A vesztegzár történetei

Balogh István Csókán és Törökkanizsán is bemutatta legújabb, Különös kalantén című könyvét. A vajdasági, zentai származású, jelenleg Magyarországon élő szerző eddig megjelent tizenhét kötete közül ez a negyedik, amelyet gyermekeknek írt. Balogh István elmondta: van ugyan egy fia, a mesélőkedve mégis nagytatakorában jött meg, és gyermekkönyveket is csak azóta ír, amióta megszületett az unokája, Péter.

A kalantén nem varázsszó, csupán a karantént fedi, csakhogy Petike, amikor tizenhat napra bárányhimlő-vesztegzárba kényszerült a nagyszüleihez, még nem tudta kimondani a szóközépi r hangot. A könyvben azok a mesék, versek szerepelnek, amelyek az együtt töltött időszakban hangzottak el, illetve születtek meg nagyapa és unokája közös alkotásában. Az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában megjelentetett kötetet Csernik Attila illusztrációi teszik egyedivé.

Balogh István meséi nem királyokról vagy sárkányokról szólnak, hanem a Tiszáról, a halászokról, a juhászokról, illetve arról, hogyan éltek régen az emberek. Miért tartja fontosnak, hogy ezeket a történeteket mondja el az unokájának? — kérdeztem tőle.

— Én szerencsés gyermeknek számítottam, hiszen a Balogh nagyanyám nagy mesélő, valóságos mesefa volt, még népmesegyűjtők is jártak hozzá évtizedeken át. Emlékszem, úgy bugyogtak belőle a csodásabbnál csodásabb történetek, mint forrásból a víz. Nos, a nagymama, Peti esetében az ükmama meséit az unokámnak élesztettem újra. A fiamnak is meséltem, de ő a kiskakas gyémánt fél krajcárját és a farkast szerette, amelyre forró vizet öntenek, meg a bakkecskét, amely bement a nyúl házába.

A Grimm testvérek sokat írtak a sárkányokról, és a magyar gyermekek is ismerik ezt a csodalényt, hiszen a Hetvenhét magyar népmesében is előfordul a hét- vagy a háromfejű változata. Én viszont kedvenc folyómat, a Tiszát nem tudom összekötni a sárkányokkal. De nem is kell, mert van nekünk vízi tündérünk, csodahalunk. Ebben a könyvemben is előfordulnak régi történetek, például az aranypikkelyes pontyról, amelyből arany, majd fehér ruhás lány lesz. Miután férjhez megy a hősünkhöz, nem lesz belőle tündér, hanem ugyanazt a hétköznapi életet éli, amelyet a többi lány. Sőt, addig fűztem a történetet az unokámnak, hogy a pontyból lett leány, illetve asszony, nagymama, az én Péterem nagymamája.

Nagy szeretettel gyűjtöm össze azt a szellemi kincset, amelyet ránk hagyományoztak az ük- és a szépmamák, s igyekszem megírni őket, átadni az én unokámnak, a könyveim révén pedig mások unokáinak is.

Mindkét könyvbemutatón közreműködött Kónya Sándor csókai versénekes, Balogh István megzenésített költeményeit adta elő. A moderátor szerepét Sinkovits Péter, valamint Tóth Lívia újságírók vállalták.

Új elemmel gazdagodott a kultikus emlékhely

A hétvégén Szenttamáson, a Gion Nándor Emlékházban, családjának és az összesereglett irodalomkedvelőknek a jelenlétében felavatták az író mellszobrát, valamint kihirdették az idei Gion Nándor Novella- és Regénypályázat eredményét. 

2006 februárjában Tóth Barnabás és Simonyi Balázs Gionfalva című filmjével, majd a következő évben a Szenttamási Népkönyvtárban a Gion Nándor életét és munkásságát bemutató alkalmi kiállítással kezdődött a Gion Nándor Napok rendezvény, melyen a szervezők kortárs szerzőket, filmrendezőket, kritikusokat láttak vendégül egy-egy előadásra.

