Skip to main content

Péter László

újságíró
képzőművész
festő

1958-ban Székelykevén született. 1983-ban fejezte be a belgrádi Iparművészeti Egyetemet. Grafikus, festő. 1984 óta tagja a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének. Számos önálló kiállítása volt, dolgozott tanárként, szabadúszóként, fizikai munkásként, rajzfilmes animátorként, úszómesterként. Könyvillusztrációival jelentős sikereket ért el. 1981-ben bejárta Erdélyt és őseinek földjét, Bukovinát. Bukovinai útját negyed évszázad után, 2006-ban megismételte. Az al-dunai székelyek életkörülményeit tanulmányozza. 1991-ben a háború ellen tiltakozva családjával Magyarországra költözik. Tagja a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének és a Muravidék Baráti Kör Társaságnak. 2009–2015 között a zsámbéki Premontrei Szakközépiskola, majd 2015-től a Zsámbéki Keresztelő Szent János Általános Iskola, Gimnázium és Művészeti iskola részmunkaidős óraadó tanára. 2017-től a Budajenői Általános Iskola tanára.

Illusztrált kiadványai:

1. Szűcs Imre: Fekete szárnyú szél. Versek, Forum, 1981. (Fedőlap, illusztrációk).
2. Gion Nándor: Postarablók. II. kiadás. Ifjúsági regény. Forum, 1984. (Fedőlap, illusztrációk).
3. A szépen zengő pelikánmadár. Népmesék. Szerkesztette: Jung Károly. Forum , 
1986. (Fedőlap, illusztrációk-rézkarcok).
4. Vankó Gergely: Őrhely a teljességben. Versek. Forum, 1986. (Fedőlap, rézkarc-grafikák).
5. Szeli István: Az erózió ellen. Irodalomtörténet. Forum. 1986.(Fedőlap-grafika, aquatinta).
6. P. Nagy István: Köralagút. Versek. Forum, 1986. (Fedőlap, illusztrációk.)
7. Szent Péter Atyafisága. Forum, 1992. (Fedőlap, illusztráció. Linómetszetek).
8. Halász Albert: Varázslatok, avagy bűvészek receptkönyve. Budapest, 1992. Hunga print Nyomda és Kiadó. (Fedőlap, illusztráció).
9. Drávaszögi Rovátkák. Évkönyv. HMDK. Eszék-Budapest, 1993. (Fedőlap, grafika).
10. Kórógy. Monográfia. Összeállította: Kell József. Zágráb 1994. (Fedőlap, grafika).
11. Tündér Ilona kertje. Forum, 1994. (Fedőlap, illusztrációk).
12. Székely Kalendárium 1994. Völgységi Múzeum. (Fedőlap, illusztrációk).
13. Tarka lepke, kis mese. Szöveggyűjtemény. Kóka Rozália szerkesztésében. Márton Áron Kiadó (Katolikus óvoda 3.) (Címlap, fedőlapterv, illusztrációk, vignetták).
14. Lábadi Károly: Istenek hajlékai a Drávaszögben. Budapest, 1995. (Címlap, illusztráció).
15. Lábadi Károly: Drávaszög ABC. Néprajzi lexikon. Eszék–Budapest, 1996. (Címlapterv, illusztrációk).
16. Péter László: Angyalszólítgatás- grafikai mappa, 24 szitanyomat, Lábadi Károly előszavával. Kiadta a HMDK, Zágráb-Budapest, 1995.
17. Pietsch Miklós: Aradiak (regény a szabadulásról). Kráter Műhely egyesület. Budapest, 1995. (Címlap-grafika).
18. Gazdakalendárium, 1997. Eszék, 1996. (Illusztrációk).
19. Barkóca. Horvátországi magyar gyermeklap, 1–8. szám. (1996-tól 1999-ig, minden címlap és illusztráció).
20. Barométer. Az Ex-YU magyar közérzeti irodalom antológiája, Zenta–Tóthfalu–Szabadka–LOGOS Grafikai Műhely, 1997. (Fedőlap és illusztrációk).
21. Noth Zsuzsánna: Cickánycikcakk. Drogregény. Masszi kiadó, 2001, Budapest. (Animációs illusztrációk).
22. Katona Imre: Szépen szóló madárka (Népdalaink szöveges üzenete. Masszi kiadó, 2002, Budapest. (Címlap, illusztrációk, vignetták).
23. Tordon Ákos: Az én első tanítóm. 12+12 mese és régi történet. 2003, Masszi kiadó, Budapest. (Illusztrációk).
24. Kassovitz László: Pamacs (Mese), 2004, Timp Kiadó, Budapest. (Címlap, illusztrációk).
