Skip to main content

Szirmai Károly

Fuimus
Poppel
prózaíró
kritikus
szerkesztő
jogász

A fotó forrása: https://www.bibliotekasirmai.rs/hu/sirmai-karolj/?script=lat

Eredeti családneve Szkalin. Iskoláit, mivel apja zömmel szerb lakosú helységekben (Despotovo, Prigrevica) teljesít aljegyzői szolgálatot, magánúton végzi. Kilencéves, amikor Újvidéken beiratkozik az elemi iskola 5. osztályába, majd a magyar gimnázium tanulójaként érettségizik (1908). Pesten jogot végez, és 1914-ben doktorátust szerez. Az első világháború alatt Budapesten, 1925-től a verbászi cukorgyárban volt tisztviselő. 1910-ben Fény és Sötétség címmel rövid életű folyóiratot alapít. 1933 és 1941 között a Kalangya szerkesztője. 1976-ban tiszteletére alapítják meg a Szirmai Károly Irodalmi Díjat. 1973-ban Temerinben a szülőházán emléktáblát helyeztek el. 1975-ben Szirmai Károly tiszteletére szobrot avatnak a temerini Kókai Imre Általános Iskola előtt (Baranyi Károly és Baranyi Markov Zlata alkotása). 2012-ben a szobrot ismeretlen tettesek ellopják.

 

Szirmai Károly díjaira és tagságaira vonatkozó adatok forrása az Üzenet 1973/10. száma. (Szirmai Endre: Szirmai Károly életrajza: https://www.vamadia.rs/sites/default/files/periodika_szam/digitalizalt/uzenet_1973_10_.pdf#page=51 )

Cziráky Imre novellái
(Kalangya. 1933/11.)
Szerző
Cziráky Imre: Mifelénk
(Kalangya. 1938/1.)
Szerző
Cziráky Imre: Mifelénk. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Csuka Zoltán költészete. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Csuka Zoltán Tűzharagja. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Előretolt állásban. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Debreczeni József: Hideg krematórium. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Az árny zarándoka. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Dér Zoltán: „Életjel” (Csáth Géza emléke). In. Irodalmi Újság. 1970. november 15.
Szerző
Fekete Lajos három új verseskönyve. In. A Mi Irodalmunk 1932. március 13.
Szerző
Fekete Lajos állomásai. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Havas Károly. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Viharban. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Látogatás a Tó melletti városban. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Bors és fahéj. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Herceg János, az elbeszélő. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Herceg János: Papírhajó. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Anna búcsúja. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Laták István versei, A kültelek. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Lévay Endre: Dél kapujában. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Major Nándor elbeszélései. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Majtényi Mihály: Garabonciás. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Majtényi Mihály: Bige Jóska házassága. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
A nagy káder írója. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Radó Imre: Áram. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Stadler Aurél versei. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Szenteleky Kornél Isola Bellája. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Szenteleky Kornél emlékének. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Szenteleky Kornél és a Kalangya. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Látogatás Szenteleky Kornélnál Szivácon. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Tamás István: A kék vonat. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Börcsök Erzsébet, a vajdasági regény problémája és A végtelen fal. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Blazsek Ferencről. In. Szirmai Károly: Szavak estéje. Válogatott tanulmányok, bírálatok és irodalompolitikai cikkek. Szirmai Társaság és Archívumok, Sankt Gallen, Stuttgart, Sydney, 1978.
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Szirmai Károly: Ködben. In. Jugoszláviai Magyar Újság. 1933. július 23.
Szerző
Elolvasom
Jugoszláviai magyar könyvekről
Szerző

