Skip to main content

Hódi Éva

tanár
könyvtáros

A fotó forrása: https://frissmedia.hu/hir/vajdasagi-pedagogus-a-magyar-nyelv-szolgalataban/9739

Az általános iskolát és gimnáziumot (1967) Budapesten végzi. 1972-ben az ELTE BTK orosz–magyar szakán (1972) diplomázik. 1982-ben Budapesten szerez bölcsészdoktori fokozatot (Varga Zoltán). 1993-ban Belgrádban könyvtárosi szakvizsgát tesz. 1972-től 1973-ig Budapesten, 1975-től 1984-ig Adán tanár. 1988 és 2013 között az adai Szarvas Gábor Könyvtár vezetője, 2010 és 2013 között igazgatója. 1993-tól a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok kiadványainak a szerkesztője.

A rendszerben elérhető publikációk
Egy szebb köntösre váró kiadványról
(Üzenet. 1985/7–8.)
Szerző
A táj üzenete. Fehér Ferenc: Vállalt világ. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1988.
(Létünk. 1989/2.)
Szerző
Művelődéstörténetünk keresztmetszete (Jugoszláviai magyar művelődéstörténet)
(Üzenet. 1986/3.)
Szerző
Egy lap a húszas évekből. Hornyik Miklós: A Délbácska története (1920–1929). A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete; Értekezések, monográfiák sorozat 11., Újvidék, 1985., megjelent 1987-ben
(Üzenet. 1988/1.)
Szerző
Tudomány és önismeret. Szeli István: Az erózió ellen. Tanulmányok, esszék. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1986.
(Létünk. 1987/3–4.)
Szerző
A tudományosság vonzásában (Az esszéíró Varga Zoltán)
(Híd. 1986/7–8.)
Szerző
Elolvasom

Hódi Éva

Orosz János: Szerb-magyar közigazgatási és jogi szótár [1]

Ismét nagyon fontos kiadványt jelent meg a Magyar Szó gondozásában: Orosz János szerb—magyar közigazgatási és jogi szótára. A könyv, mely – az Előszó tájékoztatása szerint - több mint 5000 címszót tartalmaz, elsősorban a szakemberek, a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban dolgozók számára készült, de mindenki számára igen hasznos kiadvány. Hasonló típusú könyv már több mint 20 éve nem látott napvilágot.

Ha fellapozzuk a szótár oldalait, számos olyan kifejezésre bukkanunk, amelyek nemcsak a szigorúan vett szakirodalomban használatosak, de nap mint nap használjuk őket. Magacin, staž, magistratura, kvorum, kva-litet, amortizacija, aneks, anketa, arhiva, bolovanje, blagajna, zbor, kurir – hogy csak egy csokorra valót említsünk közülük.

Ezek a szavak olyannyira elterjedtek a helyi szóhasználatban, hogy gyakran már fel se tűnik, hogy a magyar nyelvben másképp mondjuk ezeket. Ezek jelölésére a magyar nyelvben vagy egészen más szót használunk  (magacin – raktár, zbor – gyűlés, blagajna – pénztár) vagy más formában használatos a szó (amortizacija – amortizáció, értékcsökkenés,), de arra is van példa, hogy a magyar megnevezés hosszabb, összetettebb, mint az elterjedt szerb változat (staž – szolgálati idő, munkakor, magistratura – posztgraduális tanulmányok, kvorum – szükséges létszám, quorum).

A szótár felépítése igen áttekinthető, használata egyszerű. Ábécé rendben követik egymást a címszavak, s az egyes címszavak alatt a hozzájuk kapcsolódó leggyakrabban használatos kifejezések is megtalálhatók. A könyv alakja ugyan szokatlan (a hagyományos könyvformának épp a fordítottja – széles és rövid), de ez a használatot nem nehezíti meg, legfeljebb a polcon való elhelyezést.

A szótár, noha elsősorban szakemberek számára készült, de ha átlapozzuk, megállapíthatjuk, hogy szókészletének jó része a mindennapi életben is használatos, vagy  ha nem is fordul elő nap mint nap beszédünkben, de ismerjük ezeket a kifejezéseket, passzív szókincsünkhöz tartoznak, és csak egy részét alkotják azok a szavak, amelyek kizárólag csak a szakterminológiában használatosak. Örömmel üdvözölhetjük a szótár kiadását, mert nagy segítséget nyújt a nyelvhasználatban, mind a szakemberek számára, mind a magánéletben, a mindennapi beszédben.   

