Skip to main content

Kovács Jolánka

író
műfordító
szerkesztő
1958. március 13.

Kovács Jolánka 1958. március 13-án született Nagybecskereken. Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett oklevelet. Muzslán él, a helybeli Szervó Mihály Általános Iskola könyvtárosa, a muzslai Sziveri János Művészeti Színpad művészeti vezetője.

1994–1998-ig a Hét Nap mellékleteként megjelenő Bánáti Újság munkatársa, 1998–2002-ig a Családi Kör munkatársa volt. 2005–2009-ig a muzslyai Zeppelin Rádió Körtemuzsika című gyermekműsorát szerkesztette. 2004–2016-ig a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat lektora és szerkesztőségének tagja volt.

1980-tól 1998-ig magyar anyanyelvápoló tanár a Testvériség-egység  Általános Iskolában Erzsébetlakon. 1998 és 2000 között anyanyelvápolást tanít a muzslai Szervó Mihály Általános Iskolában, ahol 2000 óta iskolakönyvtárosként dolgozik.

Eddig két novelláskötete, egy mesekötete és tizenhét műfordításkötete látott napvilágot (szerbről magyarra, és magyarról szerb nyelvre fordít).

Novelláit, műfordításait vajdasági, szerbiai, magyarországi, felvidéki és romániai folyóiratok közölték.

 

MŰFORDÍTÁSOK:

Atila F. Balaž: Prelomljeni hleb (Megtört kenyér. Balázs F. Attila szerb nyelvre fordított, válogatott versei). Libertatea, Pancsova, 2012.

Karolj Felinger: Poniznost (Fellinger Károly Alázat című verseskötetének szerb nyelvre fordítása). Sziveri János Művészeti Színpad, Muzsla, 2013.

Manolis Aligizakis: Svest (Eszmélet. Manolis Aligizakis görög-kanadai költő magyarról szerbre fordított versei). Sziveri János Művészeti Színpad, Muzsla, 2015.

Atila F. Balaž: Metamorfoze Kazanove (Balázs F. Attila Casanova átváltozásai c. novelláskötetének magyarról szerb nyelvre való fordítása). Sirm Kiadó, Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica), 2015.

Manolis Aligizakis: Nabori sećanja (Az emlékezés redői. Manolis Aligizakis magyarról szerb nyelvre fordított versei). Sziveri János Művészeti Színpad, Muzsla, 2016.

Nandor Gion: Kormorani se još nisu vratili (Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza c. ifjúsági regényének szerb nyelvre való fordítása). Prometej Kiadó, Újvidék/Gion Nándor Emlékház, Szenttamás, 2016.

Nandor Gion: Rafal za jednog crnog bivola (Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért c. ifjúsági regényének szerb nyelvre való fordítása). Prometej Kiadó, Újvidék/Gion Nándor Emlékház, Szenttamás, 2018.

Milan Dunđerski: Pesnik je poput Prometeja – A költő akár Prométheusz (Milan Dunđerski verseinek magyar nyelvre való fordítása). Prometej Kiadó, Újvidék/Szenttamási Népkönyvtár, 2018.

Nandor Gion: Klavir iz belog dvorca (Gion Nándor: Zongora a fehér kastélyból c. ifjúsági regényének szerb nyelvre való fordítása). Prometej Kiadó, Újvidék/Gion Nándor Emlékház, Szenttamás, 2019.

Nedeljko Terzić: A platánsor végén (Nedeljko Terzić válogatott verseinek magyar nyelvre való fordítása). Sziveri János Művészeti Színpad, Muzsla, 2019.

Atila F. Balaž: Lov na lepotu (Szépségvadászat. Balázs F. Attila válogatott verseinek szerb nyelvre való fordítása). Alma Kiadó, Belgrád, 2019.

Šandor Halmoši: Posle ćutanja (A hallgatás után. Halmosi Sándor válogatott verseinek szerb nyelvre való fordítása). Alma Kiadó, Belgrád, 2019.

Peter Demenj: Žudnja i vreme (Vágy és idő. Demény Péter válogatott verseinek szerb nyelvre való fordítása). Alma Kiadó, Belgrád, 2020.