Kázmér Ernő: JUGOSZLÁVIAI MAGYAR KÖNYVEKRŐL

A jugoszláviai magyarság irodalma, az egyre jelentősebb, a maguk külön problémái között emberséggel, művészettel küzdő erdélyi és az erős egyéni tehetségeket felmutató szlovenszkói magyar irodalommal szemben vergődéses lassúsággal bontakozik ki. Nem is lehet ez máskép itt, ahol a kis magyarság túlnyomó százaléka földművelő vagy gazdasági válsággal küzdő kispolgár és az a réteg, amelyre az irodalom támogatása, könyvek vásárlása hárulna, olyannyira csekély, hogy egy fejlettebb kisebbségi magyar irodalom szociális és esztétikai célkitűzéseit, komoly és reális irodalmi atmoszféráját jelentősebb eredményekig elközelíteni még nem tudta. Komoly kísérletek, tehetségek koncentrálása, folyóiratok alapítása, sőt egy szép munkatervvel lendülő bácskai «Helikon» mind bizonyságai annak, hogy a tizenötéves építőmunka itt sem maradt el és ha ma már a jugoszláviai magyar irodalmi eseményekről számolhatunk be, az elsősorban annak a néhány lelkes írónak és melléjük állt irodalombarátnak köszönhető, akik ezt a sokáig gyökértelennek látszó, már eleven, színes képet mutató, de missziót még sem valló, sem vállaló irodalmi tevékenységet - életre keltették, kézzelfogható eredményekig vezették. Most lenne itt az ideje, hogy ezekből a «l'art pour l'art» zúgaiba szorult vagy a «lokális kulör» túlzásaiból, erőszakoltságából s a dilettantizmusba könnyen átsikló szerény eredmények az élet és az irodalom mai arcvonalát, a mai egész ember mindent felölelő aktivitását tükrözzék és itt, ahol a magyar irodalom még csak áldozat, de nem üzlet; író és közönség: jelszavakon, szűkre szabott korlátokon felülemelkedve, nem zárt területre cövekelt, erőszakosan kitermelt regionális kísérletekben, hanem a bilincstelen szépség és igazság eszméiben forrjon össze.

