Skip to main content

Vajda Gábor

kritikus
irodalomtörténész

Az általános iskolát Bácsfeketehegyen, a vegyészeti technikumot (1964) Szabadkán végzi. 1969-ben az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén diplomázik. 1973-ban Belgrádban az irodalomtudomány magisztere lesz (Lukács György realizmusértelmezése). 1981-ben Újvidéken az irodalomtudományból doktorál (Halász Gábor kritikai fejlődése). 1966-tól 1967-ig magyar- és vegytantanár Székelykevén. 1969 és 1978 között a Hungarológiai Intézet kutatóasszisztense. 1978-tól 1980-ig a topolyai gimnáziumban tanít kulturológiát. 1980 és 1996 között szabadfoglalkozású író. 1996-tól 2008-ig a szabadkai Városi Könyvtár munkatársa. 1991-től Szabadkán a Szabad Lyceum vezetője. 2001 és 2008 között az Aracs főszerkesztője.

Közvetett tiltakozás
(7 Nap. 2007. november 28.)
Szerző
A pusztulás első évei
(7 Nap. 2007. december 5.)
Szerző
A kalandkerülés kalandjai
(7 Nap. 2007. december 12.)
Szerző
Délvidéki folyóirat-kultúra. Híd alatti folyóiratok
(Aracs, 2008. 3, 5- 18.)
Szerző
Válasz Gerold Lászlónak Böndör versei kapcsán
(Új Symposion. 66. sz. (1970))
Szerző
A sodródás teljessége (Böndör Pál: Vígeposz)
(Üzenet. 1983/7–8. sz.)
Szerző
A meg nem felelések groteszkjei
(Magyar Szó. 1985. július 20.)
Szerző
A helyezkedés költői fölülbírálása (Böndör Pál: A krupié kiosztja önmagát)
(Üzenet. 1987/5. sz.)
Szerző
Újdonászati igények nélkül
(Magyar Szó. 1989. június 10.)
Szerző
Az önmegfigyelés humora
(7 Nap. 2006. október 4.)
Szerző
A bűnügyi regény költészete
(Új Symposion. 1969/46.)
Szerző
Jeles regény – gyermekeknek és felnőtteknek
(Magyar Szó. 1972. október 21.)
Szerző
A mozgatórugók megismerhetetlensége
(7 Nap. 1988. május 13.)
Szerző
Szökések zsákutcái
(7 Nap. 1989. december 8.)
Szerző
Két költő két verséről. A Der springt noch auf! c. versről
(Képes Ifjúság. 1983. október 5.)
Szerző
Hahota a világ felett. In. Magyar Szó. 1977. február 19.
Szerző
Higgadt megfontolások. In. Magyar Szó. 1979. március 3.
Szerző
Rezignált tiltakozás (Bata János: Korom)
(Üzenet. 1991/7–8.)
Szerző
Elolvasom

