Skip to main content
GEROLD 1.

Gerold László

kritikus
irodalomtörténész
színháztörténész
szerkesztő
egyetemi tanár
1940. szeptember 24.
-
2016. október 12.

Az általános iskolát és a gimnáziumot szülőhelyén végezte, majd az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén szerzett tanári oklevelet 1963-ban. 1983-ban a Dráma és színjátszás Szabadkán a XIX. században című doktori disszertációjával az irodalomtudományok doktora lett. 1964 és 1971 között a Magyar Szó munkatársa, színikritikusa. 1971-től egészen nyugdíjba vonulásáig, 2007-ig az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének dolgozója. Előbb, mint tanársegéd, majd docens, egyetemi rendkívüli tanár és egyetemi rendes tanár. 1983 és 1992 között tanszékvezető is egyben. 1996 és 2000 között a zombori tanítóképzőben vendégtanár. 2000 és 2003 között a Belgrádi Egyetem Filológiai Karának Magyar Tanszékén, 1994 és 2007 között pedig az Újvidéki Művészeti Akadémia vendégtanára. 2002-től a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának felsőoktatási és tudományügyi kérdésekkel megbízott tagja volt. 2009-től a Vajdaság Ma hírportálon Portéka címmel heti kulturális rovata is volt.

A hatvanéves B.Gy.-ről In: Vajdaság Ma. 2008. március 4.
Szerző
Panel-portré. Szeli István: Így hozta a történelem... Vékás János interjúja. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1988.
(Híd, 1989. 2. szám, 236-238. oldal)
Szerző
Könyvkritika – szükséges – vargabetűvel
(Új Symposion, 65. sz. (1970))
Szerző
Felfrissítő szerep? – széljegyzetek Böndör Pál verseihez. In: Magyar Szó, 1974. április 27.
Szerző
Böndör Pál: Nem értem
(Híd, 1991/7–8. sz.)
Szerző
Böndör Pál: Tegnap egyszerűbb volt
(Vigilia, 1994/1. sz.)
Szerző
Két színházi könyv (Faragó Árpád: Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot; Bambach Róbert színháza. Összeállította: Káich Katalin).
( Híd. 2007/12., p. 86–91.)
Szerző
Falakat áttörni. Interjú Szloboda Tibor igazgatóval
(Híd, 2006/2. sz.)
Szerző
Messze és közel. In. Új Symposion. 1970/58.
Szerző
Domonkos István: Én lenni. In. Drámakalauz. Forum, Újvidék. 1998.
Szerző
Kamaszok és felnőttek
(Ellenfény. 2004/5.)
Szerző
Domi-dalok. In. Vajdaság Ma. 2012. február 15.
Szerző
Belső nyomás és politikum. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
Hagyománytörés. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
Híd Irodalmi Díj – 2003
(Híd. 2004/8.)
Drámakalauz. 1998. Újvidék.
Szerző
Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Színház és könyv. In. Vajdaság Ma. 2010. február 13.
Szerző
Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Csáky S. Piroska munkássága
(Híd. 2004/11–12.)
Szerző
Kusza gondolatok, kócos mondatok
(Híd. 1985/4.)
Szerző
Csönd helyett kritika
(Új Symposion. 1966/13)
Szerző
Palicson a kilencvenes években. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Danyi Zoltán: Hullámok után a tó sima tükre
(Vigilia. 2011/5.)
Szerző
A genezis legalján
(Új Symposion. 1969/47.)
Szerző
Tor. In. Magyar Szó. 1972. május 24.
Szerző
Magyar dráma Belgrádban. In. Magyar Szó. 1974. október 27.
Szerző
Talányos egyéni sorsok. In. Magyar Szó. 1978. október 26.
Szerző
Deák Ferenc: Áfonyák. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Emlék és irodalom. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998
Szerző
Elolvasom

Szó/kép

Az alábbi heti jegyzetben két könyvről fogok szólni. Két új kiadványról, melyeket a Forum Kiadó az idei kanizsai írótáborra időzítve jelentetett meg. Mindkettőt a szó és a kép sajátos találkozása és kapcsolata jellemzi, ez bennük a közös a mellett, ami mindkét kiadvány tárgya: a vajdasági magyar irodalom. Az egyik a 28-os nemzedéket idézi, a másik pedig Kanizsai képmesék címmel Dormán Lászlónak az írótáborban készült képeit és a hozzájuk írt írói kommentárokat, emlékeket tartalmazza. Látszólag mindkettő a szűk szakma számára készült, lényegében azonban mindazok (tanárok, diákok, olvasók) érdeklődésére számot tarthat, akik érdeklődnek irodalmunk iránt; irodalomtörténeti adalékok.

