
Kubát Gábor
A fotó forrása: https://hetnap.rs/cikk/Masodik-eljovetel-34676.html
Az általános iskolát és Pedagógiai Szakközépiskolát 1992-ben Újvidéken végzi. Az ELTE, majd pedig az Újvidéki Egyetem BTK Angol Tanszékének hallgatója. 2002 és 2009 között a szabadkai könyvtár munkatársa. 2009-ben a Forum Könyvkiadó kéziratpályázatának díjazottja.
„Amikor kialvatlanok vagyunk, s továbbrohanunk”
Kubát Gábor: Kenyér és bor, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2010
Az anyag nem semmisül meg, de nem is alakul át, hanem szétesik – alapelemeire bomlik fokozatosan fel. Kubát Gábor kisprózákat tartalmazó kötete nem egy állandó, de nem is egy változó/alakuló világot hoz létre, hanem egy olyat, amely leépül, amely felbomlik, amely magába omlik, amely önnön súlya alatt roskad minden szövegtest során egyre inkább össze.
A kötet a minimalista próza azon vonulatához tartozó novellákból, tárcákból épül fel, amelyek az introvertált szubjektum körköröző, önmagából kiutat nem találó, önmagába visszatérő tematikai síkjaival manipulál. A szövegek közül szinte egyik sem lépi át az én-elbeszélő magánszférájának határát, minden építés, minden rombolás befelé, az ÉN egyre duzzadó belterének terepére irányul, és az írás aktusa is akárha a visszaemlékezéseket, az emlékekkel való vívódásokat, a múlt terápiaszerű újraélését hivatott volna nyugtázni. A szövegekben minden, ami az ÉN demiurgoszi hatályán kívül esik, viszonylagossá lesz. A képlékeny, és megszólításaiban osztódó TE, a narratívákban osztódó Ő, a tér és idő egymás jellemzőivel való meghatározása, valamint a szubjektumon és sokszor a cselekményen való kívül helyezése csak példák erre. A szövegegészek vonalvezetése is ezzel megegyező módon rendkívül öntörvényű, és megszólalásmódja is olyan szeszélyes, hogy az életrajziságon kívül helyezkedő valóságelemek szövegezése feloldódik az olvasó szeme előtt.
Ugyanakkor magát a novella műfaját is sajátos, rendhagyó módon kezeli, előttünk fordítja azt ki. A konfliktus sokszor nem a narráció, hanem a vélemény, a véleményütköztetés mentén fejeződik ki, majd oldódik is meg. Az asszociációs láncok sokszor tudatfolyamszerű használata általában már a felütésben magával ragad, viszont annak rendre a közepébe csöppenünk. A szöveg úgy építkezik, hogy az eredendő ingert, az asszociáció kiindulópontját csak a zárlatban ismerjük meg, átemelvén így az asszociáció pusztán ornamentális és szüzsét erősítő funkcióját az immáron konkretizálódott fabulába. Érzésvilágát tekintve az olvasó számára alig látható, ám helyenként felbukkanó, mélyen megindokolt düh és a mindenen felülkerekedő, minden érdeket leértékelő mosoly különös egyvelege dominál, amelyet talán az álmokon, a szürrealizmuson, a neuraszténián, a hipnózison, a zenén keresztül közelíthetünk meg legjobban – valahol a szöveg tipográfiájának nyelvén túl.
A kötet a Gemma Könyvek 41. darabjaként, a Forum Könyvkiadó fiatal alkotók kéziratpályázatának 2009. évi díjnyertes munkájaként hagyta el a nyomdát. Elolvasásra olyanoknak ajánlom, akik nem tudnak szabadulni azoktól a szerepektől, melyeket rájuk testáltak, és melyeket alakítani, értelmezni, megtapasztalni, de még felpofozni sem lehet. Szerepek, melyektől szabadulni is képtelenség, s megírásuk terepe is csak valahol távol, a földcsuszamlások és a mindent lassan elsimító hullámverések végtelenben összeérő egyeneseinek metszéspontjában lehet.
Második eljövetel
Még soha nem jártam az F-ART Galériában. A város központjától távol eső, alternatívnak is mondható kiállítótérben kerültek a falra Kubát Gábor képei. Önálló tárlata a Második eljövetel/Second Coming/Drugi dolazak címet kapta, utalva az evangéliumokra, János jelenéseire, valamint arra, hogy a festőnek ez a második kiállítása.
