„Amikor kialvatlanok vagyunk, s továbbrohanunk”

Kubát Gábor: Kenyér és bor, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2010

Az anyag nem semmisül meg, de nem is alakul át, hanem szétesik – alapelemeire bomlik fokozatosan fel. Kubát Gábor kisprózákat tartalmazó kötete nem egy állandó, de nem is egy változó/alakuló világot hoz létre, hanem egy olyat, amely leépül, amely felbomlik, amely magába omlik, amely önnön súlya alatt roskad minden szövegtest során egyre inkább össze.

A kötet a minimalista próza azon vonulatához tartozó novellákból, tárcákból épül fel, amelyek az introvertált szubjektum körköröző, önmagából kiutat nem találó, önmagába visszatérő tematikai síkjaival manipulál. A szövegek közül szinte egyik sem lépi át az én-elbeszélő magánszférájának határát, minden építés, minden rombolás befelé, az ÉN egyre duzzadó belterének terepére irányul, és az írás aktusa is akárha a visszaemlékezéseket, az emlékekkel való vívódásokat, a múlt terápiaszerű újraélését hivatott volna nyugtázni. A szövegekben minden, ami az ÉN demiurgoszi hatályán kívül esik, viszonylagossá lesz. A képlékeny, és megszólításaiban osztódó TE, a narratívákban osztódó Ő, a tér és idő egymás jellemzőivel való meghatározása, valamint a szubjektumon és sokszor a cselekményen való kívül helyezése csak példák erre. A szövegegészek vonalvezetése is ezzel megegyező módon rendkívül öntörvényű, és megszólalásmódja is olyan szeszélyes, hogy az életrajziságon kívül helyezkedő valóságelemek szövegezése feloldódik az olvasó szeme előtt.

Ugyanakkor magát a novella műfaját is sajátos, rendhagyó módon kezeli, előttünk fordítja azt ki. A konfliktus sokszor nem a narráció, hanem a vélemény, a véleményütköztetés mentén fejeződik ki, majd oldódik is meg. Az asszociációs láncok sokszor tudatfolyamszerű használata általában már a felütésben magával ragad, viszont annak rendre a közepébe csöppenünk. A szöveg úgy építkezik, hogy az eredendő ingert, az asszociáció kiindulópontját csak a zárlatban ismerjük meg, átemelvén így az asszociáció pusztán ornamentális és szüzsét erősítő funkcióját az immáron konkretizálódott fabulába. Érzésvilágát tekintve az olvasó számára alig látható, ám helyenként felbukkanó, mélyen megindokolt düh és a mindenen felülkerekedő, minden érdeket leértékelő mosoly különös egyvelege dominál, amelyet talán az álmokon, a szürrealizmuson, a neuraszténián, a hipnózison, a zenén keresztül közelíthetünk meg legjobban – valahol a szöveg tipográfiájának nyelvén túl.

A kötet a Gemma Könyvek 41. darabjaként, a Forum Könyvkiadó fiatal alkotók kéziratpályázatának 2009. évi díjnyertes munkájaként hagyta el a nyomdát. Elolvasásra olyanoknak ajánlom, akik nem tudnak szabadulni azoktól a szerepektől, melyeket rájuk testáltak, és melyeket alakítani, értelmezni, megtapasztalni, de még felpofozni sem lehet. Szerepek, melyektől szabadulni is képtelenség, s megírásuk terepe is csak valahol távol, a földcsuszamlások és a mindent lassan elsimító hullámverések végtelenben összeérő egyeneseinek metszéspontjában lehet.

Második eljövetel

Még soha nem jártam az F-ART Galériában. A város központjától távol eső, alternatívnak is mondható kiállítótérben kerültek a falra Kubát Gábor képei. Önálló tárlata a Második eljövetel/Second Coming/Drugi dolazak címet kapta, utalva az evangéliumokra, János jelenéseire, valamint arra, hogy a festőnek ez a második kiállítása.