Az a néhány magyar könyv, ami rövid pár hónap alatt itt megjelent, ezekről a termő, gondolkodtató eszmei célkitűzésekről nem beszél. De aki az irodalom jogosultságát, annak társadalmi funkcióját nem a megalkuvásban, a meglévő szűk esztétikai igényekhez való leereszkedésben, hanem az irodalom fensőbbségéhez való feltörekvésben látja, az előtt csakhamar nyilvánvaló lesz, hogy ezek a könyvek és - kevés kivétellel - törekvő, küzdő íróik is ebben a kettősségben, a rájuk erőszakolt regionalizmus és a bennük lüktető korláttalan szabadságra való törekvés harcában fulladnak ki. Börcsök Erzsébet kis regénye: «A végtelen fal» iskolapéldája annak, hogy az írónak mennyire nem szabad erőszakoltan regionális jelleget adni olyan témának, amelynek váza, vérszegény és sápadt figurái azt el nem bírják. Az impériumváltozás kezdetén összeverődött csőcselék fosztogató bandák adják a regény hátterét, ú. n. «kisebbségi problémá»-ját, ebbe komponálódik a magyar leány és szerb fiú naivul elgondolt, romantikusra beidegzett szerelme, amit a dilettantizmustól csak keresetlenül tiszta és üdeségre törekvő egyszerű stílusa ment meg. Farkas Geiza, a tiszteletreméltó polihisztor, akinek a tízes években adott szociáletikai, társadalomtudományi munkái elmélyedő tudóst reprezentáltak, «A fejnélküli ember»-rel a regényírók sorába lépett. Regénye az egy test, két lélek örök rejtélyét kutatja, szárazon, terjedelmes táji leírásokkal és ezek a gondolkodói, szemlélődő erények a regényt fárasztó olvasmánnyá nehezítik. A regény erényei: a mesétől teljesen elkülönülő lélektani, szinte laboratóriumi tanulmány és néhány ólmosszürke vonással megrajzolt tájleírása. Sz. Szigethy Vilmos «A vármegyeház kapujából» cím alatt gyüjtötte össze napilapokban megjelent becskereki visszaemlékezéseit. Az író, aki Szeged irodalmának eleven alakja, a népi elbeszélés idilli nyugalmával és az emlékezés melankólikus lírájával futtatja be a magyar megyeháza köré rajzolt életet, színes figurái közül Lauka Gusztáv bohémalakja a régi magyar irodalom érdekes atmoszféráját eleveníti meg. Szirmay Károly novelláskönyve, a «Ködben» valóságfelvételek, átélések és érdekes kísérletű fantáziák színes sorozata. Egy falusi jegyző napjai, egyre fokozódó szerelme rajzában («Staro sunce») regényírói képességek feszülnek és néhány elmosódottan adott mellékalak sorsának kiszélesítéséből könnyen a faluba szorult, kultúrára törekvő emberek tragikus regénye válhatott volna. Az író képzeletjárása, itt-ott már egyéni hangja annak az előrejutó, tisztuló elbeszélő irodalomnak jól érvényesülő értéke, amit a megboldogult Szenteleky Kornél «Akácok alatt» című és huszonhat itteni elbeszélő novella-antológiájában akart kidomborítani. Hogy ez a szép és ambiciózus kísérlet nem azzal a maradéktalansággal sikerült, amire az antológia oly tragikus fiatalon elhunyt szerkesztője törekedett, az végeredményben abban a programszerűségben rejlik, amely elsősorban a paraszttémák felé fordult, viszont a novellisták nagyrésze épen ezekben a témákban idillt, sablónt látott és a szociális háttér csak Arányi Jenőnek az aratógépek ellen föllázadt parasztokról szóló drámai feszültségű novellájában, Herczeg János «A hatalmasok» c. alig kétoldalas rajzában és a tisztult naturalizmustól érett Kristály István: «Áradás» című, a gátépítő földmunkások tragikus letörtségével lüktető elbeszélésében érzékletes. Jól megírt, nyugodt írás a Borsódi Lajos «Szerenád»-ja és sok erő, nyerseség van Markovich Mihálynak a dunai hajósok, dunai kikötők megrázó élményektől zsúfolt novellájában. Munk Artúr «Hinterland» című új regényében Porváros háborúalatti életét, nyüzsgő hangyabolyhoz hasonló társadalma képét, egy hűen fotografáló, sohasem retusáló író merészségével adja. Ez az első magyar hinterland-történet, a front hőseinek valóságélete és az otthonmaradottak pénzszerzése merész párhuzamával a «Nagy káder» írójának beváltott ígérete, aki ezzel az új regénnyel a háború élményének béklyójából végleg kikerülve komoly írói eszközökkel közeledik a mai élet témái felé. Magister «Száz asszony»-a a Napoleon körül élt szeretők, asszonyok regényes rajzai, vázlatai. A hősi-kultusz, a nagy diktátorok kora aktualizálta Napoleont és Magister, az elsősorban író és csak azután histórikus, ebben az új könyvében is folytonosan fokozódó feszültséggel, jó léleklátással kíséri azok sorsát, akik Napoleon meteori élete körül bolyongtak. A történelem sokszor mond mást, mint írónk, de ez nem zavarja azt a hatást, amit komoly kvalitást, imponáló tudást és tárgyi ismeretet nyujtó könyve ad. Érdekes kísérlet Arányi Jenő történelmi regénye, formában inkább nagyobb elbeszélés, «A szentendrei bíró», amely a fiatal Mátyás király fekete hadseregének küzdelmén át, a török ellen harcoló magyar-szerb nép közös sorsát leegyszerűsített történelmi keretben és egy keresetlenül friss romantikus szerelmi idillben írja meg. A kis regény hamvasan szép táji leírásai, a haldokló szentendreí bíró melodramatikusan aláfestett lázálma az eddig novellista erényeivel ismertté vált író értékes fejlődésének figyelemreméltó bizonyítékai.