A műveket az alkotó az elmúlt huszonöt év terméséből válogatta össze, festményeket, rajzokat és grafikákat láthatott a megnyitó közönsége. Nem egy összefüggő sorozatról van tehát szó, sokkal inkább a különböző alkotói korszakok kaptak főszerepet. A kiállítást Kerekes Sándor festő nyitotta meg.
Kubát Gábor az inspirációt több forrásból meríti, hatnak rá a taoista tanok, az irodalom és a zene is.
— Az igazi, új festészeti korszakom 2007-ben kezdődött ezzel a falon is látható pasztellképpel, utána rögtön áttértem az olajra. Leginkább a pszichedelikus ’50-es, ’60-as évek művészete hatott rám, és persze Klimt, az én képeimen az arany azonban nem ünnepélyes hangon szólal meg, sokkal inkább mutatja meg a társadalmunk minden szegletében jelen lévő, undorító, piszkos aranyat — mondta a festő.
Kerekes Sándor Kubát Gábor második világrajöveteléről, művészeti világba jöveteléről beszélt, kiemelve, hogy a festőnek csak egy opusa van.
— Az alkotási folyamatot nem lehet széttépni. Egy végtelenül intelligens és termékeny emberrel állunk szemben, huszonöt év válogatásának egy részét már láthattuk Palicson 2018-ban. Egy érzékeny alkotóról beszélünk, akinek az írás, a könyvolvasás és a festészet a három fontos foglalkozása. Hogy éppen melyik kerül előtérbe, az nem tőle függ. Olyan művész, aki éjjel-nappal alkotna, önmaga levezetésébe néha belefárad, és megáll, hogy finom jazz-zenét hallgasson. Önmagában küzd, évek hosszú során át, s ez a képeken is látszik — pozitív értelemben. Szereti és tudja is, amit csinál. Sok festő volt rá hatással: Mauriac, Dalí és Vasarely, de a Bosch+Bosch csoport is, ami különösen a kisebb méretű alkotásokon látható, melyek nagy teret foglalnak és kívánnak. Nemes István festőművész volt az, aki beavatta Gábort a színek világába, ahonnan ő árnyakat húz ki, Salvador Dalí abban segítette, hogy felrúgjon minden szabályt, s eltávolodjon tőlük. Nemes egy végtelenül érzékeny festő volt, utolsó munkáival a mennyekbe szállt fel. A festők megérzik a dolgokat. Finom, pasztellszerű gondolatmenetet vezet végig olajjal, szinte az egekbe kívánkozik. Kiszalad a képből, mégis egységes egészet ad — zárta szavait Kerekes.
A kiállítás anyagát az elkövetkező két hétben tekinthetik meg a szabadkai F-ART Galériában.
Huszonöt év lenyomata a vásznon
Kubát Gábor kiállítása a szabadkai F-Art Galériában
Kubát Gábor Második eljövetel című kiállításának megnyitóját pénteken rendezték meg a szabadkai F-Art Galériában. Az elmúlt huszonöt év alkotásaiból válogatott festményeket, rajzokat és grafikákat tekinthették meg az érdeklődők. Ezek a művész különböző alkotói korszakaiba engednek betekintést. A kiállítást Kerekes Sándor festő nyitotta meg.
– Huszönév válogatását láthatjuk a falon. Annak idején, 2018-ban már ennek egy részét kiállították Palicson. Több képet is láthatunk arról a kiállításról. Egy nagyon érzékeny festőről van szó, akinek több foglalkozása is van. Ez az írás, az olvasás és a festészet. Hogy melyiket teszi első helyre, az nem tőle függ. Hatással volt rá Mauriac, Dalí és Vasarely – emelte ki Kerekes Sándor. Mint hozzáfűzte, Kubát Gábor alkotásain a Bosch+Bosch csoport hatását is felfedezhetjük, különösen a kisebb méretű rajzokon, grafikákon, amelyek hatalmas teret kívánnak, és nagy teret uralnak. Szerinte Dalí abban segítette a művészt, hogy felrúgta a szabályokat, és új világot épített fel, akárcsak Vasarely és a Bauhaus is. Emellett Nemes István festőművész hatása is érezhető a munkáin, különösen a színhasználat tekintetében.