Ištvan Turci: Kosmičko platno (Kozmikus vászon. Turczi István prózaverseinek szerb nyelvre való fordítása). Alma Kiadó, Belgrád, 2020.

Nedeljko Terzić: Robaj és csend (Nedeljko Terzić Huk i muk c. verseskötetének magyar nyelvre való fordítása, Balázs F. Attilával közösen). AB-ART, Pozsony, 2015.

Miomir Milinković: Az ember és a vers (Miomir Milinković válogatott versei magyar nyelven). AB ART, Budapest, 2020.

Duška Vrhovac: Memento vivere (Duška Vrhovac válogatott versei magyar nyelven).  AB ART, Budapest, 2020.

 

TANKÖNYVEK:

Anyanyelvápolás az általános iskolák 6. osztálya számára. Tankönyvkiadó Intézet, Belgrád, 2018.

Anyanyelvápolás az általános iskolák 7. osztálya számára. Tankönyvkiadó Intézet, Belgrád, 2019.

Anyanyelvápolás az általános iskolák 8. osztálya számára. Tankönyvkiadó Intézet, Belgrád, 2020.

Kiadványok
További publikációk
Gion Nándor Ma éjjel…; Csillagok minden színben II.; A hatodik ujj (fordítások). In: Nandor Gion: Priče iz Keglovićeve ulice. Forum Könyviadó Intézet, Újvidék, Gion Nándor Emlékház, Szenttamás, 2012.
A Defurcsa család. In: Bence Erika, Sági Varga Kinga (szerk.): Hihetetlen mesék könyve. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2013.
Szőcs Géza, Petőcz András, Balázs F. Attila, Thiele-Csekei Enikő, Lennert Tímea, Grete Tartler, Igor Ursenco, Salem Zenia és Alexandru Petria verseinek fordításai. In: International PEN Multilingual Anthology. AB-ART, Pozsony és Hungarian PEN Club, 2012.
Jelena Lengold: Arisztotelész tér c. novellájának fordítása. In: Storm: the beginning. Spolok Anima Társaság/OZ Vanellus, Pozsony, 2017.
Az ijedős asszony meg az ijedős ember; Rebeka. In: Storm: stop hate! Say NO to extremism!. OZ Špica, Vásárút, 2019.
Műfordítói est Muzslán: Bata János és Túri Gábor az irodalomtolmácsolás mikéntjéről. In. Családi Kör. 1996. május 16.
Szakirodalom az alkotóról
Elolvasom
Minden fenyegető: az ágy, a lepedő, a virradat

Minden fenyegető: az ágy, a lepedő, a virradat

Kovács Jolánka: Takard ki a kakadut. AB-ART, Pozsony, 2011

Kovács Jolánka leplezetlenül női szemszögből szemléli és mutatja be az őt körülvevő világot. Annak a női életelvnek, amit látszólag ő is követ, megvan a történelmi és kulturális beágyazottsága, szabályrendszerként működik, ami szerint a nő a történelem során, a világ eredetéről szóló mítoszok értelmezésében, az, aki odahaza ül, aki megőrzi az értékeket és a családi tűzhely melegét, semmiképpen sem pusztít, hanem világra hoz. Ápol, gondot visel, türelemmel várakozik. Meglehet, hogy Kovács Jolánka első személyű elbeszélője is ilyen princípium melletti életvitelre rendezkedett be, de körötte megváltoztak a viszonyok. Otthonülő ugyan az elbeszélő, a szoba, a ház és a kert tartozik hatósugarába, középpontban az ággyal, aminek a normális jelképértelmezés során a legvédettebb kuckót, a nász, a szülés és a halál helyszínét kellene jelentenie és megjelenítenie, de ez esetben a fekhely oltalmazó helyett fenyegető szerepet ölt: nyomtalanul elnyeli a férfipartnert, lázban égeti el az elbeszélőt. A férfiak eltűntével, távozásával, a nő lelki életéből távol maradásukkal beáll valamiféle változás: olykor felszabadító, olykor megsemmisítő energiákat mozgósít nem ott létük.

