Skip to main content

Mák Ferenc

művelődéstörténész
irodalomtörténész
bibliográfus
kritikus
szerkesztő
fordító

Pályáját 1979-ben Óbecsén, általános iskolai tanérként kezdi. 19800–1983 között – megszakításokkal – az újvidéki Magyar Szó újságírója és az Új Symposium szerkesztőségének a tagja. 1983–1985 között fordítói munkát végez folyóiratoknak – elsősorban a Létünknek és az Üzenetnek –, és az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének. 1985–1988 között a szabadkai Városi Könyvtár a munkahelye, ahol a gyakorlati év után a Szentgyörgyi István vezette, Szabadka város bibliográfiája összeállításának előkészületi munkálataiban vesz részt. Emellett rendszeresen publikál a szabadkai Üzenet című folyóiratban és a 7 Nap című hetilapban. 1990–1992 között a Kecskeméten megjelenő Forrás szerkesztőségének a tagja. 1993–2006 között Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában a volt Jugoszlávia utódállamainak – Szerbia, Horvátország és Szlovénia – területi főosztályán dolgozik. 2007-től a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet külső munkatársa, 2011–2015 között részt vesz a Délvidéki Magyar Mártírium 1944–1945 archívum létrehozásán, az Intézetben 2019-től a szlavóniai magyarság történetét kutatja. 2016 óta az irodalomtudományok doktora.

 

A Mák Ferenc által szerkesztett Délvidéki Soroló című hagyományfeltáró könyv-sorozat 2011-ben indult. Eddig megjelent kötetei:

1. Kanizsai Ferenc: Ifjabb Sóti Pál; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2011.

2. Draskóczy Ede: Bizonyítás egyszerű utakon; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2011.

3. Németh Ferenc: Ady vonzáskörében – Todor Manojlović Nagyvárad, Temesvár és Arad között 1907–1910; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2012.

4. Pogány Margit: Ami az életrajzokból kimaradt; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2013.

5. Bencz Mihály: Fehér sirály a Gyöngysziget felett; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2013.

6. Egy patrícius a titkok kapujában – Tanulmányok és dokumentumok Herczeg Ferenc születése 150. évfordulójának tiszteletére; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2014.

7. Féja Géza: Atyámfiai – Írások a bácskai magyarok sorsáról; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2018.

8. Veremidő – Magyarok a királyi Jugoszláviában (1918–1941) – Cikkek, tudósítások, helyzetjelentések a kisebbségi életről. A kötet anyagát válogatta, a jegyzeteket készítette és a bevezető tanulmányt írta Mák Ferenc; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2018.

További szerkesztések:

A koronakerület gondnoka – 100 éve született Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész; Péterréve, 2012.

Szabó József: A törökkanizsai kastélyparkok árnyékában; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2017.

Silling István: A kisbíró – Kupuszina élete a hirdetések tükrében (1953–1955); Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2017.

Roginer Oszkár: A jugoszláviai magyar irodalom terei – A (poszt)jugoszláv magyar irodalom és a téralapú közösségi identitás-konstrukciók viszonya a sajtóban (1945–2010); Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2018.

Németh István: Jusztika – Válogatott elbeszélések; Újvidék – Forum Könyvkiadó Intézet, 2018.

Bicskei Zoltán: A szív sorsa – A jazz és mi; Zenta – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2018.

 

 