Kubát Gábor lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a kisebb méretű grafikáinak többsége a kilencvenes évek végén – a kétezres évek elején készült. A kis méretű rajzokon, Zen-grafikákon, kevés tárgyi jelenet, ám annál több üres hely van. A kiállításon látható festmények stílusukat tekintve eltérnek, hiszen megjelennek a posztexpresszionista és az absztrakt alkotások is. A művek technikája is különböző, mivel olajfestményeket, rajzokat és még egy számítógépes grafikát is láthatunk a kiállításon. A festmények szimbolikája a művész korszakaitól függően alakult, így a zen buddhizmus jelképeitől a macskán és a mindent látó szemen át jutunk a második eljövetel képeiig. Elmondása szerint művészetére a zene, az irodalmi élmények, valamint a taoizmus tanai is jelentősen hatottak.
A kiállítás anyagát az elkövetkező két hétben tekinthetik meg a szabadkai F-ART Galériában.
Magányosan új utakon
Kubát Gábor Második eljövetel című kiállításához
A Szabadka központjától kissé távol eső, rendkívül ízléses, profi módon berendezett és fölszerelt F-art galériában (Zadari utca 10.), amely főként a modern művészetnek ad teret, nemrég zárult Kubát Gábor egyéni tárlata. A fiatal művész két évvel ezelőtti első bemutatkozására a hangulatos palicsi könyvtárban került sor, s mint akkori méltatásomban említettem, alkotásai mindig is a meglepetés erejével hatnak rám merész újszerűségükkel. A zsenikre jellemző módon Kubát Gábor újabb képei sem utánoznak senkit, bátorságról, erőről és hatalmas fejlődésről tanúskodnak. Ezek a művek nem szorulnak a képkeretek közé, hanem kirobbannak belőlük, akkora energia, szellemi tömeg feszül bennük. Érdekes újítás, hogy a megfestett kép, a színek alatt még rajzok is felsejlenek, amelyek a mélyből feltörő gondolatoknak adnak hangot, filozofikus párbeszédbe elegyedve a látogatóval. A művész szándékosan nem adott egyik alkotásának sem címet. Technikája változatos, egyéni, nem lehet besorolni egyik festészeti manír műhelyébe sem. Ő ezen a sztereotípián is túllépett, ami megint csak önállóságára és szuverenitására vall. Ezek a művek az alkotójuknak nemcsak a gondolat- és érzésvilágát tükrözik, hanem a sorsát, sőt azt a lelkiállapotot is, amely az alkotást létrehívta. Ezért is érezzük szemlélve őket azt, hogy hatalmas robbanással kitörnek belőlük a formák, túllépve a megszokott festészeti kereteken.
Mint minden művészt, Kubát Gábort sem kerülték el a különböző festészeti korszakok (pl. a beat és a pszichodelikus korszak), a művészeti divathullámok hatásai, de ő mint önálló gondolkodó, alkotó ember túllépett rajtuk, átértékelve őket.
Valami még karakterisztikus Kubát Gáborra. Tudjuk, hogy az egyik legtehetségesebb új hangú írónk, költőnk itt, Vajdaságban. Aki az egyik művészeti ágban tud, az a másikban is tud.
Érdekes, hogy Kubát Gábor nem művészettörténészre bízta a tárlatának megnyitását, hanem egy olyan emberre, aki maga is kiváló képzőművész: Kerekes Sándorra, a szabadkai festők doyenjére, aki mélyebben belelát a művészi alkotás természetébe. S aki jó érzékkel megjegyezte: Kubát Gábor festészete az akadémista és a formabontó művészet között foglal helyet, nem csatlakozva egyikhez sem. Habár nagyobb sikere lenne – anyagilag is! – ha bármelyik művészeti csoporthoz társulna. Egy magányos farkas ő, aki utat tör magának a jövő művészetébe.
Az ecsetvonások zeneisége
Kubát Gábor: „A hétköznapokban inkább a kínai taoizmus szerinti egyensúlyt keresem”
Nemrég nyílt meg Kubát Gábor festő, zene- és filmkritikus, napilapunk külsős munkatársának második önálló kiállítása a szabadkai F-ART Galériában. A Második eljövetel című kiállításon az elmúlt huszonöt év alkotásaiból válogatott festményeket, rajzokat és grafikákat tekinthetik meg az érdeklődők.
