Skip to main content

Szabó J. József

helytörténész
elektrotechnikus

A fotó forrása: 

https://www.vajma.info/cikk/kultura/7830/Szabo-Jozsef-torokkanizsai-helytortenesznek-iteltek-oda-a-Szenteleky-dijat.html?fb_comment_id=181092625348700_397891

Az általános iskolát Törökkanizsán, a középiskolát Zentán (1975) végzi. 1976-tól elektrotechnikus a törökkanizsai Aleva Élelmiszeripari Vállalatnál. Helytörténeti írásait a Bácsország és a Létünk közli.

Szerkesztői munkásság
Fordításkötetek
Szabadka újkori Iványija (Emlékezés)
(Híd. 2013/3.)
Szerző
Idősebb és ifjabb Stadler Aurél
(Üzenet. 2000/4–6.)
Szerző
Levelezésben állt kora jelentős íróival. In. Magyar Szó. 2013. január 12–13.
Szerző
Elolvasom
In memoriam Fischer Jenő
(Magyar Szó. 2017. május 2.)

IN MEMORIAM

Fischer Jenő

Külön dossziéba gyűjtöttem azokat az újságkivágásokat, amelyeket Fischer Jenőnek szántam. Sajnos elkéstem a paksaméta átadásával, a Magyar Szó külpolitikai, majd belpolitikai rovatának nyugalmazott munkatársa, kommentátora május 1-jén, 69 éves korában elhunyt. Pedig biztos voltam benne, hogy amint odaadom neki az írásokat, cikkeket, elemzéseket, szinte azonnal beleolvas ebbe-abba. Bár csak fél évtizedet dolgoztam vele együtt, a röpke idő alatt annyi azért kiderült róla, hogy a térségünkkel kapcsolatos témák különösen érdeklik. Főleg a II. világháború magyar(országi) vonatkozásai. Azért a Közel-Kelet is a kisujjában volt, de a Tito-korszak rejtelmeit is előszeretettel kutatgatta, elemezte.

A hétköznapi dolgok legalább ennyire érdekelték. Pontosan tudta például a zentai piaci árakat. Nyilván azért, mert azóta, hogy Újvidékre került, továbbra is nagyon kötődött a szülővárosához. Rendszeresen visszajárt Zentára.

Mindenesetre rendkívül jól értesült volt mind a nagyvilág dolgaiban, mind a hazai ügyekben. Azzal az értékes és minőségi információmennyiséggel, amely felett rendelkezett, csak kevesen dicsekedhettek el még az újságírók körében is. Amikor a háború 1991-ben kirobbant, már akkor arra figyelmeztetett (egyik adatközlőjére hivatkozva), hogy a még el sem kezdődött boszniai fegyveres konfliktusból lesz a legszörnyűbb vérengzés.

Akiknek volt szerencséjük ismerni, azt is elmondhatják róla, hogy – talán a nehéz gyerekkora és egyéb megpróbáltatások miatt – nagyon érzékeny, sértődékeny lélek lakott benne. Ezt azonban sohasem próbálta goromba viselkedéssel vagy keménykedve, szigorú szavakkal ellensúlyozni, palástolni.

Veszekedni talán nem is lehetett vele, bár a neki nem megfelelő szavakat nem illett említeni előtte. Persze azt nem bánta, ha Jenci(ké)nek szólítják. Sokan így is tettek.

Ő azonban nem fukarkodott a bíráló szavakkal. Írásaiban gyakran ostorozta azokat, akik oda juttatták az országot, ahová nem kellett volna.

De nem mélyesztette karmait a kipécézett politikusok, tábornokok, (ál)üzletemberek és a köréjük gyűlt fura alakokba. Inkább szurkálódott, karcolt, súrolt, amitől egyesek alighanem vérig sértődtek. Emiatt azonban eszébe sem jutott változtatni iróniával és fanyar humorral vegyített stílusán.

Pályáját a Magyar Szónál kezdte, s innen is ment nyugdíjba. Ragaszkodását és lojalitását a szerkesztőséghez azzal is kifejezésre juttatta, hogy a lap fennállásának 60. évfordulója alkalmából monográfiát írt. Két további kötetben (Ólomévek íródeákja; Jó reggelt) válogatott írásait, karcolatait és „szösszeneteit” jelentették meg (2009-ben).