További publikációk
Egy száműzött, aki mindig velünk volt – Töprengések Bibó István szellemi arcképe előtt. In: Fenyvesi Ottó, Losoncz Alpár (szerk.): Ex – Évkönyv 1990. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
A gondtalanság rémülete. In: Székely András Bertalan (szerk.): Barométer – Az ex – YU magyar közérzeti irodalom antológiája. Bim-bam, Thurzó Lajos Közművelődési Központ, Logos, Szabadka, Zenta, Tóthfalu, 1997.
Kanizsai Ferenc – Aki magányában siratta el egy szegény és boldogtalan ország pepitanadrágos hivatalnokait. In: Tari István (szerk.): A magyarkanizsai írótábor antológiája (2003–2007). Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény, Magyarkanizsa, 2008.
A történeti gondolkodás megújulása – Körültekintés és számvetés a mohácsi csata évfordulóján. In: Pastyik L., Vékony L., Hajvert Z., Szabó J., Németh F. (szerk): Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Évkönyv 1., VMHT, Bajmok, 2010.
A makacs ákácok vidékén. Szenteleky Kornél kisebbségvédelmi programja – elfogadás és elutasítás
(Bárdi Nándor, Tóth Ágnes (szerk.): Egyén és közösség - Tanulmányok. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2012.)
„Ha valami nagy baj érne bennünket” – Aki látta ledőlni a tornyokat. Petrányi Ferenc apátplébános. In: A koronakerület gondnoka – 100 éve született Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész. Népkönyvtár - Óbecse, Péterréve, 2012.
A végtisztesség keresztjei – Mártírjaink 1944–1948. In: Szabó József (szerk.): Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Évkönyv 3. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, Bajmok, 2013.
Cziráky Imre. In: Szabó József (szerk.): Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Évkönyv 3. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, Bajmok, 2013.
Cziráky Imre. In: Horvátországi Magyarság, 2013/4. sz.
Látlak mindig, évek ezrén is – Bencz Mihály születésének 100. évfordulójára
(Bencz Mihály: Fehér sirály a Gyöngysziget felett. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2013. )
Óbecse bibliográfiája. In: Glässer Norbert (főszerk.): Óbecse a polgárosodás útján – Bečej na putu ka građanskom društvu. Óbecse Község, Óbecse, 2013.
A járásosztás bácskai vitái a Tisza mentén. In: Glässer Norbert (főszerk.): Óbecse a polgárosodás útján – Bečej na putu ka građanskom društvu. Óbecse Község, Óbecse, 2013.
Közszellemet alkotni és azt maradandólag fenntartani. In: Glässer Norbert (főszerk.): Óbecse a polgárosodás útján – Bečej na putu ka građanskom društvu. Óbecse Község, Óbecse, 2013.
Najádok a kobaltkék pusztaság felett – Leidenfrost Gyula, az Adria magyar kutatója. In: Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Évkönyve 4. Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság, Topolya, 2014.
Régi fehértemplomi bibliotékák. In: Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület Évkönyve 5. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, Topolya, 2015.
Egy közös hazának vagyunk szabad polgárai – A fehértemplomi magyar sajtó. In: Besnyi Károly (szerk.): Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület Évkönyv 6. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, Topolya, 2016.
„Valami zsibong, valami forrong a népben”– Jeszenszky Ignác. In: Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület Évkönyve 7. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, Topolya, 2017.
A délvidéki tájak vándorai. In: Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület Évkönyve 8. Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület, Topolya, 2018.
Rákóczi emléke a bácskai irodalomban – Dömötör Pál ódái. In: Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság Évkönyve 9. Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság, Topolya, 2019.
„A mi arcunk már egyre keményebb” In: Mogyorósi Erika (szerk.): Múlt és jövő között – Csuka Zoltán 1901–1984. Csuka Zoltán Városi Könyvtár, Érd, 1991.
Jámbor Pál párizsi emlékei. In: Békési I., Jankovics J., Kósa L., Nyerges J. (szerk): Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I–III. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – Scriptum Kft., Budapest, Szeged, 1993.
A délvidéki honismeret és a helytörténetírás kialakulása. In: Bárdi Nándor (szerk.): Források és stratégiák. A II.összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpózium előadásai, Székelyudvarhely 1997. augusztus 21-22. Pro-Print Kiad., Csikszereda, 1999.
A szerb nemzetpolitika stratégiai célkitűzései és a Vajdaság, mint politikai probléma. In: Bárdi Nándor (szerk.): Globalizáció és nemzetépítés. Teleki László Alapítvány, Budapest, 1999.
Horvátország 1991–1999. In: Bárdi Nándor, Éger György (szerk.): Útkeresés és integráció – Válogatás a határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek dokumentumaiból 1989–1999. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2000.
Az új nemzeti politika és a HTMH (1989–1999): In: Hajduk Márta, Bagossy László (szerk.): Magyar világháló – A világban élő magyarok ezredévi üzenetei. Omis Kiadó, Budapest, 2001.
The Ideological Basis of the Southern Slav Agraroan Reform 1919–1941. In: Hungarian Minorities and Central Europe: Regionalism, National and Religious Identity, Pázmány Péter Catholic University Faculty of Humanities, Piliscsaba, 2001.
Ujlaki Kornél Dezső – A Drávaszög lelkiismerete, aki királydrámában ünnepelte a magyar hűséget. In: Acta Hungarica - Universitatis Essekiensis 1. J. J. Strossmayer Egyetem Bölcsészettudomány Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, Eszék, 2008.
A Szent Korona legszebb gyöngye. In: Domonkos László: A kicserélt város - Fiume: volt és van. Unicus Kiadó, Budapest, 2010.
Az öreg halász és a magyar tenger. In: Garády Viktor: Régi dicsőségünk a tengermelléken. Pragma, Eszék, 2011.
A továbbélni-tudás forrásvidékén – Magyar sajtó a Délvidéken 1914–1944
(Paál Vince (szerk.): Magyar sajtószabadság és -szabályozás 1914–1989. Médiatudományi Intézet, Budapest, 2013.)
U mirisu lovora – O poeziji Eve Viole – A babér illatában. In: Eva Viola: Staro more – Az öreg tenger – Il vecchio mare. Art-Ars, Rijeka, 2013.
Befalazott gótika – A fiumei magyarokról. In: Cseke Péter (szerk.): Szigetek - szórványok a Kárpát-medencében és Észak-Amerikában. Korunk - Komp-Press, Kolozsvár, 2016.
Magyar politikai enciklopédia (címszavak). Polgári Magyarországért Alapítvány, Mathias Corvinus Collegium, Tihanyi Alapítvány, Budapest, 2019.
A forradalmár portréja
(Magyar Szó. 1988. augusztus 13.)
Szerző
Bácsországról kendőzetlen őszinteséggel. In. Horvátországi Magyarság. 2010/9.
Szerző
Elolvasom
Szintarévi fejedelmek és királyok
(Magyar Szó. 2017. március 13.)