[1] Orosz János: Szerb—magyar közigazgatási és jogi szótár, Hódi Éva, Községi Körkép, 73. sz., 11. o.

Szerző
Interjúk
Elolvasom
Csatáink a nyelvi hadszíntéren
Szerző

Csatáink a nyelvi hadszíntéren

Dr. Hódi Éva nyugalmazott magyartanár és könyvtárvezető, könyvek szerzője és szerkesztője, az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület elnöke a tavalyi év végén vette át az anyaországban a Magyar Nyelvőr Díjat.

A Magyar Nyelvőr Alapítvány az elismerést olyan személyeknek ítéli oda, akik határon innen és túl sokat tesznek a magyar nyelv ápolásáért.

Dr. Hódi Évát adai otthonában a kitüntetés apropójából kerestem fel, de a beszélgetésünk során szóba került az is, hogy 2018-ban volt 25 éves a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, Éva egy szép kerek születésnapot ünnepelt — hölgyről lévén szó a számot most nem tesszük közzé —, és december végén jelent meg a legújabb, sorrendben ötödik könyve.

— A díj megtiszteltetés számomra, és további munkára sarkall. Nagy örömmel fogadtam, hiszen a több évtizedes munkámat értékelték. A nyelvvel való foglalkozásnak nincsenek látványos eredményei, és egyébként sem tartozik azok közé a tevékenységek közé, amelyeket elismerésekkel méltatnak — hangsúlyozta interjúalanyom, és azt is elmondta, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület 25. évfordulóját még nem ünnepelték meg.

— A jeles dátum valóban tavaly volt, de a jóval korábban kitűzött időpont több meghívottnak nem volt alkalmas, később a mi eseményünket nem akartuk rászervezni más fontos vajdasági rendezvényekre, ezért úgy döntöttünk, az idén tartjuk meg, február 22-én, az anyanyelvi világnaphoz kapcsolódóan.

* A megalakulása óta mennyit változott az egyesület? 

— A személyi összetétele nem sokat változott, habár az utóbbi időben fiatalok is csatlakoztak hozzánk, aminek nagyon örülünk. A tagságunk állandó, és a közönségünk is kiegyensúlyozott létszámot mutat. Mi elsősorban azokra koncentrálunk, akiket az a problematika érint és érdekel, amivel mi foglalkozunk. Az elmúlt negyed évszázad alatt az egyesületünk célja sem módosult lényegesen, fő tevékenységünk gyermekprogramok, vetélkedők, pályázatok, különböző irodalmi és nyelvi rendezvények által, valamint kiadványok szerkesztésével és megjelentetésével valósul meg. Legfontosabb feladatunk a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezése, amelynek a létrehozásába Ada község igen sok intézménye is bekapcsolódik.

* A rendezvény legutóbbi témája a Nyelvhasználati változások napjainkban volt. 

— A nyelvművelés sokkal többet jelent, mint ahogyan régen értelmezték. Mi nem a különböző nyelvtani vétségek kipellengérezésével töltjük az időnket, ami egyébként is sokakban ellenérzést váltana ki, inkább tágabb értelemben tekintünk a magyar nyelvre. Vizsgáljuk a hátterét, a tudományos konferenciáinkon nagy gondot fordítunk a térségek jelenségeire, de nemcsak a vajdasági magyar nyelv áll a figyelmünk középpontjában, hanem általában a magyar nyelv, beszéljék azt a világ bármely részében. Nekünk ugyanis ennek az egységes magyar nyelvnek a megőrzésére kell törekednünk.

* Milyen állapotban van az anyanyelvünk? Nagy bajban vagyunk? 