Kétségek között

Lovas Ildikó: Meztelenül a történetben
Forum, Újvidék, 2000.
A Meztelenül a történetben a tehetetlenség, az önkínzó gondolatok hangsúlyozottan szabadkai regénye. A délszláv polgárháború befejeztével, de még 2000 októbere előtt Imola, az ideggyógyász otthon és a munkahelyén - akadozva - a dolgát végzi, s nem történik vele semmi azon túl, hogy telefonon és négyszemközti beszélgetések során bizonyos információkhoz jut, amelyekről időközben kiderül a pontatlanságuk, viszonylagosságuk. Az orvosnőt mint anyát, feleséget és szakembert kényszerképzetek gyötrik. A mű vissza-visszatérő alaphelyzete az ágya szélén fagyoskodva ülő, a saját emberi szükségleteiről már-már elfeledkező, de az elvágyódásában is bizonytalan fiatalasszony, aki képtelen fölülmúlni a nők helyzetének reménytelenségét.
Imola terheltségét növeli, hogy úgyszólván létfeltételének érzi az írást. Ám ez, miként úgyszólván minden, amiben döntenie vagy tennie kell, dilemmát jelent számára. Vissza-visszatérően a történetmesélés és a szövegmondás között ingadozik. De más motívumok vonatkozásában is sok a tudatos önismétlés a műben. Ez egyúttal (jóllehet nem mindig a fogalmi tisztázás útján) az idegbetegség határán billegő ideggyógyász lelkületéhez, problémagócához is közelebb viszi az olvasót.
Lovas Ildikó hősnője újat teremtő látnokokra és meghunyászkodó tömegemberekre osztja városa lakosságát. Azonban a személyiségválsága által Imola is az általa lekezelt nagy többségre emlékeztet, hiszen a háború idején való helytállásba belefáradt asszonyok sorsában osztozik. Viszont Amál nevű idősebb betege vallomásának hatására és a rendelkezésére álló riasztó statisztikai kimutatások nyomán már-már kialakulni látszik a szellemi arca. Mégis Imola jelleme - némileg az írói eljárásából is következő - megoldatlanságának kell lelepleződnie a befejeződésben, amikor az ismereteit, korábbi megállapításait megtagadva egyszeriben kijelenti: ,,Én nem gondolom, hogy baj van, valami nagyobb baj volna ezzel a várossal.” (130. o.) Az öngyilkosok, az alkoholisták, az idegbetegek és a kitelepülők aránytalanul nagy száma elfelejtődik a város által befogadott menekültek nehézségeihez képest. Mert ,,Azok, akik hozzánk kerülnek, talán nehezen birkóznak meg ezzel, de ugyanolyanok, mint a többiek: azt kívánják, hogy valaki meghallgassa őket, úgy simítson végig a lelkükön, érintse meg a testüket, akárha meztelenek lennének: hogy tudják, élnek.” (131. o.)
Szép keresztény irgalomgyakorlás ez a megfélemlítettek részéről azok iránt, akik között (s ennek nincs nyoma a regényben) megfélemlítők is vannak. Az orvosnő váratlanul megnőtt empátiájának azonban nincs előkészítése. Mert őt, aki a kórház dotációjának csökkenése következtében alig-alig képes ellátni a betegeit, a csökkent szintű munkavégzése aligha ösztönözheti az erőszakos menekültek megértésére, őslakosokkal való kiegyenlítésére. Mégsem szabadulhat el azok irányában sem az indulata, akik kibillentették az egyensúlyukból az emberi sorsokat, új hazát kerestetve velük. A regényírás idején ui. még tombol a miloševiæi diktatúra...
Ezért célszerűbb a posztmodern stílusirányzatra korlátozódni, és - az orvosnő többszöri szóhasználatának megfelelően - nyílvesszőként a lényegbe való fúródás helyett körülsimogatni a problémákat. Ennek eredményeként viszont a regény a tiszta szerkezetbe való kristályosodás helyett az ellentéteket kiegyenlítő szövegben oldódik föl. Ugyanakkor pl. a kékkő motívumának az égdarabbal való finoman költői azonosítása arra vall, miszerint Lovas Ildikó e regényében Tolnai Ottó tehetséges tanítványa. Annál is inkább, mert misztikával, tehát egy nagyobb rejtéllyel oldja meg a kisebbet, azt ti., hogy Amál néni a kékkőre mint állítólagos méregre vonatkozón csak látszólag hazudott.
Mind e szerint viszont a szerző az értelme maradéktalan vállalása helyett - a lokálpatriotizmusa túltengő elemei dacára - a képzeletére hagyatkozott.