25. Kisfalussy Bálint: Kapofáncs (szilágysági gyermekkor mesehangulattal), 2004, Timp Kiadó, Budapest. (Címlap, illusztrációk).
26. Majoros Sándor: Akácfáink sokáig élnek. Novellák. 2004, Timp Kiadó, Budapest. (Címlap-, és borítórajz).
27. Liliomról pergő harmat. Magyar népballadák és műballadák.  Házi olvasmány az általános iskolák 5. osztálya számára. Válogatta dr. Dávid András. 2004, Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd (Tankönyvhivatal, Belgrád). (Illusztrációk).
28. Magasan repül a daru. Magyar népdalok könyve.  Házi olvasmány az általános iskolák 5. osztálya számára, válogatta dr. Dávid András. 2004, Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd (Tankönyvkiadó, Belgrád). (Illuszrációk).
29. Benedek Elek: A két bors ökröcske. Kígyós Jancsi és más népmesék. Válogatta Jódal Rózsa. 2004. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd (Tankönyvkiadó, Belgrád). (Illusztrációk).
30. Holly István: Democsokrácia és vidéke. Magánkiadás. Budapest, 2004. (Címlapgrafika).
31. Poór K. Zsigmond: Már csak a jégvirág. (Versek). A szerző kiadása. Budapest, 2004. (Illusztrációk).
32. Sebők Éva: Seregélytánc. (Gyermekversek). 2004, Napkút Kiadó, Budapest. (Illusztrációk).
33. Bozó Lake Norbert: Mezítelen hasonmás. (Versek). 2005, Timp Kiadó, Budapest. (Címlap és illusztrációk).
34. Kassovitz László: Kócmajom. (Mese). 2005. Timp Kiadó, Budapest. (Illusztrációk).
35. Kassovitz László: Pamacs elszökik (Mese). 2005. Timp Kiadó, Budapest. (Illusztrációk).
36. Petőfi Sándor: János vitéz, 2006. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd (Tankönyvkiadó, Belgrád). (Illusztrációk).
37. Színtiszta Szombathely. Írta: Jósa Judit és Kukor Ferenc. BKL Kiadó, Szombathely, 2006. (Illusztrációk).
38. Noth Zsuzsánna: ANYA CÖMEMEL. Punkpaletta. (Regény). Napkút Kiadó, Budapest, 2006. (Illusztrációk, címlap).
39. Majoros Sándor: Emberrel esik meg. (Válogatott novellák). Timp Kiadó, Budapest, 2007. (Címlaprajz).
40. Burány Béla: Mé’ piros a gólya csőre? (Erotikus és obszcén népmesék – I. rész). Timp Kiadó, Budapest, 2007. (Illusztrációk, címlaprajz).
41. Noth Zsuzsánna: Filmperdülések. (Regény). Cédrus Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó, Budapest, 2008. (Illusztrációk).
42. Kóka Rozália: Virágszépzöld Anna. Bukovinai székely népmesék. Timp Kiadó, Budapest, 2009. (Illusztrációk, címlaprajz).
43. Pastyik Ilona: Magyar nyelv. Gyakorló nyelvtan az általános iskolák 7. osztálya számára. 2009. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd (Tankönyvkiadó, Belgrád). (Illusztrációk, címlaprajz).
44. A Táltos bűvös könyve. Mondák és legendák a vajdasági Bánság északi feléből. Válogatta és elmondta Jung Károly. Forum, Újvidék 2010. (Címlaprajz és illusztrációk).
45. Kóka Rozália: Egy asszon, két asszon. Timp Kiadó, Budapest 2011. (Címlaprajz és illusztrációk).
46. Kassowitz László: Pamacs hazatalál. Timp Kiadó, Budapest, 2011. (Illusztrációk, címlaprajz).
47. Péter László: Keresztapám nadrágja. Al-dunai székely felemás és apró történetek. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2011. (Illusztrációk, címlaprajzok).
48. Lábadi Károly: Kopácsi népmesék. HMDK, 2013, Eszék-Zágráb. (Színes népmeseillusztrációkkal).
49. Csík Mónika – Miféle zergetoll? Gyermekversek, Zetna, Zenta, 2015
50. Kovács Jolánka – Rétesország meséi. Zetna, Zenta, 2018.
51. Fehér Kálmán – Csókai breviárium. Zetna, Zenta, 2018.
52. Kóka Rozália – Egy asszon két vétkecskéje. Fekete Sas kiadó, Budapest, 2018.