Szintarévi fejedelmek és királyok

Balogh István Mágikus fészkünk

Felette szép könyvet olvastam a minap Zentáról, bácskaságunk egyetlen cívisvárosáról, ahol máig elevenen kitapintható, különös rendje van az életnek. Van abban valami csodás áhítat, ahogyan a város polgárainak világát évszázadok során megrendszabályozta, csöndes derűvé avatta a Tisza. A zentai ember nyugodt, bölcs és előrelátó, hiszen céljai elérését, vágyai megvalósulását a folyó megfontolt jelenvalósága alakítja. Mintha azon a vidéken a kegyelem szabott volna medret víznek és életnek, itt csodálatos harmóniában együtt van gyarapodó tapasztalat és megfontolt áradás – bizton rábízhatja magát az ember a teremtő, sorsformáló jóindulatra. Bizonyára az történt, hogy a századok során másutt nem tapasztalt sorsközösségbe forrt össze folyó és a partját lakó közösség, s a föllángoló szeretetben beláthatatlan távlatok nyíltak szívben és lélekben egyaránt.

Balogh István a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában megjelent Mágikus fészkünk (2016) című kötetében foglalta össze, mit is jelent a számára szülővárosa, Zenta, vagy ahogyan egy korábbi verseskötetében megénekelte: a Szintarév, és annak története. „Itthon vagyok – írta a szerző –, erős tő köt, miként minden akác-, hárs- és gesztenyefát, és virágzom mézédes, békés szirmokat.” Ebben a szép kötetben egy gazdag írói-tanári életpálya keresi utcákon és tereken, a Tisza-parti gesztenyefák árnyékában, hűvös esti szelek szénaillatában; de mindenekelőtt a szeretett elődök, nevelők, barátok és pályatársak megidézett emlékében a gyámolító-kibocsátó ihletforrását. „Állok (…) a zentai Tópart utcán, pont a Csonka lejárónál, és a Szent János tér sarka felé nézek. Érzem a szülőföld biztos talajának biztos sugárzását.” Mert Balogh István számára is egy küszöb, egy régi ház homályos szeglete, a misztikus félárnyékból a napsütésbe vezető elindulás az emlékezés első, biztos pontja. A háta mögött, a viskók sorában, valahol ott legbelül állt egy „sárga szoknyás ház”, párhuzamosan fut vele a néhai Hajnal utca, ez az évszázadok óta létező közöcske, amely nem volt mindig a pirkadatról elnevezve. „Valaha, vagy két évszázada még Mihál utzája volt, talán az arkangyalok vezérétől, talán valami ismertebb halászmestertől származtatta keresztapját.” Hogy mikor és miért lett Hajnal utca, igazából nem is lényeges. Sokkal fontosabb, hogy derengő fénye ma is beragyogja a lelkeket. S ebben a ragyogásban, az emlékezet teremtette rendben vonulnak el a régiek, a gyerek- és ifjúkor kedves alakjai: Andruskó Károly grafikusművész, a minikönyvek világhírű mestere, Ács József festőművész, Szloboda János tanár úr, Tripolszky Géza múzeumigazgató, Dobos János ugyancsak tanár, későbbi levéltáros, nyomukban a kibocsájtó Árvay iskola megannyi tanárának árnyéka. A távolban égnek mered az 1939-ben felszentelt templom tornya, melyben Fábri Jenő esperesplébános, a jó öreg pásztor misézett, „szolgálta népét, keresztelt (…), esketett, temetett, s szívével, lelkével vigyázta-vigyázza nyáját”. Ő volt az, aki Zentán, Banó István tanárral együtt, Dudás Gyuláék példája nyomán újra életre keltette a helytörténeti kutatásokat. „Banó tanár úr az impérium-visszaváltással Pestre emigrált. Jenő páter meg itt maradt, bölcsőhelyén, s oly korban hintette el a helytörténeti kutatások és a magyar néprajzi gyűjtések magvát, amikor a hatalmasságok nem nézték az ilyesmit jó szemmel. S az áldott televényünkbe elvetett mag bizony kiserkent.” Nekik köszönhető, hogy Zentán tanulmányok, gyűjteményes kötetek sokasága szól a közösség múltjáról, s a múzeum – roppant gazdag tárgyi gyűjteményével – a népélet érzékletes megjelenítőjeként messzi vidékek követendő példájává vált. „Fordultam egyet a piacon – újságolja a szerző –, kezet ráztam néhány ismerőssel, köszöntöttem a révészt és a Tiszát, megbámultam a híd tükörképét, amely alig volt kivehető a békalencsés vízben.”