A titói állam összeomlása után igyekezett lerántani a leplet a régi rezsim kifürkészhető titkairól. Az 1990 utáni, majd az ezredfordulót követő idők (háborús, majd politikai) zűrzavarában és álarcosbáljában is megpróbálta leleplezni a kesze-kusza szálak mozgatóit, illetve ráirányítani a figyelmet a szervezett alvilággal gyakran összejátszó hazai politikai-gazdasági elit turpisságaira, visszaéléseire, bűneire.

Nyilván jól végezte a munkáját, hiszen 2009-ben megkapta a Magyar Szó újságírói díját, három évvel később pedig publicisztikai tevékenységét a Napleány-díjjal jutalmazták.

Munkatársként az újvidéki szerkesztőségben csak rövid ideig tarthattam vele a szakmai úton. A néhány év alatt azonban gyorsan kiderült: kiterjedt történelmi és politikatörténeti ismeretei legalább olyan széles körűek, mint a műveltsége. Folyamatosan bővített tudása rendszerint visszaköszönt írásaiban is.

Reméltem, hogy a neki szánt dossziéba gyűjtött „papírokat” szívesen fogadja, s ezt-azt esetleg még kimazsolázhat belőlük. Sajnos, másként rendeltetett.

Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Szabó József: Tallián Emil, a világutazó vadász. In. Bácsország. 23002/10–12.
Szerző
Elolvasom
Válogatás az OSZK külföldi könyvgyarapodásából – Vajdaság. Szabó József: Tallián Emil, a világutazó vadász

Válogatás az OSZK külföldi könyvgyarapodásából – Vajdaság

Szabó József

Tallián Emil, a világutazó vadász/ Szabó József. – Újvidék : Családi Kör, 2002. - 329 p. ; ill.- 24 cm
ISBN

A 2002-ben, a Vajdaságban megjelent könyvek közül a legszebb kiadású könyvnek Szabó József Tallián Emilról szóló könyve bizonyult. A kötet, amely a szabadkai Grafoprodukt nyomdában készült, elnyerte a Magyar Művelődési Szövetség díját.

Tallián Emil főszolgabíró kalandos élete akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor 2001-ben Törökkanizsán megrendezték a Tallián Emil-emlékkiállítást, ahol a látogató megismerhette a világutazó vadász trófeáit, 700 eredeti fényképet és az Útinaplóját (1906).

A 2002-es évet akár Tallián Emil évnek is nevezhetjük, mert a Vajdaságban két eseménnyel is megemlékeztek róla: Előbb a törökkanizsai parkban fölavatták és felszentelték Tallián Emil Sava Halugin szobrász által felújított szobrát. (A szobrot a szintén bánáti születésű Szentgyörgyi István készítette el 1914-ben.). A másik megemlékezést Szabó József helytörténeti kutató Tallián életét bemutató szép, átfogó, könyvének megjelenése jelentette.

Ki volt valójában Tallián Emil? Ahogy a könyv szerzője a bevezetőben írja „Tallián fényes társadalmi karriert futott be, munkásságának nagyobb részét a törökkanizsai járásnak, valamint szülőhelye dolgos népének áldozta. A legnagyobb feltűnést mégis vadászútjai keltették.“ Szabó bevallja, hogy számára a legnagyobb problémát a trófeák fölkutatása jelentette, szerencsére a múzeumok szakosztályai a segítségére siettek : „Föltárták előttem az eddig féltve őrzött raktárakat és így sokszor ösztönösen azonosítani tudtam egyes trófeák kilétét.“ Szorgalmas, másfél évtizedes kutatómunkával a szerzőnek sikerül fellelnie e törökkanizsai főszolgabíró egykori trófea-gyűjteményének fennmaradt darabjait, az elveszettnek hitt fényképgyűjtemény egy részét, továbbá megtalálta vadászkalandjairól írt kötetet is. Szabó József a könyv bevezetése után feltárja a Tallián család eredetét, azután következnek a világutazó vadász útjainak leírásai: Bombaytól Kalkuttáig, Brazíliától Afrikáig. Tallián minden utazását gondosan, néha évekig tartó munkával szervezte meg. Bár a XX. században kalandos élete feledésbe merült, most a róla szóló könyv felelevenítette érdekes életét. A könyv szerb és angol nyelvű rezümével zárul.

                                                                                                                                                                                                          (Hargitai Gáborné)

Díjak, ösztöndíjak