
Thomka Beáta
Iskoláit Torontálvásárhelyen kezdte, gimnáziumi érettségit Újvidéken szerzett 1968-ban. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén végezte 1972-ben. 1968-tól 1983-ig az Új Symposion munkatársa. A folyóiratnál lektorként és titkárként is dolgozott.1975 és 1992 között az Újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanársegédje, docense, majd rendkívüli tanára. 1985-től az irodalomtudomány doktora (DSc). 1992-ben a Vrije Universiteit Amszterdam kutatója, 1992-től 1997-ig az ELTE Budapest oktatója, tudományos munkatársa. A Pécsi Tudományegyetemen 1991-től docensként, majd professzorként tevékenykedik 2018-ig, egyúttal a PTE Irodalomtudományi Doktori Program alapítója és az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője.
1993-ban az MTA tudomány kandidátusa, 1995-ben dr. habil címet szerez a Szegedi Tudományegyetemen.1999-ben az MTA doktora. Díjazták Sinkó-díjjal (1976), Soros kutatói ösztöndíjjal (1992), Tempus kutatói ösztöndíjjal (1992), Soros Alkotói díjjal (1996–1997), DAAD kutatói ösztöndíjjal pedig kétszer (1997, 2000) járt Berlinben. A Széchenyi Professzori Ösztöndíjat 1997 és 2000 között, a József Attila-díjat 1998-ban, az Év Könyve díját 2002-ben és 2018-ban, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét 2005-ben, a Balassa Péter-díjat 2008-ban, a Széchenyi-díjat 2009-ben érdemelte ki. Doctor Honoris Causa kitüntetést a finnországi Jyväskyläi Egyetemen kap (2009).
Fordítóként jegyzett művek:
Sveta Lukić: A mai intellektuális próza. Epikurosz Könyvek 1. Forum, Újvidék, 1985.
Danko Grlić: Művészet, esztétika, tudomány. Epikurosz Könyvek 2. Forum, Újvidék, 1986.
Jovica Aćin: Elhajlások. Válogatott esszék. Epikurosz Könyvek 4. Forum, Újvidék, 1989.
(A portréfotót Végel Dániel készítette.)