Havas Károly

A szabadkai Napló kétcsillagos cikkírója Szabadkán született 1887. szeptember 9-én, és a magyarországi Bácsalmáson hunyt el 1944. június 19-én - A két háború között az irodalmi életben is fontos szerepet játszott, regényeket jelentetett meg, a Napló c. folyóirat irodalmi oldalait szerkesztette, szociográfiai kutatásokat végzett - Első regénye, Az idők mélyén 1934-ben, a Kalangya sorozatban jelenhetett meg - Évekig Budapesten dolgozott, újságíróskodott, 1920-ban tért végleg haza, Szabadkára, tehetsége itt bontakozott ki a polgári baloldali szellemiségű lapnál - Több cikkét a Naplóból Göebbels németre fordíttatta, mégsem tétette a lapot a Németországban betiltott újságok listájára - Bedolgozott a Képes vasárnapba, a Vajdasági írásba, a Revübe, melyet Garay Béla szerkesztett, és színházi dolgainkkal foglalkozott, Gál László Grimaszának a munkatársa is volt - Havas Károly történelem- és magyartanárnak készült, ám tanulmányait nem fejezte be, az íráskészsége más irányba terelte a katedrától.
,,Be kell ismerni, hogy azokon az érdekellentéteken kívül, amelyek minden nemzettesten belül fennállnak és egyes osztályok között, nálunk régi beidegzettségek és régi hibák csökevényeként gyanakvás az ellenszenv, bizalmatlanság és meg nem értés van az egyes osztályok között. Ez különösen érezhető a falvakban, ahol a magyar iparos, a magyar munkás, a magyar gazda és a magyar intellektuel először iparosnak, gazdának, munkásnak vagy úrnak érzi magát és csak azután magyarnak. A legnagyobb és legfontosabb feladat ezeket a külön osztályérdekeket kiküszöbölni, eltüntetni, és olyan együvétartozást teremteni, amelyben áldozatokkal, és itt tényleges anyagi áldozatokra is gondolunk, megcsinálják először a magyar falunak az egységét. (...) Az egységet ne a valóságos vagy állítólagos vezérek között fabrikálják össze, mert az úgysem tart sokáig, hanem magában a népben." - Erről cikkezett Havas Károly, rámutatva arra, hogy a magyarság nem egységes, nem tart össze. A maga nemében nem volt egyedülálló a cikk, sokkoló hatást nem érhetett el, de szerzőnk ezzel az írásával is jelezte, hogy szívén viseli a magyarság sorsát. å volt a szabadkai Napló című újság kétcsillagos cikkírója, akinek írásaira még Göebbels is felfigyelt. A ,,világi dolgok"-ról is tudósított, s miután a Napló egy olvasója, barátja a propagandaminiszter asztalára csempészte az újságot (németre fordítva), Göebbels újra lefordíttatta a cikkeket, amelyekben Havas Károly a németországi események részletes leírásával foglalkozott. Göebbels megállapította, hogy a fordítások nem szöveghűek, s ezért a Naplót nem iktatta a Németországból kitiltott lapok elég hosszú listájára. Pedig Havas Károly nem volt a nacionalizmus szószólója...
A Napló először Szabadkán jelent meg 1903. június 16-án, utolsó száma 1941-ben volt olvasható. Felelős szerkesztők voltak: Dugovich Imre, Csillag Károly, Fenyves Ferenc, Bródy Mihály, Szegedi Emil és Havas Károly. A Napló - ahogyan lejegyezték - a ,,polgári demokratikus értelmiség napilapja' volt. Időnként folytatásos regényeket is közölt, történelmi regénypályázatot hirdetett 1929-ben. Ennek a lapnak dolgozott több magyarországi író is, úgymint Karinthy Frigyes, Kodolányi János, Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Benedek Marcell és mások...
Havas Károly 1920-ban tért végleg haza Budapestről Szabadkára. Amíg a budapesti lapoknál újságíróskodott, már akkor a Bácsmegyei Napló munkatársa is lett. Hazatérte után előbb a Hírlapnál, majd a Naplónál dolgozott, ahol rövid időn belül nagy megbecsülésnek örvendhetett, ennél a lapnál bontakozott ki a tehetsége. 1931-től írta kétcsillagos vezércikkeit, melyeket a szabadkaiak élvezettel olvastak. De Havas Károly más lapoknak is dolgozott, például a Revünek, annak a magazinnak, amelyet Garay Béla szerkesztett. Azonkívül Gál László Grimaszában is megjelentek az írásai, akárcsak a Képes vasárnapban, a Vajdasági írásban stb.
Az újságíró/szerkesztő négygyermekes tanítócsaládban született Szabadkán. Édesapja, Antal, aki maga is foglalkozott újságírással, verseket jelentetett meg, azt akarta, hogy fia folytassa a családi hagyományt. Így hát Károly történelem- és magyartanárnak készült, ám a tanulmányait nem fejezte be, ahhoz nem volt sem kedve, sem türelme. Sokáig Budapesten újságíróskodott, a Pester Lloydnál is dolgozott egy ideig. Szabadkán már megcsodálták a munkamódszerét, jegyzetek nélkül diktálta ugyanis gépbe esszéjellegű és irodalmi értékű vezércikkeit. Majtényi Mihály megírta: ,,Bejött a szerkesztőségbe, itt már várta a gépírónő. Rövid bogarászás után az asztalon már hallhattuk is a gépkattogást: diktált és megszülettek az első sorok, az első mondatok. Minden fordulat előtt - szünet. Első, második fordulat - mindig citátum, tényközlés, utalás... végül diadalmas hangon kivágta cikkének tanulságát.' A háború őrülete vitte el, 1941-ben a halálvonatban megmérgezte magát...
Munkái: Gullivers Reise Im Jahre 1918, regény, Bécs, 1918; Az inkvizíció története, tanulmányok, Budapest, 1927; Rasputin és a kékszakáll, regény (több adat nincs); Az idők mélyén, regény, Szabadka, 1934; A cárok uralma, a cárok pusztulása, tanulmányok, Szabadka, 1936; Stiriában, Ajk faluban mi történt?, publicisztika, Szabadka, 1940.