A Gion Nándor Emlékházat tizenkét évvel ezelőtt, 2010 augusztusában nyitották meg azzal a szándékkal, hogy bemutassák az író életét és munkásságát. Az épületben található kiállítás egész évben látogatható, előzetes bejelentkezéssel és időpont-egyeztetéssel. 2012 óta minden információ elérhető a világhálón is. Az emlékház programját már az első évben irodalmi pályázatokkal igyekeztek gazdagabbá tenni. Azóta kilenc novelláskötetet, két regényt, két ifjúsági regényt, valamint tizenhárom fordításkötetet jelentettek meg. Az udvara alkalmi műsoroknak, filmvetítéseknek, verses és irodalmi esteknek, ifjúsági táboroknak, előadásoknak ad otthont. Az utóbbi két évben, amikor a járvány lehetetlenné tette a munkát, felújították az emlékházat.

— Az elmúlt tizenkét évben sajnos nem volt hajlandóság a helyi önkormányzat részéről az emlékház intézményesítésére. Fontos kiemelni, hogy Szenttamáson hasonló jelentőségű kulturális létesítmény nincs, és biztos vagyok benne, hogy az intézményesítésével nagyon sokat nyernénk. Ezt támasztják alá az évről évre ismét megjelenő Gion-regények, az életműsorozat kiadása, az újabb Gion Nándor szépirodalmi és műfordítói pályázatok, irodalmi találkozások, kutatások, a hely idegenforgalmi lehetőségei — hangsúlyozta Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke, majd hozzátette, pályázati pénzből sikerült fizetett munkatársat alkalmazniuk, de ezt jó lenne állandósítani. A Gion Nándor Emlékház működéséhez az elmúlt időszakban leginkább a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság járult hozzá.

Dr. Horváth Futó Hargita, az emlékház munkatársa arról beszélt, hogy Szilágyi László szobrászművész alkotása által új elemmel gazdagodott a kultikus emlékhely.

— A mellszobor, Fuszkó István helyi fafaragó kárókatonái és a kút háromszöge, Kiss Natália és Munyin Andrea A kárókatonák még nem jöttek vissza című regény ihlette fali rajzai, a benti kiállítás mind elbeszél valamit az írói életpályáról. Fontos megemlíteni a budapesti Kurcz Ádám munkásságát, aki évek óta gyűjti az anyagot, és újabb kötetekkel gazdagítja az életműkiadást, Takács-Sánta András pedig a Gion Nándor rajongói oldalt szerkesztve értesíti a Facebook közönségét az íróval kapcsolatos legújabb eseményekről, felfedezésekről. Gion művei bekerültek a tankönyvekbe, új dokumentumfilmeket forgattak róla, műveiből színházi előadások készültek, regényei egyre több nyelven jelennek meg. Életművét tudományos konferenciákon, tanulmánykötetekben, folyóiratokban elemzik, doktori disszertációk és mesterdolgozatok témája.

Az író fia, Gion Gábor, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának stratégiai elemzésért és humánpolitikáért felelős államtitkára az édesapjára emlékezve felidézte, a legjobb történetek, legerősebb karakterek, legjobb helyszínek mind Szenttamásról származnak.

— Valamit tud ez a hely, ha ilyen erős karakterekben, ilyen jó történetekben, ennyire maradandó értékekben jelenik meg. Nekem jutott annyi szerencse, hogy ezeket a helyszíneket újraélhettem, a karaktereket megismerhettem, úgyhogy első kézből erősíthetem meg, hogy ez egy különleges hely. Édesapám nagyon sok könyvében, művében ír bizonytalan, válságos időkről. Szerintem ha élne, sajnos most is lenne miről írnia, hiszen bizonytalan időket élünk, egyik válság, mint a migráció, a járvány, a háború, nemcsak követi a másikat, hanem rakódnak egymásra — emelte ki, majd Magyarország és Szerbia kiváló kapcsolatairól is beszélt.

A Gion Nándor Emlékház regénypályázatára 5 pályamű érkezett. Az alkotásokat a zsűri nevében Tari István író értékelte. Az első díjat Tátrai S. Miklós Szakadék című szövege érdemelte ki. 

A novellapályázat bírálóbizottsága ezúttal a Kárpát-medencéből beérkezett 31 munkát olvasott el. A legjobbnak Riegel Zoltán (Magyarország) Cseresznyeszedés című novellája bizonyult, a második díjat a vajdasági Harmath Dávid (Vicei Károly), a harmadikat pedig Romoda Ferenc érdemelte ki. Emellett további hét novellát kiadásra javasolnak a 2022. évi antológiában.