A jugoszláv-magyar irodalmi kapcsolatok kiépítésére irányuló törekvéseknek magyar oldalról jelentkező értékes bizonyítéka Ducic Jovan «Álmok városa» magyar kiadása. A kötet a költő utazásélményeit adja, extázisos meghódolást Páris előtt, ájtatos fohászkodást Róma kövein, kínzó hitetvallást Avilla éjszakáiban és a természet és a szerelem érzéki összeolvadását a jóni tenger szépségében. Ambrus Balázs a jugoszláv líra legértékesebbjeit ülteti magyarra, keresve bennük a szláv lelket, a mai életet. Ezek a költői értékű fordítások egyelőre napilapokban jelennek meg, már kötetté izmosodhatnának újabb dokumentumául annak, hogy itteni íróink valamennyije tehetsége legjavával híve az irodalmak testvériesülésének.

(Zagreb)

Ködben – Szirmai Károly novellái
Szerző
Jugoszláviai magyar könyvek. In. Századunk. 1934/1.
Szerző
Szirmai Károly: Ködben. In. Erdélyi Helikon. 1934/3.
Szerző
Elolvasom
A délvidéki magyar írók

Schöpflin Aladár: A délvidéki magyar írók

A Bácska visszatérésével írók is térnek vissza, egy kis lokális jellegű magyar irodalom. Visszatérésükkor megérdemlik, hogy néhány jó szót szóljunk hozzájuk, anyaországbeli magyar írótársak. Sokat küszködtek, nemcsak az idegen hatalommal, hanem más kedvezőtlen körülményekkel is, nehéz sorsban tartották élve a szent tüzet, derék magyarok voltak s most, mielőtt végkép és teljesen beleolvadnának az egyetemes magyar irodalomba, emlékezetünkbe idézzük küzdelmeiket.

A szerbek uralma alatt még súlyosabb helyzetben éltek a magyarok, mint a cseh-szlovák köztársaságban, vagy mint Romániában. Belgrád a nemzeti terjeszkedés virulens hevével, határozott, következetesen véghez vitt célokkal és még kérlelhetetlenebb eszközökkel nehezedett rá a magyarságra. Ki akarta irtani, hogy a Magyarországtól elszakított területek lakossága teljesen szerbbé váljon. Még teljesen politikátlan művelődési egyesületeket sem engedélyezett a magyarok számára. A délvidéki magyarok számra is aránylag kevesen voltak, nem volt önálló irodalmi vagy kulturális hagyományuk, mint az erdélyieknek, kevés és gyenge volt a polgári életük. Az intelligencia javarésze elmenekült, a falvak népe vezetés nélkül maradt, az a számra csekély tanult ember, aki ott maradt, elnyomott helyzetében, szegényen, a politikai elnyomást anyagi gondokkal tetézve, csak keveset tudott tenni a zaklatott népért. A magyarság szinte teljesen szétesett, nem volt vezérlő egyéniség, aki valamennyire össze tudta volna fogni.