A műveket az alkotó az elmúlt huszonöt év terméséből válogatta össze, festményeket, rajzokat és grafikákat láthatott a megnyitó közönsége. Nem egy összefüggő sorozatról van tehát szó, sokkal inkább a különböző alkotói korszakok kaptak főszerepet. A kiállítást Kerekes Sándor festő nyitotta meg.

Kubát Gábor az inspirációt több forrásból meríti, hatnak rá a taoista tanok, az irodalom és a zene is.

— Az igazi, új festészeti korszakom 2007-ben kezdődött ezzel a falon is látható pasztellképpel, utána rögtön áttértem az olajra. Leginkább a pszichedelikus ’50-es, ’60-as évek művészete hatott rám, és persze Klimt, az én képeimen az arany azonban nem ünnepélyes hangon szólal meg, sokkal inkább mutatja meg a társadalmunk minden szegletében jelen lévő, undorító, piszkos aranyat — mondta a festő. 

Kerekes Sándor Kubát Gábor második világrajöveteléről, művészeti világba jöveteléről beszélt, kiemelve, hogy a festőnek csak egy opusa van.

— Az alkotási folyamatot nem lehet széttépni. Egy végtelenül intelligens és termékeny emberrel állunk szemben, huszonöt év válogatásának egy részét már láthattuk Palicson 2018-ban. Egy érzékeny alkotóról beszélünk, akinek az írás, a könyvolvasás és a festészet a három fontos foglalkozása. Hogy éppen melyik kerül előtérbe, az nem tőle függ. Olyan művész, aki éjjel-nappal alkotna, önmaga levezetésébe néha belefárad, és megáll, hogy finom jazz-zenét hallgasson. Önmagában küzd, évek hosszú során át, s ez a képeken is látszik — pozitív értelemben. Szereti és tudja is, amit csinál. Sok festő volt rá hatással: Mauriac, Dalí és Vasarely, de a Bosch+Bosch csoport is, ami különösen a kisebb méretű alkotásokon látható, melyek nagy teret foglalnak és kívánnak. Nemes István festőművész volt az, aki beavatta Gábort a színek világába, ahonnan ő árnyakat húz ki, Salvador Dalí abban segítette, hogy felrúgjon minden szabályt, s eltávolodjon tőlük. Nemes egy végtelenül érzékeny festő volt, utolsó munkáival a mennyekbe szállt fel. A festők megérzik a dolgokat. Finom, pasztellszerű gondolatmenetet vezet végig olajjal, szinte az egekbe kívánkozik. Kiszalad a képből, mégis egységes egészet ad — zárta szavait Kerekes.

A kiállítás anyagát az elkövetkező két hétben tekinthetik meg a szabadkai F-ART Galériában.

Huszonöt év lenyomata a vásznon

Kubát Gábor kiállítása a szabadkai F-Art Galériában

Kubát Gábor Második eljövetel című kiállításának megnyitóját pénteken rendezték meg a szabadkai F-Art Galériában. Az elmúlt huszonöt év alkotásaiból válogatott festményeket, rajzokat és grafikákat tekinthették meg az érdeklődők. Ezek a művész különböző alkotói korszakaiba engednek betekintést. A kiállítást Kerekes Sándor festő nyitotta meg.

– Huszönév válogatását láthatjuk a falon. Annak idején, 2018-ban már ennek egy részét kiállították Palicson. Több képet is láthatunk arról a kiállításról. Egy nagyon érzékeny festőről van szó, akinek több foglalkozása is van. Ez az írás, az olvasás és a festészet. Hogy melyiket teszi első helyre, az nem tőle függ. Hatással volt rá Mauriac, Dalí és Vasarely – emelte ki Kerekes Sándor. Mint hozzáfűzte, Kubát Gábor alkotásain a Bosch+Bosch csoport hatását is felfedezhetjük, különösen a kisebb méretű rajzokon, grafikákon, amelyek hatalmas teret kívánnak, és nagy teret uralnak. Szerinte Dalí abban segítette a művészt, hogy felrúgta a szabályokat, és új világot épített fel, akárcsak Vasarely és a Bauhaus is. Emellett Nemes István festőművész hatása is érezhető a munkáin, különösen a színhasználat tekintetében.

