Skip to main content

Molnár Csikós László

nyelvész
egyetemi tanár
1950. február 17.

Az általános iskolát Zentán és Adán, a gimnáziumot (1968) Zentán végzi. Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén 1973-ban szerez oklevelet. 1976-ban Újvidéken a nyelvtudomány magisztere lesz. 1986-ban Újvidéken nyelvtudományból doktorál (A melléknévi igeneves szerkezei transzformjai a magyarban). 1973-tól 1976-ig kutatóasszisztens a Hungarológiai Intézetben, 1976-tól a Magyar Tanszéken asszisztens, 1986-tól tudományos kutató, 1987-től docens, 1992-től egyetemi rendkívüli tanár, 1997-től egyetemi rendes tanár. 1994 és 2000 között vendégtanár a zombori Tanítóképző Karon, 2000-től a Belgrádi Egyetem Filológiai Kar Magyar Tanszékén. Nyelvműveléssel foglalko­zó cikksorozatai: 1980-tól 1991-ig Magyar Képes Újság: Nyelvművelő, 1981-től 1993-ig Képes Ifjúság: Nyelvi játszótér, 1986-tól 1990-ig között Képes Ifjúság: Hibavadász, 1994-től Magyar Szó: Szófigyelő. 1983 és 1987 között a Hungarológiai Közlemények főszerkesztője.

Szerkesztői munkásság
Fordításkötetek
Napjainkban élő nyelvjárás. In. Magyar Szó. 2008. február 23–24.
Danyi Magdolna emlékezete
(Tanulmányok. 1912/45.)
Jugoszláviai magyar helyesírási kézikönyv. In. Üzenet. 1980/6.
Matijevics Lajos: A vajdasági magyar diáknyelv
(Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. 1973/14.)
Vajdaság helységeinek földrajzi nevei. In. Magyar Szó. 1978. október 28.
Legszükségesebb szavaink gyűjteménye (Sárosi Károly: A magyar nyelv alapszótára)
(Üzenet. 1975/5–6.)
Szakirodalom az alkotóról
Molnár Csikós László: Munkahelyi és munkáskétnyelvűség
Szerző
Molnár Csikós László: A melléknévi igeneves szerkezet transzformjai a magyarban
Szerző
Nyelvművelő könyv a Vajdaságból. In. Édes Anyanyelvünk. 1994/1.
Szerző
Molnár Csikós László nyelvművelő írásai. In. Gyorsírók és Gépírók Lapja. 1995/2.
Szerző
Évtizedes nyelvőrségen (Molnár Csikós László: Böngészések nyelvhasználatunk eszköztárában; Hogy is mondjam?)
Szerző
Elolvasom
Szavak születnek. Molnár Csikós László: Divatszavak. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008
Szerző

Szavak születnek

Molnár Csikós László: Divatszavak. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008

Gyakran halljuk, hogy új szavak születnek, ennek analógiájára állíthatjuk azt is, hogy a szakembernek pedig az a dolga, hogy „anyakönyvezze őket”. A hasonlat innentől folytathatatlan, mert azt nem tudjuk ugyan megjósolni, hogy meddig élnek a szavak a nyelvhasználatban, de annyi bizonyos, hogy a szövegekben megmaradnak, tehát sohasem halnak meg. Ma nem tudjuk megmondani, melyek lesznek azok, melyeknek a jelentését is elfelejtjük, de éppen arra valók a szótárak, hogy megőrizzék és felelevenítsék, amit elfelejtettünk.

Molnár Csikós László könyve elébe megy a fentiekben vázolt kérdéseknek, ő a szavakat szinte a keletkezésük, felbukkanásuk pillanatában ragadja meg, és ahogy születnek a szavak, már értelmezi is, miként kerültek a beszédünkbe. Olyan szavakat gyűjt tehát, melyek még nem is léteznek. Mert ha még egyetlen szótárban sem szerepelnek, akkor „még nincs papírjuk” a saját létezésükről. Legtöbbször az utcán, a játszótéren, társaságban vagy a médiában hallani őket először. Hamar megragadnak az emlékezetünkben, és nyelvhasználatunk részévé válnak.

Amikor először beszélgettem a szerzővel arról, hogy a Kilátóban folyamatosan, hétről hétre megjelenő rovata könyvbe kívánkozik, akkor én még lelkesen posztmodern szótárnak tituláltam a lehetséges könyvet, de már látom, hogy a besorolás idézőjelbe kívánkozna. A szavak születése ugyanis folyton felülírja az aktuális irányzatokat vagy az éppen divatos stílust.

Az új szavakat három nagyobb csoportba sorolnám. Az elsőbe, a leggyakoribb előfordulások kategóriájába azok kerülnének, melyek a technika új tárgyait, a tudomány vívmányait, a világváltozások fogalmait tartalmazzák, mindezeket születésükkor meg kell nevezni. Ilyenkor az idegen szavak átvétele vagy tükörfordítása a leggyakoribb. A rohanásban nem is igen töpreng már senki a magyarításon vagy adekvát megfelelők keresésén.

A második csoportképző elem az, hogy minden generáció kialakítja a maga tolvajnyelvét, amit régente szlengnek is neveztek, de talán már ez a besorolás is az elfekvőbe került. Tény mindenesetre, hogy ugyanazokra a cselekvési formákra, emberi tulajdonságokra, szabadidőre vonatkozó szavakat a fiatalok mindig szellemesen átnevezik. Nem kérdés ma már, hogy melyek épülnek be az irodalmi nyelvbe, mert azt láthatjuk, hogy minden szó bekerül, azaz megtalálja a maga kontextusát. Szerintem ezek fedik leginkább a „divatszavak” kifejezést, mert generációváltók.

A harmadik csoport az, amit a nyelvészeten belül aligha tartanának „szakmainak”. Nekem mégis ez a legérdekesebb: amikor a szó keletkezéstörténetét kell kideríteni, és kell hozzá egy kis nyomozás, vagy éppen egy konkrét esetet, szituációt vagy éppen anekdotát kell hozzá elmesélni, hogyan hagyományozódott. Az új szó akár egy közszereplő elhíresült nyilatkozatábólis futótűzként terjedhet, amit akár egy csapos is pozsgás malíciával emleget már másnap, etimológiai szótár nélkül.

A hivatalos nagyszótárak amúgy is késnek, ritkán jelennek meg, és kiadásuk pillanatában elévülnek.

Éppen ezért van szükség az ilyen kiadványokra, mint a Divatszavak. A szerző ezt így fogalmazza meg az Előszóban: „Ebbe a szótárszerű válogatásba többnyire azok a cikkeim kerültek bele, amelyekben új fogalmakkal és jelölőjükkel foglalkozom. A fogalmakat rendszerint úgy járom körül, hogy az átlagolvasó számára is érthetők legyenek, másrészt a fogalomjelölő szavak használatát különféle beszédhelyzetekben szemléltetem, hogy bizonyos jelentésárnyalataik is kifejezésre jussanak.”

A könyv 222 újszerű szó és szójelentés részletes magyarázatát tartalmazza. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szerző ennél jóval több szó születésénél „bábáskodott”. Becslésem szerint akár kétszer ennyi is lehetne a teljes terjedelem. Látom a szelektálás koncepcióját is. Az alkalmibb, kevéssé ismert, periferikusabb jelentőségű szavak maradtak ki, melyeknek egy teljesebb szótárban feltétlenül helyük lesz. Szándékosan nem idéztem most egyetlen „szót” sem a könyvből. Meg kell venni, mert hasznos kézikönyv.