 

Délkelet-Európa poétája (Csuka Zoltán: Ellentmondás a halálnak)
(Üzenet. 1972/2.)
Szerző
Szabadkai emlékek (Csuka Zoltán: »Mert vén Szabadka áldalak...«)
(Üzenet. 1972/6–7.)
Szerző
A szellemi örökség megmentése
(Üzenet. 1971/1.)
Szerző
Regényes irodalomtörténet (Dér Zoltán: Fecskelány)
(Üzenet. 1971/3.)
Szerző
Dettre János tragédiája
(7 Nap. 1969. július 25.)
Szerző
Dettre János portréjához
(7 Nap. 1972. július 7.)
Szerző
Érzékenység és megfigyelőképesség
(Üzenet. 1978/3.)
Szerző
Fekete Lajos: A bujdosó visszanéz
(7 Nap. 1972. április 21.)
Szerző
Gombos hitvilága
(Üzenet. 1990/11.)
Szerző
Temesköz népéletéről
(Üzenet. 1980/11.)
Szerző
Kázmér Ernő adatai. In. 7 Nap. 1984. március 17.
Szerző
Tíz, tíz, tiszta víz (Jugoszláviai magyar népi mondókák)
(Hungarológiai Közlemények. 1977/32.)
Szerző
Vajdaságiak a magyar forradalmakban (Mészáros Sándor: A Tanácsköztársaság és a vajdaságiak)
(Üzenet. 1975/1.)
Szerző
Horgostól Sándoregyházáig, Padétól Kapornakig
(Üzenet. 1986/7–8.)
Szerző
Egyoldalú kép
(Üzenet. 1980/6.)
Szerző
A tudománypolitikus számadása (Szeli Istvan: Történő történelem)
(Üzenet. 1982/1–2.)
Szerző
Kétes hitelű levelek. In. Élet és Irodalom. 1979/6.
Szerző
Veselinović-Andjelić, Magdalena: Srpskohrvatska narodna poezija u madjarskoj književnosti XIX i XX veka
(Irodalomtörténeti Közlemények. 1971/3. )
Szerző
Elolvasom
Csernik Attila 80. Szelíd ellenállás
(Magyar Szó. 2021. július 10.)

CSERNIK ATTILA 80

Szelíd ellenállás

Az 1970-es években több máig elismert művésztagja volt a Bosch+Bosch csoportnak, melynek tagjai az akkori modern irányzatok szinte mindegyikét gyakorolták. A Délvidéken példátlan intenzitású, újhullámos törekvésekkel rengették meg a hagyományos művészeti életet. De mi végre volt a lázadásuk? A szabad önkifejezés, azaz a szabadságvágyásuk mellett ma már látszik a kettős kötődésük: egyrészt a nyugati hangulatvilág, másrészt a „jugoszlávság”, illetve a különleges vajdasági „művészi érzület” iránt kötelezték el magukat.