 

 

Az elbeszélő különösen érzékeny a színekre, a két személyre és együttlétük terére leszűkített narrációjába betüremlik a teljes színskála, a kolorit hordozóival egyetemben szinte jelképes motívumként képződik meg, megtörténik, hogy a szín tárgytól függetlenül hatja át az elbeszélő szólamát, ám legkevésbé impresszióként, hanem önálló, leképezhetetlen, de mégis jelen lévő lelki entitásként, amely befolyásoló, meghatározó, követelőző jelen nem valóként irányít nőt, női elbeszélő szólamot egyaránt.

 

A női szólam meghatározó, de nem kizárólagos Kovács Jolánka Takard ki a kakadut című novelláskötetben. Nemet váltó elbeszélője kisfiúként is megszólal, mert ezáltal jut legközelebb az elbeszélés szempontjából fontos naiv perspektívához, de követelőző libidójú férfiként is megszólal, ám az elbeszélt történetnek a férfi és nő viszonyán, és annak szociális összefüggései kapcsán a nő szexuális kiszolgáltatottságáról ad számot, amire máshol nőelbeszélőként is visszatér.

 

A szerző erénye, hogy az említett naiv látószögből beszélő szövegén átüt az éles megfigyelés, a pontos helyzetfelismerés, a világ gyermeki, őszinte megismerésének tapasztalata. A Lepedők mögött ciklusban a több elbeszélő által is elmondott gyermekhalál valós eseményalapra utal, annyira nyomatékos a narráció szociográfiai megterheltsége, hogy nehezen vélhető fikciós prózának. Kovács Jolánka kétségtelenül hiteles megjelenítő. Meg jó elbeszélő. Az a kis vakarcs című monológja remek pszichonovella, majdnem átcsúszik horrorba, de az elbeszélő megtartja a történetet a női lélek furcsa, szülés előtti és az azt követő traumáinak életes megjelenítése szintjén. A női lélek, az érvényesülő vagy éppen nem működő feminin életelv mellett a regionalizmus is teret nyer narratív világában, abban az értelemben, ahogy az elbeszélés helyhez kötődése megképződik a Herceg János–Majoros Sándor–Sándor Zoltán elbeszélései mentén kijelölhető prózavonulat sorában. A lokalitásra épített varázslatos, babonás világba leginkább a Virradat című novella révén tekinthet be az olvasó: „És akkor napokig nem pirkadt, a csillagok napokig nem hunyhatták le kialvatlan szemeiket, s egyre inkább nehezülő szemhéjaik mögül fáradtan, megadó engedel­mességgel ontották lassan halványuló fényüket. A hold, sápadt melléből időnként hangtalanul előtörő sóhajjal, tehetetlenül, valódi úticél nélkül úszkált közöttük, s ezüstös testével egy-egy pillanatra hozzájuk simulva, hasztalan próbálta őket vigasztalni, mert a sötét, komor éjszaka minden éjjel, hatalmas, fekete szemöldökeit összehúzva, óriási, gyászos testéből, tompa, egyre hal­kuló morajjal, újabb éjszakát vajúdott ki magából, s az égbolt ilyenkor újból és újból meghasadt, feketén vér­ző, feneketlen méhébe űzte a hajnalt, a felkelni vágyó, már-már derengő, halványsárga sugaraival magát felfelé könyörgő napot.”

 

Az idézett részletből úgy tűnhet, Kovács Jolánka prózája a lírai megjelenítés síkján működik. Félrevezető feltételezés, mert éppen ezen a területen mozog legbizonytalanabbul. Jeleztem, egyértelműen jó elbeszélő, viszont a történet nélküli prózájából hiányzik az atmoszférateremtés azon kiegyensúlyozottsága, amely életessé teszi a történetelvű írásait. A hangulat átadásának aránytalansága a Forrón, alatta című ciklus lírai prózájában mutatkozik meg: az írások terjengősek, a jelzők túlhajszoltak, a metaforák üresek, nem jön át általuk se hangulat, se érzés, se érzelem, se líra – pedig Kovács Jolánka hősei tudnak szeretni és tudnak gyűlölni, érzelemdús életet élnek. Amennyiben ez a ciklus kimaradt volna az egyébként feszesre vont szerkezetű kötetből, azzal fejeztem volna be ezt az ismertetőt, hogy Kovács Jolánka hiteles megjelenítő, nagyszerű elbeszélő, és kiválóan megkomponálta első kötetét.

