Kolozsi Tibor

A 7 Nap munkatársa, majd főszerkesztője (1956-1971) 1915. április 14-én született Szabadkán, és 1980. szeptember 7-én vettünk tőle végső búcsút tőle - Az író, műfordító, sajtótörténész mindig és mindenütt az igazságért harcolt - A Magyar Szó szerkesztőségében is megfordult - 1947-ben szerepel a Téglák, barázdák című antológiában, majd több könyvet adott ki Újvidéken és Szabadkán, 1948-ban a Híd novellapályázatán első díjat nyert Mérgezett eperpálinka című elbeszélésével - dr. Bori Imre méltatásából: ,,Kolozsi Tibor (1915-1980) a szépirodalmi igényel megírt dokumentumriport műfaját vitte tovább, és a lírai történetírás egy változatát teremtette meg az Erzsébetlaktól Maglajig című könyvében (1972), amelyben a forradalmár Kizur István életét örökítette meg' - Nagyméretű sajtótörténeti kézikönyve, a Szabadkai sajtó 1848-1919 (1973) és a Szabadkai sajtó 1919-1945 (1979) adatgazdagságával tűnik ki, kiváló munka.
,,Örökre itthagyott bennünket a jugoszláviai magyar újságírás jellegzetes, nagy egyénisége. Kolozsi Tibor, a szeretett és megbecsült Tibi bácsi. Igaz, vérbeli újságírótól búcsúzunk. Abból a nemzedékből, a társadalmi és politikai munkásoknak abból a sorából került ki, akik nem ismerték a lehetetlent, sem a fáradságot. Tibi bácsi, a végtelen szorgalom, a megbízhatóság és a pontosság példaképeként áll előttünk. Pár nappal ezelőtt még azzal a szándékkal indult a szerkesztőségbe, hogy kézirata a megszokott órában ott legyen a szerkesztői asztalon. Több százat készített és hozott így: mindent és mindig a megbeszélt időben' - emlékezett vissza kollégájára Mészáros Zakariás a 7 Nap újságírója és szerkesztője. Végezetül ezt írta: ,,A legutolsó esedékes kézirat nem ment el a nyomdába. A redakcióba sem érkezett meg. Csak a szomorú hír jött, hogy Kolozsi Tibor dolgos élete befejeződött. Befejeződött, mint minden kézirat, törvényszerűen. Mi, akik közelről ismertük, egy derűs ember emlékét őrizzük.'
Mi, akik közelről ismertük... Kolozsi Tibort én is közelről, szívmeleg közelségből ismertem és becsültem, csodáltam. Első szerény színházi előzetesemet Bertolt Brecht Koldusoperájának az esedékes bemutatójáról ő gondozta és ajánlotta megjelentetésre. Ugyanakkor Dévavári Zoltán figyelmébe ajánlott, ezekkel a szavakkal: ,,Vigyázzatok erre a fiatalemberre. Valami mocorog benne...'
Hangos viták a szerkesztőségi szobában: Grósz György atyai jósága... Petkovics Kálmán heves szónoklatai... kártyapartik a hátsó teremben; akik a blattot verték: Kopeczky László, Mészáros Zakariás, Petkovics Kálmán, jómagam és a mindig nyugodt Kolozsi Tibor, aki ritkán vesztett, s ha mégis elbukott egy betlit, csak ennyit mondott: cest la vie...
Kolozsi Tibor Szabadkán született, a világháború első évében, 1915-ben, árpilis 14-én. Szülővárosában vettünk végső búcsút tőle. 1980. szeptember 7-én hunyt el váratlanul. Író volt, műfordító, sajtótörténész és annyi minden más - színikritikus is, aki sohasem támadt durva szavakkal szerencsétlen színházunkra, s még a vígjátékokat, az operettet sem ostorozta habzó szájjal, mint tették azt sokan akkortájt. Az Életjel munkásságát is segítette. Életében nagy pillanatai voltak, bódító pillanatai. Bölcs cikkeit olvasván olyan érzete támadt az embernek, mint mikor érett, nemes bort kortyolgat. Szabadka büszke lehetett, lehet ma is, hogy ilyen újságírója volt...
Már 19 éves fejjel Soós Tibor álnéven publikált, 1934 és 1936 között az ifjúsági Híd, az årtűz munkatársa volt, írásai jelentek meg a Hétről Hétre hasábjain, a Kalangyában és a Jugoszláviai Magyar Újságban. A második világháború után a Szabad Vajdasághoz csatlakozott Laták Istvánnal és Sulhóf Józseffel együtt. A lap nyelvi gondozását végezte. 1947-ben egy elbeszéléssel szerepel a Téglák, barázdák című antológiában, 1948-ban a Híd novellapályázatának első díját nyert meg Mérgezett eperpálinka című munkájával.
Művei: Gyeplő és zabla, elbeszélések, Újvidék, 1962; Árnyék a Tiszán, regény, Újvidék, 1966; årtűz fényében, Szabadkai folyóiratok, könyvek, tanulmányok, Szabadka, 1969; Vendég Bergengóciából, elbeszélések, Újvidék, 1971; Szabadkai sajtó 1848-1919, tanulmányok. Szabadka, 1973; Erzsébetlaktól Maglajig. Kizur István életrajza, Szabadka, 1974; Szabadkai sajtó 1919-1945, tanulmányok, Újvidék, 1979. Munkáit többen elemezték: dr. Bori Imre, Herceg János, Hornyik Miklós, Lévay Endre, Dér Zoltán, Lőrinc Péter, Vajda Gábor, Kalapis Zoltán stb. Különösen értékes két kötete a szabadkai sajtó történetéről. Szellemi életünk teljesen ismeretlen tevékenységeinek eredményeit tárta fel Kolozsi Tibor. Emlékőrző a két könyv a maga rengeteg anyagával. A szerző alapos áttekintést adott a nyomtatott napilapokról, folyóiratokról, társadalmi-politikai kiadványokról, irodalmi és egyházi újságokról...
Az íróról, megszállott kutatóról, aki az årtűz fényében című könyvében a szabadkai folyóiratok és könyvek sorsát örökítette meg, dr. Bori Imre a következőket írja A jugoszláviai magyar irodalom rövid története című könyvében: ,,Kolozsi Tibor (1915-1980) a szépirodalmi igénnyel megírt dokumentumriport műfaját vitte tovább, és a lírai történetírás egy változatát teremtette meg az Erzsébetlaktól a Maglajig című könyvében.' Bővebben azonban dr. Bori Imre - ki tudja, miért - nem foglalkozott Kolozsi Tibor munkásságával, meglehet, hogy nem felelt meg valamiféle ,,értékrend”-nek, többen azonban tudják, hogy Kolozsi Tibor emberként és újságíróként, alkotóként nem veszhet el a becsületes emberek lelkének labirintusában. Saját kezűleg gyújtott őrtüzeket...