Skip to main content
A szerző profilképe

Keszég Károly

publicista
szerkesztő

A fotó forrása: https://hetnap.rs/cikk/Keszeg-Karoly-21702.html

Az általános iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot (1973) Zentán végzi. Ezt követően az újvidéki Magyar Tanszék hallgatója. 1978 és 1991 között az Újvidéki Televízió munkatársa, színikritikusa, a Jelen-Lét című művelődési műsor szerkesztője. Mikor a szerkesztéspolitikát egyre inkább a szigorított cenzúra jellemezte, megválik a tévétől, és a Napló című magánlap munkatársaként tevékenykedik, amelynek 1993-tól 1996-ig megbízott főszerkesztője, 1996-tól 1997-ig főszerkesztője.

1999-től a Napló utolsó főszerkesztőjére emlékezve Közegellenállás címmel riportpályázatot hirdet a pádéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör, melynek könyvtárát Keszég Károlyról nevezték el. 1998 óta szülőhelyén évente Keszég Károly-emléknapot tartanak.

Szerkesztői munkásság
Álom a freskóról. In. Napló. 1993. augusztus 11.
Szerző
Fölásatlan múlt. In. Napló. 1996. január 10.
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Köszönjük, megvagyunk
Szerző
Elolvasom
Keszég Károly
Szerző

Keszég Károly

Sokak meggyőződése szerint ma is élnek, ma is alkotnak, vagy a közelmúltban éltek és alkottak olyan emberek, akiknek a munkája, tevékenysége iránt elfogultak lehetünk, mert volt merszük, akarásuk, bátorságuk ahhoz, hogy helyettünk is megfogalmazzák véleményünket egy bűzös, rothadó világról, olyan emberekről, akik csizmával taposták a legelemibb emberi jogokat

Muszáj elfogultnak lenni akkor is, amikor vázoljuk Keszég Károly rövid életútját, hiszen rokontalan gondolkodó, szerkesztő létére mindig oda szólt, oda vágott, ahonnan szabadságvágyára, nemzetére lövöldöztek — Munkásságáról ma is elenyésző ismereteink vannak — Hogy mi lehet, mi lehetett a visszhangtalanság magyarázta, nem tudom, talán a minden időkben hézagos köztudat, de hát Keszég Károly lapjával, cikkeivel, maga mellé állított munkatársaival valószínűleg magára haragította a hatalom szolgáit, magukat a hatalmasságokat és a másként gondolkodó nemzettársait is — Mindössze negyvenhárom esztendőt élhetett — 1999 óta évente róla elnevezett riportpályázatot hirdet a padéi Takács Rafael Magyar Művelődési Egyesület — Még nem jutott, nem juthatott el pályájának csúcsára, amikor elhunyt — Nemrég, halálának évfordulóján, május 26-án a padéi temetőben a sírjánál Tóth Lívia újságíró-szerkesztő méltatta munkásságát, sok mindent elmondott arról az emberről, aki a hitét mindvégig megtartotta, de megkezdett munkáját nem fejezhette be. Lapjának, a Naplónak az első száma 1990. május 9-én jelent meg. Keszég Károly a Napló utolsó főszerkesztője volt, halálával a szabadelvű magánlap megszűnt...

„Mindig nagy gondban vagyok, amikor róla kell beszélnem. Mi, akik ismertük és szerettük, a barátunknak tartottuk — és ami még fontosabb: ő is a barátainak tekintett minket — tudjuk, milyen volt. Duzzogó, mogorva, örökké elégedetlen, de végtelenül segítőkész is egyben. Volt ideje mindenki gondjára, bajára, problémájára... Néha ugyan eszünkbe jutott, hogy talán ő is panaszkodni szeretne, de elhessegettük a gondolatot, hiszen olyan természetes volt, hogy mi megyünk hozzá. Azt mondtam az imént, nem beszélek róla, hiszen akik itt vannak, azok többnyire ismerték, fontosnak tartják ezt a májusi napot, és évről évre elzarándokolnak erre a helyre, hogy együtt emlékezzünk. Azoknak meg, akik egyszerűen tudomást sem akartak venni róla, felesleges szónokolnom. Most immár felesleges. Volt idő, amikor még lett volna értelme.” Tóth Lívia tudja, hogy a legfontosabb dolgokat nehéz elmondani, mert szavakba öntve összezsugorodnak. A papír, lapunknak ez az oldala azonban megőrizheti munkáinak a 'leltárát': Téves csatatéren I. publ. (többekkel), Szabadka, 1993; Téves csatatéren II. publ. (többekkel), Újvidék, 1995; Menni vagy maradni?, publ. (Grajlah Emmával, Tóth Líviával); Újvidék, 1997; Közegellenállás, publ.. Tóthfalu, 1998: Végvári panoptikum, kismagyar vajdasági leltár (Léphaft Pállal), Újvidék, 2000.

Keszég Károly, aki televíziós riporterként a szabadkai Népszínház magyar társulatának bemutatóiról is beszámolt, s ellátogatott a művelődési egyesületekbe a kamerákkal, a bánsági Padén született, 1954. január 21-én. Szülei, akik nem élhettek jómódban — egy iparoscsaládban nehezen gyűlik össze a pénz —, egyetlen gyermekükre úgy vigyáztak, mint a szemük fényére. A zentai gimnáziumban érettségizett, majd Újvidéken a BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatója lett, a tanulmányait azonban nem fejezte be (mi okból, nem tudhatjuk).

Érdekelte a színjátszás is, de aztán felcsapott tévéújságírónak. A művelődési rovatot vezette és a Jelen-lét című kulturális műsort szerkesztette. Színházi emberekkel készített interjúkat meg írókkal, művelődési dolgozókkal. Mindig úgy igyekezett, hogy maga háttérben maradjon, a lényeget riportalanyával mondatta el. Munkahelyén nem maradhatott sokáig, mert a nyolcvanas évek vége felé, amikor őrületbe taszították az országot, összeütközésbe került a nacionalizmus és háborús uszítás szolgálatába szegődő Újvidéki Televízióval.

Alapító tagja lesz a Naplónak. Ezt az ún. „naplós gárdát” egyszerűen eltávolították a televízióból, név szerint: Bódis Gábort, Németh G. Árpádot, Csíkos Zsuzsát, Balázs Attilát és természetesen Keszég Károlyt. 1993-tól 1996-ig Keszég Károly a lap megbízott főszerkesztője volt, 1996-tól 1997-ig pedig a főszerkesztője.

Keszég Károly a szó szoros értelmében az utolsó leheletéig szolgálta az olvasókat, a fedélzeten maradt, de aztán sokan elpártoltak tőle és a Naplótól. Harca reménytelennek tűnt, változtatni azonban nem akart. Vereségébe sem akart belenyugodni, az újabb kezdést fontolgatta, amikor a szíve felmondta a szolgálatot. Szenvedett. Nem tudta, hogy mihez kezdjen saját fajtájának a gáncsoskodásával, de azt tudta, hogy nagyon nehéz az igazsághoz közel férkőzni. Mégis akkor szerkesztett, írt, amikor mások behúzódtak az egérlyukba...

Interjúk
„Harcmodornak tekintettük a szellemességet”
Szerző
Nem hallgathatsz, ha a bőrödről van szó
Egyéb tevékenység
Utószó