A Bosch+Bosch alapítói Slavko MatkovićBasch EditKrekovics IstvánMagyar ZoltánSzalma LászlóSzombathy Bálint és Slobodan Tomanović voltak. De hamarosan csatlakoztak hozzájuk Ladik KatalinCsernik AttilaKerekes László, Ante Vukov és Markulik József. Az újhullámos csoport fő ideológusai közül elsősorban Slavko Matkovićot, a mail art és a szabad képregény költőjét, Szombathy Bálint kritikust, művészeti írót, szépségkutató és performansz képzőművészt, és Csernik Attilát, vidékünkön a body art meghonosítóját kell kiemelnünk.

Közülük most Csernik Attilát, Agát, az ünnepelt képzőművész grafikust és könyvtervezőt, hosszú évtizedek óta korunk egyik legkitűnőbb vajdasági alkotója, szeretnénk felköszönteni.

A kezdetek

Csernik Attila művészeti tanulmányait Újvidéken kezdte el, de 1965–1967 között Montrealban is szerencsét próbált. Majd hazajött Topolyára, és magával hozta a szabadságvágyást, amelyet alternatív művészként hamar el is plántált a vajdasági művészet termőtalajában. Csernik Attila különleges életérzését, az első megrökönyödést kiváltó kísérleti műveivel kívánta kifejezni. Az elrabolt és elvarázsolt vidékünkön body arttal, land arttal, performansszal és más rigolyás „nyugati” művészeti akciókkal próbálkoztak társaival. Csernik Attila azon lázadó fiatalok közé tartozott, akik a vajdasági modern művészi szemléletváltását életre hívták, és gyakran megbotránkoztatták a közönségüket. A hagyományos művészeteket felváltani akaró csendes ténykedésük problémás volt. A megszokott langymeleg művészeti közegben számtalan kérdést generáltak, és sok fejfájást okoztak a művelődés szocialista eszméket propagáló szervezőinek. Vidékünkön a műkedvelő közönség köreiben még gyanús volt minden nyugatról importált művészeti tendencia, amely bizonyos mértékben „aláaknázhatta” a szocializmust, a megszokott békés hangulatú „klasszikus modernséget”. A haladó művészeti irányzatok nem kerültek tiltó listára, de a megnyilvánulásaikat gyakran ellehetetlenítették, az erőteljesen vizualizáló figuratív és nonfiguratív, az expresszív és az absztrakt művészeti törekvések korában az idegen tendenciák leginkább nemkívánatosnak nevezhetők.

Csernik Attila számtalan forradalmi művészeti akciót tervezett és valósított meg. Túlélte az alkotásait tabuként kezelő kritika fagyos hallgatásait, a gúnyoros, csípős, lekicsinylő megjegyzéseket, alkotásainak a becsmérlő tiszteletlen megszólását. A body art, a testművészet úgy vált önkifejező eszközévé, hogy a vajdasági fiatal képzőművészek fülében elültetett bogárként zümmögött. A liberális, vagyis szabadságvágyó, lázongó művészi csoportosulások vidékünkön még szokatlanok voltak, és megszokhatatlanoknak tűntek, azonban főként a fiatalok körében rajongani kezdtek az amerikai pop art után következő import művészetekért is.

Csernik Attila ekkorra már kidolgozta autentikus nyelvi jelrendszerét, és következetesen valósította meg a művészeti programjait: body art projektjeit, performanszait, a későbbiekben pedig asszamblage-, vagy kollázsműveit.

Az új vizuális szemléletmód bázisát Csernik Attila kitűnően ismeri. A jel – jelentés kontextusában a művészi tevékenysége progresszív természetű. A kortárs művészeti irányzatok elméleteihez és műfajaihoz idomult. A pop art, land art, konceptualizmus, mail art, performance, vagy a Szombathy által művelt neoizmus, happening, videoművészet, az interaktív művészetek, a kollázsolt (ál)képregény, az utcaművészet műfaji meghonosítása vidékünkön, hőskori harcaikat idézi.