Az irodalom a jelenben él, akkor, amikor olvassák, de életben az emlékezet tartja. Rövid távon nem sokkal az után, hogy olvastunk egy művet, regényt vagy verset, és felidézzük magunknak vagy másoknak, hosszú távon pedig akkor, amikor mint egykori tananyagra emlékezünk, vagy irodalomtörténet meg lexikon által idéződik fel, találkozunk vele. Idő tekintetében ez a két kötet a kettő között áll. Már múlt, de még jelen is. Ezt az időjátékot a 28-as nemzedéket bemutató kötet esetében az egy tömböt képező egykori és mai szövegek egysége teremti meg, a Dormán-album esetében pedig a mintegy három évtizeddel ezelőtt készült fotók és a velük kapcsolatos mai írói reflexiók párbeszéde jelenti.

Az irodalomban nemzedéken vagy ugyanabban az évben születetteket, vagy születés tekintetében közeli, de hasonló, illetve azonos szemléletű írók kisebb-nagyobb közössége értendő. A vajdasági irodalomban az utóbbira példa az ún. első Symposion-nemzedék, az előbbire pedig a most kötetben bemutatott 28-asok nemzedéke, tagjai: Ács Károly, Dévavári Zoltán, Fehér Ferenc, Kalapis Zoltán, Kopeczky László, Vukovics Géza, a festő-író Sáfrány Imre, illetve két képzőművész, Kalmár Ferenc és Vinkler Imre. Ahány alkotó, lényegében annyiféle szemlélet, s mégis szoros emberi, baráti összetartozás jellemzi őket, ami az egymásrafigyelés megannyi gesztusában mutatkozik meg. Ezt legszebben az egymáshoz írt levelek vagy Sáfrány kötetillusztrációi tanúsítják.

Talán a szép kiállítású könyv – anyagát a szerkesztő Faragó Kornélia válogatta – fejezetei elsőre eklektikusnak tűnnek, holott határozott koncepció szerint álltak össze. A szerzők vallomásai, leveleik s idézett műveik vagy ezek részletei – gazdag képanyaggal megtámogatva – a szubjektív megmutatkozást példázzák, míg az egykori vagy a későbbi kritikák, illetve a kötet számára készült esszék, értékelő tanulmányok az utókor, véleményét fogalmazzák meg. Így ér össze a múlt és a jelen, amit irodalomtörténeti egységbe foglal, hogy Herceg Jánostól, Szeli Istvántól, Bori Imrétől és Németh Istvántól az első Symposion-nemzedék tagjain, továbbá Jung Károlyon, Gobby Fehér Gyulán, Juhász Erzsébeten, Danyi Magdolnán, Bordás Győzőn, Harkai Vass Éván, Fekete J. Józsefen, Náray Éván és másokon át a mai fiatalokig sokan megszólalnak. Ezt a sort ismert magyarországi íróktól és itteni szerb alkotóktól (Weöres Sándor, Mészöly Miklós, Tandori Dezső, ill. Danilo Kiš, Stevan Raičković, Sava Stepanov) vett idézetek teszik teljessé.

Egyszerre szórakoztató és tanulságos kiadvány.

Jó olvasmány.