 

Mégsem ezzel zárom soraim, noha pontosan így gondolom, hanem afeletti töprengéssel, hogy az ötvenhárom éves – nem indiszkréció, ezt maga árulja el a kötet hátsó borítóján – szerző eddigi, nem szerény publikációs produkciójára nem valamelyik hazai kiadó figyelt fel, hanem a Felvidéken élő Balázs F. Attila AB-ART kiadóháza. Elgondolkodtató, de nem baj. Így ez a kötet egyike lett a magyar irodalom belső, regionális átjárhatósága és egységes vérkeringése bizonyítékainak.

Elolvasom
Sanyarú gyermeksorsok
Szerző

Sanyarú gyermeksorsok

Kovács Jolánka: Jajistenem

 

Miként lehet „szépen” írni a szellemi és gazdasági kilátástalanságban, érzelmi mélyszegénységben élő gyermekek mai, szociálisan érzéketlen körülményeiről, amilyenekben még manapság is sok százan nőnek fel, úgy, hogy az mégse tűnjön annyira elképesztően elviselhetetlennek? Csakis olyan módon, ahogy azt a kisgyermekek saját maguk is teszik! Egy nagy adag naivitással, hiszékenységgel, kiszépítéssel megfűszerezve, azaz az iskolai nagydolgozatok sajátságos diáknyelvén, vagy Fekete J. József szavaival élve: alulstilizált gyermekmonológok segítségével. Kovács Jolánka Jajistenem című novelláskötete a XXI. század szinte dickensi gyermekhőseinek sajátságosan ingerszegény, tengődő-vergődő, sokszor erőszakkal teli életsorsaival foglalkozik. E nemrég megjelent könyve olyan mindennapi mélységeket érint, amilyenekről nem akarunk tudomást szerezni, olyan gyermekekről ír, akiken könnyebb keresztülnézni, vagy rosszabb esetben, mint ahogy a novellákban itt-ott meg is történik, akiket könnyebb gúnnyal illetni, kinevetni, lemaflázni, sőt megvádolni, mint segíteni rajtuk.

A kötet novellái külön-külön, önmagukban is megfestik a gyermekek és a körülöttük, mellettük ténfergő elveszett felnőttek kilátástalan, szomorú, olykor tragikomikus, máskor veszélyes, anyagilag és érzelmileg szűkös életterét. Bizonyos novellák füzérré állnak össze, mint a Bendzsó panasza és az Icuka panasza, vagy még inkább a Pedig bírom a verést, Egy nagy körte, Sajtos szalámi, Apa nem című novellák, amelyek ezáltal még hatványozottabban, szinte elképesztően elviselhetetlenné teszik a megírt gyermeki sorsokat. Ez a módszer, a más-más látószögből megközelített azonos téma, technikai megoldás tekintetében a híres, Oscar-díjas Akira Kurosawa japán filmrendező A vihar kapujában című filmjével vonható párhuzamba. Manapság Quentin Tarantino filmrendező alkalmazza szeretettel ezt a megoldást, bár ő már a film új lehetőségeit kihasználva, párhuzamosan, a képernyőt felkockázva, időbelileg párhuzamosan futtatja le egymás mellett a történeteit, ami az irodalomban nem igazán valósítható meg. Kovács Jolánka nagyon átgondoltan és visszafogottan alkalmazza az említett megoldást, ám pont ez a mértékletesség segíti a novelláskötet történeteinek filmszerű pergését, valamint drámai ívelését.

Annak ellenére, hogy a novellák nyelvezete szinte lebénítja az írói kifejezőkészség lehetőségeit, maguk a történetek, a „nyelvi együgyűségük” mellett is lebilincselőek, és egyben döbbenetesek is, még úgy is, hogy nincs bennük semmilyen hatásvadász trükk. Maguk a novellák lineáris lefolyásúak, amelyekben a család, a társadalmi állapotok, a torzszülött körülmények határozzák meg a gyermek és felnőtt szereplők viselkedését, tetteit, gondolkodását, lehetőségeit, és általában elhibázott döntéseit. Kovács Jolánka teljességre, hitelességre törekvése rávilágít arra, hogy a konfliktusok, problémák eredete épp a társadalom, a család, az oktatási rendszer működési zavaraiban kereshető; a szerepbéli egyenlőtlenségek, az anyagi korlátok, a gyerekek problémái, kényszerpályán való mozgása, magatartási szempontból elfogadhatatlan cselekedetei, a sivár körülményekben, a különféle családon belül feszülő érzelmi ellentmondásokban, a sekélyes előítéletekben gyökereznek.