Szerző
Az elvitatás eltökéltsége. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos Grafikai Műhely, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Visszaütés kenyérrel. Balázs-Arth Valéria délvidéki képzőművészeti lexikonjáról (1.)
(Hét Nap. 2007. október 24.)
Szerző
Hagyomány és modernség között
(Magyar Szó. 1978. március 25.)
Szerző
A kétely stratégiája. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Regénypályázati véleményezés
(Híd. 1991/5.)
Csépe Imre, a táj írója
(Üzenet. 1977/12.)
Szerző
Az egyensúly keresése
(7 Nap. 2007. július 4.)
Szerző
A hagyományápolás hagyománya
(Magyar Szó. 1982. december 4.)
Szerző
Kapcsolattörténeti eligazító
(Magyar Szó. 1979. március 17.)
Szerző
Ereszkedő a pokolba
(Új Symposion. 1975/126.)
Szerző
Tisztességes párbajok
(Magyar Szó. 1980. május 3.)
Szerző
Az igazi küzdelem elutasítása
(7 Nap. 1992. január. 10.)
Szerző
Az elérhetetlen partok. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
A szembenézés kényszere
(Magyar Szó. 1979. szeptember 15.)
Szerző
Szerző
A demokrácia etikája (Százhúsz éve született Farkas Geiza 1874–1942)
(Üzenet. 1994/3–4.)
Szerző
Fontos felmérések. Az avantgarde-kutatásától – a hagyomány feltárásáig
(Magyar Szó. 1973. november 10.)
Szerző
Az egymásra utaltság folyamatossága
(Üzenet. 1989/6.)
Szerző
Az elidegenedés műeszménye. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski, Budapest, 2000.
Szerző
Etikai avantgarde
(Híd. 1968/12.)
Szerző
Regényesített történelem
(Szabad Hét Nap. 1996. július 18.)
Szerző
Fokváros fölfedezése. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Viaskodás a szorongással (Brasnyó István: Földvár)
(Híd. 1981/2.)
Szerző
A dokumentum és a regény határán
(Képes Ifjúság. 1968. október 30.)
Szerző
Szerző
Az ember és a történelmi végzet
(Új Symposion. 1985/239–240.)
Szerző
Alkotói újjászületés
(7 Nap. 1991. július 19.)
Szerző
Harminchat magyartanár
(Új Symposion. 1970/58.)
Szerző
A romok tetejéről
(7 Nap. 2006. szeptember 6.)
Szerző
Latrok között is ember
(Magyar Szó. 1977. február 12.)
Szerző
Önigazolás. (Gion Nándor: Izsakhár). In. Új Holnap. 1996/1.
Szerző
Ellentmondásaink forrásvidékén. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
A szeretet keresése. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Öszvérek társadalma
(Tiszatáj. 1993/5.)
Szerző
Az özönvíz előterében
(7 Nap. 1990. április 13.)
Szerző
Boccacciói vállalkozás (1.)
(Hét Nap. 2006. november 8.)
Szerző
Szenvedélyesen az életért
(7 Nap. 1991. augusztus 30.)
Szerző
Felszabaduló hivatás. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski, Budapest, 2000.
Szerző
Nyílt levél Hódi Sándornak. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Fény mögött homály. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
A humánum nevében (Holti Mária: Égi fuvarok)
(Híd. 1980/11.)
Szerző
A türelem próbatételei
(7 Nap. 1991. május 31.)
Szerző
Az érzéketlenség tapasztalata
(7 Nap. 1991. július 12.)
Szerző
Kelet-közép-európai sorsunk
(7 Nap. 2007. szeptember 19.)
Szerző
Tájegység-ismereti alapozás
(Üzenet. 1988/9.)
Szerző
Elavult önvédelmi forma (Hornyik Miklós: A Délbácska története 1920–1929)
(Üzenet. 1987/12.)
Szerző
Irónia és szatíra a javából. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Lényegi alapozás. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Szociográfiai riportsorozat. In. Magyar Szó. 1979. január 5.
Szerző
A magyar gyermekirodalom élő fája
(Magyar Szó. 1982. február 2.)
Szerző
Megkerülhetetlen adattár
(Üzenet. 1975/11.)
Szerző
Szerző
A munka öröme és bánata
(Magyar Szó. 1980. január 19.)
Szerző
Művelődéstörténeti alapozás
(Üzenet. 1980/7–8.)
Szerző
Szívügyek. In. Magyar Szó. 1981. március 15.
Szerző
A daltól a lényegig
(Magyar Szó. 1977. május 7.)
Szerző
Humor és töltelékszöveg
(Dolgozók. 1984. december 6.)
Szerző
Az emberi méltóságért 1.
(7 Nap. 1992. március 6.)
Szerző
Életsorsok, terepszemlék
(Magyar Szó. 1980. január 12. )
Szerző
Lenyűgöző élmények
(7 Nap. 1983. február 18.)
Szerző
A délvidéki magyarság életlehetőségeiről. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Budapest, Püski Kiadó, 2000.
Szerző
A prózai egyszerűség költészete. Az Akrobatika és a Piszkozat című vers elemzése
(Képes Ifjúság. 1981. május 20.)
Szerző
Feltáró behelyettesítés
(Képes Ifjúság. 1981. december 16.)
Szerző
Szerző
Árnyoldalak (Munk Artúr: A hinterland)
(Híd. 1982/5.)
Szerző
Társadalmi önismeretünk dokumentuma
(Magyar Szó. 1977. október 22.)
Szerző
Társadalmi önismeretünk dokumentuma. In. Magyar Szó. 1977. október 22.
Szerző
Művelődéstörténeti kirándulás
(7 Nap. 1984. április 13.)
Szerző
A hiány lázadása
(Új Symposion. 1970/58.)
Szerző
A hintázástól a koponyatörésig
(Új Symposion. 1975/120.)
Szerző
A választás képtelensége
(Dolgozók. 1985. december 5.)
Szerző
Szellemi emigráció
(Hét Nap. 2006. május 17.)
Szerző
A teljesség pótlása
(Hét Nap. 2008. március 26.)
Szerző
Iránytű nélkül (Sebők Zoltán: Médiumok és művészetek)
(Üzenet. 1984/3.)
Szerző
Sebők Zoltán: Mítosz és művészet
(7 Nap. 1991. február 15.)
Szerző
Visszahulló pegazus (Cs. Simon István: Ahogy a vadkörtefa)
(Híd. 1981/6.)
Szerző
A teremtés veszélyeztetettsége
(Magyar Szó. 1992. július 11.)
Szerző
Édes fájások (Cs. Simon István: Szülőfalum, Terján)
(Üzenet. 1995/11–12.)
Szerző
Sinkó Ervin és Nietzsche. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Regények, kéziratok (Bányai János, Mák Ferenc és Vajda Gábor jelentése a Könyvkiadó 1989. évi regénypályázatáról)
(Híd. 1990/6.)
Az egyéniség nyomában, avagy híd a közélet és a tudomány között. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
A teljes igazság felé. In. 7 Nap. 1991. december 6.
Szerző
Humanizmus és bátorság (Szirmai Károly: Szavak estéje)
(Híd. 1979/9.)
Szerző
Kívül, felett... In. Magyar Szó. 1977. április 2.
Szerző
Vereség-kimutatások (Szombathy Bálint: Én is éltem)
(Híd. 1980/7–8.)
Szerző
Feladatvállalás. In. Magyar Szó. 1981. augusztus 15.
Szerző
Szürrealizmus és haiku. In. Magyar Szó. 1977. június 4.
Szerző
Kívüllét (Szűgyi Zoltán: Ég és föld)
(Híd. 1981/1.)
Szerző
Lírai élménybeszámolók
(Új Symposion. 1985/239–240.)
Szerző
Széles skálán – kissé bizonytalanul. In. Magyar Szó. 1989. június 24.
