Skip to main content

Harkai Vass Éva

költő
prózaíró
irodalomtörténész
kritikus
egyetemi tanár

Az általános iskolát és a gimnáziumot (1975) Topolyán végzi. 1980-ban az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén diplomázik. 1986-tól Újvidék: az irodalomtudomány magisztere (A jelentésfelhalmozódás elve Déry Tibor regényeiben). 1999-től az irodalomtudomány doktora (A művészregény a XX. századi magyar irodalomban). 1980 és 1986 között szakfordító Topolyán. 1986-tól a Magyar Tanszéken tanársegéd, 1999-től docens, 2004-től egyetemi rendkívüli tanár, 2009-től egyetemi rendes tanár. 2000 és 2012 között vendégtanár a Belgrádi Egyetem Filológiai Karának Magyar Tanszékén. 2005-től 2009-ig a Hungarológiai Közlemények főszerkesztője.

Holt költők, emlékezet, (élő) hagyomány
(VMMI honlap. 2010.)
Sárszegtől délre - Négy portré. 2010.
Elvágyódás és szülőföldmítosz Fenyvesi Ottó költészetében
(Hungarológiai közlemények. 2006/4., p. 107–116.)
Keserű létmetaforák. In: Alföld. 1994. november.
Sinkó Ervin-díj. In: Tanszék, 1995/28. sz.
Dátum
1995.
Bazsalikom Műfordítói Díj
(Híd. 2007. október., p. 107–108.)
Evergreen kutyaszorítóban
(Híd, 1993/7–8. sz.)
Ezredvégi megálló. Forum Könyvkiadó Intézet, 1998.
A Pannon-tengeren, Böndör Pál költészete a 90-es években
(Hungarológiai Közlemények, 1998/1–2. sz.)
A Pannon-tengeren. In: Harkai Vass Éva: Rések és korosztályok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2005.
Finom torzítások
(Híd, 2005/1. sz.)
Ritka csúcsok. In. Új Symposion. 1977/118–119.
Domonkos István gyermekverseinek szemiotikai vizsgálata. In. Tanulmányok. 1980/12–13.
A művészregény vonzásában
(Hungarológiai Közlemények. 2000/2.)
Az avantgárd diskurzus Domonkos István költészetében. In. Rések és korosztályok. Újvidék. 2005.
A tengelytöréses jármű újboli beindítása, avagy csak verset írni ne! ne! ne! In. Verstörténések, Újvidék. 2010.
Indoklás. In. Tanulmányok. 1998/31.
Reflexió és önreflexió. In. Harkai Vass Éva: Ezredvégi megálló. Műhelytanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
A vállalt világ költője
(Híd. 1994/12.)
Sárszegtől délre. Négy portré. Lavik92-Timp, Topolya, 2009.
Adalékok Bori Imre József Attila-recepciójához. In. Tolsztoj és Kierkegaard Berlinben. 2007. Újvidék.
A melankólia költője
(Üzenet. 1994/10.)
Herceg János és a művészregény (Ég és föld)
(Üzenet. 1995/1–3.)
„Hangulatok hívnak hevesen”
(Üzenet. 1987/7–8.)
Szürke háttér, fekete keretben. In. Harkai Vass Éva: Tolsztoj és Kierkegaard Berlinben. Bírálatok, szövegértelmezések. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
„Irodalmi” festő (Maurits Ferenc: Proiectum Balcanicum. In memoriam Sinkó Ervin)
(Híd. 2008/11.)
Határokon belül és kívül (Identifikációs törekvések és kultúraköziség Szenteleky Kornél irodalomszervezői gyakorlatában)
(Hungarológiai Közlemények. 2011/3.)
Életmű – recepció – kultusz (Sziveri János lírai opusáról)
(Hungarológiai Közlemények. 2011/4.)
Lírai műformák és irodalmi paradigmák Tari István költészetében. I. Tari István költői indulása. In. Diskursi manjinskih jezika, književnosti i kultura u jugoistočnoj i srednjoj Evropi. Zbornik radova. Filozofski fakultet, Újvidék, 2012.
(Hungarológiai Közlemények. 2013/3.)
Lírai műformák és irodalmi paradigmák Tari István költészetében II. (Tari István lírája a kilencvenes években)
Próza-rekapituláció. Tolnai Ottó: Prózák könyve, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1987. In. Harkai Vass Éva: Ezredvégi megálló. Műhelytanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
Az avantgárd diskurzus Tolnai Ottó költészetében
(Hungarológiai Közlemények. 2003/4.)
A versciklus mint gyűjtőlencse Tolnai Ottó Ómama egy rotterdami gengszterfilmben című versciklusának és kötetkompozíciójának életműbeli motivikus és intertextuális kötődései
(Hungarológiai Közlemények. 2008/4.)
Regényszerűvé szőtt motívumháló (Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című művében)
(Hungarológiai Közlemények. 2010/4.)
Ókanizsától Palicsfürdőig. Tolnai Ottó költészetéről. In. Parnasszus. 2012/4.
„Még nem készülök halni...”. In. Harkai Vass Éva: Sárszegtől délre. Négy portré. Lavik 92-Timp, Topolya, 2009.
Megszakított teljesség. In. Harkai Vass Éva: Sárszegtől délre. Négy portré. Lavik 92-Timp, Topolya, 2009.