Ezt a feladatot vállalta és amennyire tudta, meg is oldotta a Délvidéken kisarjadt kis magyar irodalom. Ha más eszköz nem volt rá, legalább a magyar nyelv, a magyar gondolat erejével igyekezett visszatartani a szétszoródó magyarságot, összeterelni az elszéledt nyájat. Nem voltak sokan, magyar írók, többnyire fiatal emberek, egy-két ügyvéd, orvos, magántisztviselő, egy kis csoport ujságíró és még kevesebb volt a közönségük. Hazulról, az anyaország közönsége részéről nem kaptak jóformán semmi támogatást - ki tartotta számon idehaza, Budapesten, hogy mit csinálnak, hogyan küzdenek a Délvidék magyar írói? Lapjaink alig nyitották meg előttük hasábjaikat és egy esetet sem tudnék felhozni, hogy magyarországi kiadó délvidéki író könyvével lépett volna a nyilvánosság elé. Magukra hagyottan dolgoztak, azzal a szívóssággal, amivel csak az irodalom megszállottai tudnak dolgozni, akár van szavukra visszhang, akár nincs. Akadt idején vezérük is, Szenteleky Kornél, aki megalapította a folyóiratukat, a Kalangyá-t, vállalta a munkatársak összetoborzásának, az agitációnak, az ellentétek elsimításának sok kellemetlenséggel járó munkáját, felkereste, buzdította, tanítgatta az irodalom felé törekvő kezdőket. Kisebb eredménnyel, de ugyanazt a feladatot teljesítette a maga körében, mint Erdélyben Kuncz Aladár. Szerencséjük ebben sem volt a délvidékieknek, Szenteleky néhány évi munka után meghalt tüdőbajban. Alkotása, a Kalangya, azonban fennmaradt, magába gyüjtötte a délvidéki írói törekvéseket, egyesítette az írókat. Mindvégig elismerésre méltó színvonalat tartott, kritikai figyelemmel kísérte nemcsak saját körét, hanem az egész magyar irodalmat. A Kalangya története pontosan azonos a délvidéki magyar irodalom történetével; könyvek ritkán és szinte véletlenül jelentek meg, a folyóirat volt az írók csaknem kizárólagos közlő szerve. Egy-két jobb napilap is segített, amennyire lehetett. Nagy művek nem jöttek így létre, az élet nehéz gondjai nem engedték az íróknak, hogy nagyarányú munkára foghassák össze erejüket, legjobbjaik műve is töredék maradt. Nyom nélkül azonban nem múlik el ez a törekvés, úgy halljuk, a Kalangya megmarad és folytatja munkáját, sőt bővül is annyiban, amennyiben magához vonja a Romániában rekedt magyar írókat is.

