Skip to main content

Magyarittabé

Település neve az ország nyelvén
Novi Itebej
Körzet
Közép-bánáti körzet
Község
Bégaszentgyörgy
Ország
Szerb Köztársaság
Irányítószám
23236
Hívószám
+381 23
Koordináták
+45° 34' északi szélesség, +20° 42' keleti hosszúság

A település hivatalos magyar neve jelenleg Magyarittabé, de talán helyesebb lenne a Magyarittebe hivatalossá tétele, nemcsak azért, mert ez utóbbi szerepel a település 1786. évi első Anyakönyvében, hanem azért is, mert az "ittabé" névelem újabb keletű népi etimologizálás terméke ("Itt a bé!" - ti. a B jelzésű cövek, amely a monda szerint a falu alapításakor a település egyik sarkát volt hivatott jelölni), s mint ilyen teljesen hagyománytalan e település névváltozatainak sorában.

Ha Ittabét tekintjük ún. alaptelepülésnek, akkor megemlítendő, hogy az első Ittabé írásos említése 1219-ből származik. A hajdani Keve vármegye egyetlen ismert egyházi intézménye az ittebei bencés prépostság. Más források szerint ezen intézményt a „legszentebb Megváltóról nevezett előbb bencés, utóbb világi prépostságnak és társas káptalannak” jelölik. Györffy György szerint ezen apátság ellen 1219-ben a csanádi püspök hamis pénzverés miatt eljárást indíttatott, és 1221-ben pápai engedéllyel és pártfogással társas káptalanná szervezte át. A falu neve az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel. A XV. században az Itebői család birtoka (1411-ben Ittebői István fia János, László fia György, Mihály fia Péter, 1456-ban Ittebői György, Tamás és Pál ittebei birtokosokként szerepelnek). Ez a település, mely eredetileg a Withubu (olvasd: Ittöbö) nevet viselte, nyilván a törökdúlás áldozata lett a XVI. században. Második Ittabének az 1780 körül letelepedett Szerbittabét tekinthetjük. Magyarittabé így a harmadik Ittabé a falu 1786-os létrejöttével, amelybe a telepesek túlnyomórészt Békés város környékéről érkeztek.

A török hódoltság alatt magyar lakosai kivesztek, helyükbe szerbek telepedtek. A települést az 1723-25. években gróf Mercy Claudius Florimund tábornokktól készíttetett térképeken a részben lakott helyek között találjuk feltüntetve. 1781-ben, a kincstári jószágok elárverezése alkalmával, Kiss Izsák, a béllyei uradalom bérlője vette meg. Kevéssel ezután a szerb lakosok, akik az új magyar földesúr alatt nem akartak szolgálni, 1783-1784-ben a Határőrvidékre költöztek át. A pusztán maradt helységbe Kiss Izsák 1786-ban Békés vármegyéből református magyarokat telepített, akik magukkal hozták lelkészüket Boros Istvánt is, aki a letelepülés történetét, valamint a Kiss Izsák földesúrral kötött úrbéri szerződést az egyház 1787. évi anyakönyvébe bejegyezte. Ezidőben került az itteni egyház birtokába egy úrasztali óntányér is, mely hajdan a békés-vármegyei gellai egyházé volt, s amely helység a mai Gerla-puszta helyén feküdt, s lakosai innen költöztek Alsóittebére. Az 1800-as évek elején további magyar katolikus érkezett a településre Szeged környékéről. 1831-ben kolera járvány pusztította a lakosokat.
1848-ig a Kiss család, legutóljára Kiss Ernő honvédtábornok volt a helység földesura. Amikor 1849. év első napjaiban a honvédelmi bánsági sereget a Közép-Tiszához rendelték, a szerbek megrohanták a védetlen magyar falvakat. E rémhírre 1849 január 19-én az egész falu felkerekedett s Makóra, Hódmezővásárhelyre és Nagymajlátra menekült. A szerb felkelők kevéssel ezután az egész falut „felprédálták” és ekkor pusztultak el a református egyház anyakönyvei is. Az elmenekülők csak 1849 tavaszán tértek vissza, ekkor azonban a kolera szedte közülük áldozatait: három hónap alatt 132-en haltak meg.

A református templom az 1861-1866. években épült. A templomtéren áll Kossuth Lajos szobra, amelyet 1904-ben lepleztek le. A község lakosai polgári olvasókört, gazdakört és községi hitelszövetkezetet tartottak fenn. A községben az ifj. Erdős János és Társai cégnek motormalma volt.

A középkori Ittebő vidékén volt található Denkefalva helység, mely Keve vármegyéhez tartozott. E helységről már az 1370-1412. évi oklevelek is megemlékeznek. Ugyancsak e tájon fekhetett Derzsok (Háromderzsok) helység is, melyről az 1319-1412. évekből vannak adatok. Az 1723-25. évi térképen Deska helységet Ittebe mellett délnyugatra találjuk. Továbbá e tájon voltak a középkorban Királytava, Perjés és Szőkefalva helységeket, melyekről az 1370-1412. években kelt oklevelek emlékeznek meg. E három utóbbi helység eredetileg az Ittebei családé volt, 1412-ben azonban e család és a Macedóniaiak között támadt perben az említett helységeket a nádor a Macedóniaiaknak ítélte oda.

1991-ben Alsóittebe 1521 lakosából 1325 magyar, 70 jugoszláv, 62 szerb és 45 cigány, 2002-ben pedig 1315 lakosából 1077 magyar, 103 szerb és 54 cigány.