Kubát Gábor lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a kisebb méretű grafikáinak többsége a kilencvenes évek végén – a kétezres évek elején készült. A kis méretű rajzokon, Zen-grafikákon, kevés tárgyi jelenet, ám annál több üres hely van. A kiállításon látható festmények stílusukat tekintve eltérnek, hiszen megjelennek a posztexpresszionista és az absztrakt alkotások is. A művek technikája is különböző, mivel olajfestményeket, rajzokat és még egy számítógépes grafikát is láthatunk a kiállításon. A festmények szimbolikája a művész korszakaitól függően alakult, így a zen buddhizmus jelképeitől a macskán és a mindent látó szemen át jutunk a második eljövetel képeiig. Elmondása szerint művészetére a zene, az irodalmi élmények, valamint a taoizmus tanai is jelentősen hatottak.

A kiállítás anyagát az elkövetkező két hétben tekinthetik meg a szabadkai F-ART Galériában.

Magányosan új utakon

Kubát Gábor Második eljövetel című kiállításához

A Szabadka központjától kissé távol eső, rendkívül ízléses, profi módon berendezett és fölszerelt F-art galériában (Zadari utca 10.), amely főként a modern művészetnek ad teret, nemrég zárult Kubát Gábor egyéni tárlata. A fiatal művész két évvel ezelőtti első bemutatkozására a hangulatos palicsi könyvtárban került sor, s mint akkori méltatásomban említettem, alkotásai mindig is a meglepetés erejével hatnak rám merész újszerűségükkel. A zsenikre jellemző módon Kubát Gábor újabb képei sem utánoznak senkit, bátorságról, erőről és hatalmas fejlődésről tanúskodnak. Ezek a művek nem szorulnak a képkeretek közé, hanem kirobbannak belőlük, akkora energia, szellemi tömeg feszül bennük. Érdekes újítás, hogy a megfestett kép, a színek alatt még rajzok is felsejlenek, amelyek a mélyből feltörő gondolatoknak adnak hangot, filozofikus párbeszédbe elegyedve a látogatóval. A művész szándékosan nem adott egyik alkotásának sem címet. Technikája változatos, egyéni, nem lehet besorolni egyik festészeti manír műhelyébe sem. Ő ezen a sztereotípián is túllépett, ami megint csak önállóságára és szuverenitására vall. Ezek a művek az alkotójuknak nemcsak a gondolat- és érzésvilágát tükrözik, hanem a sorsát, sőt azt a lelkiállapotot is, amely az alkotást létrehívta. Ezért is érezzük szemlélve őket azt, hogy hatalmas robbanással kitörnek belőlük a formák, túllépve a megszokott festészeti kereteken.

Mint minden művészt, Kubát Gábort sem kerülték el a különböző festészeti korszakok (pl. a beat és a pszichodelikus korszak), a művészeti divathullámok hatásai, de ő mint önálló gondolkodó, alkotó  ember túllépett rajtuk, átértékelve őket.

Valami még karakterisztikus Kubát Gáborra. Tudjuk, hogy az egyik legtehetségesebb új hangú írónk, költőnk itt, Vajdaságban. Aki az egyik művészeti ágban tud, az a másikban is tud.

Érdekes, hogy Kubát Gábor nem művészettörténészre bízta a tárlatának megnyitását, hanem egy olyan emberre, aki maga is kiváló képzőművész: Kerekes Sándorra, a szabadkai festők doyenjére, aki mélyebben belelát a művészi alkotás természetébe. S aki jó érzékkel megjegyezte: Kubát Gábor festészete az akadémista és a formabontó művészet között foglal helyet, nem csatlakozva egyikhez sem. Habár nagyobb sikere lenne – anyagilag is! – ha bármelyik művészeti csoporthoz társulna. Egy magányos farkas ő, aki utat tör magának a jövő művészetébe.