Riegel Zoltán elmondta, Gion Nándor művei nagyon fontos szerepet töltöttek be az életében, volt ugyanis egy nehéz időszaka, melyen ezek a könyvek segítették át. Az írót nem ismerte személyesen, és nem is találkozott vele, de nagyon sokra tartja, szinte minden művét olvasta, és tiszteletét a gyermekeinek is sikerült átadnia.

Az ünnepi esemény végén Gion Nándor mellszobrát — mely az első nemcsak Vajdaságban, de a Kárpát-medencében is — Horváth Futó Hargita, Németh Dezső és Paraczky László újságíró leplezte le.

Szilágyi László azt mondta, nagy megtiszteltetésnek érzi a felkérést. A szoborral Gion Nándor nagyságát és egyszerűségét szerette volna kifejezni. Hosszan készült a feladatra, mert nem a fényképek alapján akart dolgozni, hanem úgy, ahogyan a modelljét a dokumentumfilmek, az interjúk és a művei alapján elképzelte. A jellegzetes arcvonásokba belenyomódik a könyv, a bronzszobor zöld patinája a magyarságára, a tucatnyi tintapaca pedig az íróságára utal.

A mellszobor elkészítését a Magyar Nemzeti Tanács támogatta. Hajnal Jenő, az MNT elnöke nyilatkozatában kiemelte: — A vajdasági és az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb írójának állítunk egy újabb emléket, melynek az értéke, a jelképe annál is erősebb, mert annak a háznak az udvarán áll, amely az ő emlékét őrzi, és amelyhez annyira kötődött. Ha az ember itt kilép az utcára, és elindul a Gion-regények jól ismert helyszíneire, akkor azt látja, hogy szebb, alkalmasabb helyet nem is lehetett volna találni a Gion-kultusz erősítésére.

A műsorban közreműködött a muzslyai Lele József citerás és Szabó István versmondó.

Egy könyv a kapaszkodásról

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kiadásában jelent meg nemrégiben Gallusz Lászlónak, az Újvidéki Rádió Faluműsor című adása nyugalmazott szerkesztőjének Tanyák, sorsok — tanyasorsok című kötete. A 270 oldalnyi szöveget és számos fotót vagy inkább életképet tartalmazó, küllemében is szemrevaló kiadvány a Tanyariportok a padéi Betlehem-pusztától a kishegyesi Csengettyűsig alcímet viseli.

A könyv első bemutatójára Adahatáron megtelt a már használaton kívül álló tanyai iskola tanterme. Az érdeklődők leültetésére kevésnek bizonyultak a régi iskolapadok, pótszékekre volt szükség. Igaz, hogy Zentáról is sokan érkeztek, de a környező tanyákon élők is eljöttek, hogy kezükbe vegyék azt a kötetet, amely róluk szól. Mivel a szerzőjét már egyébként is ismerik.

A kiadvány ismertetőjében elhangzott, a teremben vélhetően nincsenek olyanok, akiknek legalább egy hozzátartozója ne volna külföldön. De az életnek, a kapaszkodásnak továbbra is értelme van, és ez a könyv is erről szól. Felvezető szövege arra mutat rá, miként alakult ki nagyjából 200 évvel ezelőtt ebben a régióban, a Tisza közének a csücskében és részben a Bánságban a tanyasi gazdálkodás.

Gallusz Lászlónak Földéhség címmel 1996-ban jelent meg az első kötete. Ebben szociográfiai portrék segítségével a lentről, a mélyből induló emberek életét próbálta érzékeltetni. A másodikban, Az élet poklában címűben, bácskai emberek vallanak az oroszországi hadifogságról.