Az idilltől a stilizációig. In. Harkai Vass Éva: Sárszegtől délre. Négy portré. Lavik 92-Timp, Topolya, 2009.
Járt s járatlan utakon. In. Harkai Vass Éva: Sárszegtől délre. Négy portré. Lavik 92-Timp, Topolya, 2009.
A békává változott királyfi (Tóth Ferenc: Önvédelem). In. Harkai Vass Éva: Tolsztoj és Kierkegaard Berlinben. Bírálatok, szövegértelmezések. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
In memoriam Utasi Csaba
(Tanulmányok. 2010/43.)
Kioltott csillogás. Utasi Mária: Vízmosta jel, hátrahagyott versek, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1987. In. Harkai Vass Éva: Ezredvégi megálló. Műhelytanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1998.
„Mélyhegedűre hangolt bánattal”. Varga Sándor: Belémfalazottan. In. Harkai Vass Éva: Tolsztoj és Kierkegaard Berlinben. Bírálatok, szövegértelmezések. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
Földön, égen és vízen. Vasagyi Mária: Silentium album. In. Harkai Vass éva: Tolsztoj és Kierkegaard Berlinben. Bírálatok, szövegértelmezések. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
Szakirodalom az alkotóról
Vass Éva. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok. 3. köt. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. Belgrád, 2003.
Szerző
Gondolatok a legújabb jugoszláviai magyar líráról. In. Mozgó Világ. 1978/8.
A ledőlő nyárhegyek pillanata
Szerző
Szorongásos álmok. In. Magyar Szó. 1979. július 7.
Szerző
Álomkisülések. In. 7 Nap. 1979. augusztus 24.
Szerző
Dicsértessék a forrás. 7 Nap. 1979. november 23.
Szerző
Szólakta táj – hiányokkal. In. Alföld. 1979/12.
Szerző
Harkai Vass Éva: Nyárkisülések. In. Forrás. 1980/7.
Szerző
A diófa világfa. In. Bori Imre: Írók, események, jelenségek. Tíz év tanulmányaiból, feljegyzéseiből. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1997.
Szerző
Feljegyzések Harkai Vass Éva episztoláiról. In. Magyar Szó. 1996. szeptember 9.
Szerző
Végpontok közt feszülő élet (Harkai Vass Éva: Így éltünk)
Szerző
Méregkeverés és ágyúdörgés. In. Polisz. 1997/11.
Szerző
Harkai Vass Éva: Ezredvégi megálló; Németh István: Ünnep Raguzába
Szerző
Nincs megálló (Harkai Vass Éva: Ezredvégi megálló)
Szerző
Tanulmány és kritika. In. Magyar Szó. 1998. június 13.
Könyvek a Vajdaságból. In. Márkus Béla: Tények és képzetek. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2005.
Szerző
Egy életrajz metaforái
Szerző
„Elmúlt telek s nyarak, melyekben otthonosak voltunk. In. Fekete J. József: Próbafüzet III. Könyv az irodalomról. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2001.
Magyar művészregények. In. Magyar Szó. 2001. október 6.
A dekoratív nyártól a történelmi télig. Harkai Vass Éva költészetéről. In. Utasi Csaba: Mindentől messze. Esszék, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2002.
Szerző
Harkai Vass Éva: A művészregény a 20. századi magyar irodalomban
Szerző
Harkai Vass Éva: A művészregény a 20. századi magyar irodalomban. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Egy regénytípus körbejárása (Harkai Vass Éva: A művészregény a 20. századi magyar irodalomban)
Szerző
A Kálvária télen. In. Bence Erika: A kert árnyéka. A vajdasági magyar irodalmi kontextus. Forum Könyvkiadó Intézet, Újviédék, 2007.
Szerző
„Ironikus múzsa”. In. Fekete J. József: Ami átjön. Magyar olvasókönyv. Életjel Könyvek, Szabadka, 2011.
A nosztalgia tárgyáról. In. Fekete J. József: Ami átjön. Magyar olvasókönyv. Életjel Könyvek, Szabadka, 2011.
Megérteni és megnevezni. In. Angyalosi Gergely: A minta fordul egyet. Esszék, tanulmányok, kritikák. Kijárat, Budapest, 2009.
A romok tetejéről. In. 7 Nap. 2006. szeptember 6.
Szerző
„időbe zárva és időtlenül” (Harkai Vass Éva: Mi volt szép C.-ben?)
Szerző
Élmény és lírai gyakorlatok (Harkai Vass Éva: Mi volt szép C.-ben?). In. Bányai János: Költő(k), könyv(ek), vers(ek). Könyv és kritika IV. Forum Könyvkiadó Intézet, Újviédék, 2010.
Szerző
„...egybeírni a széttartó történeteket...” (Harkai Vass Éva: Mi volt szép C.-ben?)
Irodalmunkról, egy breviárium okán is. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Harkai Vass Éva: Sárszegtől délre. In. Élet és Irodalom. 2010. május 28.
Szerző
Elolvasom
Költő és kritikus, ha találkozik. Harkai Vass Éva: Szív és nők, igen és nem
Szerző