Hasonlóan, de alapfokon mégis másként, mint ahogy a 28-as nemzedéket idéző, ennek méltó beszédes és látványos emléket állító kötetben kapcsolódik össze a szó és a kép, alkot egységet e két tényező a Dormán-albumban. Itt nem a szó, hanem a kép a meghatározó elem. A történetet, az írótáborét és az ott-tartózkodó írókét is elsősorban a sok remek kép fejezi ki. Ezeket szólaltatják meg írók. Azt követően, hogy mintegy bevezetőként Bányai János a fotográfia lényegére mutat rá, majd pedig néhány Dormán-kép olvasatát adja, szólalnak meg az írók. Mindenki más nézőpontból. Lovas Ildikó – mintegy mementóként – Danyi Magdi alakját idézi. Bordás Győző arra emlékezve, amikor – ahogy a képek mutatják – Koncz Istvánnak átadták Ellen-máglya című kötetét. Jung Károly miközben egy halászlé kóstolását megörökítő képről ír, felidézi az épp akkor elhunyt Podolszki emlékét és ennek kapcsán írt, A Kapitány-réten című versének keletkezését. Dudás Károly számára a képek a rendezvény történetét idézik fel. Terék Anna pedig az utókor szemével fedezi fel az egykori írótábor vendégeinek őszinte emberi tekintetét, az egykori jelent látja, melyben az alkotók otthoni magánya feloldódik a közösségi lét pillanataiban.

A kötetben szám szerint a csoportos jelenetek dominálnak, de van néhány remek portré (Danyié, Podolszkié,Vajdáé), illetve kettős- és hármaskép is, elsősorban a Kanizsán immár szoboregyüttessel megörökített Koncz István-Dobó Tihamér kettősé, vagy a Tolnai és Bosnyák önfeledt nevetését, Németh István és Fehér Ferenc talányos összesúgását rögzítő felvétel, s nem utolsósorban a címoldalra tett Juhász Erzsébet/Dormán duetté, illetve a Danyi/Fehér Ferenc/Juhász Erzsébet meg a Csáky Piroska/Jung Károly/ Bordás Győző trióé.

Megannyi irodalomtörténeti és személyességet kifejező pillanat.

Jó nézni.

Gerold László

Szerző
Magán- és közélet (Faragó Arpád: Egy színész naplójából)
(Híd. 1993/9.)
Szerző
Két színházi könyv (Faragó Árpád: Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot; Bambach Róbert színháza. Összeállította: Káich Katalin / Pozorište Roberta Bambaha. Priredila Katalin Kaič)
(Híd. 2007/12.)
Szerző
Faragó Attila: A Lappangó. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Fordításainkról II.
(Új Symposion. 1965/1.)
Szerző
Kérdezni tudni kell. In. Magyar Szó. 2012. március 12.
Szerző
Belső tájak fényképei. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Két költő. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
Új Jókai-kép. In. Meglelt örökség. 1994. Újvidék.
Szerző
Egy hiedelem cáfolatának kezdetei. Bori Imre kezdeményezései a jugoszláviai magyar néprajzkutatás terén. In. Etnográfia. 1995/1.
Szerző
A Szenteleky-jelenség könyve. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
Prózatörténeti tanulmányok. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
Főszerepben az irodalom. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
Bori Imre: Táj, ember, történelem. In. Retro. 2011. Újvidék.
Szerző
„A költőről szóltak” – Bori Imre kritikái a József Attiláról írt könyvekről
(Hungarológiai Közlemények. 2005/3.)
Szerző
Fehér Kálmán: Látomásnak ajtót nyitni. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Elolvasom