Szerző
A gondolat menedéke. In. 7 Nap. 2007. november 21.
Szerző
A vár lelke. In. 7 Nap. 1991. február 8.
Szerző
Átkiáltások. In. 7 Nap. 1983. május 27.
Szerző
Küzdelem a szólegyekkel
(Új Symposion. 1987/263–264.)
Szerző
A groteszken is túl (Tari István: Fegyvertánc)
(Üzenet. 1995/9.)
Szerző
Szívós védekezés. In. Szabad Hét Nap. 2000. július 5.
Szerző
A kezdetektől a végkifejletig. In. 7 Nap. 2004. szeptember 22.
Szerző
Kritikus inkognitóban. In. 7 Nap. 2002. december 25.
Szerző
Múltunk, jelenünk... In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Hontalanok. In. Vajda Gábor: A magyar irodalom a Délvidéken. Trianontól napjainkig. Bereményi Könyvkiadó, Budapest, 1995.
Szerző
Pusztító birodalmak. Kontra Ferenc: Nagy a Sátán birodalma. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Iszonyatformák. Kontra Ferenc: Ősök jussán. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Problémaérzékeny regénypályázati művek. In. Vajda Gábor: Az autonómia illúziója. A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete. (1972–1989). Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szeged, 2007.
Szerző
Pusztító birodalmak. Kontra Ferenc: Nagy a sátán birodalma. In. Alföld. 1992/7.
Szerző
Kontra Ferenc: Ősök jussán. In. Kortárs. 1995/11.
Szerző
Szív és gondolat (Tóth Ferenc: Csontomiglan-csontodiglan
(Híd. 1980/10.)
Szerző
Az idillkereső. Tóth Ferenc költészete. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Topolyai népballadák (Tóth Ferenc: Topolya és környéke népballadái)
(Híd. 1982/3.)
Szerző
Az asszimiláció leghatásosabb módja ellen. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Tréfagyűjtemény. In. 7 Nap. 1984. február 3.
Szerző
Bravúros szójátékok. In. Képes Ifjúság. 1983. november 16.
Szerző
Hátrálva előre. In. Magyar Szó. 1977. szeptember 10.
Szerző
Lelki önvédelem. In. 7 Nap. 1992. január 3.
Szerző
Mértéktartó elkötelezettség. In. 7 Nap. 1983. január 28.
Szerző
Összefoglalás, értékelés, alapozás. In. Magyar Szó. 1985. március 2.
Szerző
A mérce elmeszesedése. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Gyémántkemény szeretet. In. Magyar Szó. 1979. október 13.
Szerző
Az ösztönző teremtő szellem őrzése. In. 7 Nap. 2006. február 1.
Szerző
Formák, nyugtalanságok. In. Magyar Szó. 1977. április 23.
Szerző
Élet-halál. In. Magyar Szó. 1981. augusztus 29.
Szerző
Az űr választása. In. Magyar Szó. 1987. április 25.
Szerző
A közösségi tetszhalál lelkülete. In. 7 Nap. 2004. szeptember 1.
Szerző
Időérzék. In. 7 Nap. 1990. március 23.
Szerző
A gondolat drámája. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Szellemi realizmus (Varga Zoltán: A tanítvány)
(Üzenet. 1986/7–8.)
Szerző
A kontraszelekció léttörvénye. Varga Zoltán: Indiánregény
(Tiszatáj. 1993/5.)
Szerző
A testi fogyatékosságtól a szellemi egészségig (Varga Zoltán: Bábel árnyékában). In. Hitel. 2001/6.
Szerző
Akció vagy remény?
(Új Symposion. 1969/46.)
Szerző
Valóság, vagy hivatalnok-nyelv
(Új Symposion. 1971/69.)
Szerző
Az irodalomszociológiától a vers világáig. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Menekülés a játékba
(Üzenet. 1984/10.)
Szerző
Homályos értékfogalmak. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski, Budapest, 2000.
Szerző
Féllábbal a múlt talaján. In. Topolya és Környéke. 1982. október 15.
Szerző
Fontos külsőségek
(7 Nap. 1991. március 1.)
Szerző
Parázshallgatás – lángbeszéd (Zákány Antal költészete)
(Üzenet. 1980/4.)
Szerző
Etikai értékcsúcsaink a költészetben (El nem taposható csillagok)
(Üzenet. 1980/5.)
Szerző
Példamutató hősök
(Magyar Szó. 1982. május 15.)
Szerző
Ács költészete és az egzisztencializmus (elemzésproblémák)
(Üzenet. 1986/1–2.)
Szerző
Szégyenünk bevallása
(7 Nap. 2004. november 24.)
Szerző
Az elérhetetlen sziget
(7 Nap. 1989. március 17.)
Szerző
Kilátástalan buzgalom
(7 Nap. 1990. április 6.)
Szerző
Közönyös impresszionizmus
(Magyar Szó. 1977. május 28.)
Szerző
Benyomásos látleletek
(Magyar Szó. 1979. július 28.)
Szerző
Vallomások és szenvelgések
(Magyar Szó. 1980. július 26.)
Szerző
A kritikus nem nyírógép, avagy az életes egyensúly érdekében
(Képes Ifjúság. 1980. december 17.)
Szerző
A névtelenség jelentése
(7 Nap. 1990. október 21.)
Szerző
Travesztiák vagy paródiák
(Magyar Szó. 1977. június 18.)
Szerző
Egy könyv kettős tükörben. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Monológszerű elbeszélések. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Pannón-balkáni élményrétegek. In. Magyar Napló. 2002/7.
Szerző
Mindent és semmit. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski, Budapest, 2000.
Szerző
Etikusról etikusan. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Előtörténetünk akarás-változatai. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Mítoszromboló mítoszteremtés (a Família elemzése 3.)
(Üzenet. 1980/10.)
Szerző
Mítoszromboló mítoszteremtés (a Família elemzése). In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Az élménytelenség élménye
(Magyar Szó. 1982. július 17.)
Szerző
Életidegenség – mindenáron. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Így éltünk a Délvidéken. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
A kultúra irányregénye. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003
Szerző
Elfogulatlan önéletrajzi fejezetek
(Magyar Szó. 1982. március 6.)
Szerző
Sértődöttség (Csorba Béla: Stratégia)
(Híd. 1981/10.)
Szerző
Versek felnőtt gyerekeknek – gyermek felnőtteknek (Csorba Béla: Tücsökmadarak a hóban)
(Híd. 1984/9.)
Szerző
A gerincesség példája. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Az elérhetetlen partok
(Magyar Szó. 1980. október 18.)
Szerző
Válogatott bizonyítékok
(Magyar Szó. 1977. július 23.)
Szerző
Történelmi és társadalmi tervek. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Kísértő múlt (Dudás Károly: Ketrecbál)
(Üzenet. 1984/8.)
Szerző
Kísértő múlt (Dudás Károly: Ketrecbál). In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Mások nevében is. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Mások nevében is (Dudás Károly: Királytemetés)
(Üzenet. 1996/10.)
Szerző
Fokváros fölfedezése
(Hét Nap. 2002. október 16.)
Szerző
Elolvasom