Költő és kritikus, ha találkozik

Harkai Vass Éva: Szív és nők, igen és nem

Farkas Zsolt 1996-ban kiadott monográfiája és András Sándor Az otthonos idegen című 2011-es tanulmánykötete után Harkai Vass Éva szubjektív értelmezői leltára üde színfoltja a Kukorelly Endréről szóló irodalomnak. Már csak azért is, mert szerzője meg sem kísérli a tudományosság látszatát kelteni, mindvégig megmarad jó szemű szakmai befogadónak, aki – ha nem lenne ez egy irodalomtörténész esetében teljességgel irreleváns – egyszerűen csak szereti a Kukorelly-könyveket. Hogy ennek mi az oka, arról ő maga ír, amikor arra a kérdésre próbál választ adni, hogy mitől jó Kukorellyt olvasni: „Attól, hogy rokonszenves ez a szövegekben megkonstruált, magát nem feltétlenül mindentudónak, sőt egyáltalán nem mindentudónak elénk állító én. Attól, ahogyan a legkevésbé irodalminak tűnő diskurzusból irodalmat csinál. Hogy a szándékolt ügyetlenkedésekben, szögletes gesztusokban önmagunk ügyetlenkedéseire és szögletességére ismerünk. És hogy mindez csak felszín, látszat.” S hogy mi van ez alatt a felszín alatt? A berögződött közhelyek szétszerelésének, a hétköznapi frázisok megbontásának igénye, hogy „álbölcsességektől és pátosztól megfosztva rámutassanak esendőségünkre”, és egy működésképtelen, de magát nagyon is működőképesnek mutató világ apró részleteinek bíráló, olykor parodisztikus leleplezése. Ezekből áll össze a Kukorelly-fíling, na meg „a metszett elhallgatásokat papírra vető és rejtett utalásokat író” Kosztolányiból, megspékelve Thomas Bernhard-, Gottfried Benn-, Nietzsche- és más mottókkal, intertextusokkal, s persze Mészöly éles tekintetével.