— A harmadik kiadvány a fenntartható tanyai gazdálkodásról szól, és egy nemzetközi projektum volt. Az újszülött pedig a Tanyák, sorsok —tanyasorsok, melynek már a címe mindent elárul. Én mindig az egyszerű emberek között éreztem jól magam, mindig az ő életük érdekelt, és ez fogja össze a három kötetet. Azoknak a sorsával foglalkozom a mai napig, akik idekötődnek a bácskai vagy a bánáti röghöz, itt érzik jól magukat, és eszük ágában sincs, hogy innen eltávozzanak. Éppen ezért megragadom ezt az alkalmat is, hogy megköszönjem azoknak a vajdasági embereknek, akik az elmúlt öt évtizedben, amióta az újságírói pályafutásom tart, megtiszteltek bizalmukkal, és megengedték, hogy időről időre visszatérjek hozzájuk — mondta a szerző, aki azt is elárulta, kellemes gyermekkori emlékek kötik a tanyai életformához, az ott tapasztalt mérhetetlen szabadság teljesen elvarázsolta. — 1975-ben kerültem az Újvidéki Rádió Faluműsorához, tanítómesterem a szép emlékű Balázs Piri György, Gyurka bácsi volt. Ő irányította rá a figyelmemet arra, hogy ne a nagy agrárkombinátokat vagy a menő agrárpolitikusokat keressem és szólaltassam meg. A nagyfényi tanyavilág volt az, ahol először „kóstolhattam bele” a tanyasiak életébe. Olyan ez, mint a gépszíj, ha elkap, nem enged, amíg van benned szusz. De én nem is akartam ebből kikerülni. Kezdtek feltárulni előttem az emberi sorsok. Megismertem az egyszerű embereket, érdekelni kezdett maga a tanyai gazdálkodás. Mert amikor beleszántottam ebbe az ugarba, akkor még a 10 hektárt művelő gazda vígan félrecsaphatta a báránybőr kucsmáját, ma viszont az 50 hektárt birtokló sem teheti ezt meg. Gondoljunk csak bele: a tanyai embernek mit kellett vásárolnia? Sót, gyufát, petróleumot. Minden mást megtermelt. A szántó mellett mindegyik tanyánál volt szőlőskert, zöldségeskert, gyümölcsös. A fenntartható tanyai gazdálkodásban nem a terület számít, hanem az, hogy mit termelek meg rajta. Ha 5 holdról megélt a tanyai ember, akkor miért nem tudja ugyanezt megtenni ma? A tanyai gazdálkodás távlatát abban látom, hogy azoknak az embereknek, akik a sok kiábrándulás után hajlandóak lennének még egyszer nekirugaszkodni, valaki a hónuk alá kellene hogy nyúljon, mert motiválni kell őket. Agrárpolitikai reformra, de főleg infrastruktúrára van szükség ahhoz, hogy a tanyavilág újraéledjen. Ki kell mondanom, úgy vélem, a tanyamentéssel elkéstünk. Valamikor a ’60-as éveken kezdődött el az a folyamat, amikor a falusi parasztember azt mondta a gyerekének, tanulj, fiam, hogy ne kelljen dolgoznod. Engem az is nagyon zavar, hogy az egyszerű embert a ranglétra legalsó fokára helyezik, pedig manapság a tanyai gazdák legalább 80 százaléka középiskolai végzettségű, sőt, az új nemzedék tagjai felsőfokú oklevelet szereztek. A tanyavilág nem azt a képet érdemli, amelyet most látunk róla — hangsúlyozta Gallusz László.

„Gyermekkorom kitörölhetetlen (legszebb?) emléke, amikor apai ágú nagynénémék tanyáján a lóistállóban vetett szénaágyon aludhattam, s testvérbátyám a hajnali derengésben költögetett: csutakolni kell a lovakat, a Szellőt meg a Villámot! S nyár végén milyen büszke voltam, hogy megtanultam úgy futni a tarlón (persze, hogy mezítláb!), hogy az ne sebezze véresre a bokámat, hogy olykor-olykor egyedül foghattam be a kocsiba a lovakat.
Csak sok-sok évvel később — amikor már agrárpolitikai újságíróként tapostam a vajdasági dűlőutak porát, sarát, s tanúja, tehetetlen szemlélője lehettem a tanyarombolásnak, a tanyai parasztember gyökértelenné tételének — értettem meg: a tanya és a tanyai lét messze a romantikus képen túl olyan életforma, olyan gazdálkodási modell, amelynek erőszakos eltüntetésével (bár ez nem általánosítható a vajdasági tanyák esetében!) a »fényesebb mezőgazdálkodás érdekében« szegényebbek lettünk, szegényebbé lett a természet, megcsonkult, meg is betegedett talán…” (Gallusz László: Tanyák, sorsok — tanyasorsok)