Egy díjazott könyvről

Péntek reggel van. 2011. szeptember 30-a. Néhány óra múlva adják át Fehér Kálmánnak Száz panasz és más versek című kötetéért a 2010-es Híd Irodalmi Díjat. Az alábbi szöveg ebből az alkalomból készült.
Aki valamelyest is ismeri irodalmunk közelmúltjának alakulását, mondhatnám, történetét, tudja, hogy 1966-ban a jó emlékű Symposion Könyvek kilencedik köteteként jelent meg (szerkesztő: Utasi Csaba) Fehér Kálmán második verseskönyve a Száz panasz. Ennek teljes anyaga olvasható a 2010-ben kiadott kötetben, amelyben a Száz panasz mellett, ahogy a könyv címe utal rá: más versek is helyet kaptak. Kötetenként azok, amelyek a verseket válogató (és az előszót író) Bányai János szerint leginkább reprezentálják a szerző opusát. Ennek megfelelően sajátos válogatásról beszélhetünk, melyben egy teljes kötet mellett versek olvashatók Fehér Kálmán más köteteiből is. Nevezetesen a Száz panasz-t megelőző Akvárium (1964), illetve a későbbi Fürjvadászat (1971) és a Szemkút (1999) című kötetekből, valamint egy fejezet az Új Symposionbeli Petőfi-értelmezésekből (1972–73), kiegészítve mindez Fehér Kálmán kötetbe eddig még nem került legújabb verseivel.
Hogy az ilyen típusú kötetek szerkesztési gyakorlatával szemben a válogatásban ezúttal egy kötet teljes anyaga is helyet kapott, az utal a Száz panasznak Fehér Kálmán életművében kiemelt helyére, de legalább annyira utal arra is, amivel Utasi Csaba kezdi a Kilencvenkilencedik panasz elemzését: „Újabb költészetünk egyik határköve kétségkívül a Száz panasz”. Ugyanakkor, bármennyire is igaz ez a vélemény, az sem hallgatható el, hogy – noha jelentős kritikai visszhang kísérte – irodalmi tudatunkban a Száz panasz nem zárkózott fel az őt megillető helyre, a Kormányeltörésben vagy a Gerilla-dalok mellé, ezért is érdeklődést válthat ki a Száz panasz mostani megjelenése, de egyben óhatatlanul felveti az új kiadás indukálta kérdést: megkopott-e vajon a költő panaszáradatának időszerűsége? Sajnos – nem. S ezt senki se értse félre, a sajnos nem a versek poétikai értékeire vonatkozik, hanem az egyes versekből, de még inkább a kötet egészéből megszólaló panaszokra, melyek évtizedekkel múltán is jogosak. A Száz panasz olyan közéleti költészetet példáz, melynek elkötelezettségét a költő legszubjektívebb gondolatai, érzései, kételyei és vágyai teszik személyessé és közösségivé. Ezeket a verseket olyan belső és külső kettősség jellemzi, amely egyszerre önmaga felé és a társadalom felé is fordul. És – tapasztaltuk a verseket újra olvasva – továbbra is az tartja életben, ami kapcsán, ha szerzőnk költői világáról beszélünk, akkor – Fehér Kálmán szóhasználatával a tanár néptársnak szólított – Bori Imre értelmezése szerint „elsősorban nem irodalomra, hanem életre” kell gondolni. A több mint négy évtizeddel ezelőttire is, és a mostanira is. Ezt az aktualitást ismerte fel és szerette volna a díjjal elismerni és nyomatékosítani Fehér Kálmán válogatott verseinek kötetét ma időszerű, jelen idejű kiadványként olvasó, értelmező Híd-zsüri.