A Szív és nők, igen és nem kihagyásokkal ugyan, de végigpásztázza az életművet, bevezetőjének ígérete szerint műnemi kategóriákat és megjelenési időt alapul véve, de – mint később kiderül – ezzel meg is vezeti az olvasót, hiszen az első blokk versesköteteket elemző írásai között akad egy kakukktojás, a rövidprózákat tartalmazó Mintha már túl sokáig állna című könyvről készült kritika. S mintha csak ezzel igyekezne éberen tartani az érdeklődést, meg is találjuk benne a magyarázatot a látszólag nem megfelelő elhelyezésre: hogy tudniillik a Kukorelly-oeuvre műfaji képlékenysége, a líra és a próza közötti határvonal átjárhatósága miatt csak az biztos, hogy szöveg van.

Izgalmas egyébként tetten érni ezen az 1996-os recenzión az irodalomelméleti terminus technicusok változását, így a próza kifejezés jelentésbeli módosulásait a műfajspecifikus jegyeket eltörlő posztmodern eljárások miatt. Ez a gyűjteményes kötet ugyanis alakulásában mutatja meg nem csupán a Kukorelly-opust, hanem Harkai Vass Éva interpretátori pályáját is: az 1987 és 2011 között készült esszék, kritikák és tanulmányok kaptak benne helyet, tehát csaknem huszonöt év termése. Kisebb részük első közlés, többségüket a Híd, a Jelenkor, a Kalligram és a Parnasszus folyóiratokban meg a Hungarológiai Közleményekben publikálták, vagy tanulmánykötetekben láttak napvilágot. Az első darab a Manière-ről szól, kiemelve azt az iróniával átitatott modorosságot, amely a későbbi Kukorelly-szövegeknek is meghatározójuk lesz: a depoetizáltságot, az alulstilizáltságot, a szándékos nyelvi devianciát, amely azonban az utóbbi időben valamiféle klasszicizálódási folyamaton ment keresztül. A másik jellegzetesség, ami a Harkai-kötet középponti eleme, a vándorló szövegek motívuma: régiek és újak együtt sodródnak, élnek szimbiózisban, kerülnek más kontextusba, új jelentésárnyalatokat felvillantva. Ilyen, műnemek és nyelvi elvárások feletti zónában kerekednek ki Kukorelly írói-költői világának témabokrai: Budapest, a Szondy és a Szív utca és környéke, a család, az iskola, az úttörőtáborok mint a rendszer kicsiben, a katonaság, az utazások, a társak mint a társadalmi interakciók kicsiben, a foci, a lányok stb.

A kötet második fejezete a prózakötetekről szóló írásokat sorakoztatja fel: szembeötlő a szerző elfogultsága egyetlen regény, a TündérVölgy avagy Az emberi szív rejtelmeiről irányába, hiszen erről egy rövidebb és egy hosszabb – alaptételeiben megegyező – bírálat is bekerült a válogatásba. Ugyanilyen fontosnak nyilvánítódik a Vojtina redivivus című Arany-palimpszeszt, amely a harmadik, kötetfüggetlen, általános poétikai jelenségekkel foglalkozó blokk centrális írásának tárgya és több szöveg visszatérő fordulata: ennek értelmében az én destruálásában, alászállításában, a „hübriszközeli helyzet”-ek kerülésében, a nyelvből konstituálódó én-fogalomban, s egyáltalán az énmeghatározás problematikusságában jelölhetők ki a Kukorelly-féle ars poetica főbb pontjai. S hogy miben jelölhetők ki a Harkai-féle értelmezői ars poetica főbb pontjai? Az irodalomtörténész jelentős életművekre már a kezdetekkor azonnal lecsapó érzékenységében, a folyamatos kritikusi odafigyelésben és önfelülbírálatban, s ennek ellenére a több mint két évtizednyi időtávban készült írások sajátos összecsengésében.

Értelmezői otthonosságérzet (Harkai Vass Éva: Szív és nők, igen és nem. Írások Kukorelly Endréről)
Szerző
Vers és napló ötvözete. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika V. A–K. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2014.
Szerző
Vers és napló ötvözete. In. Bányai János: Író(k), könyv(ek), prózá(k). Könyv és kritika VI. L–Zs. Forum Könyvkiadó Intézet, Újviédk, 2015.
Szerző