Meddig még így?

Az Újvidéki Színház harminc éve. Forum - Újvidéki Színház, 2004.
A színpadról elhangzó szó lényegesen befolyásolhatja a néző magatartását, ezért a hatalom magától értődő feladata ellenőrizni: kinek ki által közvetített szavai milyen visszhang kíséretében hangzanak el. A hetvenes években autonómiához jutott Vajdaságnak feltétlenül bizonyítania kellett a sértődött Belgrád felé, hogy nem akar teljesen különválni, ezért még csak azt sem engedélyezte az új intézménynek, hogy legalább Magyar Nyelvű Színháznak nevezhesse önmagát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az előadások számos esetben nem részesítettek bennünket fölemelő színházi élményben. A körülményekhez képest lehetséges maximum volt, amit akkor kaptunk. Mégsem lehetünk elragadtatva, ha a művelődésünknek a mai szakadékában ücsörögve próbáljuk fölmérni, milyen munkát végzett, milyen magatartást nyugtázott bennünk ez a társulat. Akkor sem, ha tudjuk, eróziónkért nem az eszköz, tehát egy színház, hanem az irányítója felelős, aki gondoskodott róla, hogy ne alakuljon ki érdemi együttműködés az írókkal és a közönséggel.
G. Fehér Gyulának nagyon is igaza volt, amikor, amíg bele nem fáradt, nem tartva a konkurenciától, vajdasági magyar drámák bemutatását és dramaturgok alkalmazását szorgalmazta az értekezleteken és a sajtóban. Kár, hogy arról nem vall, miért és mikor szűnt meg a lelkesedése; miért kötött ki a szórakoztató műfajnál. (Franyó Zsuzsa nem dicsekszik a könyvben, hogy annak idején naiv lelkesedéssel szociológusokat és pszichológusokat is igyekezett bevonni a színház arculata kialakításának munkájába.)
Az Újvidéki Színháznak csak Deák Ferenccel, G. Fehér Gyulával és részben Tolnai Ottóval sikerült együttműködést teremtenie. Mivel azonban 1971-ben a belügy Deákot fizikai bántalmazással nyilván egy életre elriasztotta az eredeti élményvilágától, e szomorú esetből az írótársak és a színház felelősei is levonták a tanulságot. Az emberek viszont - ha nem sznobok és egyéb érdekek sem vezérlik őket - csak akkor mennek színházba tévézés helyett, ha úgy érzik, közvetlenebbül szól hozzájuk a darab, mint az inkább csak általános emberi üzenetű film, vagyis ha abban a szabadságélményük teljesedik ki számukra hozzáférhető színházi nyelven. Amihez szélesebb körű tudás ajánlatos (mint az elmúlt 30 év repertoárjában szereplő világirodalmi művek többségéhez), nem tudja igazán vonzani őket.
Ez nem jelenti azt, hogy nem értjük meg Franyó Zsuzsannát, amikor a másság modern realizmusát emeli ki mint az intézményének viszonylag eredeti stílusát. Annál is inkább, mert a célozgató rendezés diktatórikus körülmények között szükségszerűvé és - lelki egészség szempontjából - szükségessé is válik. Viszont azt is jó tudni, mit mondott Juhász Géza (,,ez a színház mindössze húszéves, és nem alakult még ki a közönsége”), Juhász Erzsébet (,,el kell dönteni, mely réteghez szól, mert anélkül üres művelődési manifesztum”) és Pap József (,,Újvidéknek sosem lesz olyan közönsége, amely számbelileg kielégíthetné egy színház szükségleteit”) 1992-ben (Hogyan tovább a háború után?, JMMT, 172. p.), s hogy most, egy évtized múlva miért kell az Újvidéki Színháznak a tévében hirdetnie önmagát.
Amit ebben a 124 oldalas kiadványban kapunk, inkább csak közönségcsalogatásra jó. De arra sem egyértelműen. Mert bizony Tolnai Ottó a rá jellemző stílusban fügét mutat az Újvidéki Színháznak. És - a tetejében - eddigi egyik főművét, a Könyökkanyart olyan benyomást keltve ismerteti a kiadvány, mintha már bemutatták volna. Erre természetesen nem kerülhetett sor, hiszen a vajdasági magyarságnak és a nyakára telepedetteknek a leglényegéről lehetett volna általa mélyről jövőn és fölszabadítóan sziporkázó szellemességeket kínálni a nézőknek...
Ez a megoldatlanság az írókat és írásaikat méltató írások hányaveti stílusában, számos nyelvi helytelenségében is tükröződik.