— A kérdés rendkívül összetett, hiszen részben jobb, részben rosszabb állapotban van, mint valaha volt. Jobb a helyzete abban az értelemben, hogy az Európai Unió egyik hivatalos nyelve, viszont azok a változások, amelyeket manapság a magyar nyelvhasználatban észlelünk, nem feltétlenül mutatnak jó irányba, sőt, komoly aggodalomra adnak okot. A megfogalmazásom szerint mintha egy nyelvi háború zajlana, mi pedig nyelvi hadszíntéren lennénk, ahol kényszerűen olyan nyelvi, viselkedésbeli meg kulturális jellegű változásokat érzékelünk, amelyek erőteljesen rongálják az anyanyelvünk klasszikus értékeit. Amikor ezt mondom, akkor nemcsak a fiatalokra gondolok, hiszen egy olyan nyelvhasználati norma került be a köztudatba, amitől nehezen tudja bármelyik generáció függetleníteni magát. Talán nem lesz túl erős, ha azt állítom, hogy bizonyos nyelvi terrornak vagyunk az elszenvedői. Számos műsor van például a tévében, ahol olyan nyelvi fordulatokkal találjuk szembe magunkat, amelyek régen elképzelhetetlenek voltak, amelyekről azt tartottuk, nyomdafestéket nem tűrőek. Soha nem volt megengedett a magyar nyelv használatában olyan útszéli hang, minősíthetetlen nyelvi megnyilvánulás, mint amit ma akár a legmagasabb politikai fórumokon is tapasztalhatunk. A nyelvi igénytelenség, a lezser nyelvhasználat a mindennapok részévé vált, és az internetet még nem is említettem, ahol a legalapvetőbb kontroll nélkül mindenki azt ír le, amit akar, és úgy írja le, ahogy akarja, a nyelvi normának a teljes semmibevevésével. Az én korosztályom tizenéves korában Verne-regényeket, Jókait olvasott, és nyugati irodalmat, legalábbis azt, ami eljutott hozzánk abban az időben. Felgyorsult a világ, a mai fiataloknak más a tempójuk, valószínűleg nem is tudnák ezeket elolvasni, hiszen számukra az ilyesfajta irodalom lassú, nehézkes, a szavak többségét sem értik, és türelmük sincs hozzá. Videojátékokon, újszerű meséken nőttek fel, és nem tudom, mi lesz ennek a következménye. Mi a magyar irodalom klasszikusainak műveiből nemzeti kultúrát, történelmet, hagyományokat, hazaszeretetet tanultunk. Most ez kimarad, és nem tudjuk, van-e helyette más. Aggódunk, de nem sokat tehetünk, hiszen a folyamat most zajlik, még senki sem látja, mi lesz a vége. 

* Azt hiszem, erről a témáról mi ketten reggelig beszélgethetnénk anélkül, hogy bármilyen megoldásra jutnánk. Éppen ezért térjünk át arra, hogy jelenleg mivel foglalkozik.

— Változatlanul azt csinálom, amit mindig, nemcsak az elmúlt 25 és 40 évben, hanem gyakorlatilag azóta, amióta beiratkoztam az egyetemre. 2020-ban 50 éves lesz a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok, ennek a jelentős jubileumnak a méltó megünneplésére már előre készülünk. Azt hiszem, a magyar nyelvterületen nincs másik ilyen jellegű rendezvény, ami fél évszázados múltra tekintene vissza. Nemrég jelent meg A nyelvi hadszíntér című legújabb könyvem, decemberben hoztuk el a nyomdából, még bemutatója sem volt. Szeretném, ha az idén eljutna az olvasókhoz az És még egy kis nyelvi tücsök és bogár című kötetem, ami tulajdonképpen egy sorozat harmadik része lesz. Az első Egy kis nyelvi tücsök és bogár címmel 2013-ban látott napvilágot, ezt követte a Még egy kis nyelvi tücsök és bogár, viszont a nyelvi tücskök és bogarak annyira jól vannak, és olyan szépen szaporodnak, hogy összeállt a harmadik válogatás is, ami szintén ötven írást tartalmazna, mint az előző kettő. Ezeket a rövid szövegeket, amelyek egy-egy konkrét szót, nyelvhasználati sajátosságot állítanak a középpontba, jól fogadták az olvasók, többen ötleteket is adtak, felhívták a figyelmemet, milyen témákat dolgozzak még fel.

Díjak, ösztöndíjak