A költő a versek írásakor arról a jelenről szólt, melyben nem érezte jól magát, mi abban a jelenben olvassuk Fehér Kálmán panaszait, melyben nem érezzük jól magunkat.
Hogy Fehér Kálmánt, a költőt mindenekelőtt az ember érdekli, arra nézvést már az Akvárium néhány versében, például a Csókai elégiában kapunk eligazítást, kifejtésére azonban a Száz panaszban kerül sor. A kötetről írt kritikák, miközben a mondandó homogenitását hangsúlyozzák, a versek igazi értékét a kötet egésze adja, megemlítik a szerkezet darabosságát, rapszodikusságát, amiben megítélésem szerint tévednek. Bár a Száz panasz valóban töredékesnek látszik, de nagyon is céltudatosan szerkesztett kötet. A bevezető négysorosokban különböző emberi magatartásformákat vesz jegyzékbe, azt vizsgálja, milyen ember „Az, aki”, majd ezt követően kérdezi önmagától és olvasóitól: „Érdemes-e”, „álmot látni, látomásnak ajtót nyitni, / Végtelenben, képzeletben benn maradni, / Ha előre tudjuk, hogy hurokban vagyunk. / És kételkedni kell, ha hinni akarunk”. Ennek tudatában teszi fel a kérdést: „Érdemes-e panaszkodni, / Lehet-e kimondani, / Hogy értelme is legyen, / És ne okozza vesztünk?”. Nem akármikor, hanem „most”, amikor „olyan az ember, mint aki elveszett, / Se anyja, se mostohája”, amikor „Kiveszett belőle a szembefordulás”, amikor „Rendezett jogtalanság a világ”, melyben bennünket „Belülről kezd ki a rohadás”.
Van tehát ok a panaszra. S következnek is a panaszok, szám szerint száz. Hadd ne soroljam fel, mifélék, Elég talán néhány cikluscímre utalni (Magános panasz, Toujours de l’audace, Szánk vermébe szót adj, Vajdasági testamentum, Mély kutak peremén, Az ember pattanóbogár, Végtelen. Valóság. Apokaliptikus csel stb.) lássék, miféle kérdéskörökben mozog a költő miközben az érdekli, hogy viselkedik az ember, aki társadalmi hatásoknak és saját hajlamának – „mint a kiakasztott paprikafüzérek a szélben” – kiszolgáltatva él, gondolkodik és cselekszik. Míg az említett ciklusok közül társadalmi vonatkozás tekintetében a Vajdasági testamentum alá sorolt versek tartalmazzák a legtöbb releváns információt rólunk, köztük is a Bosnyák István által kiseposznak nevezett Ötvenkettedik panasz, amelyben az itteni emberre leselkedő közösségi veszélyek mellett már a tehetetlenség kiváltotta belenyugvás is hangot kap – igyekszünk „belenyugodni / a megszabott időbe, / a kiszabott szárnyalásba, anélkül, / hogy kiveszne belőlünk utolsó cseppig / a szavak és a jelenések öröme” –, addig másutt kifejezetten magánemberi panaszok jutnak kifejezésre. Többek között, hogy csak ezt a két mozzanatot említsem, a hit és a költészet vonatkozásában. Az előbbiről két tételben a Hatodik panasz szól: „I. Gyanús a mi hitünk // II. Mert gyanús az embereknek / Ha nagyobb / A hitük / Mint az életük”. A költészetről, szintén két tételben, a Harminchatodik panaszban ír: „I. Lassan elhalkul az Ének // II. Az embernek már / Csak akkor kell ha hasznos / Elalvás előtt / Az ablaka előtt / És ha kihajolni nem veszélyes”. De veszélyes, ahogy erre a kötet panaszáradata figyelmeztet. Verset írni is veszélyes, amint ezt Fehér Kálmán a költészetünkben radikális változást hozó Symposion-nemzedék tagjaként tapasztalhatta. Sőt, tapasztalhatja akár ma is, pont félévszázaddal a melléklet megjelenése után, amikor újabb vádakkal támadják a mozgalmat, holott ha valami, akkor éppen Fehér Kálmán versei, elsősorban pedig a Száz panasz lehet a bizonyíték rá, hogy a Symposion-nemzedék nem volt sem gyökértelen, sem érzéketlen arra, ami a mi világunkban történt. Más kérdés, hogy megérte-e vágyakat kergetni, hinni akarni, panaszkodni, becsülettel kételkedni, múltat idézni ezen a „viselős tájon”, ahogy a költő az Újvidéki Színházban színre vitt szabadságról írt folk kantátájában fogalmaz. Mert óhatatlanul is megszólal benne a kétely, amikor már megtérve a csatákból, szíve „lassan fölenged / Mint fagyos földből kifordult / Rög – s azt kérdezi önmagától –: Hova lettem? Hol vagyok?”. Igen: megérte-e? Amikor: „…helyén a kés, a kenyér. / Nem mozdul a pipa, de száll a füstje. / Fekete fakadék a csöndes este. // Bőrödzik a víz, fehér lepel rejti. / Vibrál bennem egy arc: már jég fedi. / Sem Nap, sem Hold nem tudják feloldani”. Vagy, ahogy a Csókai kvartett egyik négysorosának végén a rászakadt magányra utalva fogalmaz: „Kiürült szobában várok. / Ajtót, ablakot csap rám a szél”. Vagy, ahogy a mostani válogatott kötetet megelőzően az 1999-es kiadású Szemkútbeli könyvében, az iménti idézetek is ebből a kötetből valók, a Koncz Istvánt gyászoló versében írja: „És ne vedd zokon […] mert látok és hallok és beszélek – / hogy szavakat írok, kardot nyelt szavakat! / Hiszen ez az ellenség – / nem más! Egyensúlyhiány e tájon: hogy kivérezzen, hogy bevérezzen. / Hogy fájjon, hogy fájjon…”. És ez a vers végén kétszeri ismétléssel nyomatékos „hogy fájjon” jellemzi Fehér Kálmán legújabb verseit, melyek az életmű egészének visszatérő közösségi és privát szféra jegyében szólalnak meg, ahogy A Hősök terén című haikutömb utolsó darabja is tanúsítja: „Otthon és itthon / Ott és itt nélkül a Hon! / Hol volt, hol nem volt”.
Mi mással fejezhetném be illőbben ezt az alkalmi méltatást, mint szegedi irodalmár barátunk soraival, aki Fehér Kálmán kötetének díjazását nagy örömmel és egyetértéssel fogadta, mert: „A Száz panasznak ott a helye Tolnai és Domonkos életműve mellett”. Más szóval: modern költészetünk csúcsán.
Reményeink szerint ezt fejezi ki a Híd-díj is.
 