Viharban. In. Magyar Szó. 1952. szeptember 21.
Szerző
Gondolatok egy elbeszéléskötettel kapcsolatban
Szerző
Disputa Szirmai Károly Benőtte a fű c. kéziratáról
Egy új vajdasági regényről. In 7 Nap. 1958. június 29.
Szerző
Művek, nézetek, vélemények
Szerző
Novelláskötet és jubileum. Szirmai Károly. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok I. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Belgrád, 1999.
Szerző
Szirmai Károly: Már nem jön senki. In. Szeli István: Történő történelem. Tanulmányok, kritikák, cikkek. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1981.
Szerző
Művek, nézetek, vélemények
Szerző
Három novelláskötet (Kolozsi Tibor: Gyeplő és zabla, Szirmai Károly: Örvény, Lökkös Antal: A csempész – könyvismertetés). In. Magyar Műhely. 1962/3.
Szerző
Valóság és vízió
Örvény. In. Dolgozók. 1962. június 26.
Szerző
Víziók és a valóság között
Szerző
Egy örökös vándor történetei In. Utasi Csaba: Tíz év után. Esszék, kritikák, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1974.
Szerző
Leányvári levelek. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok III. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Belgrád, 2003.
Szerző
A csend víziói. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok III. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Belgrád, 2003.
Szerző
A valóság kényszerében. In. Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok III. Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Belgrád, 2003.
Szerző
Szirmai Károly: A csend víziói. In. Kortárs. 1966/10.
Szerző
A csend víziói. In. Magyar Szó. 1967. február 26.
Szerző
Négy jugoszláviai kisebbségi íróról. In. Irodalmi Újság. 1968/20.
Tények és nézetek
Szerző
Szirmai Károly: A csend víziói
Szerző
Szirmai Károly: Muzsikáló messzeség. In. Kortárs. 1970/4.
Szerző
Önkeresés. In. Magyar Szó. 1970. július 4.
Szerző
Egy szétosztott örökség (Mindig elválni valakitől)
Szerző
Az egyetemesség jegyében (Szirmai Károly művei a kritika tükrében)
Szerző
Mű és szerep. In. Bányai János: Könyv és kritika. 2. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1977.
Szerző
Szirmai Károly: Falak, puszta falak. In. Kortárs. 1972/2.
Szerző
Utolsó találkozásom Szirmai Károllyal. In. 7 Nap. 1973. március 16.
Szerző
A magányos óriás. 1. Szirmai Károly Emlékbizottság, Szirmai Károly Archívumok, München, Stuttgart, 1976.
Szerző
A magányos óriás. 2. Szirmai Károly Emlékbizottság, Szirmai Károly Archívumok, München, Stuttgart, 1979.
Szerző
Felemás vállakozás. In. Utasi Csaba: Vonulni ha illőn. Kritikák, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982.
Szerző
Sietős elfogultság. In. Utasi Csaba: Vonulni ha illőn. Kritikák, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982.
Szerző
Szirmai Károly novellaírásának első korszaka. In. Utasi Csaba: Vonulni ha illőn. Kritikák, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982.
Szerző
Érzelem és értelem Szirmai Károly kritikai munkásságában. In. Utasi Csaba: Vonulni ha illőn. Kritikák, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982.
Szerző
A Szirmai-víziók kibomlásának módozatai
Szirmai Károly, a Kalangya kritikusa
Szerző
Szirmai Endre (vál.): Szirmai Károly művei a kritika tükrében. Megemlékezések, levelek, tanulmányok, kritikák, interjúk. Szirmai Társaság és Archívumok, St. Gallen, Stuttgart, New York, 1977.
Szirmai Károly műveinek bibliográfiája. Szirmai Károly Társaság, Szirmai Károly Archívumok, München, Stuttgart, Rio de Janeiro, 1978.
Szerző
A reménytelenség írója. In. Irodalmi Újság. 1978/5–6.
Szerző
Túlkapások egy bibliográfiában (Szirmai Endre: Szirmai Károly műveinek bibliográfiája)
Szerző
Kétes hitelű levelek. In. Élet és Irodalom. 1979/6.
Szerző
Humanizmus és bátorság (Szirmai Károly: Szavak estéje)
Szerző
Szirmai Károly. Szirmai Archívum, Stuttgart, München, 1980.
Szerző
Vajdaság, irodalom, 1948
Szerző
A vajdasági magyar irodalom kialakulása és Szirmai Károly. In. Forrás. 1982/10.
Szerző
Laták István és Szirmai Károly levelezése (1935–1939)
Szerző
Szirti Sas jelenései (Visszaemlékezés)
Szerző
Szirmai Károly hosszú, szürke lánca
Szerző
Szerep és mű (Szirmai Károly pályaképe 1.)
Szerző
Szerep és mű (Szirmai Károly pályaképe 2.)
Szerző
Szerep és mű (Szirmai Károly pályaképe 3.)
Szerző
Szerep és mű (Szirmai Károly pályaképe 4.)
Szerző
Szerep és mű (Szirmai Károly pályaképe 5.)
Szerző
Szerep és mű (Szirmai Károly pályaképe 6.)
Szerző
Száz éve született Szirmai Károly
Szirmairól, születésének századik évfordulóján
Lét és nemlét kérdései Szirmai Károly novelláiban
Szerző
Szirmai Károly világában. In. 7 Nap. június 22., 29., július 6., 13., 20.
Szerző
Szirmai Károly versei
Szerző
Szirmai Károly novellái
Szerző
Szirmai Károly novellái. In. Thomka Beáta: Prózatörténeti vázlatok. Vajdasági regények, novellák a két háború között. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1992.
Szerző
Németh Ágnes (szerk.): Németh László élete levelekben. 1914–1948. Magvető, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Szirmai Károly és a provincializmus. In. Bányai János: Kisebbségi magyaróra. Tanulmányok, kritikák, Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1996.
Szerző
A nyelvi jelek teremtette irodalmi szöveg (Szirmai Károly A holló című novellája és a ható ige)
Szerző
Szirmai Károly első novelláskötete, a Ködben és ennek fogadtatása
Szerző
A jugoszláviai magyar irodalom története. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2007.
Szerző
Bordás Győző–Tepić, Miroslav (szerk.): Szirmai-emlékkönyv / Spomenar Sirmai. Harmincöt éves a Szirmai Károly Irodalmi Díj / Trideset i pet godina Književne nagrade „Karolj Sirmai”. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék,2010.