A túlparton, az ártér fáinak lombkoronái mögött rejlő világ sem kevésbé misztikus. Arrafelé van Bátka, a Zentától lefaragott Tündérkert, amely „hiába került a Tisza torontáli oldalára, megmaradt Bácskának”. Megmaradt a történelmi viharok során mindig, akkor is, amikor a Tisza „valóságos határfolyó volt”! A mágikus vidéken mágikus ital terem, afféle aranyló rizling, melyet Márton napján szentelnek férfiakhoz méltó borrá. A Tisza bal partjának „keszegpikkelynyi része” ez, amely soha nem volt Torontál, nem is lehetett Bánát. „Az mindig bátkai part volt”, s mint olyan, soha nem oda, mindig ide tartozott, része maradt a maréknyi szülőföldnek. Része az örök idetartozásnak. S a Szintarévnél a komp, a révész legendákba átmentett szikár alakjával maga az éltető kapocs a biztos jelenlét, és az örökös útra kelés sejtelmes partjai között. Fejedelme ő az idegenség és Istók Jóska kancsóval ékesített asztala közötti világnak, aki mindig tudja, hol, milyen ösvények mentén rejtőznek hazavezető útjaink. Megindítóan szép kötet Balogh István Mágikus fészkünk című munkája, szeretetteljes körültekintés az otthon emlékekkel feldíszített tájain.