A jel – jelentés – értelmezés vetületi ábráit, akárcsak a Bosh+Bosch tagjai, Csernik Attila is Yoseph Beuys-tól örökölte. Aki a nyugati térségek legújabb kori művészettörténetének egyik legnagyobb hatású és legtöbb vitát, poláros értékeléseket kiváltó személyisége volt. Csernik Attilát azonban elsősorban a modern jeladások problémaköre foglalkoztatta, ezen égisz alatt mindenféle szellemi és fizikai természetű világi művészmozgalom, ami a nagyvilágtól való elzártságot megszüntethetné. Értelme(zhete)tlen szövegeket festett, vetített a saját testére. Akcióinak nyilvánvalóan valamiféle politikai indíttatása is volt. Bár művészünk ezt soha nem mondta ki nyilvánosan, több évtizedeken át ívelő programját mégis bátran nevezhetjük a művész korai lázadásának. Akcióművészünk ellentmondott a korábbi művészeti sematizmusoknak. Törekvései, szándéka szerint valójában világi szabadulóművész lett belőle: miközben mindvégig vajdasági maradt. Programja több évtizeden át fejlődött, és hatott a teljes stílusbéli lefedettség igényével.

Szelíd ellenálló

Csenik Attila tevékenysége mindig valahol „a perifériákon” zajlott, zárt művészeti bemutatókon. Akciói rendre nagy hírverések nélkül zajlottak, tehát relatív kis közösségek figyelmét kötötte le. Őt talán a „megtűrt” kategóriába sorolták, de nyílt politikai állásfoglalása sohasem volt, ezért sok baja nem lett a régi rendszerrel. A Bosch+Bosch művészeti csoportosulás egyik keményvonalas arisztokratájaként, a testművészeti akciói révén ő lett az egyik legeredetibb délvidéki vizuális művészünk. Csernik Attila nem mindennapi grafikus volt, „mellékesen” könyvtervező, betűtipográfiával foglalkozó ember. Lapokban, folyóiratokban, könyvek borítóján évtizedek óta találkoztunk a furcsa betűsoros alkotásaival. A munkájában sokszor kellett kompromisszumot kötnie, önálló művészként azonban öntörvényű alkotó volt, aki nem kényezteti a közönségét. Ezért nevezhetjük a nehezen érthető, „periferiális” művészeti műfajok szószólójának.

Manapság azon mosolygunk, hogy a mindenből a hagyományost, a megbízhatót és a könnyen felfoghatót leválasztó, előnyben részesítő délvidéki átlagember számára a művészi kísérletezés akkor még szamárságnak tűnt. Míg mára megszelídültek, egyre inkább elfogadottá váltak a furcsa, idegen művészi (ön)megvalósítások. Csernik örökösen elemezgető és kísérletező happener művész. Ilyen értelemben ő is hagyományépítő, aki tiszteli a művészet gondolatiságát, az univerzális jel- és jelölőrendszerét, amely mindöröktől bennünk volt. Abban viszont, hogy a művészetet nem tekinti árucikknek, már ő is konzervatív. Művészetét nem tekinti eladhatónak: értelmezésében az valamiféle rabszolgaságot jelent. Az eladhatóság szerinte többnyire valamiféle vásárlói igény kielégítését célozza meg. Ezért az eladhatóság haszontalan dolog, mely könnyű konzumművészetté tehet minden alkotást.

A vizuális költészet, a body art, a konceptualizmus, az assamblage, a forradalmi szöveges kollázs vagy a happening… viszont olyannyira a pillanat művészete, hogy valószínűleg eladhatatlan.