A novella szereplői a mai világ hétköznapi figurái, mindennapi gyerekek – „típushősök”, akik lehetetlen helyzetek között egyensúlyoznak. Sorsuk – elsősorban a körülöttük lévő világ – nem teszi lehetővé, hogy győztessé nemesedjenek. A világ keserű hétköznapjainak meggyötört szereplői ők, nem különlegesek, nem alkothatnak nagyot és maradandót – bár némelyikükben szinte túlteng ez a szándék, még sincs rá lehetőségük. Egyedül a Kis kígyó című novella ad egy ideig némi reményt arra, hogy legalább egy történet, a sok közül, másképp is végződhet, és tényleg, a többihez viszonyítva itt kevésbé fanyar a vég, de ettől a novellától sem derülhetünk jobb hangulatra.

Mindazok, akik gyermekekkel foglalkoznak, azok érezni fogják, hogy nem csupán realisztikus stílusban megírt novellákat, történeteket tartanak a kezükben, hanem sajnos, a mindennapi valóságban bármikor előforduló valós helyzetekről, sorsokról olvasnak. Ez nemcsak novelláskötet, hanem igazi szociográfia mű. Mindenkinek ajánlom, mind irodalmi, mind jelenkori társadalomkritikai szempontból is!

Ha elolvassuk a novellákat, és szembesülünk a történetekkel, talán a változtatáshoz való erőt is megtaláljuk önmagunkban!

Elolvasom
Kisgyermekek panaszai
Szerző

Kisgyermekek panaszai

Kovács Jolánka: Jajistenem. Sziveri János Művészeti Színpad, Muzsla, 2013

 

Kovács Jolánka szociálisan érzékeny szerző. Jajistenem című novelláskötetében mély empátiával közelíti meg társadalmilag hátrányos helyzetben élő gyermekhőseit, akiknek világát az állandó nélkülözés, a felnőttek nézeteltérései, az egyik szülő hiánya, a közösségen belüli kirekesztettség, betegségek, nem ritkán halálesetek jellemeznek. A szerző ügyesen elkerüli az általa feldolgozott témákban rejlő buktatókat: a pátoszt és moralizálást, a novellákat átható gyengéd humor segítségével a legkomorabb helyzetekben is szellemes tud maradni. Sohasem ítélkezik, csak ábrázol. Hősei szociális körülményeinek ábrázolásában merül ki ítéletmondása. Prózaírónak ez éppen elegendő.

A muzslai iskola könyvtárosaként Kovács Jolánka sok időt tölt a legkisebbek között, így első kézből merít(het)i témaötleteit, testközelből ismeri hőseit, azok gondjait, családi hátterét, szociális helyzetét. A könyvtáros néni nyitottságának köszönhetően a könyvtárba betérő gyerkőcöknek könyvkölcsönzés mellett alkalmuk adódik más hangnemben elbeszélgetni egy felnőttel, mint ahogyan azt otthon a szülőkkel vagy órán a tanítóval és tanárokkal megszokhatták, ami lélektani szempontból mindenképpen a javukat szolgálja. Még többet nyer ezekből az őszinte beszélgetésekből azonban az író, aki a gyermekek kitárulkozásából, észjárásuk, gyermekinek sokszor aligha nevezhető gyermekviláguk megismeréséből sokat megtudhat a gyermeklélekről, legyen szó az áhított szeretet folyamatos hiányáról, a csonka családon belüli élet nehézségeiről, vagy a mélyszegénység kínjairól.