Szerző
Árnyak a rozsdamarta pusztaság fölött
(Magyar Szó. 2014. augusztus 22.)
Szerző
Neonfények koldusai In: Magyar Szó. 1988.
Szerző
A lélektelen virágzás emlékei
(Magyar Szó. 2019. február 16.)
Szerző
Az életmű példamutató ereje. In: Újvidéki Rádió, Szempont, 1989. I. 24.
Szerző
Az életmű példamutató ereje. Szeli István: Így hozta a történelem...
(Magyar Szó, 1989. V. 6, 18.)
Szerző
Vékás János: Szeli István-bibliográfia. In: Hungarológiai Értesítő, 1994. 13. évf. 3-4. szám, 132-133. oldal
Szerző
Merülő önarckép. In. A magam iskolája. Forum, Újvidék. 1990.
Szerző
Csoportkép a hiányzókról. In. Üzenet. 1987/6.
Szerző
Szakrális emlékeink. Silling István: Vallásos népélet Kupuszinán. In. Magyar Szó. 2017. augusztus 28.
Szerző
„Mint őszi ág...” In. Üzenet. 1991/1.
Szerző
A mitológia egyetemes érvénye. (Beszélgetés Péter Lászlóval). In. Magyar Szó. Újvidék. 1982. november 18.
Szerző
A történelem billenő figurái. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Sámánjaink színes álma
(Aracs. 2008/3.)
Szerző
Önismeretünk hosszú böjtje. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Regénypályázati véleményezés
(Híd. 1991/5.)
Gondviselő könyvészet. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Az idegen csend hatalma (P. Nagy István: Köralagút)
(Üzenet. 1990/4.)
Szerző
A filológus és a filológus tisztelete. In. Napjaink. 1987/1.
Szerző
A mosolytalan világ versei
(7 Nap. 1990. október 12.)
Szerző
Az arcképfestő magánya
(Üzenet. 1987/4.)
Szerző
Visszhangtalanul
(Üzenet. 1987/7–8.)
Szerző
„Nehéz volt elszánni magam” (Haraszti Sándor: Befejezetlen számvetés)
(Üzenet. 1986/12.)
Szerző
A ledőlő nyárhegyek pillanata
(Új Symposion. 1979/174.)
Szerző
Herceg János példája. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Mák Ferenc: Ahol a parázs még izzik (Herceg János: Nyíló idő). In. Forrás. 1992/1.
Szerző
A bácskai harangöntő
(Üzenet. 1994/1–2.)
Szerző
A megperzselődött akácfa
(Magyar Szó. 2014. február 8–9.)
Szerző
Kondicionált félelmeink. In. Magyar Szó. 1991. január 12.
Szerző
Hová lett a novella?. In. Magyar Szó. 1987. október 31.
Szerző
Futóhomokba futóárok
(Üzenet. 1986/3.)
Szerző
Hornyik Miklós: Beszélgetések írókkal. In. Magyar Szó. 1982. augusztus 17.
Szerző
Önpusztító türelemjáték – Vagy ahogyan ő mondaná: Idő kérdése az egész (Hornyik Miklós: Angol pázsit)
(Tiszatáj. 1992/7.)
Szerző
Álma fölszáll a boldog csillagokhoz
(Aracs. 2009/4.)
Szerző
Németh István első regényéről. In. Magyar Szó. 2014. március 14., 21.
Szerző
A tiszavirágok emlékezete
(Üzenet. 1990/2.)
Szerző
Helytörténetünk szép pillanata. In. Magyar Képes Újság. 1988. június 9.
Szerző
Lépcsőházi esztetizálás
(Új Symposion. 1983/213.)
Szerző
Párizsi szédülés (Sáfrány Imre: Jegenye-gambit)
(Üzenet. 1987/5.)
Szerző
Egy szolgálat talmi ragyogása (B. Szabó György életműsorozata). In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Regények, kéziratok (Bányai János, Mák Ferenc és Vajda Gábor jelentése a Könyvkiadó 1989. évi regénypályázatáról)
(Híd. 1990/6.)
Amikor egy világjáró hazatalál (Vojnits Oszkár: Afrikai út 1884)
(Üzenet. 1986/12.)
Szerző
Közösségi sorsvállalás valahol Európa szélén. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Egy fáradt szív szerelmei (Szenteleky Kornél egybegyűjtött írásai). In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Pannon sötétedések (Sziveri János: Dia-dalok). In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
A mindenség közelében (Sziveri János: Bábel)
(Üzenet. 1991/3.)
Szerző
Legendák nélküli emlékezés?. In. Magyar Szó. 1991. április 6.
Szerző
Az elnapolt élet itt maradt gondjairól. In. Magyar Szó. 1991. február 23.
Szerző
Hosszú úton – önmagunkhoz (Tolnai Ottó: Gyökérrágó; Prózák könyve). In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Akárha száraz kútba lesel. Kontra Ferenc: Drávaszögi keresztek. In. Könyvvilág. 1989/9.
Szerző
Az álmok mindig visszatérnek. Kontra Ferenc: Nagy a sátán birodalma
(Tiszatáj. 1991/12.)
Szerző
Óvatos ellenzékiség. In. Horvátországi Magyarság. 2006/5.
Szerző
Monográfia, mely túlmutat önmagán (Gobby Fehér Gyula: Testek és álmok)
(Üzenet. 1985/4.)
Szerző
Óvatos mérlegelés (Vajda Gábor: Ács Károly)
(Üzenet. 1985/6.)
Szerző
Lehetséges válaszok. In. Magyar Szó. 1991. június 1.
Szerző
Az egészről van szó (Végel László: Judit)
(Üzenet. 1990/10.)
Szerző
Miért nem több az ember?. In. Mák Ferenc: A magam iskolája. A hontalanság esszéi. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1990.
Szerző
Szerző
Elolvasom
Eltévedt kórót sodor a szél
(Magyar Szó. 2018. október 11.)