Gerold László

Szerző
Nehéz honfoglalás. Bosnyák István dokumentumdrámája. In. Drámakalauz. 1998. Újvidék.
Szerző
Színház és könyv. In. Vajdaság Ma – Portéka. 2010. február 13.
Szerző
Fischer Jenő: Ólomévek íródeákja. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Ember a természetben. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák, Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Via Italia (Domonkos István regényének színpadi változata az Újvidéki Színházban)
(Híd. 2004/4.)
Szerző
Téves utakon (Gion Nándor–Mezei Kinga–Gyarmati Kata: Koldustetű)
(Híd. 2006/3.)
Szerző
Olvasópróba. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Hevenyészett múltidézés
(Új Symposion. 1972/84.)
Szerző
Harkai Vass Éva: Ezredvégi megálló; Németh István: Ünnep Raguzába
(Híd. 1998/4–5.)
Szerző
Harkai Vass Éva: A művészregény a 20. századi magyar irodalomban. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Irodalmunkról, egy breviárium okán is. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Harkai Vass Éva: Sárszegtől délre. In. Élet és Irodalom. 2010. május 28.
Szerző
Véleményem a Közleményről
(Új Symposion. 1969/51–52.)
Szerző
Szövődmények egy regény körül. In. Magyar Szó. 1969. július 10.
Szerző
Gion Nándor: Ezen az oldalon 2
(Új Symposion. 1973/94.)
Szerző
Téves utakon
(Híd. 2006/3.)
Szerző
Gyalogosan, lassacskán. In. Symp. 1966. február 10.
Szerző
Herceg János regénye és novellái. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Herceg János: A bohóc. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Herceg János: Kitekintő. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Regi dolgainkról. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Viharban. A Gerard írójáról. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Lebontott próza. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Egy kimaradt fejezet. In. Magyar Szó. 1966. január 16.
Szerző
Vegyes, madártávlatból. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Jung Károly versei. In. Magyar Szó. 1970. augusztus 7.
Szerző
Fújnak a böjti szelek
(Híd. 1990/5.)
Szerző
Egy este a Tribübön. Két vitanyitó előadás Huszár Zoltán Vakmeleg c. verseskötetéről. In. Ifjúság. 1963. január 24.
Filmről filmre. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Érteni és/vagy nézni? (Verebes Ernő: Teremtőhadjárat)
(Híd. 2005/3.)
Szerző
Délibábos valóság
(Új Symposion. 1972/89.)
Szerző
Egy magát géniusznak hívő író-iparos arcképéhez
(Új Symposion. 1968/35.)
Szerző
Minden a régi. In. Symposion. 1964. szeptember 24.g
Szerző
Kopeczky Lászlóra emlékezünk
(Híd. 2003/12.)
Szerző
Major Nándor novellái. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Generációk és cselekményesség. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011. Szerző.
Szerző
Színműpályázat. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
A száműzött. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Harmadik ablak. In. Gerold László: Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Kincskeresés burleszkre fogva