A kötetbe foglalt novellák gyermekhősei mindegyikének megvan a maga egyéni gondja és küzdelme. A nagycsaládban élő kislány nagyobb lakásról ábrándozik, ahol nem kell majd a szüleivel és testvéreivel egy helyiségben nyomorognia alváskor; a differenciált oktatásban részesülő gyereket zavarja, hogy társai hülyének nézik; a válni készülő szülők gyermeke édesapja és édesanyja állandó veszekedéseitől szenved; a szomszédok csomagtartójába bújt kisfiú arról álmodozik, hogy az ő gyermekük lehetne, hiszen édesanyja, aki „összeszedte”, nem foglalkozik vele a kellő mértékben; a guberálásra kényszerített kölöknek pedig a szégyenérzettel kell szembesülnie. A kötet a korosztályos problémák tárgykörét is feszegeti, említést tesz az első szerelemről és a szexualitásról, az iskolai erőszakról és verekedésekről, akárcsak a szociális helyzetből eredő hátrányos megkülönböztetésekről. A kötet több helyen foglalkozik a halál, a halállal kapcsolatos szokások, az elmúlás tudatosodásának kérdésével is. Legyen szó az alig néhány hónapos kistestvér, a rokonfiú vagy a nagyszülő temetéséről, esetleg az édesanya öngyilkossági kísérletéről, a gyermekhősök mindig értetlenül állnak a felnőttektől hallott szavak, és a halálról megtapasztalt tények közti különbségek előtt.

A legtöbb novella szabályos gyermekmonológ, amelyben a főhős kislány vagy kisfiú a szerzőnő által kreált, alulstilizált nyelven mondja el történetét, gyermeki naivitással csodálkozva vagy szörnyülködve a felnőttek világának furcsaságain, de azokban a darabokban is, amelyeket felnőttek vagy a mindentudó narrátor mesél el, a lényeg a gyermekeken van. A prózák nem ritkán szinte tárcára jellemző módon közvetítik a hősök mindennapi, életszerű gondjait, mint amilyen a tartozás a tejért vagy az elhasznált villanyáramért, de szó esik az egyre inkább elszaporodó betörésekről is, ami miatt a magukat veszélyeztetve érző emberek ellenszenvet éreznek a doslákok és a cigányok iránt.

Kovács Jolánka valóságprózájában a helyi nyelv- és észjárás is jelentős mértékben tetten érhető, így a kötet szociográfiai olvasata is számottevő. Az írónő sok helyi különlegességet és szokást visz bele novelláiba, sohasem öncélúan vagy hivalkodóan, hanem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy szóhasználatában is visszaadja hősei gondolkodásmódját és világnézetét, például a gyereket bumbussal riogatják, halálesetkor „elmennek a házhoz”, az anya pedig azt javasolja fiának, hogy vegye el a lányt, akit teherbe ejtett, hogy őt ne átkozza senki. A helyi jellegzetességek közé sorolandó a multikulturalizmus evidenciája is, ami úgyszintén fontos mozzanata a novelláknak. Az elbeszélő gyerekek számára magától értetődő, hogy szerbek közt élnek, vannak szerb ismerőseik, és ővelük másképpen kommunikálnak. Két történetben éppen a többnyelvűség generálja a konfliktushelyzetet, a gyerek elkeseredését, amikor a szerbül beszélő felnőttektől olyat hall, amit nem neki szántak, viszont nyelvismeretéből kifolyólag megérti az adott szituációt, ami tájékozottsági téren hasznára van, de érzelmileg semmiképpen sem tesz neki jót.

A szerző Takard ki a kakadut című, ígéretes első prózakötetéhez viszonyítva a Jajistenem sokkal egységesebb és kiforrottabb mű. Egyes novellák egymásra épülnek, és párbeszédet folytatnak egymással, néhány esetben az írónő ugyanazt az élethelyzetet több megközelítésből is elmondja, aminek köszönhetően az önmagukban is helytálló darabok, kiegészítve egymást, sokkal komplexebb képet tárnak elénk. A kötetnek komolyabb észrevételként egyedül az róható föl, hogy megtévesztő a Gyereknovellák műfajmegjelölés, hiszen az összegyűjtött novellák még véletlenül sem a gyerekeknek szólnak, ahogyan azt a megjelölés sugallja, hanem a gyerekekről. Ettől eltekintve, nyugodtan leszögezhető, hogy a hátrányos helyzetben élő gyermekek panaszainak lejegyzőjeként Kovács Jolánkának sikerült szociográfiai, gyermeklélektani és esztétikai értelemben egyaránt hiteles és figyelemre méltó alkotást létrehoznia.