Eltévedt kórót sodor a szél

Sem lendülete, sem dimenziója, sem íve nincs Börcsök László Vedlés címmel egybegyűjtött novelláinak, nem feszül mögöttük sem színes történet, sem pompás történelem. Az élet apró kis szilánkjai ezek az epizódok, üvegcserepek, amelyek sejteni engednek valamit abból a hatalmas egészből, amelyről bölcsebb időkben azt mondták az írástudók: az emberi élet méltósága. Az emberi élet méltóságának azonban tágasság és terület – haza, nemzet, szülőföld és ország – kell ahhoz, hogy föltárja, megmutassa belső lényegét. Persze ez a terület lehet mindössze egy tanyaudvar is, ha annak emlékezete őrzi a nemzedékek jussát és örökségét. Van tehát valami sejtelem, valami misztikum, amitől szárnyalni tud az élet, még akkor is, ha csak nyár végi almafák illatában füröszti meg arcát az ember. A fontos az, hogy legyenek történetek, amelyek előző történetekhez kötődnek, s amelyek nyomán újabb történetek születnek. Hogy legyen valami megragadható, valami kibontható, valami továbblendítő élmény. Olyan élmény, amelynek szövedéke rendkívüli – egyéni és közösségi – értékekhez köti az embert. Börcsök László novelláinak hőse – valójában az író maga – a Két éjszaka e sok közül című írásában azonban kénytelen föltenni magának a kérdést: „Ki vagyok? Egy ember, aki, mint a többiek, kutat, keres, vágyik valamire. Valami meghatározatlanra, magam sem tudom. Talán megértésre.” Talán az otthonlét nyugalmára – teszem hozzá én. Ez a bizonytalanság a forrása minden élménynek, amelyek az óbecsei szerző írásaiból rendre, immár évtizednyi távlataiban kibomlanak, legyen szó egy régi, Tisza-parti séta emlékéről, egy másik, lomha folyó feletti vár falainál föllobbanó ölelésről, elmúlt évek őszi iskolakezdéséről, nehéz gondokkal mérhető pályaválasztásról, a gesztenyefák alatti futásról vagy haldokló öregek meg-megkísértő tekintetéről. A Vedlés című novelláskötet eseményeinek sorában semmi sem kerek, semmi nem jut el a kiteljesedéshez – minden kezdemény önmagába roskad bele. A Fönnakadás című töprengésében olvasom: „Eltévedt kórót sodort lábadhoz a szél. Valahol biztosan fönnakad.” Mindent beleng a bizonytalanság komor színeiben úszó hangulat, amely sejtelmes kapcsolatokat rejteget, vagy takargat. A világ elrejtett szegleteiben mindig meghal valaki, önszántából kilép az életből. A csonttörőben tovább mélyül a megrendültség: „gondolataid rendszertelenül cikáznak a múltbéli események között. Verték apádat és anyádat, s elvitték őket valahová.” Az éjjeli séta című novellából azután az is kiderül, hogy valaki mindig követi az embert. Ügynökök, rendőrök, katonák világa ez, mert katonák, mindig vannak valahol! Vannak azon a bizonyos szigeten is, ahová olykor-olykor elhurcolják az embereket, s vannak ott is, ahol fehér meg sárga engedélyt adnak, hogy hazalátogathasson az üldözött.

Börcsök László a Számvetés című, a kötet egyik legletisztultabb írásában fedi fel a tépelődések, a meg-megújuló keresések okát és eredőjét: a szerző a hatvanas évek elején járt először Magyarországon, a Jugoszláviából érkező fiú azonban mélységesen megütközött azon a bizalmatlanságon, amely őt akkor a magyar fővárosban fogadta. Keserű élménye volt, hogy hazája idegennek tartotta őt, s ennek nyomán elmélyült szívében az élmény: hogy valójában neki nincs is igazi szülőhazája. „Csak szülőfölded van. Szülőfölded: az otthoni szülőház, a város, a rónaság, a Tisza a holtágaival, [...] a füzes az ifjúkori kalandokkal, a határ a tengernyi tengerivel meg aranyló búzatábláival.” A haza szimbólumai meg egyre csak fakultak, s már nem voltak ünnepek sem, amelyek lelkesedéssel töltötték volna el az embert. Ekkor állapítja meg a szerző: „Két identitásod van: a magyar, amely különbözik a magyarországi magyar identitástól és jugoszláv/szerb, amely meg nem azonos az itteni jugoszláv/szerb identitással.” Kitűnik: a Vedlés című kötet szerzője egy életen át küzdött magyarság-élményének meghatározásával, de soha nem volt mögötte olyan „kedvező társadalmi összháttér”, amely megkönnyítette volna az önmeghatározásért folytatott küzdelmét. Egy szétlőtt ország szétlőtt városainak emléke vezeti a felismeréshez: „A politikai, a hatalmi terror elferdíti, az emberek nemzettudatát.” A kötet címadó novellája, a Vedlés azután megmutatja a katonák, az ügynökök pusztítása után maradt világ látványát: „bármely részén jársz, mindenfelé szomorú, lehangoló látvány fogad. Sok az elhagyott, a lakatlan, az eladásra kínált ház.” Ez vajon a haza, a szülőföld része, vagy talán egyik sem? Ez – külső látványával és belső zaklatottságával együtt is – maga a kifosztott otthon, a beszakadt tető, a megégett küszöbök valósága. A Megérzés című novellában Börcsök László még úgy látja: rendet kell teremteni a körülöttünk tapasztalható zűrzavarban. Vagy ha nem lehet rendet tenni, újra kell kezdeni a külső és belső világ felépítését, megteremtését. Az olvasó reméli, erről fog szólni szerzőnk következő könyve. 

