Fiatalon Törökkanizsára került, itt végezte az iskoláit, és innen küldte írásait a vajdasági lapokba (Napló, Képes Vajdaság, Vajdasági Írás, A Mi Irodalmunk, Hétről-Hétre, Kalangya, Híd). Szerepelt a Dettre-Radó szerkesztette Vajdasági magyar írók almanachjában 1924-ben és a Vagyunk című almanachban 1928-ban, illetve a Kéve című vers- és az Ákácok alatt című novellaantológiában 1928-ban és 1933-ban. A Szenteleky Társaság alapító tagja. 1937-ben a jugoszláviai magyar írók törökkanizsai Helikonjának szervezője, házigazdája volt.

Várady Tibor írta, nagyapjához, Várady Imréhez írt levélre hivatkozva, hogy elkészült Gergely Boriska Szobor című regénye, mely Törökkanizsa „forradalom utáni éveit tükrözi”. A kéziratnak nyoma veszett. Törökkanizsán 2001 és 2003 között Bogdán József kezdeményezésére irodalmi rendezvényeket is tartottak.