Szerző
Az ellentmondások feloldásformái Gál László költészetében
(Híd. 1983/1.)
Szerző
Feloldásformák Gál László költészetében. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Résenállás. In. Vajda Gábor: Források és partok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Boccacciói vállalkozás (2.)
(Hét Nap. 2006. november 15.)
Szerző
Boccacciói vállalkozás (3.)
(Hét Nap. 2006. november 22.)
Szerző
Boccacciói vállalkozás (4.)
(Hét Nap. 2006. november 29.)
Szerző
A kulturális radikalizmus közelében. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Gyógyítási kísérlet. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
A kulturális radikalizmus közelében
(Szabad Hét Nap. 1995. március 30.)
Szerző
A mindenség lábai előtt (Gulyás József: A tenger küszöbén)
(Üzenet. 1978/3.)
Szerző
A mindenség lábai előtt. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Ellentmondásaink forrásvidékén
(Híd. 1978/5.)
Szerző
Fény mögött homály
(Új Symposion. 1976/130–131.)
Szerző
A kétségbeesés fölénye (Juhász Erzsébet: Homorítás)
(Híd. 1981/4.)
Szerző
A kétségbeesés fölénye. In. Vajda Gábor: Források és partok. Tanulmányok, kritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 1983.
Szerző
Könyvkiadói önértékelés
(Hét Nap. 2001. június 27.)
Szerző
Könyvkiadói önértékelés. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Aprólékos anyagfeltárás
(Magyar Szó. 1980. december 6.)
Szerző
Lelkiismeretes számvetés
(Szabad Hét Nap. 1996. május 9.)
Szerző
Lelkiismeretes számvetés. In. Vajda Gábor: Visszaidegenedés. Polemikus írások. Püski Kiadó, Budapest, 2000.
Szerző
Kázmér Ernő szellemi arca
(Új Symposion. 1975/124.)
Szerző
Világfájdalom és játékosság
(Magyar Szó. 1977. április 16.)
Szerző
Visszaütés kenyérrel. Balázs-Arth Valéria délvidéki képzőművészeti lexikonjáról (2.)
(Hét Nap. 2007. október 31.)
Szerző
Visszaütés kenyérrel. Balázs-Arth Valéria délvidéki képzőművészeti lexikonjáról (3.)
(Hét Nap. 2007. november 7.)
Szerző
Közeledés a lényeghez. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Az emberi méltóságért 2.
(7 Nap. 1992. március 13.)
Szerző
Elolvasom

