
Penavin Olga
A fotó forrása: https://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2983/Fenytores-8211-Emlekkonferencia-a-100-eve-szuletett-Penavin-Olga-tiszteletere.html
Az elemi iskolát, a leánygimnáziumot 1934-ben és a Bölcsészettudományi kar latin–magyar–olasz szakát 1940-ben szülővárosában végzi. 1956-ban Göttingenben a Die Sprache der ungarischen Bevölkerung der Batschka című disszertációjával a nyelvtudomány doktora címet szerez. 1940-ben és 1941-ben Debrecenben, 1941 és 1944 között Szabadkán a leánygimnáziumban, 1945 és 1947 között a gimnáziumban tanár. 1947-től 1957-ig főiskolai tanár Újvidéken, 1957 és 1984 között az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékének docense, egyetemi rendkívüli tanára, majd egyetemi rendes tanára.
2011 óta Penavin Olga palicsi házán emléktábla őrzi emlékét. Újvidéken utcát neveznek el róla. A Magyar Tanszéken az Egyetemi Nyelvészeti Napokat több ízben Penavin Olga tiszteletére tartják meg.
Penavin Olga
A nyelvész, néprajzkutató, számtalan könyv szerzője, kritikus, pedagógus Debrecenben született, 1916. július 15-én, s Újvidéken távozott az élők sorából, 2001. október 15-én - Borsy Olgát, a második világháború éveiben hozzánk áthelyezett pedagógust, a szabadkai gimnázium magyar-latin szakos tanárnőjét a kollégája, Penavin Elemér vezette oltárhoz - 1989-ben megkapta a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, 1996-ban a Győrffy István-emlékérmet - A Finnugor Tudományos Társaság tiszteletbeli tagja - Életének, gazdag életpályájának utolsó napjaiban ezt mondta: ,,Mindent megtettem, amit akartam' - Első néprajzi írása 1950-ben jelent meg Szlavóniai sziget-magyarság címen - Önvallomásából: ,,Tulajdonképpen munkánk az lenne, hogy bejárva a magyarlakta falvakat, felgyűjtenénk a még létező, de már pusztulásra ítélt népi kincseket...'
Dévavári Zoltán a születésnapján készített terjedelmes interjút Penavin Olgával, ezzel tisztelegve egy hihetetlenül gazdag életmű előtt. Meleg szavakkal köszöntötte az egyetemi tanárt és folkloristát - másként: nyelvészt, néprajzkutatót, kritikust, több könyv szerzőjét - ,,...aki tudományos kutatómunkája során sohasem törekedett arra, hogy látványos elméleteket alkosson a népi élet jelenségeiből, beérte a nehezebb, a kevésbé látványos munkával: adatokat gyűjtött népünk hétköznapjairól és ünnepeiről. åt köszöntjük tisztelettel és megbecsüléssel hetvenedik születésnapján, akinek - dr. Péter László szavaival - nem lehet eléggé hálás a magyar nyelvtudomány és néprajz, általában a hungarológia, határon innen és túl'.
Borsy Olga 1916. július 15-én született Debrecenben. Gyermekkoráról, első lépéseiről az életben annyit tudunk, amennyit az interjúk során elárult magáról. Sokáig tartózkodott szülővárosában, ahol az elemit végezte, majd a leánygimnáziumban tanult, s végül diplomát szerzett a böcsészettudományi kar latin-magyar-olasz szakán 1940-ben. Egy évig Debrecenben tanít. 1941-től 1944-ig a szabadkai leánygimnáziumban tanárkodik. A második világháború éveiben ugyanis az anyaországból pedagógusokat helyeztek át a visszacsatolt területek nagyobb városaiba, így Szabadkára is. Borsy Olga 1944-ben, az oroszok előrenyomulásának napjaiban nem hagyta el Szabadkát, Penavin Elemér matematikatanár oltárhoz vezette, s nálunk ragadt. Hamarosan megfogalmazta a programját, amely így hangzott: ,,Tulajdonképpen munkánk az lenne, hogy bejárva a magyarlakta falvakat, felgyűjtenénk a még létező, de már pusztulásra ítélt népi kincseket, termékeket, mint: épület, ruha, eszköz, foglalkozás, tánc, ének, mese stb. Lenne anyag bőven mit gyűjteni, csak el kellene már kezdenünk'. Penavin Borsy Olga elkezdte. Munkásságának első éveiben megfordul Szalatornyán (Stara Torinán), Horgoson, Vojlovicán, majd Baranyában és a Muravidéken, s mindenütt szenvedélyesen gyűjtöget. Miért vállalkozott erre a munkára?
Elmondta:
,,Elég későn kezdtem kutatással, tudományos munkával foglalkozni. Sohasem gondoltam arra, hogy ezt tegyem, a körülmények hozták magukkal a lehetőséget. De hogy nem vaktában alakultak így a dolgok, bizonyítja az is, hogy a népi kultúra iránti érdeklődés már kisgyerek korom óta bennem lappangott. Nagy érdeklődéssel lapozgattam, olvasgattam iskolai szünetekben a nyári rekkenő hőség elől menekülve a lefüggönyözött szoba hűvösében a Tolnai Világlexikonnak az afrikai, ázsiai népekkel foglalkozó köteteit. Később latin-magyar-olasz szakos egyetemi hallgató koromban a római régiségtan, a régi rómaiak életének, szokásainak, hitvilágának megismerése vonzott. Ezt bizonyítja szakdolgozatom is, mely a Vesta-szüzekről szólt. A Vesta-szüzek, mint tudjuk, Vestának, Kronosz és Rheia leányának, házi istennőjének papnői, akik az istennő jelképét, a szent tüzet őrizték a Fórumon emelt kerek templomban...'
Penavin Olga első néprajzi írása 1950-ben jelent meg (1956: Göttingen - a nyelvtudomány doktora (Die Sprache der ungarischen Bevölkerung der Batschka). 1947-től 1957-ig főiskolai tanár Újvidéken, 1957-től 1984-ig az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense, az egyetem rendes tanára, rendkívüli tanára, tanít, oktat, 1984-től nyugdíjas. 1989-ben megkapja a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, 1996-ban a Győrffy István-emlékérmet. A Finnugor Tudományos Társaság levelező, a Magyar Nyelvtudományi és a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
Munkásságát, munkájának eredményeit egyetlenegy oldalon ismertetni lehetetlen vállalkozás. Penavin Olga elkészíti a Jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlaszát, A jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlaszát. Földrajzi neveket gyűjt. Nagy vállalkozása volt a Szlavóniai (kórógyi) szótár elkészítése. Jelentős a Jugoszláviai magyar népmesék című gyűjteménye stb., stb. Leggyakrabban a ,,szent helyen', a szlavóniai Kórógyon fordult meg, ahol a magyarok a reformáció kezdete óta fennmaradt XVI. századi nyelven beszélnek.
Fontos elmondani azt, hogy Penavin Olga néprajzi tanulmányai, gyűjteményei végérvényesen megdöntik azt az állítást, hogy a térség magyarságának nem volt és ma sincs említésre méltó népköltészete. Penavin Olga gazdag örökséget hagyott ránk s életének utolsó napjaiban ezt mondta: ,,Mindent megtettem, amit akartam...'
Hozzátesszük: talán többet is!