Sinkó Ervin (Spitzer Franjo)
A fotó forrása: https://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index580.html
Iskoláit Apatinban, Szabadkán és Szegeden végzi. 1914-15-ben az MSZDP szabadkai szervezetének tagja, a Munkásotthon könyvtárosa, és a Bácsmegyei Napló munkatársa. Verseit már 1916-ban a Népszava, A Tett és a Ma közli, és megjelenik első verses kötete. 1917-18-ban a bukovinai fronton van, majd Budapesten a Kassák Körből kivált értelmiségi csoport (Révai József, György Mátyás, Lengyel József, Komját Aladár, Hevesi Gyula, Rothbart Irma) tagjaként az őszirózsás forradalom Országos Propaganda Bizottságában dolgozik. A KMP alapító tagja és illegális aktivistája. 1919-ben az Internationale című folyóirat alapító munkatársa. Újpest párttitkára. Bp. VI. kerületi Munkás- és Katonatanácsa és a Fővárosi Központi Munkástanács tagja. 1919. máj. 2–18. Kecskemét városparancsnoka. A ludovikás zendülés (jún. 24.) óráiban a Szovjetház parancsnoka. A Tanácsköztársaság összeomlásakor vöröskatona a román fronton. Szeptemberben Bécsbe emigrál. 1920-tól 1921-ig feleségével, Rothbart Irmával Szabadkán rejtőzködik. Asztalossegédként dolgozik. Rátalálnak, és Ausztriába internálják. 1921 és 1926 között Bécsben asztalosmunkás, filmstatiszta, inkasszáns. 1924-től 1925-ig a Testvér című krisztiánus folyóirat kiadója és főmunkatársa. 1926-27-ben Szarajevóban, Grazban és Bécsben (aztán 1945-ig másutt is) orvosnő feleségének eltartottjaként csak írói munkát folytat. Közben a Korunk, a Nyugat és a Századunk munkatársa. 1928-31-ben Bácsszentivánon írni kezdi történelmi regényét, az Optimistákat. 1931-33-ban Zürichben és Bécsben, 1933-35-ben Párizsban, 1935-37-ben Moszkvában, 1937-39-ben Párizsban, 1939-1941-ben Bácsszentivánon él. Zágrábban megismerkedik Krležával. 1941-43-ban Szarajevóban, Drvarban, Splitben húzódik meg az üldözések elől. Ott fejezi be az Optimistákat. Az illegális Népfelszabadító Bizottság elnöke. Az olasz kapituláció után Horvátország Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsa küldötte Rab sziget evakuációs bizottságában. 1943-45-ben a népfelszabadító hadsereg IV. hadtestének partizán mozgókórházaiban népművelő megbízatást teljesít Rothbart Irma partizánorvosnő egysgeiben. Leszerelésük után Sinkóék Zágrábban telepednek le. Sinkó Ervin a Horvát Népköztársaság népjóléti és tanügyi minisztériumában, a horvát állami könyvkiadóban, a Krleža vezette Lexikográfiai Intézetben stb. dolgozik. A Horvát írószövetség (1945), a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező (1951), majd rendes (1960) tagja. 1959. okt. 21-én megnyitja az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét, melynek 1959 és 1967 között meghívott rendes egyetemi tanára és tanszékvezetője. Felváltva él Újvidéken és Zágrábban. Apatinban emléktábla őrzi emlékét. Szerepel a Vagyunk (1928) című almanachban, illetve a Téglák, barázdák (1947) című antológiában.