A letűnt szocialista rendszerek rendre kaptafára működtek, jótékonykodás és mostoha gondviselés látszatát keltették a kulturális életben. A művészetekben egyfajta gyomlálási gyakorlat érvényesült. Egyes alkotók nem is várták meg a cenzúrázás kínos folyamatát, inkább gyorsan magukévá tették az öncenzúra gondolatát. Értelemszerűen azért is gyakorolták, hogy békén hagyják őket, ezért vagy a támogatottak, vagy a megtűrtek kategóriájába sorolták be őket. Voltak természetesen olyanok, akik nem hajoltak meg. Csernik Attila a csendes ellenállás stratégiáját választotta. Jól tudta, hogy nem is a politika mozgatja a művészetet…

A nyolcvanas években az egykori előírások paradigmája és az intézményeken keresztülfutó eligazító rendszer a szoc-realista eszköztár túlzott igénybevétele következtében lassan unalmassá vált. Az erőltetett önismétlések kudarcélménye miatt, a modernizmus eszköztárát lassacskán be kellett engedni a művészeti gyakorlatba. Ez a lehetőség elsőként az élvonalbeli alkotókat bátorította fel. A modern szocializmust sejtető merész törekvések érdekessé váltak, a rendszer pedig lassacskán megszokta, hogy a radikális művészi kifejezés jobb a cenzúránál.

 

Csernik Attila is részt vett abban a radikális gyakorlatban, amelyben a vajdasági neoavantgárd törekvések, célként feldúsították az esztétikai sokkhatást kifejtő művészeti gyakorlatot, és hogy azt máris azonosították a művészettel és az élettel.

A csoport kulturális kontextusba helyezett radikalizmusa névleg nem irányult a szocialista társadalom alapelvei, csupán a bürokrácia ellen.

Az öntörvényűség dicsérete

Csernik Attila a kísérletező művészek nyomait örökítette át térségeinkbe. Írott, kollázsolt, tipografizált vagy akár háromdimenzióssá tárgyiasított vizuális költészetét műveli, body arttal, assemblage-zsal. Objekt-könyveket is készít, de elektrográfiával is foglalkozik. Mégis mindmáig a legismertebb a vizuális költészete, ahol a rituális szemléletű ősiség és a konceptualista, vagyis a gondolati művészet találkoznak. Melyben valamiféle köztes művészeti gyakorlatként rituális megjelenítési formarendszert követ vagy honosít meg. A tipográfia betűtípusainak, stíluselemeinek kreatív és játékos ötvözeteivel kísérletező Csernik Attila alkotásaiban a betű tipográfiai értéke jelentősen átminősült. Többértelmű képzőművészeti jellé alakult át, metaforává vált. Amikor betűhalmazait emberi testre vetítette, vagy átfestette, átragasztotta, annak konvencionális kódján túlmutatva a vizuális költészet, és a body art furcsa termékeny ötvözetét hozta létre. A body art így tulajdonképpen a vizuális költészet megjelenítési lehetősége lett nála. Ezen költészet néha érthetetlen-értelmetlen halandzsanyelven a dadaisták zavaros képleteit felidéző töredezett szövegrészeit tartalmazta, ami hol segélykiáltásnak, hol valamiféle tüntető szemléletű felhívásnak tűnt. Néha pedig valós üzeneteket, értelmes mondattöredékeket, képversköltészetet hordozott.

Csernik Attila művészetét a jellegzetes, befelé forduló gyakorlatok sora, a zárt társasági (művész)körökben bemutatott előadásai, performance-ai, body art munkái, a párhuzamosságokat lazán vagy szigorúan összekötő typoetry-jai, a test élőben, fotón, filmen, videón tárgyi(as) objektumként való felhasználása: egy sor minimalista, néha látszólag véletlenszerű beavatkozás jellemzik.

Ezen beavat(koz)ások az életben előforduló mindennapos cselekedetek, mindennapi tevékenységek nyomán történtek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években. Ezek a felforgató cselekményeknek is minősíthető akciói valamiféle eksztatikus aktivizmust jelentettek. A Bosh + Boschban ennek gyakorlatát kollégái, Slavko Matković és Szombathy Bálint is világosan megfogalmazták. Akcióik sok esetben elég durvák, gúnyolódóak és/vagy provokálók voltak. Például szándékosan nyomdai hibákat idéztek elő a Kommunista Párt Hírösszefoglalójában, átfirkálták, a nevetségességig átírták, „átértelmezték” a pártideológia különböző passzusait. Az efféle akciók nyilvánvalóan felforgató jellegű kitörési kísérletek voltak, és ikonográfiájuk az uralkodó ideológia provokálási szándéka volt.