Szerző
Brájjer Lajos és a mértéktartó Fiumei Estilap
(Hungarológiai Közlemények. 2013/3.)
Szerző
Az önpusztítás küszöbén. Burány Nándor: Margit-híd
(Tiszatáj. 1992/3.)
Szerző
Gondviselő könyvészet (Csáky S. Piroska: Vajdasági magyar könyvek 1918–1941)
(Üzenet. 1988/10.)
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Jelek az élő irodalom térképén (Mák Ferenc: A magam iskolája). In: Üzenet, 1991/1. sz.
Szerző
„Rejtőzködő öntudat” (Mák Ferenc Fényességek titkai című könyvéről). In: Forrás, 1992/12. sz.
Szerző
Otthonunk e táj. In: Népújság, 2009. április 16.
Szerző
Vezérfonal eltitkolt történelmünk megismeréséhez. In: Temerini Újság, 2009. június 11.
Szerző
„Mert nem igaz, hogy mi, mai nemzedékek úgy születtünk, hogy előttünk itt nem volt semmi”. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2009/9. sz.
Szerző
Mi is az a Délvidék?
Szerző
Egy bibliográfia a Délvidékért. In: Bácsország, 54. sz. (2010)
Otthon a munkában – A Berzsenyi-díjas Mák Ferenc köszöntése
Szerző
Adalékok az egyház identitásmegtartó szerepéhez a Bácskában
A bácskai magyarság migrációtörténetéhez
Búcsú a „hűtlen fekete földtől”
Elolvasom
Válaszok Trianon kérdéseire
Szerző

Válaszok Trianon kérdéseire

Mák Ferenc: Veremidő – Magyarok a királyi Jugoszláviában (1918–1941)

1920. június 4-ével, a trianoni békediktátum aláírásával, a délvidéki magyarság először került kisebbségi sorba. Ebben az új helyzetben, az SZHSZ Királyság egyik nemzeti kisebbségeként, a magyarság értelmiségének, politikai vezető rétegének egy sor olyan kérdést kellett feltennie, megvitatnia és megkeresnie rá a választ, amelyet a történelem során eddig sohasem.

Hogyan védje meg nemzeti identitását a délvidéki magyarság az új délszláv államban? Hogyan viszonyuljon a közösség az új államhoz? Miként szervezhető meg a magyar irodalom, sajtó, oktatás a kisebbségi lét keretei között? Mik a magyar ifjúság kilátásai a királyi Jugoszláviában? A felsoroltak csak néhány az akkori legégetőbb kérdések közül.

 

A fentiekre a délvidéki magyar értelmiség a két világháború között intenzíven kereste is a válaszokat. Napilapok, folyóiratok hasábjain, a nyilvánosság előtt fejtették ki javaslataikat, meglátásaikat. Ezen írások nem ismeretlenek a történelmünk iránt érdeklődők számára, hiszen számos eszmetörténeti munka feldolgozta már őket. A korabeli szövegeket teljes terjedelmükben elolvasni azonban leginkább csak gyakorló történészeknek volt szerencséjük. Mák Ferenc a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában megjelent Veremidő – Magyarok a királyi Jugoszláviában (1918–1941) című kötetében ezekből a szövegekből ad közre egy terjedelmes válogatást.

A kötet korabeli vezércikkeket, vitairatokat, tudósításokat, helyzetjelentéseket, elemzéseket tartalmaz. Ezek olyan korabeli neves lapokból származnak, mint amilyen a Bácsmegyei Napló, a Hírlap, a Híd, a Reggeli Újság, a Kalangya, a Magyar Szemle vagy éppen a Magyar Kisebbség. Az írásokat a kor jeles délvidéki magyar újságírói, írói, közéleti személyiségei jegyezték, mint például Dettre János, Szenteleky Kornél, Csuka János, Gráber László és Lévay Endre. A szövegeket a szerző nyolc téma – a magyar kisebbség társadalmi-politikai helyzete, demográfia és népegészségügy, gazdasági élet, oktatásügy, egyházak, a helyi társadalom átalakulása, a magyar irodalom, közösségépítés – köré építi. A válogatást Mák Ferenc tanulmánya vezeti fel, és a kötetbe gyűjtött írások szerzőinek rövid életrajza zárja.