 (Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)

Elolvasom
Tekeredik a mese
Szerző

Tekeredik a mese

Kovács Jolánka: Rétesország meséi

 

Kovács Jolánka Rétesország meséi című könyve üde, mutatós és vagány, amilyennek egy frissen megjelent mesekönyvnek lennie kell. Hát még ha az a mesekönyv nem akárhová, hanem egyenesen Rétesországba kalauzol! Az álmok, a vágyak, a haspártiak és a fantázia birodalmába, ahol ugyan minden emlékeztet egy kicsit a mi földi világunkra, de azért minden egy kicsit másmilyen. Szegény legények, dölyfös főbérlők, civakodó házaspárok, elkényeztetett gyerekek, szégyellős lányok, különc kismalacok és izgága orrok ugyan itt is, ott is fellelhetők, de Rétesország, a maga fahéj illatú, porcukros, diós-mézes-barackos világával, mégiscsak meseszerű, elvégre ki hallott már olyant, hogy az ember reggel, délben és este is csak rétest ehessen: tekeredőst, végtelent – márpedig Rétesországban ez a helyzet. Mindenki rétessel tömi magát és közben unottan néz ki a fejéből. Azaz mégsem. Rétesevés közben mindenki az ország akarnok és fennhéjázó királylányának, Álmatag Álmalindának újabb és újabb szeszélyei hallatán álmélkodik és hőzöng, a királylány ugyanis utolérhetetlen a hajmeresztő kívánságok kiötlésében. Apja alig győzi teljesíttetni a sok furcsa kérést, ámbár ő is, ahogy minden valamire való lányos apa, lesi leánya kívánságait, és királyi korona ide, egy tisztességben megőszült bölcs belátása oda, hagyja, hogy a lánya a fejére másszon, sőt a maga módján asszisztál is neki ebben. Az öreg király egyetlen életcélja ugyanis, hogy a lányát boldognak lássa. Egy napon azonban teljesíthetetlennek tűnő kívánság hagyja el Álmatag Álmalinda száját, mely kívánságnak köze lesz holmi rigójancsihoz és krémeshez. De hagyjuk az édességeket, réteseket és béleseket, pékségeket és cukrászdákat, ne borzoljuk a kedélyeket, ehelyett inkább Kovács Jolánka ízes és csavaros meséire összpontosítsunk, a kilenc történetre, amelyek jelen mesekönyvében megjelentek. Mindegyik mese más és más, van köztük népmesei ihletésű, falusi adomákra hajazó, gyermekpszichológiai indíttatású, abszurdba hajló történet, és parabola is. Mindegyik sajátos tükörként működik – aki a mélyükbe néz, önmagába lát, s miközben szórakozik a meséket olvasva, kissé meg is rendül. Amint elszáll a porcukor és leolvad a csokimáz a rétesországi történetekről, az életszerűségük válik hangsúlyossá, és a társadalmunkban tapasztalható visszásságokkal szembesítenek. Felnőttes mesék gyerekeknek, netán gyerekes mesék felnőtteknek? Nehéz meghatározni. Mindenesetre több dimenzió fejthető fel belőlük, ilyeténképpen gyerekolvasók és felnőttolvasók is megtalálhatják bennük a nekik szóló üzeneteket, bölcsességeket.

A mesebeli réteseknél talán csak Kovács Jolánka történetei tekervényesebbek és Péter László illusztrációi változatosabbak. A humoros, karakteres rajzok markáns képi világot teremtenek Rétesország meséihez. Egyszerre idézik meg gyerekkorunk mesekönyveinek látványvilágát és a Magyar népmesék rajzfilmsorozat népi motívumait, kiegészülve a jellegzetes Péter László-i karakterjegyekkel. Meseíró és képzőművész összehangolt munkájának lenyomata a Sinkovits Péter által szerkesztett, és a zEtna kiadó gondozásában megjelent mesekötet.

Díjak, ösztöndíjak