Csernik Attila munkássága immár vagy hat évtizede zajlik: csendes és sikeres. Ő maga változatlan erőbevetéssel, frissességgel alkot és gondolkodik. Bár szellemi eszköztárát nem fitogtatja, hisz ma már nem gyárt rebellis ideológiákat, nem írja le és nem propagálja azokat. Csupán alkot, öntörvényűen. Nem nagyon érdekli mások bíráló, megítélő véleménye. Egyedi és utánozhatatlan. Univerzális világában ugyanis sosem volt helye holmi kiegyezésdinek, megalkuvásnak. Mint mondja, nem akar az alkotásaiból élni, nem akar hasonlítani senkihez. Szabad akar lenni.

KEDVES ATTILA, ISTEN ÉLTESSEN!

 

Összegzés

Csernik Attila (Topolya, 1941) művészeti tanulmányait Újvidéken kezdte. 1965 és 1967 között azonban már Montrealban tanult, ahol megérintette a pop art és más aktuális irányzatok szele is. Hazatért, és rövid ideig rajztanárként dolgozott Topolyán. 1969-től Vajdaságban dolgozott különböző újságok grafikai szerkesztőjeként. A Képes Ifjúság, majd a Dolgozók, a Magyar Szó, a Jó pajtás grafikusa. Miközben szerkesztőként dolgozott, tehetségét szabadidejében akadálytalanul kamatoztatta, és ebben az alkotói tevékenységében megalkuvást ma sem ismer. Művészete gazdag, sokágú. A teljesség igénye nélkül említjük meg egyéni kiállításait is. Az elsőt 1964-ben Topolyán rendezte. Újvidéken, Szabadkán, Zentán, Topolyán, Temerinben, Belgrádban… volt nagyszabású tárlata.

Az 1970-es években oszlopos tagja volt a Bosch + Bosch csoportnak. Ez időben Szombathy Bálinttal Újvidéken még kísérleti művészeti folyóiratot is indítottak (Mixed Up Underground).

Csoportos kiállításon szerepelt jugoszláv és külföldi nagyvárosokban. Többek között 1973-ban Belgrádban, Balatonbogláron, 1974-ben Budapesten, 1975-ben Párizsban és Londonban, 1980-ban Zágrábban (Bosch + Bosch), Kranjban, 1988-ban Barcelonában… De állított ki Varaždinban, Rijekában is. Egyik kedvence 1975-ből, a bécsi Akademie der Bildenen Künste jóvoltából a jugoszláv korszerű művészetek kiállítása (Gegenwartige Kunst aus Jugoslawien).

Vizuális költeményeit TEXT címmel jelentette meg 1985-ben Újvidéken, ahol jelen volt a Tribina mladih (The Youth Tribune) csoport újvidéki művészeti „szeánszain”, és ahol 1986-ig kiállításokat szervezett. 2003-ban Equiem c. könyve jelenik meg CD-melléklettel. Számos vajdasági művésztelep résztvevője, közösen dolgozott, projekteket tervezett a délvidék legjobb művészeivel.

Nagyapáti-díjas (1980), Ács József-díjas (1990), Forum-díjas (2004) képzőművészünk. Munkásságát alaposan elemző könyv 2009-ben jelent meg szerbhorvát, angol és magyar nyelven Miško Šuvaković tollából.