(Híd. 1983/9.)
Szerző
Ünnep Raguzában
(Híd. 1998/4–5.)
Szerző
„Én színházat csinálok.” Mozaikkockák Mezei Kinga portréjához. In. Világszínház. 2003/1–2.
Szerző
Kamaszok és felnőttek. In. Világszínház. 2004/5.
Szerző
Téves utakon (Gion Nándor–Mezei Kinga–Gyarmati Kata: Koldustetű)
(Híd. 2006/3.)
Szerző
Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Drámakalauz. Tanulmányok, esszék és színikritikák jugoszláviai magyar drámákról és előadásaikról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Szerző
Alaptémája: a magány. In. Magyar Szó. 1967. december 27.
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Hatvan magyartanár. In. Magyar Szó. 1969. július 27.
Szerző
Tanárokról. In. Magyar Szó. 1969. augusztus 24.
Szerző
„Csak egy tanár”. In. 7 Nap. 1969. október 3–31.
Szerző
Hatvan magyartanár. Jegyzetek egy szociológiai felmérés ürügyén. In. Híd. 1969/11–12.
Szerző
Harminchat magyartanár
Szerző
Szociográfia vagy régi viták felelevenítése?
Szerző
Diákok, magyartanárok és szociográfia
Szerző
Jegyzet Gerold László művelődés-szociográfiai tanulmánykötetéről
Szerző
A Rólunk is vallanak című könyvről
Szerző
A kezdeményezés dicsérete. In. Magyar Szó. 1972. január 29.
Szerző
Gerold László. In. 7 Nap. 1972. november 17.
Szerző
Hatvan vajdasági magyartanárról. In. Pedagógia Szemle. 1973/12.
Szerző
Színháztörténeti híd. In. Népszabadság. 1977. február 13.
Színháztörténeti utazás
Szerző
Gondolatok egy könyv ürügyén. In. Új Szó. 1977. szeptember 16.
Szerző
Érték és valóság. In. Alföld. 1979/12.
Szivacstalaj, homofutó... In. Magyar Szó. 1981. november 7.
Bizottsági jelentés
Szerző
Eredmények és tennivalók színháztörténetünk kutatásában
Szerző
Kritikus a szomszédból. In. Nagyvilág. 1985/4.
Színházi kultúránk felnőtté válása
Szerző
Színház a nézőtérről. In. Életünk. 1986/1.
Színházesszék. In. Magyar Képes Újság. 1986. április 6.
Szerző
A színházi változások nyomdokain. In. Magyar Szó. 1986. május 3.
Színháztörténetünk nagy és fontos fejezete. In. Magyar Szó. 1990. december 15.
Szerző
Ex libris. Élet és Irodalom. 1991. július 12.
Szerző
Dráma és színjátszás Szabadkán. In. Színház. 1991/12.
Szerző
Meglelt örökség. In. Irodalomtudományi Közlemények. 1995/5–6.
Szerző
A fókuszban: Kosztolányi. In. Magyar Szó. 1997. május 10.
A drámatörténész és kritikus térségünk magyar színműveiről. In. Magyar Szó. 1999. július 3.
Szerző
A „korszerűtlen” kritikus
Szerző
Könyvtörténetünk újabb fejezete
Szerző
Készülő irodalomtörténet. In. Magyar Szó. 2001. március 1.
Levelek Bergengóciából. In. 7 Nap. 2002. május 1.
Szerző
Egy egészet keresve. In. Hitel. 2008/9.
Szerző
Átírás(s)ok(k). In. Irodalomtörténet. 2009/3.
Szerző
Gerold Gionja
Két monográfia Gionról. In. Irodalomtörténet. 2010/1.
Kívülről, belülről. In. Kalligram. 2011/1.
Szerző
Emlékek nélkül, kulcslyukon át. In. Kalligram. 2012/1.
Szerző
Szabotázs
Szerző
Interjúk
„Nyolcvan év már alkalmas számadás készítésére”
Őszintén meg kell mondani, amit az ember akar
Szerző