Édes fájások

Mérey Katalin könyve a szerb nemzeti diktatúra nyílt föllépése óta született írásokból készült válogatás. Noha a kötet tartalmának műfaji megjelöléseként a ,,novellák” szerepel, mivel a sajtóban való megjelenés feltételeihez igazodó szövegekről van szó, akadnak közöttük tárcák és jegyzetek is. Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy bennük egy korábban íróként ismeretlen, idősebb nő, lektor szánja magát rá önéletrajzi vallomásra, s ugyanakkor a visszaemlékezései szülővárosához, Zomborhoz kötődnek.
A Vajdaság íródoyenjére, Herceg Jánosra (annak a hetvenes évektől kialakult attitűdjére) emlékeztető, szinte kizárólag a gyermekkora körülményeire és a családja (városa) távolabbi múltjára korlátozódó múltidézések az írónő számára kiismerhetetlen erők működését - az alkalmi kifakadások dacára - elfogadják, s a konszolidálódott ,,szocializmus” későbbi évtizedeit átugorva vonnak párhuzamot a hajdani boldogság és szorongatottság, valamint a polgárháborús jelen rettenete között.
A boldogság inkább csak a családnak a fényképeken, emléktárgyakban őrzött távolabbi hagyományaiból dereng föl. Ám korántsem romantikus aranykor álemlékei sorakoznak itt, hanem annak az időnek a nyomai, amikor még élt a hit a jó szándékú, a más nyelvű szomszédságot legalábbis eltűrő, annak nyelvét értő kispolgári családokban, hogy a magyar kultúra dominanciája békét és boldogulást hoz mindenki számára, aki a történelmi tapasztalathoz igazítja magán-, ill. közéleti magatartását. A szerző távol van attól, hogy pártpolitikai érdekeknek megfelelően vagy a saját hiúságára hallgatva eszményítse felmenőinek és azok kortársainak szépreményű életét. Az általa fölidézett tények mutatják magasabb rendűnek a világháborúval és a trianoni döntéssel megtagadott s évtizedeken át a tárgyi emlékeiben, lelki nyomaiban is irtott békebeli világot.
A kommunista diktatúra éppen azoknak vette el mindenét, akiktől - ha nem semmisítették volna meg őket - sokat kaphatott volna. Nem volt tudatában, hogy a mesteremberi becsület sárba tiprása magának a munkának a rangfosztásával egyenlő, s a diadalmasnak látszó jövőépítés nem több öntudatlan sírásásnál. Mérey Katalin írásai erről szóló, vádaskodás nélküli gyászbeszédek. Sorstudat, meghatározottság-érzet jellemzi a hangvételét. A lelkében elraktározódott vagy a (családi) szájhagyományban megőrzött mozzanatait eleveníti meg egy megállíthatatlannak tudott folyamatnak. Ez - érzése szerint - a legtöbb (legalábbis az őt és hozzátartozóit érintő) vonatkozásában - lefelé vezet. Ezért olykor indulatosan kikel ellene. Szinte minden embernyomorító jelét, következményét megemlítve, különös tekintettel a magyar kultúra, főleg az ő hivatását jelentő nyelv és irodalom halálra ítéltségére. A számára kiismerhetetlen erők működésébe az alkalmi kifakadásai ellenére beletörődik. Minden kételye, keserűsége dacára sem mond végítéletet.
Mérey Katalin vallomásai a magyar panaszok dömpingjének éveiben keletkeztek. A közösségi mazochizmus az ő stílusán is ott hagyta a nyomát. Helyenként túl sokat időzik a magánélet esetlegességein. Az írásainak egy csoportja mindenesetre az alkotói tehetség egyértelmű jeleit mutatja, s ennek köszönhetően van eredeti mondanivalója. Azt viszont sajnálnunk kell, hogy egy szót sem mond arról, vajon a gyermekkora nyomorúságáért általa joggal kárhoztatott rendszer később mivel kárpótolta őt, s miként élte meg a kiegyezést.

Szerző
Nevelő célzatok (Németh István válogatott elbeszéléseiről 1.)
(Üzenet. 1991/5–6.)
Szerző
Nevelő célzatok (Németh István válogatott elbeszéléseiről 2.)
(Üzenet. 1991/7–8.)
Szerző
Nevelő célzatok (Németh István válogatott elbeszéléseiről). In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
A szenvedés biztonsága. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Elolvasom
Megfogyatkozott bensőség
(Hét Nap. 2008. február 20.)