Szerző
Nem elválasztani egymástól önmagunkat. In. Magyar Szó. 2015. november 9.
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Ikarosz szárnyain. Péter László rajzai a Forumban. In. Magyar Szó. 1981. február 21.
Szerző
Golgota. In. Magyar Szó. 1981. március 23.
Szerző
Szövegkorrekciók. Péter Lászlónak a TAKT-on megnyílt kiállításáról. In. Magyar Szó. 1982. augusztus 16.
Szerző
A mitológia egyetemes érvénye. (Beszélgetés Péter Lászlóval). In. Magyar Szó. Újvidék. 1982. november 18.
Szerző
Monotípiák. Péter László újvidéki kiállítása. In. Magyar Szó. 1986. május.
Honnan jöttünk, hová megyünk? Tárlat. In. Magyar Képes Újság. 1988. december 1.
Szerző
Péter László a budapesti Liteában. In. Új Művészet. 1994/10.
Szerző
Péter László ablaka. In. Magyar Szó. Kilátó. 1994. október 29.
Szerző
Templomromokon agyaggalamb-törmelék. Péter László grafikáiról. In. Új Magyarország. 1994. április 9.
Szerző
Kobaltkék esőben. In. Napló Szabadelvű Hetilap. 1994.
Szerző
Angyalszólítgatás. In. Hét Nap. 1995.
Szerző
A jelhagyó ember. Péter László kiállítása elé. In. Levélnehezék. 2002.
Szerző
Ikarosz és Krisztus között. Igazságról, honról és alkotásról. In. P.L. Grafikáinak hűvösében. Magyar Szó. 2003. április 5–6.
Szerző
Világkunyhó sámánállatokkal, istenemberekkel. In. Szabad Föld. 2003. április 25.
Szerző
A bolygó ideg (Péter László jelenései). In. Aranyvasárnap című kiállítási katalógus. 2007. december 23.
Felleg-jártú fecske. Beszélgetés Péter László grafikusművésszel írásról, rajzokról, szülőföldről, barátokról
Szerző
Személyes tabló. Egy társutas rajzolatai képzőművészeinkről
Láthatatlan köldökzsinór. Péter László: Tollrajzok – Barangolás délvidéki képzőművészekkel
Műnembéli sokoldalúság
Interjúk
A mitológia egyetemes érvénye (Beszélgetés Péter Lászlóval). In. Magyar Szó. 1982. november 18.
Szerző
Mítoszidézés. Péter László rajzairól. In. Magyar Szó. Kilátó. 1984. március 31.
Szerző
Az életművészetéről – Közelítések. Bíró Zoltán beszélgetése Péter Lászlóval. In. Székelykevei Igaz Szó. 2007/2.
Szerző
Legfontosabb önálló kiállítások
Helyszín
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1981.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1982.
Helyszín
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1982.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1982.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1984.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1985.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1986.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1987.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1988.
Helyszín
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1988.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1989.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1989.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1991.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1991.
Település
Ország
Szerbia
Dátum
1991.
Helyszín
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1992.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1992.
Helyszín
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1993.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1994.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1994.
Helyszín
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1994.
Helyszín
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1995.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1995.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1998.
Település
Ország
Szlovénia
Dátum
1998.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
1999.
Milleniumi kiállítás
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2000.
JEL-Színház grafikák
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2001.
Hevér János emlékére. 42 grafika.
Helyszín
Település
Ország
Szlovákia
Dátum
2002.
Közelítések. Visszatekintés 22 évre (Grafikák, rajzok, installációk)
Helyszín
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2003.
1956 tiszteletére (Számítógépes grafikák, aquatinták)
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2004.
Aranyvasárnap (Grafikák, rajzok, festmények, installációk)
Település
Ország
Szerbia
Dátum
2007.
„Jó napot, indián” (Installációk és szénrajzok)
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2009.
„Jó napot, indián” (Installációk és újabb szénrajzok)
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2010.
Illusztrációk kiállítása
Helyszín
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2010.
Lélekcsapdák (Szénrajzok, szoborinstallációk)
Település
Ország
Szerbia
Dátum
2011.
Trianon-emléknap
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2012.
Jelenések (festmények, grafikák, rajzok – válogatás)
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2018.
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére. Szénrajzok.
Település
Ország
Magyarország
Dátum
2020.