Középiskolába Orsován és Pancsován jár, egyetemi tanulmányait a budapesti Bölcsészettudományi Karon kezdi. Tanári képesítést 1924-ben szerez Belgrádban. 1916-tól 1918-ig az orosz és az olasz fronton harcol. Háborúellenes versei (Lány és béke, 1918) miatt hadbíróság elé állítják, de felmentik. A Tanácsköztársaság alatt a szocialista egyetemista hallgatók szervezetének tagja. A bukás után Pancsovára emigrál. Bekapcsolódik a Jugoszláv Kommunista Párt munkájába. 1920 és 1921 között Pécsett élt. 1921-től 1924-ig Nagybecskereken és Fehértemplomban magyar, német és szerb középiskolában tanít. 1924-től 1927-ig a szerbiai Gornji Milanovacra helyezik. 1927 és 1930 között Pancsován, 1930 és 1936 között Nagybecskereken tanít. 1936-ban büntetésül a macedóniai Bitolába helyezik. 1939-ban nyugdíjazzák, majd reaktiválják. 1939-től 1940-ig Szabadkán él, Macedóniában katona. 1941-ben Kotorba helyezik. A háborúban Belgrádnál fogságba esik, németországi hadifogolytáborokba kerül. 1945 februárjában szabadul, áprilisában Szabadkára kerül. 1945 és 1946 között a szerbiai minisztériumban a történelemoktatás és a kisebbségi tanítás szervzője. 1946-tól 1949-ig ugyanebben a munkakörben Újvidéken dolgozik. 1949 és 1959 között a Tanárképző Főiskola tanára. Nyugdíjasként az újvidéki Magyar Tanszéken társadalomtudományt és magyar történelmet tanít. 1957-ben megalapítja a Vajdasági Történelmi Társaságot, amelynek 17 éven át elnöke. Szerepel (Láng Árpádként) a Vajdasági magyar írók almanachjában (1924), a Téglák, barázdák című antológiában és (Lángként) a jugoszláviai magyar avantgárd költészetet bemutató Márciusi zsoltár (1973) című válogatásban.