Megfogyatkozott bensőség

Pap József: Ráadás és maradvány. Forum, Újvidék, 2006.
Pap József posztumusz verseskötete, ahhoz képest, hogy a költő nem volt termékeny, viszonylag nagy anyagot tartalmaz, melynek kb. a negyede hátrahagyott versekből áll. S ahogy a szerkesztői jegyzetből kiderül, ezek a 2005-ben összeállított kötetet követően születtek.
A Ráadás és maradvány nem jelent újdonságot az előző kötethez képest. Legfeljebb annyiban, hogy a haiku műfajnak az előszeretettel való művelése dacára a költő oly mértékben sem képes föloldódni a természetben, kertben, mint korábban.
Pap az élet végéről pillant a hozzátartozóira és a barátaira, sajátos derűvel nézve szembe az elkerülhetetlennel. Viszont erőlteti az optimizmusát, amikor a limerick versformát műveli. Noha a rímhasználat mindig is másodlagos kérdés volt a poétikájában (ezt ebben a kötetében is kimondja), itt ő is összecsengeti a sorvégeket. Annak a tudatos anakronizmusnak a jegyében, amelyet a polgárháború idején fokozódó nyomor és rossz közérzet ellenhatásaként a Híd folyóirat nem egy költője vállalt. Ha Pap limerickjei meggyőzőbben hatnak, azok a sorai (Való és vízió), amelyeket a szülővárosához közeli aracsi pusztatemplom ihletésére írt, mintegy kiélve az évtizedeken át lefojtani kényszerült metafizikai hajlandóságát.
Hogy alaposan megnőtt benne a lelki feszültség, azt a Jézuskára várva c. verse, e kötete legjobb műve tanúsítja. Ez egyben az egyházi rítus gépiességének a kritikája is. A költő ui. nem elégszik meg a megváltó áldozatával; nem akarja elhinni, hogy akár a legteljesebb isteni önzetlenség is kiirthatná belőle a rosszra való hajlandóságot. Persze, nem valamiféle öregkori mazochista nekibuzdulásról van itt szó, hanem retorikus vallomástételről, az élettapasztalat vállalásáról. A hajdani vezéreszme önnön ellentétébe fordult - mi más lehet ennek a magyarázata, mint hogy magával az emberrel van baj, ,,mert a rossz, / a rossz / uralkodott el / mindenütt a földön, / s uralma alatt / hamisan zeng / az angyalok szózata, / a glória, / a hozsánna, / a halleluja, és fals a versem is.”?
E verseskötet tanúsága szerint a költő azonban az önleszámolásig, a mai ember válságának gyökereiig sem jutott el, nemhogy vallásossá alakult volna. Nem véletlenül villan a tudatába másutt a semmi ágán szorongó József Attila, az ő számára sincs megváltás. Karácsony ünnepén csupán a saját csalódottságát és az emberiség végletes romlását fejezi ki. A saját rosszaságából, bűnbánatából indul ki. Ez annál meglepőbb, mert az egész kötetben alig van verse, amely a vétkeire célozna. A Rekapitulációk közös címen közölt utolsó versei között az első úgy tárja föl az elkövetett bűnöket, hogy azok - mentegetőzés eredményeként - erényeknek bizonyulnak. Azt mondja itt prózai nyíltsággal a költő, hogy a ,,Hazugságaim / Nem nagyobbak / a bocsánatos bűnnél / Talán ámítások / vagy önámítások inkább / Füllentések / amelyek átsegítettek / bajon akadályokon, / amelyek... megértővé tettek / alkalmazkodóvá / opportunná, de nem a magam / hasznára / inkább altruista meggondo- / lások vezettek.”
Pap József mint orvos csak kismértékben válhatott a művelődéspolitika formálójává, ill. eszközévé. Ugyanakkor a viszonylagos eszköz-lét, az altruizmus mint önámítás is csak elvétve vált egy-egy verse tartalmává, formájává. Igazi eredetiséget, jelentőséget az ezzel kapcsolatos belső dráma kölcsönözhetett volna neki. A bűnök, a csalódások és a kétségek megnevezésével emelkedhetett volna e költészet önmaga fölé. Az adott formában viszont, néhány kiváló verstől eltekintve, nem jut túl a posztkommunista bensőség szintjén.

Szerző
Podolszki József munkásságáról. In. Vajda Gábor: Próza és idea. Logos, Tóthfalu, 2003.
Szerző
Kényszerhelyzetben: az eddigieket a fonákjukról...
(Hét Nap. 2003. április 23.)
Szerző
Impresszionista szociográfia
(Magyar Szó. 1980. június 28.)
Szerző
Sinkó Ervin és Nietzsche
(Híd. 1977/3.)
Szerző
Szakirodalom az alkotóról
Az első alapos Kázmér-portré
Kispolgári jeremiáda vagy irodalmi titánkodás...? (Vajda Gábor: Kázmér Ernő)
Szerző
Egy impresszionista kritikus arca. In. Forrás. 1981/10.
Szerző
Az útkereséstől az érett művekig
Szerző
Könyvek a vajdasági magyar irodalomról (Dér Zoltán: Szembesülések. Kritikák, tanulmányok)
Szerző
Kritikusi hivatás – kritikusi hitvallás (Vajda Gábor: Források és partok)
Az irodalom és olvasó szolgálatában. In. Magyar Szó. 1984. március 10.
Szerző
Vajda Gábor: Források és partok. In. Forrás. 1984/3.
Szerző
Óvatos mérlegelés (Vajda Gábor: Ács Károly)
Szerző
Pletykálkodás és indulatok. Vajda Gábor: A magyar irodalom. Márkus Béla: A betokosodott kudarc. Esszék, tanulmányok. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1996.
Szerző
Irodalomtörténet és vérpad. In. Tomán László: A bűnös irodalompolitikától az irodalom bűneiig. 50 év irodalmi vitacikkei. Atlantis, Újvidék, 2001.
Szerző
Aki bemerészkedett az „elefántcsonttoronyba”. In. Hírmondó. 1996. március 30.
Szerző
A populista irodalomszemlélet útvesztői. In. Utasi Csaba: Mindentől messze. Esszék, tanulmányok. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2002.
Szerző
Idézetek a butaság könyvéből
Szerző
Vajda Gábor: A magyar irodalom a Délvidéken Trianontól napjainkig. In. Gerold László: Retro. Kritikák és röpkritikák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2011.
Szerző
Egy kritikus harcai (Vajda Gábor: Visszaidegenedés, polemikus írások). In. Hitel. 2001/6.
Szerző
Szembesülés. In. Magyar Szó. 2006. szeptember 23–24.
Szerző
Géták és négerek vajdasági története. In. Magyar Szó. 2007. március 3–4.
Szerző
Vajda Gábor. In. Hornyik Miklós: Meghasonlásunk története. Délvidéki könyv. Lavik 92-Timp, Canada-Transatlantic, Topolya, Budapest, 2009.
Szerző