„Ezen a kiállításon, amely az evangéliumok alapján a Második eljövetel nevet kapta, elnyerte a saját szerkezetét mindaz, amit elmúlt 20–25 évemben – amelyet néha óriási erőbedobással, néha egy kicsit megtorpanva, legyőzötten, néha önmagamtól eltelve, ám teljes értékűen – éltem meg.” – olvashatjuk a művész vallomását a kiállítás ismertetőjében. Az itt látható alkotások stílusukat és színvilágukat tekintve eltérnek, és mindegyik a művész egy-egy korszakának lenyomataként van jelen. Az újabb munkák között megjelennek a posztexpresszionista és az absztrakt alkotások is. Kubát Gábor nem egysíkú alkotó, hiszen több technikát is kipróbált. Erről tanúskodnak a kiállításon megtekinthető olajfestmények, rajzok, grafikák. Kubát Gábort egyebek mellett a kiállításról, az alkotói folyamatról és a művészetét befolyásoló kulturális hatásokról is kérdeztük.
Az első önálló kiállításod anyagát 2018-ban tekinthették meg az érdeklődők a palicsi könyvtárban. Vannak új festmények is?
– Az első kiállításomon az itt látható munkák egy részét lehetett megtekinteni. A mostanin sok új, eddig ki nem állított alkotásom található meg.
A kiállítás képei huszonöt év alkotásaiból állnak össze. Mikorra datálhatók az itt látható festmények, rajzok, grafikák?
– Van néhány 2018-ra datálható olajfestményem. A kis méretű grafikák valamikor 1997 és 2000 között születtek. Ezek zen-grafikák, amelyeken kevés tárgyi jelenet van. A szemlélőre van bízva, hogy mit képzel oda. A Pyramid Shelter című grafikám azt fejezi ki, hogy a piramis, a Hold és a szabad ég jelenléte védőerőként is hathat. Ez a kép 1996-ban készült Budapesten, a legpszichedelikusabb periódusomban. A Pyramid Café című munkám szintén egy zen-grafika. Az European Madness című munkám egy életfával, egy Holddal és urbánus épületekkel jelenlevő dimenzionális kapukat próbál bemutatni egy cigarettázó nő képével. Van a kiállításon egy számítógépes grafika, amelyet fekete-fehérrel dolgoztam ki, és tavaly nyomtattam ki. Még 2000-ben készült, amikor Budapesten éltem. Ez az egyetlen kép a kiállítás anyagából, amely ilyen technikával készült. Az újabb alkotásaim olajfestmények, és az absztrakt irányába indultam el. Ilyen például a farkasról vagy farkasemberről készült festményem. Az egyik 2012-es képemen az arany, mint szükséges rossz jelenik meg. A festményen a mindent látó szem, a Szent Grál, valamint egy nőalak látható. Ez egy társadalomkritika. Egy másik festményen is van egy mindent látó szem, amely egy piramis tetején helyezkedik el. Ezen látható még a könyv jele is – a Led Zeppelin híres lemeze alapján. Azért ilyen ez a jel, mert amikor kinyitjuk a könyvet, a lapok formája pontosan így néz ki. Ez az együttes sátánista megközelítésének kritikája. Az idén fejeztem be ezt az expresszionista festményt, amely egy fügefa levelét ábrázolja. A legújabb festményeim kisebb méretűek. A többségük lángokat, vulvákat ábrázol, az egyik egy pedig lángoló szemet. Egy édesapámról készült fotó – amelyeket grafikák vesznek körül – is helyet kapott a kiállításon.
Az állatok és a növények szimbólumai is jelen vannak a festményeidet. Ezek mellett a vallási jelképek is helyet kap az alkotásokon. Mely világvallások hatottak a művészetedre?
– Inkább a hit, mint a vallás, vagyis a hitben való hit. A zen buddhizmus és a japán buddhizmus is hatott a művészetemre. Egyébként taoista vagyok, és mindennapi taoista praktizátor. A hétköznapokban inkább a kínai taoizmus szerinti egyensúlyt keresem. Nem érzem magaménak a japán zen egyhelyben maradását, és az állandó csendet.
Zenéről és filmekről írsz kritikákat. Szoktál alkotás közben zenét hallgatni?
– Mindig zenehallgatás közben festek. Azért sokszínűek ezek az alkotások, mert a zenei ízlésem is eléggé szerteágazó. A free jazztől a magyar népdalokon át egészen a modern Nine Inch Nails remixekig mindenféle zenét meghallgatok. Ez tükröződik az alkotásaim sokszínűségében. Az új olajfestményeimre az expresszionizmus jellemző. Ebben az irányban szeretnék továbbhaladni.