezért megragadom ezt az alkalmat is, hogy megköszönjem azoknak a vajdasági embereknek, akik az elmúlt öt évtizedben, amióta az újságírói pályafutásom tart, megtiszteltek bizalmukkal, és megengedték, hogy időről időre visszatérjek hozzájuk — mondta a szerző, aki azt is elárulta, kellemes gyermekkori emlékek kötik a tanyai életformához, az ott tapasztalt mérhetetlen szabadság teljesen elvarázsolta. — 1975-ben kerültem az Újvidéki Rádió Faluműsorához, tanítómesterem a szép emlékű Balázs Piri György, Gyurka bácsi volt. Ő irányította rá a figyelmemet arra, hogy ne a nagy agrárkombinátokat vagy a menő agrárpolitikusokat keressem és szólaltassam meg. A nagyfényi tanyavilág volt az, ahol először „kóstolhattam bele” a tanyasiak életébe. Olyan ez, mint a gépszíj, ha elkap, nem enged, amíg van benned szusz. De én nem is akartam ebből kikerülni. Kezdtek feltárulni előttem az emberi sorsok. Megismertem az egyszerű embereket, érdekelni kezdett maga a tanyai gazdálkodás. Mert amikor beleszántottam ebbe az ugarba, akkor még a 10 hektárt művelő gazda vígan félrecsaphatta a báránybőr kucsmáját, ma viszont az 50 hektárt birtokló sem teheti ezt meg. Gondoljunk csak bele: a tanyai embernek mit kellett vásárolnia? Sót, gyufát, petróleumot. Minden mást megtermelt. A szántó mellett mindegyik tanyánál volt szőlőskert, zöldségeskert, gyümölcsös. A fenntartható tanyai gazdálkodásban nem a terület számít, hanem az, hogy mit termelek meg rajta. Ha 5 holdról megélt a tanyai ember, akkor miért nem tudja ugyanezt megtenni ma? A tanyai gazdálkodás távlatát abban látom, hogy azoknak az embereknek, akik a sok kiábrándulás után hajlandóak lennének még egyszer nekirugaszkodni, valaki a hónuk alá kellene hogy nyúljon, mert motiválni kell őket. Agrárpolitikai reformra, de főleg infrastruktúrára van szükség ahhoz, hogy a tanyavilág újraéledjen. Ki kell mondanom, úgy vélem, a tanyamentéssel elkéstünk. Valamikor a ’60-as éveken kezdődött el az a folyamat, amikor a falusi parasztember azt mondta a gyerekének, tanulj, fiam, hogy ne kelljen dolgoznod. Engem az is nagyon zavar, hogy az egyszerű embert a ranglétra legalsó fokára helyezik, pedig manapság a tanyai gazdák legalább 80 százaléka középiskolai végzettségű, sőt, az új nemzedék tagjai felsőfokú oklevelet szereztek. A tanyavilág nem azt a képet érdemli, amelyet most látunk róla — hangsúlyozta Gallusz László.

„Gyermekkorom kitörölhetetlen (legszebb?) emléke, amikor apai ágú nagynénémék tanyáján a lóistállóban vetett szénaágyon aludhattam, s testvérbátyám a hajnali derengésben költögetett: csutakolni kell a lovakat, a Szellőt meg a Villámot! S nyár végén milyen büszke voltam, hogy megtanultam úgy futni a tarlón (persze, hogy mezítláb!), hogy az ne sebezze véresre a bokámat, hogy olykor-olykor egyedül foghattam be a kocsiba a lovakat.
Csak sok-sok évvel később — amikor már agrárpolitikai újságíróként tapostam a vajdasági dűlőutak porát, sarát, s tanúja, tehetetlen szemlélője lehettem a tanyarombolásnak, a tanyai parasztember gyökértelenné tételének — értettem meg: a tanya és a tanyai lét messze a romantikus képen túl olyan életforma, olyan gazdálkodási modell, amelynek erőszakos eltüntetésével (bár ez nem általánosítható a vajdasági tanyák esetében!) a »fényesebb mezőgazdálkodás érdekében« szegényebbek lettünk, szegényebbé lett a természet, megcsonkult, meg is betegedett talán…” (Gallusz László: Tanyák, sorsok — tanyasorsok)