A Veremidőt elolvasva az első szó az elismerésé. Tiszteletet parancsol az a kutatómunka, amely megelőzte a könyv megszületését. A szerzőnek ugyanis több, mint két évtized sajtótermeinek legjavát kellett megvizsgálnia, hogy megjelenhessen ez a szöveggyűjtemény. De Mák Ferenc nemcsak összegyűjtötte a korabeli írásokat, hanem gondosan át is válogatta. Úgy kerültek be a különböző vezércikkek, tudósítások, vitairatok, hogy együtt egy átfogó képet nyújtsanak az olvasónak a királyi Jugoszlávia magyarságának helyzetéről. A végeredmény egy több, mint hatszáz oldalas kötet. Azok kedvéért, akiket eltántorítana a nagy terjedelem a könyvtől, tegyük hozzá, hogy a kötet nagyon olvasmányos, ugyanis a napi sajtóban megjelent írásokról van szó. Így a szövegek rövidek, tömörek és lényegre törőek, ahogy hajdanán a Bácsmegyei Naplóban vagy éppen a Hírlapban megjelentek.

 

A Veremidő számos eddig kevésbé ismert témát boncolgat. Többek között számos írás foglalkozik a 30-as évek magyar ifjúságának helyzetével. Betekintést kaphatunk az akkori ifjúsági szervezetek működésébe, megláthatjuk azt, hogy egy magyar fiatal milyen felsőoktatási intézmények közül választhatott a királyi Jugoszláviában, képet kapunk az akkori pályakezdő fiatalok gondjairól, miközben a szemünk előtt bontakozik ki a szabadkai Híd folyóirat köré épülő ifjúsági mozgalom. De külön érdemes kiemelni Tóth Bagi István Pusztulunk, veszünk… című 1935-ben megjelent tanulmányát is, amelyben a szerző különböző kimutatások alapján igyekezett a jugoszláviai magyarok egészségi állapotát felvázolni. Ez egy szomorú olvasmány, hiszen Tóth Bagi leírta, hogy húsz magyar többségű településen 1919 és 1932 között a csecsemőhalálozás 17,52 és 24,08 százalék között mozgott, minden ötödik magyar tuberkulózisban halt meg, és a jugoszláviai magyarság átlagéletkora mindösszesen 32 évet tett ki. Emellett az ország kisebbségeinek körében a magyarok vezették a betegségi statisztikákat többek között a vesebetegségek területén, amelynek oka a nagy fokú alkoholfogyasztás volt, valamint az idegbetegségek és az öngyilkosság adatai is a magyarság körében voltak a legmagasabbak. Továbbá megállapítja, hogy a születések száma egyharmadával csökkent, rohamosan megcsappant a házasságok száma és 15 040 magyar vándorolt ki külföldre 1918 és 1930 között. Tóth Bagi István végül megállapítja, hogy a magyarság lélekszáma egy emberöltő alatt 14 százalékkal fogyatkozott.

 

A fenti példák is bizonyítják, hogy milyen aktuális kérdéseket feszeget a könyv, mert sajnos a népességfogyás ma is ugyanúgy égető problémája közösségünknek, mint nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt. Igaz, manapság a tuberkulózis vagy éppen a csecsemőhalandóság már nem tizedel bennünket, de az elvándorlás vagy éppen az öngyilkosságok magas száma sajnos ma is a mindennapjaink része. Korunk ifjúsága ma is felteszi a kérdést: melyik felsőoktatási intézményt válasszam? Ezért a békediktátum mélyreható következményeinek megértésében Mák Ferenc kötete fontos olvasmány, nem pusztán a történészeknek, a múlt iránt érdeklődőknek, hanem mindenkinek, aki szívén viseli a vajdasági magyarság sorsát, mert sok mai kérdésre is választ kaphatunk ebből a kötetből. Sokszor közösségünk egy-egy égető problémája kapcsán érdemes elolvasnunk, mit is írtak elődeink nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt. Mák Ferenc érdeme, hogy ezeket az írásokat egy kötet formájában kézbe adta számunkra.

Díjak, ösztöndíjak